Cyberbullying: Az új típusú támadás főként a tizenéveseket célozza
forrás Prim Online, 2007. május 13. 12:19
Februárban jelentek meg annak a kutatásnak az eredményei, amelyet az amerikai Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács megbízásából folytatott a Harris Interactive több mint 800 válaszadó részvételével az említett korcsoportból. A kutatás a „cyberbullying” tevékenységet vizsgálta, amely olyan cselekedeteket takar, amelyek során a tizenévesek bosszantják, durván ugratják egymást – most már azonban nem az iskolaudvaron, a tanítás ideje alatt, hanem a nap bármely pillanatában a világhálón. A felmérés célja az volt, hogy kiderítse, a tinédzsereknek milyen, hasonló jellegű élményeik vannak már, bemutassa, miként reagálnak ezekre a támadásokra, milyen módokat találnak lehetségesnek ezek megelőzésére, illetve a vizsgált korosztály milyen tevékenységeket köt a „cyberbullying” fogalmához.
Az internet igen népszerű eszköz a 13-17 éves korosztály körében, a felmérés szerint a tinédzserek 78 százaléka már több mint három éve használja, közülük is 80 százalék mindennap felmegy a világhálóra. Szinte mindegyikük rendelkezik e-mail fiókkal is, sőt, nem is eggyel, hanem átlagban több mint kettővel. Az iskolák azért biztosítanak internet-hozzáférést a diákoknak, hogy azok szabadon kutathassanak a tanulmányaik során hasznos és szükséges információk után. A megkérdezettek 79 százaléka él is ezzel a lehetőséggel, de többségük egyéb célokra is használja a világhálót az iskolában, például elektronikus levelezést folytatnak. Emellett számtalan helyen nyílik mód arra, hogy internetezzenek: barátoknál, könyvtárakban, kávézókban, illetve szinte mindegyikük, 97 százalék otthon is rendelkezik online kapcsolattal. Természetesen ez már nem csupán a tanulást szolgálja: a tinédzserek háromnegyede használ azonnali üzenetküldési szolgáltatásokat, hatvan százalékuk rendszeresen olvas vagy ír blogot, negyedük pedig online csetszobákban társalog virtuális vagy valós ismerőseivel.
A kutatás arra is kitért, hogy a tizenévesek széleskörű internet-használatához miként viszonyulnak szüleik. Tíz közül négyen azt állították, hogy a szüleik rendszerint tudják, milyen online tevékenységet folytatnak, de semmilyen szabályt sem kell betartaniuk az otthoni netezés során. A megkérdezettek több mint negyede (27 százalék) úgy gondolta, szülei egyáltalán nem tudják, mit csinál a világhálón, ezzel szemben 31 százaléknál léteznek szabályok a web használatára vonatkozóan, bár 8 százalék talál módot arra, hogy megkerülje a szülők előírásait. Jellemző, hogy a tizenévesek életkoruk emelkedésével párhuzamosan egyre kevésbé tűrik, hogy szabályozzák online tevékenységeiket, illetve egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy betartsák ezeket az előírásokat. A 13-15 évesek 59 százaléka, a 16-17 évesek 74 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal is, és negyedük az iskolában is használja készülékét üzenetek küldésére.
A felmérés egyik első lépésként azt vizsgálta, hogy a fiatalok ismerik-e egyáltalán a „cyberbullying” fogalmát: mintegy 66 százalékuk tudott valamilyen megközelítő értelmezéssel szolgálni. 8 százalék a jelenséget „online szívatásnak”, ugyanennyien „online zaklatásnak” nevezték, 7 százalék a tevékenységet „helytelennek”, „rossznak” minősítette. Szintén 7 százalék úgy gondolta, hogy a fogalom másokról való pletykák terjesztését jelenti, 5 százalék úgy tartották, hogy az ilyen tevékenységet folytatók „online zaklatják” az embereket, ugyanennyien egyszerűen „hülyének” tartják ezeket a felhasználókat. A „cybebullying” jelentése: az internet, mobiltelefonok és egyéb technológiák használata olyan szövegek vagy képi tartalmak továbbítására, amelyek alkalmasak egy másik személy megzavarására illetve kínos szituáció előidézésére. A fogalom tisztázása után az is kiderült, hogy a tizenévesek nem ismernek olyan kifejezést az általuk használt szlengben, amely a „cyberbullying” megfelelője lenne.
