Halálközeli élmények

Szendi Gábor, 2003. március 22. 12:53

Ma már ciki, ha valakinek nincs halálközeli élménye. Ez a nemrég még okkult tapasztalat mára szabad prédájává vált az amatőr kutatóknak, a vallási fanatikusoknak, az istenbizonyítékokat keresőknek és a fércműveket gyártóknak. Mindamellett tényleg érdekes jelenség.

A dolog úgy kezdődött, hogy hétévesen egy felnőttkórházba kerültem, s mivel már akkor rendkívül aranyos és értelmes voltam, a felnőttek szerettek velem beszélgetni. Az osztályos orvos kölcsönadta a fonendoszkópját, én meg jártam a kórtermeket, és mindenkinek meghallgattam a szívét. A néniknek érdekes módon a szívük a hasukban volt, de ez akkor nem tűnt fel.

Egy napon az egyik bácsi félrevont, és elmesélte, hogy amikor őt megműtötték, valami csodálatos zenét hallott, fényt és fényes angyalokat látott. Hittem is, meg nem is; mit tehet az udvarias gyerek, ha egy felnőtt őrültségeket mesél neki?

Majdnem ugyanebben az időben Raymond A. Moody filozófia szakra járt a Virginia Egyetemen, és egy pszichiáter professzortól fantasztikus történetet hallott arról, mit élt át a klinikai halál állapotában. Én folytattam tanulmányaimat a Deák téri általános iskolában, ő pedig gyűjteni kezdte a halálközeli élményekről szóló beszámolókat, amelyeket 1975-ben meg is jelentetett Élet az élet után címmel. Világsikert aratott. Én ez idő alatt a lineáris algebra gyűlöletével töltöttem napjaimat a TTK-n.

Mi is az a halálközeli tapasztalás?

Tulajdonképpen meglepő, hogy ilyen sokáig váratott magára a téma, hiszen a Gallup több felmérése bizonyítja, hogy az emberek 5-15%-ának volt már halálközeli élménye (1., 2.), ami csak Amerikában 8-20 millió személyt jelent. Ez a szám az újraélesztési technika fejlődésével egyre növekszik. A halálközeli élményekről meglehetősen régi leírások is beszámolnak, ilyen a Tibeti halottaskönyv vagy Platón története az Államban (3.): egy harcost, a pamphüliai Ért a csata után 10 nappal találtak meg holtan, de teste nem indult oszlásnak. Rokonai hazavitték, és máglyára tették; ekkor Ér hirtelen feltámadt, és hihetetlen dolgokat mesélt arról, hogy elhagyta a testét, és több lélekkel találkozva csodálatos utazás során eljutott egy helyre, ahol értékelték az életüket (4.). A jók a felfelé vezető hasadékon mehettek át, a rosszakat lefelé küldték. Amikor a bírái elé lépett, azt mondták neki, hogy ő fogja hírül vinni az embereknek, mik történnek itt, ezért jól figyeljen. Hosszú vándorlás után nagy fényességhez értek. Itt ismerte meg a szférák zenéjét is, amit külön kiemelnék mint első leírását annak, amit 2000 évvel később névtelen adatközlőm hétéves koromban említett nekem. Végül Ér visszatért a Földre, vagyis felocsúdott a klinikai halál állapotából.

Platón meghökkentően mai szcenárióját írta le a halálközeli élményeknek:

1. A "lélek" elhagyja a testet.

2. A múlt értékelése, megítélése.

3. Egy bizonyos ideig való ott-tartózkodás ebben a transzcendens világban.

4. Felkészülés a földi életbe való visszatérésre.

5. A "lélek" egyfajta eligazítást, tervet kap a további életre vonatkozóan (5.).

Úgy tűnik, az élmények struktúrája a világ minden táján azonos (6.), de a látottak-hallottak kulturálisan meghatározottak. Például a sziú sámán, Fekete Jávorszarvas gyermekkorában átélt halálközeli élményében két férfi jött el érte a felhőkből, s odafent az ősök tanácsával találkozott, akik átadták neki a gyógyítás tudását (7.).

