Prim Hírek

A legtöbben azonban előbb-utóbb házilag készített nyomtatásban vagy fotópapíron is élvezni kívánják a megörökített pillanat élményét. Szerencsére a "családi" hobbifotósoknak nem kell jelentősen 2-3 megapixel fölé "emelkedniük", ha komolyan gondolják, hogy hosszú távon is megmaradnak a megszokott képméret mellett (ebben a kategóriában igazán széles kínálatból választhatunk a 6-9. oldalon található táblázatból). A digitális képek kidolgozásával is foglalkozó laborokban döntő többséggel megrendelt 9x13 és 10x15 centiméteres amatőr képeket fotópapíron (így értelemszerűen fotóminőségben) veheti át a megrendelő, és könnyen megjósolható, hogy a család egyik tagja sem veszi majd észre, hogy az eredeti kép nem filmre készült. A "szezonfotósok" számára nagy kihívást jelenthet a "labor vagy nyomtató?" kérdés eldöntése. A valódi fotóminőségű (300-400 dpi-s) képek kinyomtatására alkalmas, ma már a bevásárlóközpontokban is kapható printerek komoly versenytársai a hagyományos, vegyi eljárásokat alkalmazó megoldásoknak, ráadásul az igényesebb nyomatokat ígérő, nagy felbontású (600-1440-2880 dpi-s) nyomtatók is egyre elterjedtebbek.

Az otthoni vagy vállalati fényképalbumba ritkán kerülnek 10x15 centiméteres papírképnél (képeslapméretnél) nagyobbak, aki azonban A/4-es méretben kívánja bekereteztetni a legsikerültebb családi fotókat, annak bizony mélyebben kell a pénztárcájába nyúlnia, amikor digitális gépet és printert vásárol.

Általánosan érvényes tanácsot, biztos tippet adni azonban lehetetlen. Nem is szólva a professzionális felhasználási területekről (újságillusztrációk, címlapképek, divat-, sport- és riportfotók, stúdiófényképezés), ahol már olyan elvárások lehetnek, amelyeket nehéz lenne kategóriákba szorítni.

A digitális fényképezőgépek közötti választásnál azonban van egy mindenek felett álló szempont: elsődlegesen meghatározó, hogy a készülék érzékelője (CCD vagy CMOS) milyen maximális felbontású kép rögzítésére alkalmas. A másik alapvetően fontos szempont, hogy a gép milyen fájlformátumokban képes tárolni a felvételeket.

A fenti táblázatból kiderül, hogy a CCD által érzékelhető képpontok száma milyen elméleti határt szab, ha 300 dpi-vel kívánjuk kinyomtatni az elkészült felvételeket.

Házilagosan kinyomatható, de valóban élvezhető képet csak akkor várhatunk, ha a kamera képes tömörítés nélküli TIFF (Tagged Image File Format) formátumú kép készítésére is. A JPEG (a Joint Photographic Experts Group által definiált) állományoknál alkalmazott különböző szintű (összesen tízféle) tömörítési eljárás értelemszerűen adatvesztéssel jár, ami a képernyőn még nem, de a nyomaton már okozhat szabad szemmel is látható hibákat.

Amint a táblázatból látható, a pixelszám emelkedésével nem egyenes arányban növekszik a kinyomtatható fotó mérete. A felbontás mindkét irányú megduplázásához (ami elengedhetetlen, ha tartani akarjuk a kép arányát) sokkal nagyobb CCD szükséges. Ha például az 1,3 megapixeles érzékelővel készíthető 1280x960 képpontos fotó méretét mindkét irányban duplázni szeretnénk, akkor a 2560x1920-as kép rögzítésére 4,9 millió pixel elkülönítésére képes CCD-vel rendelkező kamerát kell választanunk. Annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e megtenni ezt a lépést, elegendő megnézni a gépek árát, és rögtön látható: nemcsak kétszer érdemes meggondolni a képduplázást.

A mindennapos gyakorlat azt mutatja, hogy a képminőség szempontjából a pixelek száma meghatározó, de nem kizárólagos jellemzője a kamerának. Ugyanígy fontos a lencserendszer (ebben a tekintetben például a Nikon gépei mutatnak kiváló tulajdonságokat), valamint a képfeldolgozó elektronika, de a gép végső használati értékét nagyban befolyásolja az is, hogy milyen képfeldolgozó szoftvereket kapunk a csomagban.