A chat mint pótlék

, 2002. szeptember 29. 13:19
Az alábbiakban a chatről szerzett rövid, ám annál viharosabb élményeimet és tapasztalataimat szeretném megosztani a szintén tapasztalt olvasókkal és chatelőkkel.
Előzmények

Kezdjük mindjárt a szóval. Az angolban a chat csevegést, beszélgetést jelent. Valójában egy sajátos eszköz, de (szerintem) valódi beszélgetésre nem alkalmas. Hogy miért, azt később fejtem ki. Csevegés? Már ezt a magyar fogalmat sem takarja pontosan, hiszen ez kötetlen, alkalmi jellegű diskurzus. Az értelmező szótár szerint könnyed, elmélyülés nélküli beszélgetést jelent. Azért sem fedi a valódi tartalmat, mert ugyan itt is lehet elmélyülten értekezni, gondolatokat cserélni, de a felhasználók között nem ez a jellemző, s ez az eszköz nem igazán alkalmas rá. Az a chat, amelyet mi a neten használunk, valódi beszélgetésre azért sem alkalmas, mert a beszélgetés a kommunikáció olyan formája két vagy több ember között, amikor a gesztusoknak, a mimikának, a hanglejtésnek, a hangerőnek, a hangszínnek is nagy jelentősége van (metakommunikáció). Itt pedig senki sem láthatja egymást. Legfeljebb csak elképzelhetjük, következtethetünk rá, hogy a másik fél milyen lehet. A chaten küldött érzelmi jelek pedig nem mindig a valóságot tükrözik, inkább csak jelzésértékű vagy hamis gesztusok. (A webkamera segítségével ugyan láthatják egymást a beszélők, de ott is egészen másról van szó.)

Szólni kell még a chat szó nyelvészeti jellegéről is. Ez egy újabb, számítógépes kifejezés, amely belopakodott a magyar nyelvbe, és ott - mint egy vírus - fejti ki kedvezőtlen hatását. Éppen elég angol szó épült már be az amúgy is "agyonrontott" magyar nyelvbe, de ezen belül a számítástechnika egy külön - és elég jelentős - fejezetet alkot. Valójában a számítástechnikai szakkifejezések többségének eleve lehetett volna magyar megfelelőt találni, de hagyták az angol szavakat elterjedni. Amit nem lehet és nem érdemes angolból lefordítani, az a szómenynyiség annál sokkal kisebb, mint amivel fertőzik a magyar nyelvet. Csak egy példa. Az angol "file" szó úgy került be nyelvünkbe, hogy "fájl". Holott ki lehetett volna találni értelmes magyar megfelelőjét is: pl. adatállomány, adatcsomó stb. Hasonló a helyzet a chatnél is, ám még könnyebb lett volna a fordítás. Például el lehetett volna nevezni "csevegőnek" vagy "csevegőprogramnak", ami tökéletesen kifejezte volna, hogy miről van szó. Ehelyett írásban a fonetikus kiejtése terjedt el (cset).

Látnunk kell, hogy a chat igen sajátos műfaj és eszköz. Eszköz, amely az emberek közötti párbeszédet teszi lehetővé, de amelyet az emberek csak bizonyos fokig tudnak uralni, kezükben tartani, mert a technika állandóan közbeszól, és ahhoz kell alkalmazkodni. A chat sajátossága éppen ebben rejlik. A technikai adottságok miatt a párbeszéd sokszor nem olyanra sikeredik, amilyenre szeretnénk. Hogy mennyire sok módosító, akadályozó tényezője van, arról később szólunk. A felhasználó igen hamar, már az első percekben rájön arra, hogy a chatnél nem az van, amit ő akar, hanem az, amit a gép, a technika vagy a másik beszélgető fél diktál, s ehhez - ha akarja, ha nem - alkalmazkodnia kell.