A konkrét tapasztalatokra vonatkozó kérdésekre adott válaszok alapján az elmúlt egy évben tízből négyen már voltak részesei cyberbullying tevékenységnek, a leggyakoribb a gimnazista korosztály, a 15-16 évesek körében, és a lányoknál az arány számottevően magasabb (51 százalék) mint a fiúknál (37 százalék). A leggyakoribb cyberbullying tevékenységek közé tartozik, amikor valaki másnak adja ki magát megtévesztés céljából (19 százalék), amikor valaki egy másik személyről terjeszt hazugságokat (17 százalék), illetve amikor valaki egy konkrét személy nevében kommunikál másokkal e-mailben vagy messenger programokon keresztül. A kutatás a jellemző incidensek után a jellemző válaszreakciókat is vizsgálta. Az ilyen incidenseket követően az érintettek 36 százaléka megkéri az illetőt, hogy fejezze be a tevékenységet, 34 százalék blokkolja a kommunikációt, ugyanennyien mesélnek is barátaiknak a történtekről. A válaszokból az is kiderült, hogy a fenti reakciók nagyobb arányban jellemzők a lányokra, a fiúk ritkábban reagálnak az incidensekre.
A nemek közötti eltérés az incidensek által kiváltott érzelmi reakciókban is megfigyelhetők, a lányokat jobban megviselik a történtek, míg a fiúk kevésbé bántódnak meg. A leggyakrabb érzelmi rekació a düh, ez az esetek 56 százalékában figyelhető meg, ezt követi a megbántottság és a zavartság, 13 százalék ijedtséggel reagált. Az érzelmi reakciók mellett a megszokott napi tevékenységekben is bekövetkezhetnek változások, a válaszadók egyötöde ezután elmentett minden elektronikus levelet és online beszélgetést, 12 százalékuk pedig elkerült egyes weboldalakat. Szélsőséges következmények is kimutathatók, igaz csak csekély arányban, mintegy 2 százaléka a válaszadóknak számolt be arról, hogy romlottak az osztályzatai, vagy mellőzte az iskola utáni programokat a kellemetlen tapasztalatokat követően.
A kellemetlenségeket átélt tizenévesek nagy többsége, mintegy 92 százaléka sikeresen azonosította a számára kellemetlenséget okozó személyt, aki az esetek több mint felében a barátok vagy iskolatársak közül kerül ki. A tizenévesek döntő többsége úgy gondolja, az elkövetők viccből zaklatnak másokat, és tettüket nem is veszik túlságosan komolyan, sőt 31 százalék úgy vélekedik, mindenki követ el hasonló cselekedeteket. Emellett a felmérés kiemeli, hogy a kibertérben történő zaklatás egyenértékű lehet a valós életben történő zaklatással, és ugyanazok az okok motiválják az elkövetőket, például vesztesnek vagy idegesítőnek találják a célszemélyt, illetve így szeretnének nagyobb népszerűségre szert tenni. A válaszadó tinédzserek szerint a cyberbullying tevékenységek ellen az elkövető blokkolásával, a rosszindulatú, továbbított üzenetek törlésével, az incidensek jelentésével lehet védekezni, bár ezeket a módszereket a 16-17 éves korosztály kevésbé tartja hatékonynak, mint a 13-15 évesek. A megkérdezettek szerint a védekezést az alapoknál kell elkezdeni, vagyis azonnal blokkolni kell a zaklató felhasználókat, és el kell utasítani a másoknak kellemetlenséget okozó üzenetek továbbítását, és mintegy harminc százalék azt is jelezte, az iskoláknak is közbe kell lépni hasonló esetekben, illetve a tanároknak és a szülőknek is meg kellene tanítani a fiataloknak, hogy milyen módszerek léteznek a támadások kivédésére, elkerülésére.
A Symantec azt javasolja, hogy az incidensek elkerülésére a családok állítsanak fel szabályokat az internet használatára vonatkozóan, töltsék együtt az internetezésre fordított idő egy részét, így megismerhetik, milyen weboldalakat szokott látogatni gyermekük. Ez jobban nyomon követhető, ha a számítógép a lakás egy közös használatú helyiségében található, illetve ha gyakran ellenőrzik a böngészőben a meglátogatott oldalakat, illetve az üzenetküldő programokban található címzetteket, akikkel gyermekük kommunikál. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy óvni kell a személyes adatokat és elérhetőségeket, mert ezek ismeretében bárki céltáblájává válhat a különböző szándékú internetes támadásoknak. Különösen igaz ez a csevegő oldalakra, illetve az olyan kapcsolatépítő oldalakra, mint az iwiw vagy a myVIP, amelyek rendkívül népszerűek a fiatalok körében, és könnyen fellelhetők a regisztrált tagok személyes adatai, telefonos és e-mailes elérhetőségei, illetve feltérképezhető kapcsolati hálójuk. A negatív tapasztalatokat érdemes megosztani a többi szülővel, illetve elmagyarázni a gyermeknek, milyen veszélyek, kellemetlenségek érhetik, illetve miként kerülheti el ezeket. A súlyosabb cselekményeket mindenképpen jelenteni kell az internet-szolgáltatónak vagy a hatóságoknak. Védelmet nyújthatnak a szoftverekbe épített, gyermekeket védő tiltások, valamint az olyan termékek, mint a Norton 360, amely az otthoni, a támadásoknak leginkább kitett használóknak nyújt teljeskörű védelmet.
