Prim Hírek

Külpolitikai újságírói diplomám van, tizenhat éve, minimum három országban szerzett tapasztalatokkal dolgozom ezen a területen. Változatlanul a külpolitikai rovat munkatársaként, a Világóra című műsor egyik szerkesztőjeként végzem munkámat a rádióban. Az InfoKrónika azonban valami egészen más, naponta rácsodálkozunk egymásra a műsorral, hogy így összekerültünk... Amióta az eszemet tudom, lírai alkatú újságíró vagyok, számomra akkor válik izgalmassá valami, amikor a hírek mögé nézhetek. Igazán a tények mögötti rejtett összefüggések érdekelnek. Ezeket persze nem mindig lehet kifejteni, de a reflexió szintjén szinte mindig lehet éreztetni. Nincs ez másként az informatika tényeivel sem. Magyarországon az informatika önmagán túli jelentést is hordoz: megmutathatja, valóban részei vagyunk-e a nyugati kultúrának, vagy egyfajta "Balkan de luxe" alakul majd ki az országban. Az informatika nálunk is a gazdaság húzóágazatává és a demokratizálódás eszközévé lesz, ha képesek leszünk azzá tenni. Ha bírjuk ésszel, szuflával, fantáziával. Főnököm régi álma volt, hogy a Krónika műsorban legyen egy információs társadalommal foglalkozó blokk, és megkérdezte tőlem, vállalnám-e. Rövid gondolkodás után elfogadtam az ajánlatot, mert New York-i tudósítói éveimben hozzászoktam ahhoz, hogy napi tizenkét órás munkaidőmből legalább kilencet a számítógép mellett töltsek, elsősorban internetezéssel. Így tehát hozzászoktam a géphasználatnak Magyarországon akkoriban még nem jellemző ágaihoz, módjaihoz.

Miként használta tudósítói munkájában a netet, és mi az, amiben a világháló ma is értékes segítséget nyújt Önnek?

A tudósító számára nagyon fontos, hogy honnan veszi információit, és azok milyen minőségűek. Képes-e valóban a napi hírek mögé nézni, vagy csak értéktelen hordalékot halmoz fel. Fantáziával, írói vénával sem lehetne olyan izgalmas, furcsa, olykor szürreális dolgokat kitalálni, mint amilyenek a hírek. Hiszen az ördög mindig a részletekben van. Meg az angyal is. Éppen ez teremti meg a napi hírek különleges világát? Az igazi feladat tehát ott kezdődik, hogy az ember megpróbál rájönni, mi mivel függ össze, honnan jön, és mi lesz vagy lehet belőle. Ez bizony egyáltalán nem kézenfekvő. Mondok egy példát: a hetvenes évek elején, az újságírói pályán elindulva mi is azt hittük, hogy az új évezredben másként élünk majd. Elképzeltük, hogy hetente indul turistaűrhajó a Holdra, és minden ház tetejére helikopter-leszállóhelyet építenek. Az viszont eszünkbe nem jutott volna, hogy jóformán mindenkinek lesz olyan drótnélküli telefonja, amelynek segítségével bárkit felhívhatunk, miközben egy tengerparton ülve nézzük a naplementét. Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy egyetlen helyi hívás díjáért levelezhetünk majd valakivel... Nos, a kérdésre visszatérve: az internet azért nagyon nehéz ügy, mert tele van szeméttel. Ott van az értékes információ, de ott az ocsú közötte. A 2001. szeptember 11-én történt események kapcsán leggyakrabban például Nostradamus - egyébként jórészt hamisított - jóslataiba lehetett belefutni. Ugyanakkor viszont nagyon értékes elemzéseket is lehetett olvasni arról, hogy hogyan alakul át a nyílt társadalom valami mássá, miként fogadnak el sok országban korábban elképzelhetetlen tartalmú törvényeket, a mindennapi életet szabályozó gyakorlatot. Talán ez volt a legnehezebb. Hogy úgy használjam ki a lehetőségeket, hogy ellenszélben száz méterről felismerjem azt, ami gagyi.

