Prim Hírek

A gátlásos, szégyenlős ember egész életét megpecsételheti ez a probléma: jó esetben szimpatikus bukdácsolás, esetlenség, mondjuk Meg Ryanként előadva. Súlyosabb esetben az ember annyi sérelemmel és meg nem értettséggel érkezik az ifjúkor küszöbére, hogy lélekben már öregember. És jön a kényszer-pályaválasztás, sikertelen párkapcsolatok, karrierkudarcok, magány, majd az öngyógyítás alkohollal, nyugtatókkal, végül akár az öngyilkosság is.

A gátolt viselkedésnek vannak jellegzetes helyzetei, amelyekben az ember intenzív szorongást él át. Ilyenek a "megmérettetések", amikor mások előtt kell bizonyítanunk, hogy "megfelelő személyek" vagyunk (tudunk társalogni, vizsgázni, mások előtt táncolni, csókolózni, jók vagyunk az ágyban, feltaláljuk magunkat új helyzetekben). A gond az, hogy a gátolt ember maga sem hisz ebben, s tudja, hogy most fog lelepleződni és megszégyenülni. Ezért ha ilyen helyzet van a láthatáron, máris izzadni kezd, gyorsan ver a szíve, remeg, az agya leblokkol, dadog, mozgása merev, gyengének érzi magát, és a szenvedések csúcspontja, ha még el is vörösödik.

Persze a gátoltságnak vannak fokozatai: egyesek csak nehezen engednek fel, vannak, akik professzionális helyzetekben le tudják küzdeni félénkségüket, aztán vannak az ún. szociális fóbiások, akik olyan fokú szorongást (akár szorongásrohamot) élnek át szociális helyzetekben (pl. mások előtt enni, beszélni, mások figyelmét magukra vonni stb.), hogy betegesen kerülni kezdik a számukra félelmetes helyzeteket, s ettől életük egyre jobban beszűkül, míg a végén akár munkaképtelenné is válhatnak. A szociális fóbiások között igen gyakori az öngyógyításnak indult alkoholizmus vagy gyógyszerfüggés.

Tapasztalatok szerint a gátolt embereknél előbb van a "valami nem stimmel nálam" érzése, majd utána jön az okok keresése. Okokat pedig a saját testünkön szoktunk találni: túl kicsi vagy túl nagy, túl lapos vagy túl elálló, túl hosszú vagy túl rövid, túl ilyen vagy túl olyan. A lényeg: nem normális.

Nyugodtan is merevebbek, de ez még fokozható

A gátoltság és félénkség (szélsőséges esetben szociális fóbia) okairól sok okosat tudunk mondani. Egyrészt az ún. gátolt temperamentumú (ez a személyiség örökletes része) személyek agyműködése bizonyíthatóan eltér a nem gátoltakétól. Akadémiai székfoglaló helyett talán elég annyi is, hogy a gátoltság fokozott jobb féltekei aktivitással jár. Mintha tíz aggódó nagymama adna folyamatosan tanácsokat a fejünkben.

Persze a fordítottja is igaz: a fokozott bal féltekei aktivitás együtt jár az új dolgok, a társas élet, a kihívások keresésével és a könnyed, spontán, a környezeti változásokat pillanatról pillanatra követni képes viselkedéssel. Meg persze a jó dumával, mert ott van a beszédközpont is. Nem kell ragozni, hogy ugyanezért a gátoltak hebegnek-habognak, a nevüket is elfelejtik olykor. Elég csak rájuk mosolyogni.

A gátoltaknak már nyugalmi helyzetben is gyorsabban ver a szívük, merevebbek az izmaik, feszültebbek a hangszálaik, jobban izzadnak, és fokozottabb izgatottsággal reagálnak mindenre. Ezt persze ők is tudják, ehhez nem kell műszerekkel méréseket végezniük, és ezért félnek már előre, hogy feleléskor majd tócsában áll körülöttük az izzadság, s fejük vörös léggömbhöz lesz hasonlatos.