Az internet igen népszerű eszköz a 13-17 éves korosztály körében, a felmérés szerint a tinédzserek 78 százaléka már több mint három éve használja, közülük is 80 százalék mindennap felmegy a világhálóra. Szinte mindegyikük rendelkezik e-mail fiókkal is, sőt, nem is eggyel, hanem átlagban több mint kettővel. Az iskolák azért biztosítanak internet-hozzáférést a diákoknak, hogy azok szabadon kutathassanak a tanulmányaik során hasznos és szükséges információk után. A megkérdezettek 79 százaléka él is ezzel a lehetőséggel, de többségük egyéb célokra is használja a világhálót az iskolában, például elektronikus levelezést folytatnak. Emellett számtalan helyen nyílik mód arra, hogy internetezzenek: barátoknál, könyvtárakban, kávézókban, illetve szinte mindegyikük, 97 százalék otthon is rendelkezik online kapcsolattal. Természetesen ez már nem csupán a tanulást szolgálja: a tinédzserek háromnegyede használ azonnali üzenetküldési szolgáltatásokat, hatvan százalékuk rendszeresen olvas vagy ír blogot, negyedük pedig online csetszobákban társalog virtuális vagy valós ismerőseivel.
A kutatás arra is kitért, hogy a tizenévesek széleskörű internet-használatához miként viszonyulnak szüleik. Tíz közül négyen azt állították, hogy a szüleik rendszerint tudják, milyen online tevékenységet folytatnak, de semmilyen szabályt sem kell betartaniuk az otthoni netezés során. A megkérdezettek több mint negyede (27 százalék) úgy gondolta, szülei egyáltalán nem tudják, mit csinál a világhálón, ezzel szemben 31 százaléknál léteznek szabályok a web használatára vonatkozóan, bár 8 százalék talál módot arra, hogy megkerülje a szülők előírásait. Jellemző, hogy a tizenévesek életkoruk emelkedésével párhuzamosan egyre kevésbé tűrik, hogy szabályozzák online tevékenységeiket, illetve egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy betartsák ezeket az előírásokat. A 13-15 évesek 59 százaléka, a 16-17 évesek 74 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal is, és negyedük az iskolában is használja készülékét üzenetek küldésére.
A felmérés egyik első lépésként azt vizsgálta, hogy a fiatalok ismerik-e egyáltalán a „cyberbullying” fogalmát: mintegy 66 százalékuk tudott valamilyen megközelítő értelmezéssel szolgálni. 8 százalék a jelenséget „online szívatásnak”, ugyanennyien „online zaklatásnak” nevezték, 7 százalék a tevékenységet „helytelennek”, „rossznak” minősítette. Szintén 7 százalék úgy gondolta, hogy a fogalom másokról való pletykák terjesztését jelenti, 5 százalék úgy tartották, hogy az ilyen tevékenységet folytatók „online zaklatják” az embereket, ugyanennyien egyszerűen „hülyének” tartják ezeket a felhasználókat. A „cybebullying” jelentése: az internet, mobiltelefonok és egyéb technológiák használata olyan szövegek vagy képi tartalmak továbbítására, amelyek alkalmasak egy másik személy megzavarására illetve kínos szituáció előidézésére. A fogalom tisztázása után az is kiderült, hogy a tizenévesek nem ismernek olyan kifejezést az általuk használt szlengben, amely a „cyberbullying” megfelelője lenne.
A konkrét tapasztalatokra vonatkozó kérdésekre adott válaszok alapján az elmúlt egy évben tízből négyen már voltak részesei cyberbullying tevékenységnek, a leggyakoribb a gimnazista korosztály, a 15-16 évesek körében, és a lányoknál az arány számottevően magasabb (51 százalék) mint a fiúknál (37 százalék). A leggyakoribb cyberbullying tevékenységek közé tartozik, amikor valaki másnak adja ki magát megtévesztés céljából (19 százalék), amikor valaki egy másik személyről terjeszt hazugságokat (17 százalék), illetve amikor valaki egy konkrét személy nevében kommunikál másokkal e-mailben vagy messenger programokon keresztül. A kutatás a jellemző incidensek után a jellemző válaszreakciókat is vizsgálta. Az ilyen incidenseket követően az érintettek 36 százaléka megkéri az illetőt, hogy fejezze be a tevékenységet, 34 százalék blokkolja a kommunikációt, ugyanennyien mesélnek is barátaiknak a történtekről. A válaszokból az is kiderült, hogy a fenti reakciók nagyobb arányban jellemzők a lányokra, a fiúk ritkábban reagálnak az incidensekre.
