Prim Hírek

A nem internetezők pedig inkább sokkal többet tévéznek és rádióznak. Az azonban nem látható tisztán ezekből az adatokból, hogy ez az internet hatása-e, vagy az internet használat/nem használat sokkal inkább egy már régebb óta meglévő médiafogyasztási törésvonalra épül - így a már meglévő különbségek termelődnek újra egy új médiaszférában, az internet fogyasztásában is. Úgy tűnik azonban, hogy az adatok inkább ennek a második, újratermelődési hatásnak a létezését erősítik meg. De egyelőre az idősoros, több évet bemutató adatok hiánya miatt néhány évig még biztosan nem lehet eldönteni ezt a kérdést.

Az adatokat látva megfogalmazható egy koherens hipotézisrendszer. Ezek szerint a hagyományos médiafogyasztásban meglévő törésvonalak és a digitális szakadék közel azonos, és a mögöttük húzódó okok is azonosak. Az állítás tehát úgy hangzik, hogy az új digitális szakadék egy már meglévő törésvonalra "ül rá". A sokat tévézők/keveset tévézők csoportjai megegyeznek a nem internetezők/internetezők csoportjaival. De mi lehet ennek az oka? Miért nem internetezik az, aki nem internetezik? A kapott adatok négy fő okcsoport hatására mutatnak rá, melyek szorosan összefüggnek egymással.

Az első csoportba soroltam a gazdasági okokat. Az adatok azt mutatják, hogy az internetezők inkább a tehetősek közül kerülnek ki, míg a nem internetezők a szegényebbek. Az internetezés ma Magyarországon az OECD-országok közül - vásárlóerővel kalkulálva - az egyik legdrágább a világon. Ugyanakkor Magyarország az egyik olyan OECD-ország, amely nem írta alá az Information Technology Agreementet - magyarul rendszerint szingapúri egyezményként nevezik. Így idehaza még mindig vámot vetnek ki az egyezmény hatálya alá tartozó információtechnológiai eszközökre - bár igen alacsonyat.

Sokkal nagyobb problémát jelent az igen magas áfa, ami azon túl, hogy elősegíti a feketekereskedelmet, igencsak megnöveli az eszközök fogyasztói árát is. A nem internetezők tehát részben gazdasági okokból maradnak ki az internet mai terjedéséből, mivel nincs elég pénzük megfizetni sem az eszközöket, sem a szolgáltatásokat. A WIP 2001-es adataiból azonban az is kiderül, hogy pont a szegényebb társadalmi csoportok tagjai lennének azok, akik az internetet nem informálódásra-munkára, hanem feltehetően inkább szórakozásra-kikapcsolódásra szeretnék használni - legalábbis televíziófogyasztásukra inkább ez a jellemző. Vagyis ennek a szegényebb csoportnak a drágább, jobb, multimédiás gépekre és a nagyobb, drágább sávszélességre volna szüksége, hogy a felmerülő igényeit kielégíthesse. Ez azonban nyilvánvalóan meghaladja az anyagi lehetőségeiket.

A probléma azonban nem csak anyagi természetű. A már említett fogyasztói igények inkább kulturális jellegű különbségekre mutatnak rá. A többet tévézők inkább szórakozni és nem tájékozódni-dolgozni akarnak, az internet mai formájában viszont sokkal inkább szöveg alapú, ami nem kedvez a szórakozásnak. Még maguk az internetezők is elismerik, hogy az internet nem valami jó kikapcsolódásra-szórakozásra, erre a célra a televízió jelenleg az internetezők túlnyomó része számára is alkalmasabbnak tűnik. Ugyanakkor a jelenleg az egyik legkedveltebb internetes alkalmazás, az elektronikus levél is inkább azok körében lehet népszerű, akik könnyebben ki tudják fejezni magukat és sokat kommunikálnak, sok társadalmi kapcsolattal rendelkeznek. Épp ezért nem várható, hogy az e-mail használat lehetősége akkora húzóerőt tudna kifejteni a falusi, alacsonyabb szociális tőkével rendelkező és fizikai munkát végző emberek között. Ezekről az emberekről talán joggal feltételezhető, hogy kevésbé szeretnek írásban, gépelve kommunikálni, ahogy arra az internet most leginkább lehetőséget nyújt. Vagyis a nem internetezők egy másfajta kommunikatív kompetenciával rendelkeznek, ami nem kedvez a számukra ebben az új környezetben. Az internet ma ugyanis leginkább szöveges kapcsolattartásra és informálódásra alkalmas. A harmadik gátnak a társadalmi okokat tekintem. Ezek szorosan összekapcsolódnak a már említett szociális tőke hiányával. Az internet egy közösségi technológia, ahol a kapcsolattartás áll (jelenleg) a középpontban. A nem internetezők alacsonyabb szociális tőkével rendelkeznek. Ez nem csupán azt jelenti, hogy valószínűleg kevesebb a társadalmi kapcsolatuk és kisebb a társadalmi hálójuk, hanem hogy a környezetükben kevesebb olyan ember van, aki már rendelkezik internetkapcsolattal. Így nincsenek igazán minták, nincs kitől személyesen is tanulniuk, és nincs olyan társadalmi nyomás - mint például a vállalkozóknál, értelmiségieknél -, amely arra késztetné őket, hogy beszerezzék és rendszeresen használják ezt a technológiát.

A negyedik okcsoport, amely miatt az emberek túlnyomó része nem internetezik, hogy a munkahelyükön nem férnek hozzá a technológiához. A foglalkoztatásbeli okok igen összetettek, magukban foglalják az összes fentebbi problémát. Az emberek egy jelentős része manapság hazánkban a munkahelyén fér hozzá az internethez, és a munkájához használja azt. Azonban a nem irodai dolgozók - például a mezőgazdasági, fizikai munkások - és a nyugdíjasok nem élvezik az "ingyenes" irodai infrastruktúra elõnyeit. Másrészt a munkahely sokszor egy sajátos kultúrát is közvetít, itt - és az iskolában - találkoznak az emberek először az új technológiai eszközökkel. Megtanulják a használatát és lassacskán "hazaviszik" az eszközöket, vásárolnak belőle és szabadidejükben is használják. Ebből azonban foglalkoztatása okán a társadalom egy meghatározó része kimarad, így jelentős, mintegy dupla hátrányba kerül, egyrészről feltehetően a foglalkozása miatt eleve kevesebbet keres, másrészt ezeket a szolgáltatásokat nem tudja ingyenesen igénybe venni, tehát a fizetéséből kell költenie rá.

Pintér Róbert