Prim Hírek

A híroldalak vagy a keresők közül az ember azt választja ki magának, amelyikről pozitív tapasztalatokkal rendelkezik, valamely szempontból jobbnak ítéli a többinél - vagyis amelyik bevált. Annál tart ki az első nagyobb csalódásig, vagy amíg nem kap fülest egy kreatívabb dologról. A jobsite-ok - akár a partnerkeresők - használata más elvek alapján működik: csekély erőfeszítéssel mindegyikre betehetjük a lábunkat, s minél többre, annál nagyobb az esélyünk célunk elérésére. Az ilyen fajta oldalak nem tartalmuk gazdagságával, hanem a regisztráltak számával dicsekednek, akár a hirdetési újságok - lehet bármilyen ízléses a küllemük, ha nincs bennük hirdetés.

Gyűjtőhelyek

Néhány általános tapasztalattal kell kezdenünk, mielőtt egyenként vizslatnánk a szerencsés és szerencsétlen kiválasztottakat. A dolog nagyjából minden esetben úgy működik, hogy a munkakereső ingyen felteszi az önéletrajzát, a munkakínáló cég pedig (pénzért?) az állásajánlatait. Emellett bizonyos összeg fejében a vállalatok válogathatnak az önéletrajzok közül, a magánemberek pedig ingyen kutakodhatnak az állásajánlatokban, kritériumok alapján. Így elméletileg egyszerre megoldódik a kereslet és a kínálat ügye, s jó esetben némi bevételre is szert tehet a site üzemeltetője. Általánosságban ez a joboldalak működési mechanizmusa. A rendet néhány gyűjtőoldal töri meg, megbontva a harmóniát és az egysíkúságot. Egy picit olyan ez, mintha az újságosnál a Népszabadságot, a Magyar Hírlapot és a Magyar Nemzetet külön-külön is árulnák, és ugyanakkor a hármat egyben, teljesen új arculattal, egyetlen újság áráért. Hát ezek után sok nem szól az egyéni számokban induló versenyzők mellett, egy dial-upos internetező inkább a munkanélküliséget választja, mint hogy egyenként letöltsön tíz joboldalt, és keresgessen benne sűrűn szentségelve. Itt válik tanácstalanná az elemző: elég csak a hirdetéskonténereket figyelembe venni, vagy gondoljunk a kicsi, ám lelkes vállalkozásokra, amelyek életben tartják a nagyokat, ellátják őket hirdetőkkel és egyáltalán tartalommal? Az elemző erre azt mondja, hogy igen, ezúttal szeressük a kicsiket is!

Fussunk át az értékelési kritériumokon! Sokat elárul egy álláskereső működőképességéről, hogy mennyien veszik igénybe, vagyis milyen számokkal kecsegtet a dolog. Azután nem hátrányos, ha kezelhető, reménykeltő, csábító a külseje, és tartalmas a tartalma. Ezenkívül, ha valamiben többet ad a konkurenciánál (hozzáadott tartalom), külön megtapsoljuk.

Ja, és fontos: bölcsészek, művészek keressenek más módon állást, az internet még csak tudomást sem vesz róluk!

A multi

Az angol smart szó számos jelentéssel bír, kellemessel és kellemetlennel is. Aki smart, az lehet okos, ügyes, furfangos vagy akár csinos, divatos, de nem kizárt, hogy csípős, és szúr. Hogy a Job4smarts (www.job4smarts.com) készítői melyikre gondoltak, nem fogjuk megtudni, de feltehetően mindegyikre, mert ez mind együtt éppen elég ahhoz, hogy valaki komoly karriert fusson be. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az üzlet vagy az IT világában forogjon, mert a többi online állásközvetítőhöz hasonlóan a J4S is az ilyenekre fókuszál.

A címoldalon forog a Föld, a nyugati félteke mellett a "munkaadók", a keleti félteke mellett a "munkavállalók" rovatai találhatók. Mi mégis inkább a Kik vagyunk? kérdés felé vesszük az irányt, hátha többet megtudunk. De nem. A válasz ugyanis a világháló hasznáról értekezik, meglehetősen közhelyesen, még a "jobdolgokról" sem nagyon esik szó. A munkaadók oldalán egyre-másra töltődnek le a Magyarországon gyökeret eresztett multinacionális cégek logói, hogy az ember lélegzete eláll: a kereskedelem, a média, a telekommunikáció oroszlánjai itt keresik a munkatársakat? Hát igen, úgy tűnik, hogy itt keresnék, ha szükségük lenne valakire, de általában csak bemutatkoznak, megemelik a kalapjukat, és sarkon fordulnak - az esetek túlnyomó többségében nincs munkaerő-felvétel. Kecsegtetni tehát kecsegtet, percekig eljátszhatunk a gondolattal, hogy a világ üzleti életének ütőerén tarthatjuk a kezünket, de kénytelenek vagyunk többször visszanézni, hátha van üresedés - jaj, hiszen ez a szerkesztők célja!