A nemek közötti eltérés az incidensek által kiváltott érzelmi reakciókban is megfigyelhetők, a lányokat jobban megviselik a történtek, míg a fiúk kevésbé bántódnak meg. A leggyakrabb érzelmi rekació a düh, ez az esetek 56 százalékában figyelhető meg, ezt követi a megbántottság és a zavartság, 13 százalék ijedtséggel reagált. Az érzelmi reakciók mellett a megszokott napi tevékenységekben is bekövetkezhetnek változások, a válaszadók egyötöde ezután elmentett minden elektronikus levelet és online beszélgetést, 12 százalékuk pedig elkerült egyes weboldalakat. Szélsőséges következmények is kimutathatók, igaz csak csekély arányban, mintegy 2 százaléka a válaszadóknak számolt be arról, hogy romlottak az osztályzatai, vagy mellőzte az iskola utáni programokat a kellemetlen tapasztalatokat követően.
A kellemetlenségeket átélt tizenévesek nagy többsége, mintegy 92 százaléka sikeresen azonosította a számára kellemetlenséget okozó személyt, aki az esetek több mint felében a barátok vagy iskolatársak közül kerül ki. A tizenévesek döntő többsége úgy gondolja, az elkövetők viccből zaklatnak másokat, és tettüket nem is veszik túlságosan komolyan, sőt 31 százalék úgy vélekedik, mindenki követ el hasonló cselekedeteket. Emellett a felmérés kiemeli, hogy a kibertérben történő zaklatás egyenértékű lehet a valós életben történő zaklatással, és ugyanazok az okok motiválják az elkövetőket, például vesztesnek vagy idegesítőnek találják a célszemélyt, illetve így szeretnének nagyobb népszerűségre szert tenni. A válaszadó tinédzserek szerint a cyberbullying tevékenységek ellen az elkövető blokkolásával, a rosszindulatú, továbbított üzenetek törlésével, az incidensek jelentésével lehet védekezni, bár ezeket a módszereket a 16-17 éves korosztály kevésbé tartja hatékonynak, mint a 13-15 évesek. A megkérdezettek szerint a védekezést az alapoknál kell elkezdeni, vagyis azonnal blokkolni kell a zaklató felhasználókat, és el kell utasítani a másoknak kellemetlenséget okozó üzenetek továbbítását, és mintegy harminc százalék azt is jelezte, az iskoláknak is közbe kell lépni hasonló esetekben, illetve a tanároknak és a szülőknek is meg kellene tanítani a fiataloknak, hogy milyen módszerek léteznek a támadások kivédésére, elkerülésére.
A Symantec azt javasolja, hogy az incidensek elkerülésére a családok állítsanak fel szabályokat az internet használatára vonatkozóan, töltsék együtt az internetezésre fordított idő egy részét, így megismerhetik, milyen weboldalakat szokott látogatni gyermekük. Ez jobban nyomon követhető, ha a számítógép a lakás egy közös használatú helyiségében található, illetve ha gyakran ellenőrzik a böngészőben a meglátogatott oldalakat, illetve az üzenetküldő programokban található címzetteket, akikkel gyermekük kommunikál. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy óvni kell a személyes adatokat és elérhetőségeket, mert ezek ismeretében bárki céltáblájává válhat a különböző szándékú internetes támadásoknak. Különösen igaz ez a csevegő oldalakra, illetve az olyan kapcsolatépítő oldalakra, mint az iwiw vagy a myVIP, amelyek rendkívül népszerűek a fiatalok körében, és könnyen fellelhetők a regisztrált tagok személyes adatai, telefonos és e-mailes elérhetőségei, illetve feltérképezhető kapcsolati hálójuk. A negatív tapasztalatokat érdemes megosztani a többi szülővel, illetve elmagyarázni a gyermeknek, milyen veszélyek, kellemetlenségek érhetik, illetve miként kerülheti el ezeket. A súlyosabb cselekményeket mindenképpen jelenteni kell az internet-szolgáltatónak vagy a hatóságoknak. Védelmet nyújthatnak a szoftverekbe épített, gyermekeket védő tiltások, valamint az olyan termékek, mint a Norton 360, amely az otthoni, a támadásoknak leginkább kitett használóknak nyújt teljeskörű védelmet.