A chatről mint lehetőségről már vagy három éve hallottam, de csak két éve találkoztam vele először egyes honlapokon. Belenéztem - akkor még nem tudtam, hogy ezt "közös chatnek" nevezik -, és elájultam. Nem akartam hinni a szememnek. Először azt gondoltam, hogy ezek tébolyultak. Mi történt velük? Nem tudnak normálisan beszélni? Nem tudják magukat kifejezni? Nem tudnak magyarul? Ezek a kérdések tolultak fel bennem. Nem tudtam, hogy a látott chat még a szelídebb formából való. Egymás után hömpölyögtek a zagyva, látszólag összefüggéstelen szavak, nevetséges neveket, jeligéket olvastam. Később megtudtam, hogy ezek az írók "nickjei", ami becenevet jelent.

Itt is meg kell állni egy pillanatra, mert a nickek legtöbbször nem az író nevét takarják. Jórészt fantázianevek, pontosabban jeligék. Sőt! Most már ott tartanak a magyar chatelők, az ügyesebbek, hogy nem is használnak szókombinációkat, betűtöredékeket, hanem csak grafikai jeleket, a legváltozatosabb formákban, amelyeket éppen a billentyűn megtalálnak. Odáig fejlődött ez a szokás, hogy sokan a jeligéjük mellé színes ábrákat, motívumokat, rájuk jellemző "képeket" tesznek. Hihetetlen fantáziájuk van egyes fiataloknak, amiből az látszik, hogy ehhez van elég idejük, és valójában ebben élik ki magukat. Ma már olyan egyezményes jeleket is kialakítottak, amelyeket magam sem vagyok képes megfejteni. Valójában titkos kódok, üzenetek, és csak azok értik, akik ismerik. Jellemző módon, mivel a chatet fiatalok használják a legtöbben, a jelek és képüzenetek tartalma gyakran szexuális jellegű, de sokan már ott tartanak, hogy ez is leplezetlen, egyértelmű (felhívó jellegű) utalásokkal.

A technika rabságában

Nézzük most ennek a sajátos műfajnak a technikai oldalát, hátterét és előzményeit. Ma már a chat fejlődésének is történelme van. Hogy hány évre nyúlik vissza? Nem tudom, de valószínű, hogy Amerikában fejlődött ki, az internet feltalálása után. A szöveges üzenetek küldése ott már a 70-es évek végén kialakulhatott, ám a mai értelemben vett internet csak később fejlődött ki, és a végén született meg a ma is használt e-mail. Valószínűleg a levelezőprogramból alakult ki a mai chat őse, mert már ott is sokan jeleket használtak, és feladónak mindenki inkább jeligét használt, mint a saját nevét, a titoktartás végett. Az egész internetes "kultúrát" alapvetően maghatározza a titoktartás, ez a legjellemzőbb sajátossága, minden előnyével és hátrányával együtt. Ennek a jelenségnek elsősorban a technikai lehetőség az oka, amivel az emberek könnyen visszaélhetnek.

Mióta kialakult az internet, csak veszélyek leselkednek a felhasználókra, mert fel lehet törni a kódokat, a jelszavakat, a neveket, a címeket, a gépeket, s ebben is kialakultak a profi "gengszterek", akiknek szintén sajátos nevük lett. Az internetnek, azt hiszem, ez a legnagyobb átka és hátránya.

Ma már a vírusok és feltörések elleni védekezés megoldódott, de sohasem lesz tökéletes, s mindig újabb és újabb trükköket találnak ki arra, hogy mások életét megkeserítsék. Ez a tény okozza azt, hogy senki sem meri a világhálón megnevezi, megmutatni, fölvállalni magát, személyazonosságát. Ha virtuális (látszólagos) ez a valóság, akkor itt az emberek is látszólagossá válnak. Ennek ugyancsak megvan a számtalan előnye és hátránya. A személyes védekezés, az önvédelem annyira rányomja a bélyegét erre a technikára, hogy egyben meg is határozza az emberek hozzáállását, viszonyulását. Teljes körű a bizalmatlanság és a félelem attól, hogy valaki megtudhatja az igazi nevem, hozzáférhet az adataimhoz, címeimhez, és visszaélhet vele.