Fentebb említette, hogy New Yorkban az internet akkoriban nálunk még újdonságnak számító lehetőségeit is kihasználta. Említene néhányat?

Az internetes vásárlás világa ebből a szempontból például külön történet. A Priceline.com cégnél például úgy lehet repülőjegyet venni, hogy az ember maga ajánl fel egy akkora összeget, amennyit neki megér az út. Ilyen módon néha a hatszáz dollár "kikiáltási árú" jegyhez hozzá lehet jutni akár százötvenért. De a dolog továbbfejlődött, ma már az ember a szomszédos szupermarketnek is ajánlatot tehet a neten, hogy mennyit hajlandó adni egy kiló cukorért vagy a dobozos krémsajtért.

A virtuális piacon tehát szabad az alku?

Legalábbis a Priceline-nál. Miután a számítógép segítségével kifizettem az árut, lementem a boltba, és elhoztam, amit az interneten keresztül előzetesen megvásároltam. Ha a neten vásároltam, ugyanazt az árut esetenként a bolti ár ötven-hatvan százalékáért kaptam meg. A leghétköznapibb élelmiszerbolti vásárlásokat intéztem ily módon. De azért nem kell félni attól, hogy a boltok eltűnnek... Annak idején interjút készítettem a tartui egyetemen tanító Lotman professzorral, a szemiotika nagy hírű szakemberével. Elmondta: felesleges attól tartani, hogy az egyik műfaj kiszorítja a másikat, hiszen a barlangrajzok óta semmi nem tűnt el. A rajzolásnak ez a típusa graffitiként máig itt van velünk, mindössze annyi történt, hogy új kifejezési formák, műfajok jelentek meg. Életünk, mindennapjaink új lehetőségei nem váltják le a régieket, csupán bővítik a választékot. A mozi megjelenésekor féltették a színházat, a televíziótól a mozit, a videótól a könyvet és így tovább. Hát így van ez az elektronikus és a bolti vásárlással is. Az áruházi bevásárlás mint program, időtöltés, önkényeztető ünnep mindig megmarad. Az internet nem fogja kiszorítani: az másra jó. Szerintem egyébként még azt sem mértük fel pontosan, hogy mire is. Mert a könyv- vagy akár a repülőjegy-vásárlás szinte semmi. A java még hátravan! A net hihetetlen lehetőséget kínál, például arra, hogy a világ különböző pontjain a számítógépek segítségével egyetlen feladat megoldására összeálljanak bizonyos teamek. Képzeljük el, hogy az Internet Kalauzt a világ különféle országaiban élő munkatársak írják, akik a pillanatnyilag felmerülő érdekességekkel kapcsolatban a maximumot tudják kihozni magukból. (Ez épp így van - a szerk.)

Voltaképpen egy alakulóban lévő informatikai kultúrából csöppent egy számítógépes szempontból is high-tech környezetbe. Sokat kellett tanulnia komputeres tudása kiegészítése érdekében ahhoz, hogy az amerikai életforma, életmód mindennapi tartozékaként használhassa a számítógépet?

Odakint mindig annyit tanultam meg, amennyire éppen szükségem volt. Tekintettel arra, hogy a lehetőségek azért nagyobbak voltak, mint itthon, a netről is mindig egy picivel több ismeretre volt szükségem a megszokottnál, de sajnos sohasem jutott elég idő arra, hogy magát a számítógépet "tanuljam". Az Egyesült Államok annyira különleges, furcsa, a dolgok működéséről új tapasztalatokat kínáló világ, hogy a vele való ismerkedés elszívta az erőt az informatikától. Itthon aki kólát iszik, hamburgert eszik, multiplex moziba jár, azt hiheti, hogy ismeri Amerikát. Súlyosan téved. Ennek az országnak valóban van egy popkulturális képe önmagáról, amelynek része Hollywood, a Mc Donald's és Michael Jackson is. Mindez azonban csak egy fantáziavilág, Amerika exportálma önmagáról. Az Egyesült Államok egészen mástól hatékony, mást üzen annak, aki hajlandó megfejteni. Sok a junk-food, a szemét kaja. És sok a szemét zene, a szemét film, a szemét magazin, és ebben a műanyag világban is leélheti valaki az életét. Az országot mégis egy mélyen vallásos, puritán értékrend működteti. Soha nem volt akkora szakadék az elit és a tömeg között, mint napjainkban, s ez minden ellenkező híresztelés ellenére csak növekszik. És ez a szakadék sokkal inkább Amerika, mint a hamburger.

