Prim Hírek

A mély vízbe való alámerülés előtt azonban álljon itt néhány, a projektvezető személyére vonatkozó gondolat. A projektmenedzsment szinte végeláthatatlan irodalmából előszeretettel szemezgetnek a projektrésztvevők, és se szeri, se száma a legtalálóbban eszköz- és tapasztalatgyűjteményként jellemezhető módszertanoknak. Azonban bármelyiket választja is egy cég, nem célszerű azt egy az egyben ráhúzni az adott projektre. A vezető józanságára és tapasztalatára van bízva, hogy ebből az összegyűjtött, katalogizált tudásbázisból válogatva megtalálja a peremfeltételekhez legjobban igazodót. Az empátia, a rátermettség, a messzebbre tekintés képessége sok mindenen átsegítheti, de a hatékony és sikeres projektvezetéshez ezen túl a feladat üzleti szempontból való megközelítésének képessége is elengedhetetlen.

Munkája termék- és ügyfélfüggő. Ha a megrendelő cégben erősebb a projektkultúra, akkor viszonylag egyszerű meghonosítani a sikerhez szükséges hozzáállást, felfogást, és ez esetben lehet a helyben használatos módszertanhoz idomulni. Kialakulatlan projektvezetési kultúra esetén azonban ennek missziószerű közvetítése a projekttel párhuzamosan zajlik.

A rovatban szereplő esettanulmányok témájához köthető tapasztalatokra áttérve: a hazai gyakorlatban sajnos a rendszerépítés és adatbetöltés áll az első helyen, s a cégek csak ezt követően találják ki – jó esetben – a szükséges folyamatokat. A helyes sorrend azonban a folyamatok megalkotása, majd optimalizálása, és ezt, valamint egy mérlegelést követően csak a lényegesnek ítélteket érdemes műszaki-informatikai rendszerekkel támogatni.

A szóban forgó projektek legveszélyesebb szakasza az előkészítés. Ezt általában tökéletességre törekvő, precíz tervezéshez, munkavégzéshez szokott műszaki szakemberek végzik, s így költség és idő szempontjából túlméretezett lehet a végeredmény. De ha ezt görcsösen igyekeznek elkerülni, az ellenkezője is bekövetkezhet. Mivel a rendszerspecifikálás és az előkészítés erőforrásigénye általában nagyobb a rendszer kifejlesztéséhez szükségesnél, az alultervezés is veszélyes.

A nagy mennyiségű adat betöltését igénylő informatikai projektek tervezésekor az erre nem allokált költség és erőforrás is gyakori probléma. A gond abból fakad, hogy a költségeknek mindössze 10-20%-át emészti fel a rendszer elkészítése, a többi adatgyűjtésre, minőségellenőrzésre és adatbetöltésre fordítódik – a munka oldaláról pedig kb. 30–70%-os az arány. Az adatminőség kritikus volta ellenére a gyűjtés során ritka a minőség-ellenőrzés, a nagy mennyiségű rossz minőségű adat pedig használhatatlanná teszi a rendszert, s ilyenkor a felhasználó ez utóbbiról állít ki rossz bizonyítványt. Megoldás lehet, ha az ellenőrzés után az adatoknak csak egy kisebb, technológiai vagy területi értelemmel bíró része kerül betöltésre. A rendszer így már használható.

És végezetül, csak kóstolóként – mellőzve most a felső vezetői támogatás csaknem minden projektet jellemző hiányát és más evidens bukásokot – néhány szót az adattárházprojektekről, amelyek számtalan lehetőségét kínálják a projekthibáknak. Egy 2001-es DMReview felmérés szerint a BI-projekteknek csak 22%-a sikeres, 24% szerint további fejlesztésre van szükség, és 18% teljes bukás. Vajon miért? Mi kellene a sikerhez, s mit mutat a hazai és nemzetközi gyakorlat?

Komoly gond, hogy az adattárház-témakört a vállalatvezetés sok helyen az IT-hez allokálja, amely azonban az üzleti területektől kapott támogatás híján – az IT-hez kitűnően, de az üzlethez alig értve – nem lesz sikeres. Gyakran hibásan egyenlőségjelet tesznek a vállalati adatok összegyűjtése és az adattárház-építés közé, annak ellenére, hogy gyakran az egy-egy vállalati területet érintő, hatékonyan elemezhető formában tárolt s e szerint gyűjtött adatok között külső forrásból származók is szerepelnek. Az adattárházak a hazai hiedelmekkel ellentétben csak akkor működnek, ha arra kiképzett emberek, többek között állandó adatfeltöltésről gondoskodva, működtetik azokat, ezért a bevezetéskor nem hiányozhat az oktatás és a belső marketing. Magyarországon ezekre a projektekre még mindig megváltóként, minden problémára gyógyírként tekintenek a vezetők, ami több szempontból is hibás elvárás. Egyrészt ahhoz, hogy képes legyen megválaszolni a változó makro- és mikrokörnyezet által felvetett kérdéseket, az adattárházat nem termékként, hanem folyamatként kellene kezelni. Másrészt egy adott területre fókuszáló, az arra vonatkozó adatokkal dolgozó eszközről lévén szó, mellette mindig szükség lesz – adatforrásként is – a napi működéssel összefüggő, azt támogató operatív rendszerekre, hiszen nem hivatott ezek riportolási elemeinek mindegyikét kiváltani. Később néhány most kimaradt tanácsra is sort kerítünk – hasznosságuk bizonyítékaként mostani számunk idevonatkozó esettanulmányában az eddigiek közül is nem egy visszaköszön.

Czibók Zoltán – Veres Jenő – Gollnhofer Gábor

(a Projektmenedzsment Fórum 2002 szerkesztőbizottságának tagjai)