Prim Hírek

A tarifa (ami egyébként olyankor, amikor se taxi, se uber, az egekbe is tud kúszni) az egy dolog, a fapados légitársaságokkal többnyire azért repülhetünk olcsóbban, mert lemondunk bizonyos kényelmi szolgáltatásokról. Vagyis tiszta képlet akkor lenne, ha ki lehetne mutatni, hogy mivel fizetjük meg az utazás azon részét, amit nem fizetünk meg: például látnánk, hogy mennyivel kényelmetlenebb az Uber a drágább tarifáért nyilván megbízhatóbb, gyorsabb, kulturáltabb taxitársaságoknál.

 

Csakhogy nem így van. Az Uber alkalmazásoknál előre tudjuk, hogy milyen kocsi jön értünk és mikor, térképen követhetjük a kiválasztott autót a házunkig, előre tudjuk, hogy nagyjából mibe kerül majd a fuvar, s ezt az összeget is a lehető legkényelmesebb módon rendezhetjük: az előre megadott bankkártyánkon - külön fizetési procedúra nélkül - beterhelődik az út ára. Emellett a rendszeren belül értékelhetjük a szolgáltatást, a sofőrünket, aki emiatt kedves, szolgálatkész, a leggyorsabb útvonalat választja, és ő is értékelhet minket, és így mi is a legjobb arcunkat mutatjuk, nehogy legközelebb ne akadjon, aki bevállal minket utasnak.

 

Egy olyan szoftvert, ami ezt tudja, nem két fillér kifejlesztetni, de nem is csillagászati összeg, nagy valószínűséggel belefért volna annak a csendes címkiadó rendszernek az árába, amit nem olyan régen vezettek be a taxiknál... Ráadásul annak a bevezetésekor már látni lehetett, hogy előbb-utóbb ideér az Uber, tehát olyan szofverrendszer kell, ami legalább annyit tud, mint az övék, de még jobb egy olyan, ami azt is übereli...  

 

Ám a taxitársaságok úgy döntöttek, hogy nem! Nekünk elég a csendes címkiadó, mert ha nagyon előre szaladunk, még a végén kiderül, hogy nem is kell az utas és a sofőr közé egy operátor és egy őt alkalmazó taxitársaság, vagyis előbb utóbb a sárga taxi is átalakul Uber-jellegűvé. Az, hogy egy taxitársaság is tudna hozzáadott értéket termelni (például, hogy az értékelési rendszert beépíteni a belső minősítésbe, ami segítene a legjobbak megtartásában, és így esetleg azért ülnék ennek vagy annak a társaságnak a kocsijába, mert kiváló pilótái vannak), eszükbe sem jutott, ők nem a szolgáltatás minőségét és/vagy az utas érdekeit hivatottak védeni, hanem a sajátjukét, vagy amit annak vélnek.

 

No persze tiltakozni lehet! Holnapután a postások is kivonulhatnak az utcára, hogy tiltsák be az e-mailt, és az újságírók/kiadók is, hogy le a weboldalakkal! De valamiért az az érzésem, hogy ez az út majdnem annyira járhatatlan, mint Budapest sok utcája taxis tüntetés idején. A haladást lassítani ugyan lehet néhány sáv lezárásával, de megállítani, visszafordítani – ahogy a prédikátor is mondja – „hiábavalóság, felette nagy hiábavalóság”...