A felület jól kezelhető, eltekintve attól, hogy a nyitó oldalon elugrik a felirat a kurzor elől. A keresőrendszer a megszokott, szerencsére nem akarták forradalmasítani. A hozzáadott tartalom a karrierépítő-rovatban érhető tetten. A gyors IQ-teszt (tíz kérdés) hibátlan kitöltése után hiába várunk zsenialitásunkra utaló elismerő kijelentéseket, egyszerűen közli, hogy tök jó, és ennyi. A nyelvi teszt angol és német, a legördülő menüből kell a hiányzó szavakat pótolni. Azután jön egy önéletrajz- és kísérőlevél-gyorstalpaló angolul, illetve magyarul, ahogy ez már hagyomány a jobsite-oknál - meglátjátok!

A campus

A Candidate (www.candidate.hu) az egyetemistákat, főiskolásokat, illetve a friss diplomásokat célozza meg. A regisztráltak száma valamivel ezer fölött van, alacsonyabb az átlagosnál, bizonyára a szűkített célközönségnek köszönhetően. A nyitó lapra két oldalról száguldanak be a rovatcímek, az egész nagyon látványos, a színek kellemesek - nemhogy lépkedni, egyenesen szálldosni lehet a tartalomban, amelyet világosan kettéosztanak a munkaadóknak és a hallgatóknak szóló részekre. A keresést úgy oldották meg, hogy ha valamelyik kritérium szerint választunk, a többit a rendszer automatikusan szűkíti. Így nem fordulhat elő, hogy a friss jogi diplomával rendelkező ifjút szoftverüzemeltetői állással kecsegtessék. A FAQ egyre több újonnan létesített site-ról marad le az internet térhódításával, a világháló használatának hétköznapivá válásával. Itt viszont gondoltak rá, és ez mindenféle szempontból hasznosnak látszik. A lényeg, hogy összefoglal mindent, amit az állásközvetítő-oldalak használatáról tudni kell, és megadja azokat az adatokat, amelyek alapján mérlegelhetünk, mielőtt regisztrációra adnánk a fejünket. Az előző honlapról (J4S) lemaradt az árlista (szemérmesen a működtetőhöz kell fordulni a szükséges adatokért), itt viszont van: a munkaerőt kereső cégek 6900 forintért kapnak egy önéletrajzot. (Az álláskeresők számára ingyenesek a szolgáltatások, a munkaerő-keresőknek kell fizetniük.)

Kiegészítő tartalom gyanánt egy remek ötlettel találkozhatunk, kár, hogy még nem nagyon vették igénybe az egyetemisták. Ez a jegyzetbörze. Aki állt már a karácsonyfa alatt görccsel a gyomrában, hogy miből készül fel a január 4-ei vizsgájára, az tudja, hogy adott esetben egy vagyont fizetne érte, ha tudná, hogy kinek. Az ötlet tehát remek, ám a keresés után kiderül, hogy a görcs mégsem hagy alább, mert sehol egy épkézláb jegyzet.

A karriertanácsok között találkozhatunk a munkahelyi beilleszkedés problémáival, a külföldi lehetőségekkel, a szakmai gyakorlat örömeivel és buktatóival. Ezenkívül vannak cikkek a munkaerő-piaci trendekről és a friss diplomások fizetési igényeiről - mindez szembesítve a realitásokkal. Fórum elméletileg létezik, csak még nem lakták be az egyetemisták. Feltehetően máshol ragadtak!

A mosolygós

Európa karrierpiacaként hirdeti magát a Jobpilot (www.jobpilot.hu), közben pedig veszettül mosolygós arcokkal nézünk szembe mindjárt a nyitó oldalon. Ebben a pillanatban tűnhet fel, hogy a jobsite-okon nincsenek képek, csak szöveg és logók, s ez alól a Jobpilot kivétel. Mivel egy nemzetközi hálózat tagja, lényegesen nagyobb számokkal (pl. 66 ezer ajánlat) kecsegteti az álláskeresőt - ez viszont csak azoknak jó hír, akik még a határainkon túl is melóznának, a többieknek édes mindegy. A rendszer ugyanaz, csak a keresési kritériumok között szerepel a nyelv meg a földrész. Azt kell, hogy mondjuk, hiába a nagyobb választék, továbbra is a business és az IT van előtérben, humán témákban itt sem segítenek a szerencsétlen bölcsészen. De hát ez a háló sajátossága.

A bónusz tartalom Pályacsúcs Magazin fedőnév alatt szerepel, és periférikus, valóban magazinjellegű témákkal foglalkozik, amelyek tényleg hiányoznak a többi hasonló honlapról, úgymint a kismamák elhelyezkedési nehézségei, kikapcsolódás, továbbképzés, munkahelyi viccek stb. Mindez egybevág azzal a feelinggel, hogy a site arculata inkább egy női magazin küllemére emlékeztet, és a tartalom is ebbe az irányba mozdul el, bár nem mintha baj lenne. Így legalább más, mint a többi.