Ez még a kisebbik baj lenne, a nagyobbik az, hogy nemcsak az adataim veszhetnek el a feltörők által, hanem a gépemet is tönkretehetik. Sokszor a rögzített adatok még a komputernél is értékesebbek. Magyarországon pedig a jó gép még mindig az elérhetetlen luxuscikkek közé tartozik. Lehet ugyan olcsóbban is szerezni, de azon nem lehet internetezni és chatelni.

A chatelők szokásai

Több hónap alatt a három legnagyobb, leglátogatottabb chatet néztem végig, s emellett még kisebb magyar és külföldi csevegőket is. Most csak a nagy magyar oldalakról (trefort.hu, gyaloglo.hu és chat.hu) beszélek, amelyek szolgáltatásaikat tekintve nagyjából megegyeznek. Ma már igen sok oldalnak van külön chatje, de ezek vagy nem eléggé látogatottak, vagy kevesen ismerik. A három nagy chat nagyon leterhelt a sok látogató miatt. Ezekbe általában kétféleképpen lehet belépni. Vagy regisztrációval (ez mindig problémás, és később sok gondot okoz a chatelőnek), vagy pedig anélkül. Ezek az oldalak kiemelt szobákat nyitottak (általában témakör és érdeklődési terület szerint), de vannak magánszobák is, amelyeket bárki nyithat. A magánszobákat le is lehet zárni, hogy mások ne lépjenek be. A fő szobákat úgynevezett operátorok irányítják, akik kirúghatnak bárkit (ezzel a hétköznapi kifejezéssel élnek!), akinek nem tetszik a szövege. Ezt a jogot egyes magánszobáknak is megadják. Most nem beszélek a chat működtetéséről, szolgáltatásairól és kezeléséről. Ezek olyan technikai dolgok, amelyek a chatelők igényeit szolgálják. Mindezek ellenére az erőszakos belépők és zaklatók minden szobában megtalálhatók. Az oldalak saját etikai szabályokat állítottak fel a chatelők számára, de ezt vagy nem tudják, vagy nem is akarják betartani az oldalak gazdái, a chatelők meg fütyülnek rájuk. Mindebből látható, hogy a nagy csevegőkben ilyen szempontból teljes káosz uralkodik. Az egyik fő chaten teljes oldalt tesznek ki azok a trágár, durva, közönséges és pornográf nevek, amelyeket a szolgáltatók nem engedélyeztek. Ennek ellenére a chatelők furfangosan mindig újabbakat találnak ki, amelyekben egyértelmű szexuális utalások találhatók. A chatelők maguknak különböző fantázianeveket adnak, amelyeket jellemzőnek tartanak, de legtöbbször a figyelemfelkeltés és meghökkentés a céljuk. Sokan a nevük mellé tett évszámmal a korukra is utalnak. Általában a női és férfinevek első ránézésre megkülönböztethetők, de sok esetben nem tudni, valójában kit takarnak.