Mohamed prófétáért ugyancsak két férfi jött, foglalkozásukra nézve arkangyalok, s akkor ő kilépett a testéből, és hét mennyen keresztül érkezett meg Allahhoz. Útközben minden mennyben találkozott valamelyik kollégájával, úgymint Mózessel, Ábrahámmal stb. (8.).

A modern kutatások a korabeli leírásokhoz hasonló motívumokat tártak fel.

A halálközeli élmény állomásai

Persze Moody és mások kicsit precízebben osztották szakaszokra az élményfolyamot, több száz beszámoló összevetésével.

A tapasztalat első állomása általában a halál beállta szokott lenni. Gyakran fájdalom, küzdelem előzi meg, majd hirtelen hihetetlenül mély megnyugvás és fájdalommentesség önti el a testet. Az illető hallja, ahogy a feje fölött kimondják: "meghalt". Ez gyakran meglepő és furcsa, hiszen közben érzékeli a külvilágot (9.). A meghalás felemelő, békés, megtisztító élmény: ez derül ki a beszámolókból, ami homlokegyenest ellenkezik halálelképzeléseinkkel.

A megbékélést követi a testen kívüliség élménye; ez a legkülönösebb, természetesen ezen lovagolnak aztán a legtöbbet. Sokak szerint ez bizonyítja a lélek különállóságát, halhatatlanságát, ergo a halál utáni létezést.

Ilyenkor a testből, mint a filmekben, kiválik egy másik, súlytalan, mindenen áthatolni képes test, s általában felfelé emelkedik. Carl Gustav Jung 1944-ben átélt egy infarktust, és a klinikai halál állapotába került; elmondása szerint ekkor a magasból látta a Földet, mint egy űrhajós, a kontinensek felett röpködött, költői leírását adva a látottaknak (10.). Persze ha lehet neki egyáltalán hinni, hiszen elég sok kétes hitelű történetet leírt Emlékek, álmok, gondolatok című önéletírásában is. Mások megelégszenek a plafonig emelkedéssel, s ott luftballonként lebegnek, mindent megfigyelve. Sok olyan szavahihető beszámolónk van, amelyben az újraélesztett személy egyrészt szóról szóra visszamondja, ami halála és újraélesztése alatt történt, másrészt olyan részleteket közöl az újraélesztés mozzanatairól vagy a halála idején a szobában/műtőben történtekről, amelyeket nem figyelhetett meg, egyrészt mert halott volt, másrészt mert fekvő helyzetéből még élve sem láthatta volna úgy a dolgokat, ahogy később elmondta. Még meglepőbb, hogy újraélesztett vak emberek is beszámolnak a látottakról, pl. megmondják, milyen színű inget viselt az orvos, stb. (11.). A beszámolók legmeghökkentőbb típusában a "lélek", miközben testét újraélesztik, kikukkant a folyosóra, leugrik a büfébe, ahol aztán olyan dolgokat tapasztal, amelyeket végképp nem lehet annak a számlájára írni, hogy a látszólag halott test mégiscsak érzékel valahogy, mert ezek a tapasztalások a testtől fizikailag elkülönült térben történnek meg (12.).

Peter Sellers, a Rózsaszín párducból is jól ismert komikus Shirley MacLaine-nek elmondta, hogy amikor első szívrohama érte, és meghalt, kilépett a testéből, s látta, ahogy mentővel kórházba szállítják. "Mentem velük, és nem voltam megijedve, mivel remekül éreztem magam; a testem volt az, aki bajba került". (13.)

A testen kívüli élmény vagy a halál tudatosulását jellegzetes hangjelenség kíséri, ami a legtöbb élménybeszámolóban megjelenik: egy zavaró fémes, csörgő, kattogó, zizegő hang (14.), de szerencsésebbeknél transzcendentális zene hallik.

Ezután következik a híres alagútélmény (15.), amely Hieronymus Bosch XVI. században festett mennybemenetelén is látható.

A "túlvilági" utasok ezt szinte egybehangzóan írják le; valami bejárat, egy hosszú, sötét cső, amelyen legtöbbször suhanva haladnak át, bár van, akinek lépcsőkön, létrán kell felküzdenie magát. Az alagút végén nagy fényesség tűnik fel, amit mindenki úgy ír le, mint a szeretet és elfogadottság élményét.