Pszichológiai kutatások rámutatnak, hogy a gátolt temperamentumra a fejlődés során a szülői ház kedvesen szadizó légköre is rádob egy lapáttal: szociális fóbiás betegek beszámolói szerint szüleik gyakran becsmérelték és teljesíthetetlen feladatok elé állították őket.

Majomvizsgálatok eredményeiből tudjuk, hogy a gátolt majomanya még a nem gátolt kismajomból is gátlásos egyedet tud kihozni, nem beszélve a gátolt anya és gátolt kismajom párosításról.

A szociális helyzetekben való félénkség megfelel azon állatok, pl. majmok viselkedésének, amelyek a szociális rangsor alján állnak. A majmoknál az a szokás, hogy ha valaki ideges, megtépi a rangsorban jóval alatta állót; így az alul lévők érthetően nem szeretnek a figyelem középpontjába kerülni (pl. beszédet mondani), mert akkor "kéznél lesznek" egy aktuális dührohamnál. A merev tekintet, a "figyelve levés" pedig általában erős szorongást (menekülést vagy támadást) vált ki az emlősállatokból.

Na, ha eddig azt gondoltad, majd csak megoldódik valahogy a sutaságod, most letaglózott ez a tudományosan alátámasztott végzet: ha ez biológiai, meg genetikai (ja, mert az is), meg családi, meg agyi, akkor itt nincs mit tenni, hajtsunk fejet a sors előtt: a jó nők, a jó pasik, a jó állások és a siker mind másé lesz.

A helyzet azonban csak kilátástalan, de nem reménytelen. Egy webpolgár, mielőtt főbe lövi magát, körbeszörfözik a neten, hátha már rég kitalálták a megoldást. Ha nem, a telefonszámla majd úgyis végez vele.

Kínálat a magyar weben

Kell azonban némi kitartás, mert bizony a soványka magyar weben az első próbálkozásokra (a szégyenlősség és a gátoltság szóra) a keresők egy csomó szexoldalt adnak vissza. Egy nudizmust propagáló oldalról megtudjuk, hogy nem lennénk szégyenlősek, ha szüleink idejekorán letépték volna ruháinkat idegenek előtt. Ezekre a lapokra majd gyógyultan érdemes lesz visszanézni.

De most irány kedvencem, a Netkórház (www.webhospital.hu), itt mindig olyan jókat lehet olvasni. Most sem csalódunk, megtudjuk, hogy "A szociális fóbia esetén félelem alakul ki olyan társadalmi vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy idegen emberek vagy általában mások figyelmének van kitéve." Én erre már simán megadnám magyar nyelvvizsgán az alapfokot. Számos mulatságos fordulat után egészen nyilvánvalóvá válik, hogy a szerzőnek gőze sincs arról, amiről ír. Biztos erőszakkal kényszerítették rá.

Talán ugyanez a szerző dolgozhat be a Pro Patiente website-nak is (www.pro-patiente.hu/pp/books/msd/html/p07/083/phobia.html), mert itt a következő mondat ötlik a szemünkbe: "A fóbiák tartós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározott külső helyzetekre adott válaszként, amilyen pl. a magasból való lenézés vagy egy kis kutya közelsége." Elképzelhetjük annak a fóbiásnak a reménytelen helyzetét, aki egy kis kutya mellől néz le a magasból, vagy lenézve megpillant egy kis kutyát: na, annak aztán nyomban vége.

A www.sote.hu/htsz/bitter.htm címen olvasható a Háziorvosi Továbbképző Szemle egy cikke, amelyben szó van a szociális fóbiáról is. Ebből megtudhatjuk, hogy a terápiát magának a betegnek kell saját magán lefolytatnia, fokozatosan vagy hirtelen kell kitennie magát az addig elviselhetetlen helyzeteknek. A betegek ezt persze nem tudják, de azért végez a pszichiáter egyetemet, hogy megmondja nekik. Az is lehet, hogy a szerző nem akart hamis elvárásokat kialakítani a betegekben, még aztán valamelyik a pénzéért vakmerően elvárja, hogy foglalkozzanak vele.