Az úgynevezett közös szobába bárki beléphet, és ott színes folyamként gördülnek lefelé a szövegek. Ez a hömpölygő szövegáradat a jellemző a legtöbb chaten. Azok a legizgalmasabb közös szobák, ahol több száz felhasználó van bent egyszerre, ezeknek nagy a népszerűségük. Mert minél többen vannak jelen az üzenetekben, annál színesebbek a sorok, és nagyobb a névválaszték is, amit a sok privátozás sokak számára még érdekesebbé tesz. Valójában az üres szövegelés, egymás ugratása, piszkálása, macerálása (ennek tényleg semmi köze a beszélgetéshez) és a kötekedés a legjellemzőbb vonása a közös chateknek. Ezekben (a szobák témájától és az életkorcsoportoktól függetlenül) igen primitív társalgás folyik, hiszen értelmes mondatokra senkinek nincs ideje, de erre igény sem mutatkozik. Ha valaki mégis értelmes, tartalmas gondolatokat próbál becsempészni, akkor azt a jámbor chatelőt hamar kiutálják, lehetetlenné teszik a többiek. Farkastörvények uralkodnak. Ez a tartalmi és stílusszegénység egyben a chatelők általános szellemi szintjére is utal. A közös chatben egymást köszöntgetik, becézgetik órákon át, és apró, szurkáló megjegyzéseket tesznek egymásra idegen és ismerős emberek, hol finomabban, hol durvábban. Újabban az egyik chaten azt találták ki, hogy egy képzeletbeli bulit rendeznek, és azon évődnek (40 körüli korúak!), hogy ki mit, milyen ételt vagy italt vinne el a buliba, stb. Valahol ez azt is jelenti, hogy ezek az esti, éjjeli képzelgések valóságos bulit pótolnak. Fölötlik az emberben, hogy akik már ennyire ismerik egymást a közösből, miért nem találkoznak egy valóságos bulin? Úgy látszik, a chatbuli olcsóbb és kényelmesebb pótlék.

A másik fajta chat az úgynevezett "privi", ami a privát ablakot jelenti. Itt valójában csak két ember társaloghat, amíg valaki meg nem zavarja őket. Vagy belépéssel, vagy újabb jelentkezővel, hacsak le nem tudja zárni a szobát a két beszélgető. Ez nem minden esetben sikerül. Nagyon sok chatelő azt csinálja, hogy benne van a közösben, s közben egyszerre több priváttal is beszélget, ami mindig több külön ablakot jelent. El lehet képzelni, hogy ilyen esetben milyen szintű az odafigyelés egymás iránt. Még két ember is nehezen tud szót érteni, egymás mondanivalóját követni, hát még akkor, ha egyszerre másokkal is akar beszélgetni. Bizonyos chatelőknél ez a halmozás már komoly szenvedélyt jelent. Amit élőbeszédben képtelenek elmondani (mert esetleg nincs is kinek), akkor azt a chaten korlátlanul és teljes felelőtlenséggel megtehetik. Részben ebben rejlik a népszerűsége. Sokkal több emberrel lehet kapcsolatba kerülni rövid idő alatt (és ingyen!), mint az élő valóságban. Ezért a chat valójában egy "kibeszélőeszköz", panaszláda és egyfajta fórum is. Sokan innen szereznek alkalmi jellegű közérdekű híreket, de érdekes, hogy ennek még sehol nem nyitottak külön szobát, mert mindenütt a magánéleti témák uralkodnak.

A chatelők lélektana

A chat jellegét és a beszélgetés alakulását elsősorban a technika határozza meg. Hiszen amikor nem ismerősökről van szó, hanem két vadidegen emberről, először a két fél bemutatkozásával, alapvető megismerési szándékával kezdődik a beszélgetés. A technikai adottságok miatt nincs lehetőség hosszú és bővített mondatok megfogalmazására, hanem úgy, mint az SMS esetében, mindenki röviden és tömören próbálja kifejezni magát. Ebből adódnak aztán a kezdeti félreértések is, hiszen ha az egyik fél hibázik az írásban (betűtévesztések), vagy nem fejezi ki magát pontosan, akkor fölöslegesen megy az idő, és nem jutnak előbbre, csak tovább kuszálódik a megértés.

