Prim Hírek

2007. május 17-én az ünneplés középpontjában a gyerekek állnak, akik a telekommunikáció eszközeit fejlődésük elősegítésére használhatják. Magyarországon a Kék Vonal, a Child Helpline International, a gyerektelefonok világszövetsége tagszervezete csatlakozik az ITU ünnepéhez. A gyerekek minden társadalomban a leginkább kiszolgáltatott korcsoport, akik egyedül a legkevésbé képesek jogaik és érdekeik érvényesítésére. De nem szükséges, hogy magukra maradjanak gondjaikkal: a segítség csak annyira van messze, amennyire egy telefon, vagy egy computer, tárcsázhatják az ingyen hívható számot, vagy e-mailt írhatnak. A Kék Vonal segít. 06 80 505 000, emil@kek-vonal.hu, www.kek-vonal.hu , A Child Helpline International-hez a világ mintegy 150 országában kapcsolódó gyerektelefon szolgálatok évente tízmillió hívást fogadnak. 2006-ban Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálat közel százötvenezer hívást fogadott gyerekektől és fiataloktól. A hívások indítéka a bántalmazástól és elhanyagolástól a párkapcsolati, családi és iskolai problémákon át a kortárs durvaságig és magányig terjed.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár az eseménnyel kapcsolatos közleményében kifejtette, hogy általában a fiatalok azok, akik a legokosabb és leggyümölcsözőbb módon használják az info-kommunikáció vívmányait, emellett pedig az ilyen vívmányokhoz hozzájutó gyermekek és fiatalok gyorsabban haladnak a tudás megszerzésében, és könnyebben is hidalják át a kommunikációs szakadékokat is. Éppen ezért Ban Ki Mun személy szerint is arra kívánja ösztönözni a világ politikai vezetőit, valamint a technológiai vállalatokat, hogy együttműködve dolgozzanak ki az említett célcsoport info-kommunikációs hozzáférési lehetőségeit javító megoldásokat.

Az ENSZ-szel illetve az UNESCO-val együttműködve a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) az idén szintén a fiataloknak az információs társadalomba, illetve annak fejlődésébe történő bekapcsolását helyezi tevékenységének homlokterébe. Az ITU 2003 óta folytat ilyen programot, amely elsősorban a kapacitásnövelésre, az oktatásra, illetve a munkatapasztalatok megszerzésének biztosítására helyezi a hangsúlyt. Ennek része a „YES” („Youth Education Scheme - Fiatalok oktatási terve”) ösztöndíj is, amellyel főként a jövő távközlési és kapcsolódó iparági vezetőit szeretnék kinevelni a javarészt a fejlődő országokból jött diákokból.

Május 17-e egyúttal az 1865 óta működő ITU alapításának napja is, amelyet egészen 2006-ig a Távközlés Világnapjaként ünnepelnek.

Az ”információs társadalom” a társadalomtörténet legújabb szakaszának leíró fogalma. A 20.század második felében a legfejlettebb országok fokozatosan „léptek át” az információs társadalomba, és néhány évtizeden belül várható, hogy a Föld lakóinak nagyobb része az akkorra már globálissá lett információs társadalomban él és dolgozik majd.  Az ezredfordulóra az információs társadalom fogalmának használata rendkívül kiterjedtté vált, és már nemcsak a társadalomtudomány szótárában mindennapos, hanem előszeretettel nyúlnak hozzá a politikai tervezés és politikai marketing vagy az üzlet világának szereplői, és diadalmasan elterjedt az írott és az elektronikus média nyelvében is. Azonban éppen emiatt a hirtelen jött népszerűség miatt a kifejezés tartalma „felhígult”, használatakor egyre több ellentmondáshoz, megoldatlansághoz jutunk. Nem árt felidézni a szóösszetétel kialakulásának körülményeit.

Az információs társadalom szószerkezet, ahogyan ma használjuk, az 1960-as évek elejének japán társadalomtudományában bukkant fel először. A kifejezés japán változata (joho shakai, johoka shakai) Kisho Kurokawa, a híres építész és Tadao Umesao, a neves történész-antropológus 1961-es beszélgetései során születik meg.  Írásban, egy tanulmány címeként 1964 januárjában jelenik meg először: a szerző ugyan Jiro Kamishima, de címet a szerkesztő, Michiko Igarashi adja a tanulmánynak (Az információs társadalmak szociológiája, Sociology in information societies).

