Prim Hírek

Találó megjegyzésnek bizonyult, hogy a nemzetközi piacon tapasztalható nagy hullámhegyek és -völgyek Magyarországot csak kis késéssel érik el, s így szélsőségeik már letisztulnak, a középsodrás viszont működik. A legújabb termékeknek, irányzatoknak elsőként általában a marketingoldala jut el hozzánk - olvasunk róluk, vagy a forgalmazók gerjesztik a konferenciákon, kiállításokon.

Magyar piac - félúton

Idehaza csak a nemzetközi trendek GDP-növekedéssel arányos követéséről beszélhetünk, hiszen kis ország lévén időnkénti bővülése ellenére a magyar piac felvevőképessége mégiscsak korlátozott (a globalizáció külön téma, a cikk során nem érintjük, de tény, hogy a nyilatkozók közül többen is dolgoznak külföldi, túlnyomó részben kelet-európai piacra). Így nem lehet az ERP-piac nemzetközi, elsősorban amerikai trendjeihez hasonlót elvárni. A piacbővülés elsősorban a kis- és középvállalkozások világát érinti, amelynek bevételarányos nagyságrendje azonban a Gartner által a középvállalkozásoknak titulálttól jelentősen eltér, így a komolyabb ERP rendszerek számára nem jelent fizetőképes keresletet.

Néha egy az egyben, késés nélkül, időnként viszont a piacgazdaság létrejöttének dátuma miatt kissé lassan reagál a magyar piac a világtrendekre, félúton vagyunk a volt szocialista és az új világ között - hangzott el egy sommás ítélet.

A trendeknek idehaza is jelentős meghatározója, például termelőcégek esetében, a külső kényszer, hogy bekerülhessenek bizonyos beszállítói körökbe. Ehhez megfelelő információs, minőségbiztosítási rendszert, elfogadható árat lehetővé tevő termelési költségszintet megvalósító megoldással kell rendelkezniük. Ehhez megfelelő informatika, kommunikáció, információáramlás szükséges. S persze ennek másik oldalaként az sem baj, ha maguk is gazdaságosabban tudnak beszállítóiktól vásárolni. Ezen igények kielégítéséhez internet alapú megoldásokat kell a rendszerekbe építeni, illetve meg kell nyitni azokat az internet felé.

Volt, aki idejétmúltnak ítélte hazánkban az ERP kapcsán feltett kérdéseinket, amire magyarázat lehet, hogy ez az utóbbi egy év alatt a legkevesebb implementációt végrehajtó cég volt (biztos csak a véletlen műve). Úgy gondoljuk, itt inkább kényszerből, de annál nagyobb lendülettel álltak neki a Gartner által hangoztatott trendek követésének. Ennél a cégnél úgy érezték, a magyar folyamatok közel azonosak a nyugat-európaiakkal, s már idehaza is csak a CRM, SCM és e-business megoldásokkal együtt van ERP rendszerek iránt igény. Vagyis ma már csak azokat keresik a hazai cégek is, amelyekben ezek integráltan megtalálhatók, vagy illesztésükre felkészültek. (Kissé ellentmondanak a statisztikák, miszerint az ilyen rendszereladások körülbelül 1500 hazai cégnél történtek meg, de a középvállalatokat is beleértve ezek száma jóval meghaladja a 10 ezret.)