Ezért van az, hogy ha egy chates párbeszéd kezdetét megnézzük, úgy néz ki, mintha egy rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvet olvasnánk. Soha nem lehet tudni egy új belépőnél, hogy kicsoda, micsoda, ezért minden chatelő először az alapvető dolgok (kor, nem, lakhely) tisztázásával próbálja kezdeni a párbeszédet. De ez nem mindig sikerül - vagy az egyik hibájából, vagy mindkettőéből. Általában a chatelők idegesek, türelmetlenek, kapkodnak, igazán nem is figyelnek a másik szövegére, ezért a megértés és megismerés, bemutatkozás ideje nagyon elhúzódik. Kivéve a profi chatelőknél, akik már az első szavakat olyan célirányosan adagolják, hogy a kérdéseik elől nem lehet kitérni. Mindenesetre a chatelés (jó esetben) sok izgalmat, sok érdekességet tartogat, ezért is használják olyan sokan. Másrészt egyszerűbb, mint az SMS, olcsóbb, mint a telefon, és rövidebb idő elég sok információ megszerzésére, mint pl. e-mailben.

A chat másik nagy erőssége, hogy idegen emberek közvetett úton való megismerésére ez a leggyorsabb és legjobb eszköz.

Típusok

A chatet sokféle ember sokféle célra használja, ám általában fölismerhetők jellegzetes szándékok. Nagyon sokan ismerkedésre, barátok, ismerősök szerzésére használják. De nagyon sokan vannak azok is, akiknek ez csak egyfajta felüdülést, kikapcsolódást jelent a mindennapi munka után. Nem véletlen, hogy a chateken a legnagyobb forgalom este nyolc és éjjel egy óra között van.

Aki bizonyos ideig chatelt már, az hamar rájön, hogy amint az életben, úgy itt is különböző típusokba sorolható emberek ismerhetők fel. Őket a chates szokásaikról lehet megismerni. Egyik ismerősöm fejezte ki ezt a legjobban, amikor azt mondta: aki a chaten embertelenül, megbotránkoztatóan, agresszíven viselkedik, az az életben is olyan. Sajnos az ilyen típusokból van a legtöbb minden chaten, ráadásul ők inkább a fiatal korosztályokból kerülnek ki. Már a számítógépen nőttek fel, tehetős szüleik gépet vettek nekik, de a nevelésükről nem gondoskodtak. Elképesztően sok magatartászavaros, az elemi illemszabályokat sem ismerő tizenéves található a chaten, de semmiben sem különbek a 20-as, 40-es korosztályok sem, legfeljebb náluk ez a magatartás nem olyan gyakori, ám más vonatkozásban ők még durvábbak, még rafináltabbak. Meglepő az is, hogy a chatelők között kevés az 50-60 év körüli, miközben a számítógéppel rendelkezők között elég szép számmal megtalálhatók. Sejtéseim és tapasztalataim szerint a chatelők 60%-a a 20 éven aluliak közül kerül ki. És a budapestiek aránya legalább 80% lehet. Ezek az adatok a torz internet- és gépellátottsági állapotokra utalnak. Amelyek nagyon sokára fognak rendeződni nálunk.

Most nézzünk meg néhány jellegzetes chatelőtípust!

1. A futóbolond: minden szobába belép, nem leli a helyét, örökösen ugrál az egyik chatről a másikra, sehol sem tud megállapodni. Valójában egyik szobában sem érzi jól magát, aminek gyakran az az oka, hogy már több helyen leszerepelt, sok szobából kirúgták.

2. A ravaszdi: ő nem regisztráltatja magát, nem adja ki az adatait, úgy gondolja, így bátran tevékenykedhet minden szobában. Sokszor komolytalan, általában egyik chatről ugrál a másikra.

3. A fülelő: ő az, aki belép egy szobába, sokáig ott van, és csak fülel, de a világért sem szólna hozzá semmihez. Egy darabig ezt meg tudja csinálni, de általában a többiek szóra bírják, mire nagy sértődötten kilép. Nemcsak a többszemélyes magánszobákban, de a közösben is ezt a fülelő, meglapuló magatartást folytatja.

4. A provokáló: neki az a lételeme, hogy ha valahová belép, rögtön rá figyelnek. Ezért állandóan csak kötekedik és provokál. Ezt persze csak addig teheti meg, amíg a többieknek el nem fogy a türelme.

