Prim Hírek

Igen, a Napsterről van szó, a programról, amely a zenekedvelők (és ki nem az?) egyik álmát valósította meg egy évvel ezelőtt, és már akkor is helyből magas fokon. A szerzők a lehető leglogikusabb utat választották: létrehoztak egy weboldalt (www.napster.com), oda feltettek egy zeneszámokat tartalmazó adatbázist, valamint egy bárki által ingyenesen letölthető Napster-kliensprogramot, és vártak. Aki ellátogatott az oldalra, lehívta a kliensszoftvert, telepítette, aztán az adatbázishoz kapcsolódva kiválasztotta a neki tetsző tételeket, akár azonnal meghallgathatta a slágereket. Ám eközben - ha nem vigyázott - akaratlanul is önkéntes "szolgáltatóvá" vált, ugyanis óvatlan paraméterezés esetén saját gépe is olyan adatközlő szerverré vált, amelyről a többi felhasználó átvehette az ott található MP3-as dalokat. A jobb érzésű felhasználók persze tudatosan tették lehetővé a zeneszámok cseréjét, tehát nemcsak kivettek a közösből, hanem szándékosan töltötték fel a más számára is érdekes dalokat saját gépükről.

Ne lepődjünk meg azon, hogy a letölthető szerzők között Beethoven és Chopin ugyanúgy szerepel, mint Liszt vagy Bartók, Presser vagy az Illés - valószínűleg itt is érvényes az adatbázisokra vonatkozó igazság, miszerint "aki számít, benne van". Az ötlet és a kivitelezés szépségéhez hozzátartozik, hogy itt előbb-utóbb a világ teljes zenei termése valóban egyetlen adatbázisba rendezve kerül elénk, és rajtunk múlik, hogy még teljesebb legyen.

Közel az egymillióhoz

Két szempont szerint kerestethetünk, a művész (előadó vagy szerző) neve és a cím alapján, de aki "válogatós", beállíthatja, hogy milyen adatátviteli sebességet biztosító csatlakozással (modem, kábel, ISDN stb.) rendelkezik, ami nagyban meggyorsíthatja a folyamatot. Mindez azért fontos, mert 4-8 MB-os számok letöltésére kell felkészülni, ami azonban egy átlagos telefonvonal és 56,6 kbps-os modem használata esetén is elfogadható sebességet ad. Cserébe viszont kitűnő hangminőségű, a sokat emlegetett "CD-minőséggel" egyenértékű számokat kapunk, köszönhetőn a többnyire 44100 Hz-es mintavételnek.

A weboldalon könnyen figyelemmel kísérhető, kik az új előadók, mi került be az adatbázisba, október közepén 775 924 zenei állomány szerepelt összesen 5489 könyvtárban. A szerzői jogok kétségtelenül erősen csorbulnak (magyarul komoly jogdíjbevételektől eshet el az a zeneszerző és/vagy előadó, akinek a dalait ingyenesen letöltik), de volt már ilyen a nettörténelemben, eleinte főként a szoftverekkel, azután a képekkel, hangokkal, irodalmi művekkel - és még sorolhatnánk. Bíróság elé is idézték a Napster jogi képviselőit (azóta kiderült, hogy a céget Shawn Fanning, egy 19 éves főiskolás alapította, jelenleg pedig már több mint 40-en dolgoznak a kaliforniai központban).

A bíróság nyár közepén betiltással fenyegette a weboldalt, aztán megkegyelmezett, s egyelőre nem tudható, hogyan folytatódik a per. Könnyen kitalálható, hogy a felperes az RIAA - az amerikai lemezkiadók szervezete -, amelyet olyan társaságok reprezentálnak, mint a BMG, a Sony, a Warner Music vagy az EMI. Szerintük a Napster 300 millió dolláros kárt okozott a lemeziparnak.

Tehetetlen jogalkotók

A zenei cserebereoldalról alkotott vélemények megosztottságát jól mutatja, hogy egy felmérés szerint 50 amerikai egyetemből 17 megtiltotta a Napster használatát - miközben a felhasználók 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalása az illegálisan (?) letöltött zenék hallgatása közben.

Azt csak sajnálhatjuk, hogy a szerzői jogok megfogalmazói egyelőre nem tudnak mit kezdeni a világhálón száguldozó jogvédett alkotásokkal, egyre időszerűbb, hogy alapjaiban és globális szinten gondolják végig az erre hivatott jogászok, mit is lehet tenni akkor, ha nemhogy a lemezstúdiók, CD-boltok, könyváruházak (és menedzseri irodák) határain, de az országhatárokon belül is képtelenség megtartani a sokszorosítási díjakat.

Kedvcsinálónak talán illene néhány szóval bemutatni a kliensprogram tulajdonságait - ez azonban felesleges, hiszen telepítéskor nemcsak automatikusan "felmászik" a merevlemezre, de a későbbikben sincs szükség öt percnél több időre az ismerkedéshez. Talán annyi, hogy a Napster 2.0 Beta 7-es változata már felkínál egy csevegőcsatornát (chat) is, amelyen keresztül valós idejű levelezés folytatható az éppen kapcsolódó felhasználókkal; természetesen a zenéről lesz szó, fociról, lányokról errefelé nem beszélnek. Vannak viszont a zenei stílusok szerint "beszélgetőszobák", ahol már a konkrétumokról lehet szót váltani.

Előre beállítható, hogy az adatbázishoz kapcsolódva milyen számokat töltsünk le, és ugyanígy megadható, mivel kívánjuk gazdagítani a jelenleg igen tetemes listát. Több magyarázatra nincs szükség, az pedig, hogy egy beépített lejátszó is megjelenik a bal alsó sarokban, csak hab a tortán. A letöltött dalokat az általunk kiválasztott sorrendben hallgathatjuk meg, de kérhetünk véletlenszerű lejátszást is.

Példaértékű lesz tehát a Napster-per, hiszen az internet egyik legeredetibb felhasználásáról van szó: mert a cél egyértelmű, abszolút internacionális, globális és demokratikus (ugyanez szebben: nemzetközi, világméretű és egyenjogúságot biztosító). Ez volt az internet eredeti ígérete, s mindez most megvalósult; kérdés, hogy megtarthatók-e azok az előnyök, amelyek a nagy csereközpont felépítéséből származnak.