Az üzleti

A CV Online (www.cvonline.hu) szintén nemzetközi, méghozzá a kelet-európai site-ok hasonló nevű hálózatának (CVO) tagja. Fantasztikus, több tízezres számadatok röpködnek a levegőben, bár nem mindegyikről tudható, hogy mit is jelent pontosan. Például mi a különbség az állásajánlatok és az aktuális állásajánlatok között azonkívül, hogy az előbbiek mintegy negyvenszeresük az utóbbiaknak? És ugyanez vonatkozik az álláskeresők és a feltett önéletrajzok közötti különbségre. Ha a társadalmi viszonyokat hűen tükröznék az oldalon olvasható számok, akkor olyan mértékű munkanélküliség lenne idehaza, hogy a legjobb lenne azonnal csomagolni. (Feltesszük, sok álláskereső talált már, csak nem vette le az önéletrajzát, vagy keres az is, akinek van, csak elégedetlen.) Ami minden oldalról elmondható, az itt hatványozottan érvényes: kimondottan az üzleti és információs világra koncentrál, s még csak fel sem kínál mást.

A hozzáadott tartalom erőssége a fórumnak az a fele, amelyben felkért humánerőforrás-szakértők (munkajog stb.) vesznek részt, ám a szabad csevegőszobák is felülről vezényeltek, vagyis a szerkesztők által megadott témákban várják a hozzászólásokat. Itt is vannak tesztek, hírek, képzési lehetőségek, ezeket a pontokat beszállítók segítségével oldják meg.

A gyűjtők

Mint az elején említettük, több olyan site is létezik, amely saját szerkesztésű keresőjébe más online joboldalak regisztrált felhasználóit nyomja be, ily módon jóval több ajánlattal és kereslettel dicsekedhet. Ehhez jön a saját tartalom, többnyire ugyanazokkal a témákkal: önéletrajz, IQ-teszt, tanácsok stb.

A Jobmonitor (www.jobmonitor.hu) tíz internetes álláskereső, harminc személyzeti tanácsadó, tizenöt-tizenöt vállalat és egyéb vállalkozás adataival jelenik meg, köztük szinte mindegyikkel a fent méltatott oldalak közül. További szolgáltatása, hogy e-mailben is elküldik azokat az időközben beérkezett állásajánlatokat, amelyek megfelelnek az általunk megjelölt feltételeknek. Egy account manager biztosan tud célirányosan keresni, és nagyon nem is viszik be az erdőbe, de aki nem az üzlet vagy az informatika világában szeretne munkát találni, annak be kell érnie az "egyébbel". Itt a szerkesztők, azon felbuzdulva, hogy tekintélyes mennyiségű adattal rendelkeznek, létrehozták a "kultúra" munkaköri meghatározást, ezen belül viszont ömlesztve táncoslányokat, gépkocsivezetőket és tanárokat keresnek közös kategóriába tartozókként. Mostoha körülmények!

Ugyancsak portálszerű a Karrier (www.karrier.hu), ahol a sokféleséget a látvány zagyvaságával is hangsúlyozni próbálták a készítők. Sajnos az embernek percekig döbbenten kell vizslatnia a nyitó oldalt, hogy eldönthesse, hová bökjön végre. A munkaköröket divatos angol szavakkal jelzik: Eco, Techno, HR, IT, Sales - nyugodtan lehetnének rapzenekarok nevei is. Ehhez képest meglepően olvasmányosak a cikkek. Á la carte elnevezéssel szerepel a járulékos - és egyébként nagyon eredeti - tartalom, amelyben a megszokottakon kívül például Jósda, Grafománia (már az önéletrajzokat sem fogadják el kézírással!) és szakpszichológiai tanácsadás is szerepel. A karrierasztrológia mókás, arról szól, hogy a jegyünkkel milyen fajta munkakörökre vagyunk alkalmasak, milyen a Bika, az Oroszlán és a Rák stb. főnök, hogyan kérjünk tőle fizetésemelést, stb. A Havi fix egy kis ablakban kinyíló kalkulátor, amely földrajzi hely, munkaterület és beosztás szerint megmondja, hogy mekkora az ideális fizetés.

A csinos

Munkát nem kínál, ellenben az emberek magukat kínálják a www.manoken.hu oldalon. Egy hölgy lépeget a "választékon", majd néhány figura mintegy a témák prototípusaként jelenik meg: a statiszta, a modell, a táncos, a fitness, a hostess és a gyermek. Emellett ügynökségek és fotósok is ajánlják magukat. Csak azért tettük ide búcsúzóul, hogy oldjuk a hangulatot. Hangsúlyozzuk: ezt a site-ot csak akkor használhatjuk, ha táncost, hostesst stb. keresünk magunknak. Ha munkát, akkor nyomás!