Prim Hírek

Bár egyes robotok olykor egészen értelmesen válaszoltak kérdéseinkre, sokáig nem léptek túl azon a szinten, hogy a beszélgetőcsatornákon próbáljanak némi kommunikációt kezdeményezni. Az első magyar, széles körben elterjedt IRC-robot, Frenezis Beatrix a csatornák helyett a privát üzeneteket célozta meg: némi tudásbázissal s légből szedett összevisszaságokkal – a híres Elizához hasonlóan – sikeresen elhitette a többi emberrel, hogy ő is közéjük tartozik.

Csajokkal csetelni...

Aki volt már huzamosabb ideig nagyobb csatornán, az valószínűleg tudja, hogy Fr[Bea]-nak nem volt túl nehéz a dolga. Fiúként az ember órákig is ülhet csendben a gép előtt, lánynévvel azonban más a helyzet: a lánynak tűnő egyedekre szinte azonnal lecsapnak a vadászok, s tíz percen belül már legalább 8-10 olyan akad, aki a statisztikai hivatal ügynökének álcázva magát az illető korát, lakhelyét, hobbiját és fényképe elküldésének esetleges lehetőségét firtatja. Az ilyen mély gondolatvilágú eszmecserékre könnyedén képes egy program is – Fr[Bea]-val egyesek órákon keresztül beszélgettek, olykor teljesen lehengerelve szokatlan, egyéni stílusától.

A kezdetleges – a csatornára lépéskor msg-ben kapott – reklámok után megjelent a modernebb, hatásosabb változat is. A mára igen elterjedt program két embert kapcsol össze az IRC-n: mindketten azt hiszik, hogy egy lánnyal beszélnek, de „a lány" valójában csak közvetít közöttük, gondosan kicserélve a neveket, valamint a „fiú" és a „lány" szavakat. Miután a két fél közös erővel némi bizalmat keltett egymásban, a program mindkettőnek ír egy kis üzenetet: egy weblap megtekintésére bírja rá őket, mégpedig olyan furfangosan, hogy 30 párból mindössze egyetlennek tűnik fel: a másik azt hiszi, hogy ő ajánlotta az oldalt, ő pedig pont fordítva... A hatás lenyűgöző: azon a néhány emberen kívül, aki valamiért nem tud webezni, mindenki megnézi a lapot, s az esetek 10%-ában arról kezd el beszélgetni. Ebből kiderül, hogy nemcsak azt tekintik meg, amire a program kérte őket, hanem körül is néznek az oldalakon. A felhasználók boldogan nézegetik a weblapot, miközben fogalmuk sincs róla: valójában egy reklám bírta rá őket, hogy ezt tegyék.

Lánc, lánc, Eszter-lánc...

Érdekes képet fest az IRC-s csevelyek színvonaláról az a program, amely kettő helyett három embert kapcsol össze: amit az első ír, azt a második kapja meg, amit a második ír, azt a harmadik, s amit a harmadik, azt az első – és mindeközben mindegyik azt hiszi, hogy egy (negyedik) emberrel beszélget. Bár a legjobb esetben is kétes értelmű szövegeket kapunk eredményül, sokan akár egy oldalon keresztül is úgy beszélgetnek egymással, mintha teljesen normális, átlagos társalgásnak lennének aktív résztvevői.

Nemcsak a spamelni vagy nevetni vágyók használnak hasonló scripteket. Míg külföldön a népszerű „a/s/l"-ekre (age, sex, location) szoktak programok felelni, hazánkban – a válaszadást megkönnyítendő – többek között a szokványos „Honnan írsz?", „Hogy vagy?", „Hány éves vagy?" kérdésekre lehet egyetlen gombnyomással válaszolni, amennyiben letöltünk egy erre alkalmas programot. A mélyenszántó beszélgetések kedvelőinek egyes scriptekben külön menü található a „Mit csinálsz, amikor nem IRC-zel?"-szerű és a hasonló, rendkívül egyéni kérdésekre adandó válaszok számára. Olykor egész este nagyszerűen el lehet beszélgetni emberekkel puszta egérkattintások segítségével.

Elszakad a cérna...

Az ember ezek után joggal teszi fel a kérdést, hogy jó-e ez nekünk. Programok beszélgetnek programokkal, menüből választott kérdések és válaszok cserélnek gazdát, s a homo sapiens csak ül, bambán nézve a monitort, halkan örülve a nap fénypontjának: megint megismert néhány új embert... S hogy kiket okolhatunk emiatt? Vajon a programozók tehetnek erről, akik csak egyszerűsítették az amúgy is gépies kommunikációt, vagy azok, akiknek abból áll az estéjük, hogy személyes adatokat cserélnek emberekkel gondolatok helyett?