Prim Hírek

A piac elevenjére tapintott a TÉF, amikor konferenciájának jelmondatában feltette a kérdést: Mit ígért, adott és ad(hat) a távközlés liberalizációja? Azt persze előre sejteni lehetett, hogy meglehetősen szerény eredményekről számolhatnak be az előadók, de a résztvevők joggal remélhették, hogy legalább az okokról és a kilátásokról megtudhatnak valamit. Magyarország kétségtelenül a közép-kelet-európai régió egyik legfejlettebb távközléssel rendelkező országa, ezt Horváth László, a Győr-Moson-Sopron megyei Fogyasztóvédelmi Békéltető Testület elnöke is elismerte. A technológiai színvonal és a liberalizáció lehetővé tette a versenyt, és a fogyasztók reménykedve várták ennek jótékony hatásait. Az árak csökkenésére számított az előfizetők 45%-a, a választék bővítését várta 21%-a, a szabad szolgáltatóválasztást pedig 13%-a.

Az eredményben csalódniuk kellett: a verseny részleges, mindössze a két korábbi nagy szolgáltató aktív, ám ajánlataik egy szűkebb körnek (a nagy forgalmú üzleti előfizetőknek) szólnak, a telefondíjak pedig nemhogy csökkentek volna, de az idén kétszer is emelkedtek. Túlzottak voltak a várakozások, és még a változatlanság is problémákkal terhes. Az előadó tapasztalatai szerint áttekinthetetlen a tarifarendszer, gyakoriak a számlázási panaszok, személytelenné váltak a szolgáltatók, s egyszerre van részünk információbőségben és információhiányban. Öszszességében a távközlés magas fejlettségi színvonala nem párosul a fogyasztók elégedettségével.

Hogy mennyire használjuk ki ezt a fejlettséget, azt számokkal érzékeltette Andrási Tamás, a BellResearch üzletfejlesztési igazgatója. A Think Consulting céggel közösen készített "Magyar infokommunikációs jelentés" szerint egy átlagos magyar háztartás havonta bruttó 10 ezer forintot költ telekommunikációra, s ennek legnagyobb hányadát (44%) már a mobiltelefonok generálják, de a vezetékes telefonra fordított kiadások is közel azonos arányt (43%) képviselnek. A kábeltelevíziózás havidíjai a telekommunikációs költségek egytizedét, míg az internetezésre fordított (telefonköltség nélküli) előfizetési díjak az összkiadások mindössze 2%-át adják.

A BellResearch kutatói egy olyan informatikai és távközlési fejlettségi indexet dolgoztak ki, amely lehetővé teszi a magyarországi háztartások infokommunikációseszköz-fejlettségének longitudinális monitorozását, illetve az infokommunikációs szempontból fejlettnek vagy fejletlennek nevezhető háztartási szegmensek körülhatárolását. A "háztartások infokommunikációs fejlettségi indexe" (HIFI) a vezetékes telefonvonal, a kábeltelevíziós (és AM-mikro) szolgáltatás, a mobiltelefon, a személyi számítógép, valamint az internet-hozzáférés ellátottsági mutatóit összesíti.

2002 elején a magyarországi háztartások háromnegyede rendelkezett vezetékes telefonnal, 53%-ukban pedig legalább egy mobiltelefon-előfizetés (is) volt. Minden második háztartás vett igénybe kábeltévé-szolgáltatást. Az informatikai felszereltség messze elmaradt a nyugat-európai átlagtól: mindössze minden ötödik lakásban volt személyi számítógép, míg internet-hozzáférés csupán minden huszadikban. Ez utóbbi is jellemzően modemes technológián alapult, hiszen a széles sávú hozzáférés (ADSL, kábelmodem) penetrációja nem érte el a fél százalékot.

Az általános helyzet ismertetése után arra is rámutatott az előadó, hogy a telefonpiacon miért nem élnek az előfizetők a verseny lehetőségeivel. A vezetékestelefon-szolgáltatók a távolsági hívásirányokban jellemzően azoknak ajánlják a szolgáltatóváltást, akiknél a belföldi távolsági, a nemzetközi és a mobilhívás-forgalom (long distance voice, LDV) összege meghaladja az 1500 Ft-ot. A BellResearch hatáselemző tanulmánya szerint jelenleg is mintegy 1,3 millió lakossági telefon-előfizető (a vezetékes telefonnal rendelkezők 45%-a) várja az alternatívok versenyképes ajánlatait, igaz, közülük csak minden második rendelkezik a kritikus, 1500 forintot meghaladó nem helyi irányú havi hívásforgalommal. A szolgáltatóváltásra azonban csupán 20%-os árkülönbségnél "mozdul rá" a tömeg, s ez csak még nagyobb forgalomnál válik érzékelhetővé. Ma a lakosság 10%-a fizet 5000 forintnál többet az LDV-re, így érthető, hogy a verseny igen erőteljesen koncentrált piacokért folyik.