Az első angol nyelvű előfordulás 1970-ből való, és szintén Yoneji Masuda nevéhez kötődik, aki egy (ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelent) konferenciaelőadásban használja a kifejezést. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az (angol nyelvű) információs társadalom irodalom ne tekintene vissza ennél korábbi előzményekre: csak éppen más kifejezést használtak az új társadalmi-gazdasági minőségre: a „poszt-indusztriális társadalom” (post-industrial society) illetve a „fehérgalléros forradalom” (white-collar revolution) fogalmát.

A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig úgy tűnt, hogy a posztindusztriális társadalom fogalma lesz a nagy társadalmi átalakulás leírására használt gyűjtőkategória, de a fogalom egyre ellentmondásosabb, egyre homályosabb lett. A száguldó technológiai forradalom újabb és újabb „csodáinak”, illetve az azokról tudósító médiának köszönhetően a kilencvenes évek közepére az információs társadalom fogalmának „akusztikáját” nem a szociológiai-társadalomelméleti modellek, hanem a technológiához való egyre erősebb kötődés határozta meg. Ezzel a leegyszerűsítő és leszűkítő, a fogalom eredeti jelentésétől mérföldekre távolodó „információs társadalommal” szemben teljes joggal vetődhetett fel, hogy épp a lényeg sikkad el benne. Hiszen az információs társadalom valódi dimenziói nem a távközlés és nem is a számítástechnika körül keresendők, hanem az oktatás, a tudomány, az innováció, az (új) gazdaság, a tartalom (content), a kultúra felől járhatók be.

És hogy miért is fontosak ezek a területek? A bizonytalan, tétova, dezorientált, jövőkép-nélküliségbe merevedő társadalom számára le kell tudni fordítani a kihívásokat mindennapi élethelyzetekre. Közérthetően el kell tudni magyarázni, hogy mi a „teljes kép”, a „big picture”. Mi a fősodor, mi a tét, hol vannak a veszélyek, hol vannak a beavatkozási pontok. El kell tudni mesélni, merre tart a világ, mik a legjobb és a legrosszabb gyakorlatok. Fel kell ismertetni a társadalom minden egyes tagjával, hogy épp az „ő” információs társadalmáról beszélünk: ki-ki saját és családja jövőjével gazdálkodik, amikor döntést hoz avval kapcsolatban, hogy mibe ugrik bele és miből marad ki.

Magyarországon ebből a hatalmas munkából közel tíz éve igyekszik kivenni részét a Műszaki Egyetemen működő Információs Társadalom és Trendkutató Központ. Az ITTK, mint egyetemi kutatóintézet az információs társadalom, internet szerteágazó témáinak alap- és alkalmazott kutatásával foglalkozik, miközben minden lehetséges eszközt felhasznál a tudatosítás érdekében: működteti a téma legrégebbi elektronikus heti hírlevelét, a lassan négyszázadik számát elérő INFINIT-et, 2001-ben negyedéves társadalomelméleti folyóiratot indított Információs Társadalom címmel, illetve könyvsorozatot hozott létre, valamint szakmai klubokat, konferenciákat is szervez – a tudatosságra azonban az eddigieknél is nagyobb szükség van.

Ha az információs társadalom napja csak kicsit segít abban, hogy néhányukkal megérteti: az információs társadalom nem alacsony szintű, kipipálható közpolitikai feladat, hanem a kormányzás egészét átható stratégiai imperatívusz. Nemcsak a társadalmat változtatja meg, hanem azt a módot is, ahogyan politikát csinálunk, egyetemet vagy közintézményt vezetünk. Korszerű tudásra, friss módszertani arzenálra, a nemzetközi standardok átvételére, mindenoldalú fiatalításra van szükség: minél később megy végbe az őrségváltás, annál több maradandó kárt okoz a Múlt. Márpedig az információs társadalom a jövőről szól, az év többi 364 napján is.

Információs Társadalom és Trendkutató Központ: http://www.ittk.hu

Az ITTK alapítójának, Z. Karvalics Lászlónak jegyzete a témáról az INFINIT hírlevélben:
http://www.ittk.hu/infinit/2007/0517/inftarsnap.html