Miután hazaérkezett, mi lett a sorsa a rendkívüli személyiséggel felruházott, társszerzőként emlegetett számítógéphölgynek?

Ott rejtőzik valahol a Magyar Rádió washingtoni tudósítójának lakásában, a sufniban, és mindent tud, amit már régen elfelejtettem. Tele van levelekkel, összegyűjtött háttéranyagokkal, íráskezdeményekkel. Arra vár, hogy egyszer együtt fellapozzuk azokat. De a tudósításaimat azért visszavettem tőle. Megbízatásom lejárta után három és fél hónapon keresztül autóval beutaztam az Egyesült Államokat. Ennek során Washingtonban csak azért álltam meg, hogy visszamentsem a tudósításokat, riportokat, interjúkat. Az történt, hogy elnézést kérve Inphiniától jól leszedtem a hátlapját, kivettem a memóriáját, és bevittem a magyar nagykövetség rendszergazdájához. Egy napot töltöttünk azzal, hogy CD-re másolja az említett anyagokat. Naponta átlag három tudósítást adtam le, ami a négy év alatt kb. ötezer címet jelent. Elképedve tapasztaltam, hogy az egész elfér egyetlen CD-n.

Lesz-e valamiféle lenyomata amerikai élményeinek?

A közeljövőben fejezem be azt a könyvet, amelyet a kalandjaimról írok. Egy Satellite notebookot használok, ő is Toshiba, hogy a családban maradjon a dolog... Dolgoztam illegális taxisofőrként New Yorkban, napokig vendége voltam egy poligám mormon családnak, jelentkeztem az amish egyházba, beszéltem az ország legfiatalabb vezérigazgató-nőjével, aki évi egymilliárd dolláros forgalom feletti vállalatot igazgat. Napokat töltöttem Arizonában, az öregek városában, ahol harmincezer ötvenöt évesnél idősebb ember él egyetlen településen. Interjút kértem egy hatvanéves Las Vegas-i prostituálttól, aki mélységesen erkölcstelennek ítélte azt a vágyamat, hogy interjút készítsek vele. Csupa olyan kalandot formáltam könyvvé, amely csak Amerikában eshet meg az emberrel. Ma már számomra is olyan az egész, mint egy furcsa álom. Talán ezért lesz a címe: Amerika álom maradt. Vagy valami másért. De legyen a reménybeli olvasó privilégiuma, hogy megtudja.

Szerepel-e a könyvben valamiféle számítógépes kaland?

Igen. Vendége lehettem az Egyesült Államok egyik legelső virtuális művészének, aki jelenleg a Detroit mesés romjai című honlapot (detroityes.com) működteti. Ezt a városokkal foglalkozó weboldalak közül a legjobbnak tartják egész Amerikában. Detroit manapság szinte kísértetváros, ahol sorba rombolják le a feleslegessé vált épületeket. A művész, Lowell Boileau pedig filmre veszi a robbantásokat. Ráklikkelsz egy századelőn épült monumentális, barna, furcsa házra, és az a szemed előtt imbolyogva dől le. Aztán a másik és a harmadik... Ilyesmiről is szó esik az InfoKrónikában, amely eszelős kihívás számomra. Egy vadonatúj lehetőség arra, hogy olyasmiről beszéljek, ami lenyűgöz, hogy megpróbáljak olyan jelenségek mögé nézni, amelyek nehezebben adják meg magukat, mint a politika. De ha egyelőre nem sikerül, az sem nagy baj. A tények világa önmagában is vakítóan színes. Bárhogy is igyekeznénk, mégsem tudnánk érdekesebbet kitalálni a valóságnál...