Vagyis a liberalizáció első haszonélvezői az üzleti előfizetők, akik ráadásul a (belföldi és nemzetközi) forgalmukkal arányosan juthatnak nagyobb kedvezményhez.

Sokan a szabályozás hiányosságait okolják az egy éve meghirdetett verseny elmaradásáért. Frischmann Gábor, a HÍF elnöke egy problémamátrix segítségével érzékeltette a piac állapotát és a változtatások várható hatásait. Ebből kitűnt, hogy olykor a domináns szolgáltató álláspontja is érthető, máskor viszont az alternatív társaságok érvelései tűnnek indokoltnak. A sokat vitatott összekapcsolási díjak alacsonyabb szintű megállapítása is zavart okozhat a piac fejlődésében, ezért valószínűleg előbb még emelkedni fognak a távközlési díjak, aminek eredményeként megerősödhetnek a szereplők, hogy azután a tényleges verseny hatására végre csökkenni kezdjenek az árak. A szabályozó piaci beavatkozásának egyaránt lehet pozitív és negatív hatása az egyik, illetve az ellenérdekelt másik fél számára. Nem lehet egyetlen kritikus területet önmagában rendezni, mert az kihat más piacokra is, s mivel minden mindennel összefügg, rendszerszintű megoldást kell kidolgozni - összegezte a teendőket a HÍF elnöke.

A fórumon a vezetékestelefon-szolgáltatók is ismertették álláspontjukat. Baksa Sarolta jogtanácsos arról számolt be, hogy a Matáv jogszabálykövető magatartást tanúsít, teljesíti kötelezettségeit, és a lehetőségek keretein belül teszi meg lépéseit. Szorgalmazta továbbá a hírközlés-politikai koncepció kidolgozását. Ez utóbbival egyetértett Lednitzky Péter, a Vivendi vezérigazgató-helyettese is. 1998 óta nincs kormányszintű koncepció, ezért alakulhatott ki a jelenlegi felemás helyzet. Ma a szabályozó hatóság azt vallja, hogy megtette, amit meg lehetett tenni, a Matáv - az előző vélemény szerint is - teszi, amit a törvény szerint tehet, az alternatív szolgáltatók örömmel tennének valamit, ha tehetnének, s mindenközben a fogyasztó csak vár valamire. Az új koncepció alapján szükséges módosítani a törvényt, sőt az EU új elvei alapján akár új törvény megalkotását is elképzelhetőnek tartja a Vivendi képviselője.

Arra a kérdésre, hogy növekedhet-e az internet elterjedtsége a mai árak és szabályozás mellett, egyértelmű nemmel válaszolt Martos Balázs, az Internetszolgáltatatók Tanácsának elnöke. A Matáv korábbi kedvezményének megszüntetésével harmadára esett vissza a behívásos internethasználat időtartama, felére apadt a behívásos felhasználók száma, és várható, hogy az előfizetők mennyisége is csökkenni fog. Mindez az internetszolgáltatók behívásos beruházásainak elértéktelenedéséhez vezet. A felhasználóknak az új kedvezményekért el kell menniük a telefonszolgáltatókhoz, ott viszont "egykapus ügyintézéssel" rábeszélik őket arra, hogy náluk rendeljék meg az internet-előfizetést is.

Az internetszolgáltatókat hátrányos helyzetbe hozta, hogy távközlési szolgáltatóvá minősítették őket. Kötelező a hálózati szerződés megkötése a telefonszolgáltatóval, jóllehet nincs semmiféle jelzésrendszeri kapcsolat, a telefonszolgálat valójában az internetszolgáltató behívóportján végződik. Illúziójuk az elnök szerint nincs, csupán aktív internetpárti kormányzati magatartásban reménykednek, amire van némi esély, mert a kormányváltás óta két új szakmai szervezet is létrejött. Az IHM mellett megalakult a Miniszterelnöki Hivatalon belül a Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala, amelynek vezetője, Baja Ferenc végül mégsem tudott részt venni a TÉF konferenciáján, de írásban eljuttatta üzenetét. E szerint a feladatok megoldásában számíthatunk a kormányzati szerepvállalásra, ami a civil szervezetekkel kialakított társadalmi párbeszéden alapul.