Sellers így mesél róla: "Ahogy körülnéztem, hihetetlenül gyönyörű, vakító, szeretetteljes fehér fényt láttam meg felettem. Mindennél jobban szerettem volna hozzá közelebb jutni. Soha semmit nem akartam ennél jobban. Tudtam, hogy szeretet, igazi szeretet van a fényen túl, és ez hihetetlenül vonzott. Kedvesség és szeretet volt, s emlékszem, akkor arra gondoltam, ez Isten". (13.)

A beszámolókban itt eltérések mutatkoznak: van, aki elhunyt szeretteivel, barátaival találkozik, mások idegenekkel, megint mások fénylényekkel. Elizabeth Taylor az ötvenes évek végén egy műtét során 5 percre a klinikai halál állapotába került: "Egyszer csak azt mondták, halott vagyok, és láttam a fényt. Nehéz erről beszélni, mert olyan elcsépeltnek hat. Találkoztam Mike-kal (1958-ban elhunyt nagy szerelme és férje), s vele szerettem volna maradni. De Mike azt mondta, hogy vár rám a munkám és az életem, s visszaküldött engem az életbe". (13.)

Elisabeth Kübler-Ross halálkutató húsz éve folyamatosan haldoklik, kétszer már járt "odaát" is. Egy interjúban beszámolt róla, hogy egy autóbalesetet szenvedett család haldokló gyermeke azt mondta neki, a szülei már várják a mennyben. A gyermek halála után Kübler-Ross megtudta, hogy a szülők időközben egy másik kórházban már valóban elhunytak, de ezt a gyermek nyilvánvalóan nem tudhatta (16.).

A meghaltak általában csodálatos tájra érkeznek, egzotikus madarakkal, sok-sok virággal, olyan ez, mint a Paradicsom. Az emberben önkéntelenül felvetődik, hogy azok az elképzelések, miszerint a jók haláluk után eljutnak a mennybe, a Paradicsomba, a nirvánába, tulajdonképpen ezeknek a jelenségeknek a vallási hiedelmekbe öntése, illetve aki vallásos, az joggal gondolja, hogy a halálközeli élmény nem más, mint annak megvalósulása, amit vallása hirdet.

A különös ebben a világban az, hogy az emberek vagy lények általában nem szavakkal, hanem gondolatokkal, érzésekkel kommunikálnak.

Aztán általában felbukkan egy fénylény, aki valamiféle főnöknek tűnik itt, s ő az, aki szavak nélküli megvilágító kérdéseket tesz fel a túlvilági turistának. Ezek a kérdések soha nem számonkérések, hanem valamiféle megvilágosodást váltanak ki. Ilyenkor szokott a panorámajelenség is lejátszódni, vagyis a meghalt hirtelen az egész életét látja, megéli, s mindez gyakran egy időben, komplex élményként zajlik le. A beszámolók szerint a legkülönösebb az, hogy ebben az életsűrítményben nem egyszerűen fizikai eseményeket látnak, hanem saját életük és cselekedeteik másokra gyakorolt hatását élik át, s hirtelen megértik, hogy az életben a legfontosabb a szeretet és a másokhoz való jóság, s kisszerűnek és szánalmasnak látják sok tettüket, amellyel fájdalmat, keserűséget okoztak másoknak. Ugyanakkor ebben a számadásban különösen pozitív hangsúlyt kapnak olyan mindennapi esetek is, mint hogy valaki segített egy elveszett kisgyereknek megtalálni a mamáját, stb. (El is határoztam, ezentúl vadászni fogom a vak néniket, hogy átkísérhessem őket az úttesten. Ezek szerint mégiscsak létezik valahol egy folyószámla, ahol vezetik a jó és rossz cselekedeteket.)

Ez a panoráma- vagy visszatekintés-jelenet az, ami a halálból visszatérőket gyökeresen megváltoztatja, mert úgy érzik, megértették az élet igazi értelmét. Például a menedzser többé nem tud ugyanúgy hajtani, mert számára a pénz elveszíti jelentőségét, s többé könyörtelen sem tud lenni. Sokszor bűnözök is megjavulnak a klinikai halálból visszatérve. Nem volna meglepő, ha az úgynevezett megvilágosodási élményeket, mint Szent Pál megtérését, valójában halálközeli élmények váltották volna ki.