Egymás hálójában

Az e-világ ERP rendszerekre és -forgalmazókra gyakorolt hatásának tényéről nem volt vita, de meglehetősen eltérőek voltak a válaszok annak előnyeivel kapcsolatban, illetve hogy melyik oldal a nagyobb kényszerítő erő. Ma már a multik rendszereinek mindegyike, de a hazai fejlesztések is - különböző funkciókkal és céllal - nyitottak az internet felé. Ezért az már nem kérdés, hogy az interneten keresztüli szolgáltatások egy részének be kell az ERP rendszerekbe épülniük, hogy az ügyfelek, partnerek, később esetleg a közigazgatási és egyéb intézmények kommunikálhassanak velük, illetve rajtuk keresztül gazdáikkal. A hangsúly áttolódik a lehetőleg minél magasabb szinten nyújtott e-commerce szolgáltatásokra. De hogy az ettől elvárt eredmények realizálódhassanak, annak előfeltétele a megfelelő kiépítésű back-office - például egy megbízható raktári, termelési és elszámolási folyamat. Ezért azt senki nem tagadja, hogy a hangsúly az egész értékláncot és disztribúciós világképet megváltoztató e-megoldásokon lesz, de az e-divat legfeljebb csak háttérbe szoríthatja, ám nem nélkülözheti a vállalati informatikai működés szerves részét képező, a vállalati ügyviteli folyamatokat leképező ERP rendszereket - hangzott el az általános vélemény. Többen is akadtak, akik úgy vélték, az év második felére már jól működő referenciákat lesznek képesek felmutatni. De kételyek is akadtak, hogy vajon az interneten keresztül üzemeltethető ügyviteli szoftverekhez elég fejlett-e már ez a technológia.

Az e-világ vonatkozásában megváltoztak az ERP rendszerekkel szembeni igények. Ahol az e-világ domináns, ott igényként az ERP-knek is az e-megoldásai dominálnak, de legalábbis az ezekhez való alkalmazkodóképesség. Ma még csak az előkészítés fázisában vannak a vállalatok, a háttér megteremtésén dolgoznak. De az már látszik, hogy az igény sajnos nem ott jelentkezik, ahol kellene. Vagyis nem a hazai méretekben közepesnek nevezett vállalatoknál, akik ha nem nyitnak, az EU-ba való lépésünkkor a kegyetlen konkurenciaharcban menthetetlenül lemaradnak. Ezeknél még a hagyományos megoldások dominálnak. A nemzetközi tendenciák alapján az EU-ban a középvállalatok bizony jóval előbbre járnak a magyaroknál.

A legnagyobb hazai cégek már kezdenek elsősorban a procurement, a beszerzési oldalt támogató megoldások felé kacsingatni. Az e-világ különböző aspektusai közül a kis cégek azonban inkább az EDI-be való belépéssel tudnak erre ráhangolódni. Az EDI nem zárja ki az e-világot. A kommunikáció technológiája lehet az internet, a konverziós logika, az üzenetcsere szabványa pedig az ettől független és standard EDIFACT. Vannak szállítók, amelyek erre ráérezve már a webes EDI megoldásokat preferálják.

Néha még ők sem értik az e-világot

Nem titkolták véleményüket a témához hozzászólók, miszerint ahhoz képest, hányan akarnak ezzel foglalkozni, felhasználói és forgalmazói oldalon sem egyértelműek az e-világgal, e-üzlettel kapcsolatos fogalmak. Kevés cég tudja egyértelműen megfogalmazni, mit is akar e-szolgáltatásként nyújtani. A nagyobb forgalmazók jobban képben vannak, elképzeléseikről is hallani, s akad ezzel foglalkozó emberi erőforrásuk is, de a kisebbeknél még inkább csak marketingszövegként jelenik meg, és sokszor az is marad, többek között az árkérdések miatt.

Idehaza is megjelentek már a rendszerek jelentős hányadában azok az e-business funkcionalitások, amelyeknél böngészőfelületen keresztül elérhető maga a szoftver. Így interneten-intraneten keresztül, megfelelő jogosultságokkal lehetőségük van az ügyfeleknek például egy értékesítési modulba, egy raktárkészletmodulba belépve árlistákat böngészni vagy akár rendelésüket összeállítani. A fizetés azonban - nyilván ehhez a törvényi szabályozás hiányossága is hozzájárul - még ritkán kezelődik a rendszerek keretein belül, míg külföldön az ilyen megoldások életképessége már megkérdőjeleződik.