A vega.medinfo.hu/weblap/korhvez/archive/1999vol09/hirek1.htm oldalon szabatos és száraz leírás olvasható a szociális fóbiáról: "A szociális fóbiában szenvedők gátlásosak, rossz az önértékelésük, a kritikára nagyon érzékenyek" stb. A stílus rendőrségi körözésre emlékeztet.

Végül még egy-két jó tanács a gátlásos embereknek a www.egeszsegunka-z.hu "önbizalomoldaláról". Itt egy magát pszichopedagógusnak nevező női egyén azt írja: "Az önbizalomhiányos embernek érdemes lenne átgondolnia, hogy milyen a kapcsolata saját magával, és hogy mennyire képes külvilág reális meglátására, értékelésére, a valóság tudomásul vételére." Hát, gátlásoskáim, tessék a külvilág reális átlátását megkezdeni, mert különben "önmaga börtönébe zárja az életgyáva ember" önmagát.

Ha tudsz külföldiül

De mindez ne vegye el senki kedvét a gátlásaitól, van, ahol komolyan veszik. Csak kell hozzá tudni külföldiül.

Rögtön belebotlunk a Shyness Institute-ba (Szégyenlősség Intézet: www.shyness.com/shyness-institute.html), ahol a szégyenlősség kutatása folyik. A kutatások eredményei PDF formátumban olvashatók is, bár ezt inkább szakembereknek ajánlom. Az intézetnek van egy Szégyenlősség Klinikája is, ahol speciálisan tervezett programokkal kezelik a gátlásosságot és a szociális fóbiát (www.shyness.com/shyness-clinic.html).

Persze kevesen fognak e-mailben ágyat foglalni maguknak ezen a klinikán, de számos self-help (önsegítő) oldal is található a weben.

A japán ToDo Intézet (www.anamorph.com/todo/morita.html) honlapján olvashatjuk a Morita-terápia lényegét: e szerint a gyógyulás útja, ha elfogadjuk magunkat elvörösödőnek, remegő kezűnek stb. Persze ez nem egy tranzisztoros japán találmány, nap mint nap mi is alkalmazzuk.

A Shy and Free (Félénk és Szabad: www.shyandfree.com) oldalain az ijesztően hangzó neurolingvisztikai programozás (izgalmas, új terápiás megközelítés) újraértelmezési technikáiba pillanthatunk be.

A website mottója: "Több vagy mint a félénkséged". Az "Elvek, melyek átalakítják a félénkséget" oldalon számos meghökkentően új, de mégis kézenfekvő gondolatot olvashatunk: "Felelős csak a viselkedésedért vagy, az érzelmeidről nem tehetsz. A félénkség tagadása érzelmeid tagadása. A félénkséged érted van (véd Téged). A félénkség nem elzár valamitől, hanem kijelöl számodra valamit. A félénkség küldetés a másképp élésre." Ezek fontos gondolatok, mert a gátlásos ember mindig a nem gátlásosak szempontjából ítéli meg önmagát.

A Help for Shyness (műfordításban: Gyógyír a Félénkségre: www.shynesshelp.com) azzal a nem titkolt szándékkal üzemel, hogy pszichológus fenntartója számára pácienseket toborozzon. Itt azonban nem az a stílus, hogy "Örülj, hogy szóba állunk Veled", hanem az, hogy "Szeretnék segíteni - akár ingyen is." Így például számos otthon végezhető gyakorlat olvasható,és külön oldal foglalkozik azzal, hogyan éljük túl randevúnkat.

Sok szülő szeretne gátlásos gyermekén segíteni. Nekik ajánlom a ChildWatch (GyerekFigyelő: 9online.com/news/childwatch/shyness.htm) és a Childhood Shyness (Gyermekkori Félénkség: www.polaris.nova.edu/~malouffj/shyness.htm) site-ot.

Cikkünk konklúziója: külföldön sokkal jobb gátlásosnak lenni, úgyhogy erről a passziódról itthon jobb, ha lemondasz.