Persze veszélyes dolog a megváltás, ezt talán a menedzser példája is sugallja. Elmegy az illető a modern, versengő, élethalálharc jegyében folyó világból, ahol addig kegyetlenül jól funkcionált, és visszatér egy szent, aki számára értelmetlen már a gyűlölködés, a nevetséges csaták megvívása. Ahogy Moody egyik könyvében leírja (17.), a klinikai halált követő személyiségváltozás sokszor váláshoz vezet mert az addig durva, veszekedő férj türelmes, megértő emberré válik, aki szeretetre vágyik, és szeretetet akar nyújtani. A feleség életjátszmájába azonban ez nem illik bele; ő esetleg éppen azzal akarta elkerülni az intimitást, az egyenrangú, szeretetteljes kapcsolatot, hogy brutális férjet választott magának. Vagyis nem szerencsés dolog csak úgy felelőtlenül megjavulni (lásd 2002. február és március, online változat: 18. és 19.).

Végül a fénylény, akit sokan vallásuk istenével, mások egyszerűen a szeretettel azonosítanak, közli a látogatóval, hogy vissza kell mennie a földi létbe, mert neki ott még dolga van. Van, aki tiltakozik, de a fénylény nem tágít, s menni kell. Egyes beszámolókban maguk a meghaltak kérik, hogy visszamehessenek, mert szeretnék felnevelni gyermeküket, stb.

Sellers a következőképpen élte ezt át: "Megláttam egy kezet, amint átnyúlik a fényen. Próbáltam megérinteni, belé kapaszkodni, hogy átemeljen engem a fénybe." Ám ekkor sikerült újraindítani a szívét, és "abban a pillanatban a kéz hangja azt mondta: Még nem jött el az idő! Menj vissza, és fejezd be! Még nem jött el az idő!" Aztán a kéz lassan elhalványult, Sellers visszalebegett a testébe, és szívében keserű csalódottsággal ébredt fel (13.).

A beszámolók körülbelül 6%-a tartalmaz a jövőben bekövetkező eseményekre vonatkozó információkat is. Így pl. Jung megtudta, hogy az őt újraélesztő orvos hamarosan meg fog halni, és úgy is lett (10.). Amikor a döntés a visszajövetelről megszületik, általában a személy visszatér fizikai testébe, ami orvosi szempontból egybeesik a szív és a légzés megindulásával, vagyis a sikeres újraélesztéssel. Egyes betegek ilyenkor ellenségesek az orvosokkal, mert visszahozták őket "onnan".

Élet a klinikai halál után

A klinikai halál élménye meglepő módon nem trauma szokott lenni, hanem megváltó élmény. Akik átélik, pozitív személyiségváltozáson mennek keresztül, s hasznosan akarják eltölteni a visszakapott életet. Általában nagy tudásvágy támad bennük, gyakran maga a fénylény is utal rá, hogy a szeretet és a tudás a legfontosabb az életben. Akik meghaltak, és feltámadtak, élni akarnak. Ha az újraélesztés pillanataiban bánják is, hogy vissza kell jönniük, hiszen akkor egy csodálatos, soha nem tapasztalt élmény hatása alatt állnak, később boldogok, hogy folytathatják életüket (20.). Ugyanakkor jellemző, hogy többé nem félnek a haláltól - talán ez az, amit jó lenne, ha át tudnának adni embertársaiknak.

Az ilyen emberek már messziről azonosíthatók az avatott szem számára. Ismertem egy könyvkötőt, munkája közben feltűnő volt a nyugodtsága, higgadtsága, s ezt az tudta igazán értékelni, aki ismerte a könyvkötőműhely vezetőjét is. A rendszerváltás előtt mindenféle izgalmas könyvek illegális másolásával, kötésével és terjesztésével is foglalkoztam, s Moody munkájának zugfordítását is kiadtuk 100-200 példányban. Ahogy ez az ember kezdte méretre vágni az Élet az élet után könyvtesteit, belelapozott, s amikor rájött, miről szól a könyv, szűkszavúan elmondta, hogy ő régebben alkoholista volt, és ez addig-addig ment, mígnem meghalt. A hűtőkamrában éledt fel, s a nővér elájult, amikor könyvkötőnk imbolyogva megjelent egy szál lepedőben a hullakamra irányából. Azóta élete teljesen megváltozott, már nem iszik, és egy antialkoholista mozgalomban dolgozik. Ha ezt Moody hallaná, egyik szeme nevetne, a másik copyrightpert indítana. Úgyhogy maradjon köztünk.