A magyar piac még nem érett meg igazán az e-commerce-re, többnyire a korábbi bérelt vonali kapcsolatot váltja csak ki vele. Nincs a folyamat a vállalaton belül végigkövetve, nincs teljes mértékben az ERP-ben sem input-, sem outputoldalon, illetve az ERP sincs a webbe integrálva. Ez nem termékszinten jelentkezik, ott ebből a szempontból is többnyire jól felépített rendszerek találhatók, hanem az alkalmazói oldal képzeli el mindezt a valóságnál egyszerűbben. Ennek oka lehet, hogy idehaza még - pl. Amerikához képest - gyerekcipőben jár az elektronikus kereskedelem és szabályozása, s a vásárlási szokásoktól is idegen még a web. Vagyis lenne az internetes megoldásoknak piaca, mert látván, hallván a nyugati eredményekről, rástartolnak a bevezetésre a cégek, de azután - pl. a piac fejletlensége miatt - a tényleges átállásig már nem jutnak el.

A cégek egymás közti kereskedését támogató B2B erényeinek felismerésében már előbbre járunk. Vannak potenciális ügyfelek, amelyek mindössze beszerzésük internetesítését, a beszerzések weben keresztüli fogadását szeretnék a rendszerekkel megoldani. Máshol, például Amerikában, végigmentek az internetes kultúra minden fokán, míg mi a végén kezdjük, s gyakran még a fogalmakkal sem vagyunk tisztában, nemhogy azzal, mit akarunk. Ma még Magyarországon, de talán sehol a világon nem tudják egyértelműen, mire lehet igazán, a néhány felkapott megoldáson - beszerzésilánc-optimalizálás, procurement jellegű alkalmazás - túl használni ezt a lehetőséget.

Kell egy-két év, hogy a megfelelő kerékvágásba kerüljön mindez, és valódi hatékonyságnövelő megoldások szülessenek. Az SCM is csak most került önálló termékként a piacra, s még a hagyományos módszerekkel (EDI) sem tudunk bánni, illetve nehezen fogadjuk el azokat, s máris mindezt interneten, e-businessben akarjuk végigvinni. Idehaza hiányoznak a fejlődési lépcsőfokok. Egy időben érkezett meg a SCM, a CRM, az e-business, és most a bőség zavarának fázisában vagyunk. Vagyis a magát időben kiforró, haladó, egyensúlyra törekvő fejlődési szint nálunk kimaradni látszik. Nehéz megmondani, hogy vajon ez veszélytelen-e, hogy felugorhatunk-e például az e-business magas fokára büntetlenül, ha előtte nem haladtunk lépcsőfokonként. Lehet-e úgy egy SCM-et egy cégnél e-alapon megvalósítani, egyszerre megemészteni az SCM és az e-business specialitásait, ha korábban, mert nem ismerték, nem értették meg annak lényegét. Valami sorrendiséget kellene felállítani, mert erőforrással sem bírja a cég az egyszerre történő bevezetést, és ehhez nálunk még az általános informatikai kultúra sincs meg. Ezért az e termékek bevezetésével és használtával járó kulturális váltást sok szervezet nem tudja mentálisan feldolgozni, és ugyanez igaz termékszinten is. Mindez a végén kiábrándultsághoz vezethet.

A technológiának köszönhetően egyes ERP rendszerek - például az Oracle, az SAP - a szokásos kliens-szerver technológián túlmenően sokkal bővebb elérést biztosítanak a felhasználók felé. Ezen a technológiai szinten nem a végfelhasználói tájékozottság - hogy tudja, miért jó mindez - a domináns, hanem az IT-ügyekben döntőknek kell ismerniük ennek vállalati hatásait. Sokan ugyan még a kivárás szakaszában vannak, hiszen maguk a rendszerek már régóta ígértek nyitottságot, de ami most eljött, az mégiscsak másfajta dimenziót tár elénk. Az internettechnológia előnye, ami időnként hátránya is, épp széles körű nyitottsága - hangzott el az egyik tanácsadó szájából a sommás vélemény.

Ehhez a témához kapcsolódnak a "Régi szelek - új távlatok", valamint a "Hopp és kopp" című írásaink.