5. A mocskos szájú: ez a fajta csak trágár, mocskos kifejezésekkel tudja kifejezni magát, vagy így akarja magára terelni a figyelmet. Sajnos nagyon sokan vannak, és utánpótlás mindig van belőlük.

6. Aki biztosra megy: ő vérbeli profi, nem tesz fölösleges köröket, tudja, mikor és kivel lehet, illetve érdemes beszélni. A közösben is hozzá tud szólni a témákhoz, nem utáltatja meg magát másokkal. Persze neki is nehéz ezt az egyensúlyt megtalálnia és fenntartania. Az ilyen típus kialakulásához ezért időre és sok tapasztalatra van szükség.

7. A kezdő: ő még csetlik-botlik, sok pofont kap másoktól, de ha ügyes, hamar föltalálja magát. Általában a chatelők segítik egymást technikai és egyéb téren, de a legnehezebb dolgokban itt is mindenki magára van utalva. A chat olyan, mint a mély víz, meg kell tanulni úszni benne. És a chatelő hamar megtanulja, hogy az árral szemben nagyon nehéz úszni - de azért lehet. Ez utóbbira viszont kevesen vállalkoznak.

A chat nagyon sok embernél (a fiatalokat és a felnőtteket is beleértve) kóros szenvedéllyé válhat, egyfajta hiánypótló eszközzé. Az emberi kapcsolatok soha nem voltak olyan mélyponton, mint manapság, amikor a technikai őrület és a pénzhajhászás sokakat rabul ejt. A közösségi, társasági élet hagyományos szintereit szétverték, lepusztították az elmúlt ötven évben. Rengeteg a magányos, sivár fiatal és felnőtt. Sokan menedéket, érzelmi és lelki pótlékot keresnek a chatben, több-kevesebb sikerrel. A megromlott társadalmi viszonyokért a chatelőket nem lehet felelőssé tenni, ők csak következményei és tükröződései társadalmi viszonyainknak. S még egy adalék, ami miatt a chat sokaknál pótlékká válik. Ez azokra vonatkozik, akik nem képesek intim kapcsolatokat teremteni. Vagy azért, mert képtelenek rá, esetleg nincs rá lehetőségük, vagy pedig azért, mert a chates beszélgetések átmenetileg valamennyire kielégítik őket. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nagyon sok szexuális gondokkal küzdő fiatal és felnőtt itt remél lelki, szellemi és érzelmi pótlékot szerezni. Amellett ez egy kényelmes eszköz. Viszonylag rövid idő alatt, nem túl sok fáradsággal lehet "kapcsolatot" teremteni.

Jövő

A chat nagyon gyorsan változó eszköz. Hatalmas fejlődésen ment keresztül, és még sok lehetőséget tartogat számunkra. Ha majd bejönnek a képes és hangüzenetek, az megint nagy változást fog hozni. Tovább bővülnek majd a szobák témái, és speciális rétegigényeket szolgálnak ki. Az is lehet, hogy egy idő után közéleti chatoldalak is kialakulnak, aminek nagy jelentősége lenne. Jelenleg nálunk a chates kultúra még gyerekcipőben jár, mint ahogy sok minden más is. Mindenesetre manapság nagy népszerűségnek örvend ez a szokás, szórakozás, játék. Sokan már arra is rájöttek, hogy hogyan lehet komoly ismeretségeket kötni a chaten, de a legtöbben csupán alkalmi időtöltésnek, kikapcsolódásnak tekintik.

Kulcsszavak: chat onlineszolg

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Idén is keresi a digitális szakma női példaképeit az IVSZ és a WiTH

2024. november 22. 16:40

Huszadik alkalommal adták át a Hégető Honorka-díjakat

2024. november 21. 16:58

Hosszabbít ’Az Év Honlapja’ pályázat!

2024. november 19. 09:54

Törj be a digitális élvonalba: Nevezz ’Az Év Honlapja’ pályázatra!

2024. november 14. 16:36