A halálközeli élmények legeslegtudományosabb értelmezése

Vannak misztikus lelkek, akik kiéhezetten várják, miben élhetik ki parapszichológiai komplexusaikat. A halálközeli élmények remek lehetőséget nyújtanak túlvilágról, n-edik dimenzióról, lélekvándorlásról elmélkedni. Ám mióta Michael Persinger demonstrálta, hogy elég a jobb halántéklebenyt egy jó erős mágnessel ingerelni, és máris kész a misztikus élmény meg a testen kívüliség megtapasztalása (21.), azóta én erősen kétlem, hogy az anyagelvűség bukásáról volna szó.

Egyrészt a halálközeli élmények különféle elemei - pl. a testen kívüliség tapasztalása - számos olyan esetben megjelennek, amikor az agy oxigénhiányos állapotba kerül, vagy a jobb halántéklebeny kóros izgalmi állapotban van, pl. temporális epilepsziában, halántéklebenyi daganatban, műtét alatti ingerlésben vagy LSD hatására (22.). Morse, aki a gyermekkori halálélményekre specializálódott, egy 12 éves kislánynál jobb halántéklebenyi epilepsziás roham alatt a halálközeli tapasztalat mindene elemét megtalálta, a testen kívüliségtől az alagútélményen át a mennyországélményig (22.).

A mai legjobb magyarázó elmélet az ún. ketaminteória. A ketamin egy régi műtéti altatószer, amely mellesleg megvédi az agyat oxigénhiányos állapotban, s ennek kapcsán kiderült, hogy a ketamin tulajdonképpen csak utánozza az endopszihozin vegyületcsoport hatását, amely az agyban termelődik a neurokémiai izgalmi hatások kivédésére (21.). A ketamin gyakran okoz halálközeli élményeket (23.), ezért ha alkalmazzák, erős nyugtatót is szoktak adni mellé. Egy férfi ketamint adott be magának, s élményeit azonosnak találta az egy héttel azelőtt átélt halálközeli élményeivel (24.).

Mivel a halálközeli élmények pozitív változásokat indukálnak a személyiségben, kísérleteket tesznek arra, hogy a ketaminnal előidézett halálközeli élményekkel kezeljenek más módon már befolyásolhatatlan betegeket, pl. alkoholistákat (23., 25.).

Persze mindent nem tudunk megmagyarázni vegyületekkel és az agyműködéssel; mindig lesz egy fehér folt, amelyet mindenki azzal népesít be, amivel akar: majdani még pontosabb tudományos magyarázatokkal vagy miszticizmussal.

E kutatások legfontosabb üzenete, hogy szeressük egymást, gyerekek! Nem kell a halál közelségébe kerülni ahhoz, hogy ráébredjünk: az élet többet ér annál, hogy tudás és szeretet helyett eladjuk a lelkünket pénzért vagy talmi sikerekért. Innen üzenem, hogy nem veszem át a Nobel-díjat, ha nekem ítélnék.

Ajánlott linkek és könyvek:

1. www.lutz-sanfilippo.com/library/lsfoverviewnde.html

2. www.clam.rutgers.edu/~mrhodes/RA3.htm

3. Platón összes művei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. II. kötet, 699-708. oldal

4. www.centremusicaustralia.com/Music%20of%20the% 20spheres/Plato%20Interpretation/twirls.html

5. www.centremusicaustralia.com/Music%20of%20the% 20spheres/Plato%20Interpretation/platocommentary2.html

6. www.healthy.net/asp/templates/interview.asp?PageType=Interview&ID=209

7. www.blackelkspeaks.unl.edu/index2.htm

8. www.near-death.com/muslim.html

9. www.lutz-sanfilippo.com/library/lsfoverviewnde.html

10. www.near-death.com/jung.html

11. www.near-death.com/experiences/evidence03.html