Prim Hírek

Egy hónappal ezelőtt a kht. vezetése még optimista hangon beszélt az államilag támogatott új távmunkaprogram terveiről, akkor 60-100 új távmunkahely létrehozását ígérték az év végéig a vidéki teleházakban. Az elképzelések és az elmúlt évek során kudarcot vallott, államilag finanszírozott távmunkaprogram tapasztalatainak ismertetésére a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) által szervezett "Távmunka-kerekasztal" című rendezvényen került sor. A találkozót azzal a céllal kezdeményezte a NOE, hogy napirenden tartsa a távmunka kérdését, és az érdekeltek véleményének, elképzeléseinek fórumot adva segítse az együtt gondolkodást arról, hogyan lehetne előmozdítani Magyarországon a távmunka szélesebb körben való elterjedését.

A rendezvényre meghívott előadók és résztvevők között szerepeltek a Távmunka Kht. mellett az illetékes minisztériumok, a Matáv, különböző civil szervezetek, alapítványok, a munkaadók, a telepostaházak, a sajtó, valamint egy távmunkásokat alkalmazó vállalkozás képviselői is.

A nyitóelőadásban a Szociális és Családügyi Minisztérium képviselője megerősítette, hogy a kormány részéről már évek óta napirenden van az úgynevezett "atipikus munkavégzési formák", köztük a távmunka elterjesztésének szándéka. Annak ellenére, hogy előnyei nyilvánvalóak, és a távmunka feltételei is látszólagosan adottak, a gyakorlatban mégsem terjedt el ez a fajta munkavégzési forma.

Egerszegi Béla összefoglalta a távmunka országos elterjesztésével megbízott Távmunka Kht. két és fél éves tevékenységének történetét, s ismertette a hallgatósággal a szavaival élve "kellemetlen távmunkasztorit", illetve annak tanulságait.

A Távmunka Közhasznú Társaságot 1998. január 12-én alakította meg az akkori Munkaügyi Minisztérium és a Futuris Rt. A szervezet távmunkát népszerűsítő sikerpropagandája közben teljesen megfeledkezett a munkaadói oldal felkészítéséről - a munkavállalói érdeklődés nagymértékű felkeltése azonban olyan jól sikerült, hogy mintegy 13 ezren jelentkeztek be abba az adatbázisba, amelynek feldolgozásával csak most - jó egy év elteltével - készült el a társaság.

A távmunkavállalói adatbázissal kapcsolatban már az 1999 októberében szervezett Teleház Konferencia Távmunka című szekcióülésén is sokan megkérdezték a kht. illetékeseit: mi lesz a regisztrált távmunkavállalókkal, az ígéretek ellenére miért nem történt meg mindeddig a jelentkezők kiértesítése? A felszólalások között nem egy felháborodott hangú volt, érzékeltetve, hogy a jelentkezők igen nagy reményt fűztek az államilag támogatott távmunkaprogram kibontakozásához, sokan annak reményében végeztek el számítógépes tanfolyamokat, hogy hamarosan távmunkához jutnak.

Az országos távmunkaprogramot tehát valóban rendkívül élénk társadalmi érdeklődés és várakozás kísérte. Ahogyan Egerszegi Béla jellemezte, elődei azonban túlzott reményeket keltettek az emberekben, és messze nem reális igényeket támasztottak a lehetséges távmunkavégzés iránt, aminek kellemetlen következményeit máig nyögi az időközben új vezetést kapott szervezet, amely folyamatos magyarázkodásra kényszerül.

Egerszegi Béla ismertette a hosszú idő alatt feldolgozott munkavállalói adatbázis összetételét. A távmunkára jelentkezők 30 százaléka budapesti, 66 százaléka nő, 15 százaléka gyesen lévő kismama, 26 százaléka legalább kétgyermekes szülő. Egerszegi kiemelte, hogy a jelentkezők 77 százaléka szövegszerkesztői, adatrögzítői, adatfeldolgozó munkát vállalna, ugyanakkor erre a tömegigényre gyakorlatilag nem létezik ajánlati oldal. Az, hogy az adatbázisba bekerült munkavállalók 12 százaléka semmilyen számítógépes ismerettel nem rendelkezik, jól érzékelteti a kht. korábbi vezetése által folytatott téves propagandát, melynek során elfelejtették közölni a jelentkezőkkel, hogy a távmunka számítógépen végzett, elsősorban szellemi, a legtöbb esetben szakirányú végzettséget igénylő munkavégzési formát takar.

Az 1998-99-es országos távmunkaprogram végeredményeként mindössze két helyen sikerült elindítani a folyamatos távmunkavégzést. Mindez igencsak szerény eredménynek mondható, mivel a program során kiírt pályázatokra 130 millió forintot osztott ki a szervezet.

A kormányváltást követően a MüM megszűnése, valamint a program nyilvánvalóvá vált bukása után az 1999. májusi taggyűlésen leváltották a kht. programvezetőjét, a társaság új tulajdonosa a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett a Matáv lett, a Távmunka Kht. apparátusa azonban azóta sem tudott semmilyen érdemleges munkáról beszámolni.

Az adatbázis hosszadalmas feldolgozása során bizonyára sok munkavállaló adata elavult, ennek ellenére kapcsolatfelvételt velük nem kezdeményeztek. Korábbi ígéretük ellenére nem informálták az azóta is reménykedő jelentkezőket a lehetőségekről. A tervezett szolgáltatásokból - tanácsadás, újabb pályázatok előkészítése, kiírása, lehetőségek feltárása, távmunkára felkészítő képzés szervezése, projektek kapcsán távmunkaadás stb. - gyakorlatilag semmi nem valósult meg. A szervezet tehetetlenségét jelzi, hogy a fél évvel ezelőtt nyilvánosság előtt tett ígéretük ellenére a mai napig nem tudták visszaállítani a www.tavmunka.hu címen egykor létezett honlapot, amely a távmunka iránt érdeklődő munkavállalók és munkaadók informálását lenne hivatott segíteni.

A kerekasztal-megbeszélésen Skriba Sándor a Matáv nevében ismertette a vállalat távmunkára vonatkozó elképzeléseit, valamint az általuk munkaadók számára kínált távmunkacsomagok tartalmát. Hangsúlyozta, a Matáv bizonyos abban, hogy a távmunka az információs társadalom megvalósulásával feltartóztathatatlanul terjedni fog térségünkben. A Matáv elő kívánja segíteni a folyamatot, a részvénytársaság saját berkeiben is beindítja a távmunkavégzést. Skriba Sándor véleménye szerint az elektronikus ügyfélmenedzselés, az adatbázisok frissítése és az ügynöki tevékenység előnyösen megvalósítható távmunkában. Ha a vállalatok felismerik, hogy számunkra is előnyöket tartogat a távmunkaadás, gyorsan terjedhetnek a rugalmas munkavégzési formák Magyarországon is.

Az előadások után véleményt nyilvánító hozzászólók többnyire egyetértettek abban, hogy a távmunka elterjesztését a munkavállalói oldal érdeklődésének felkeltésével, szakszerű tanácsadással, a lakossági oldalon pedig az otthoni számítógépek számának vám- és adókedvezmények általi növelésével, valamint megfelelő képzéssel lehet elősegíteni. Elhangzott az a megállapítás is, hogy amennyiben az állam komolyan gondolja a távmunka elterjesztését, akkor a közszférából bizonyos feladatok távmunkába való kihelyezésével kell példát mutatnia.