A nézők új kedvenc HBO sorozata – a Csernobil sikerének összetevői

forrás: Prím Online, 2019. május 28. 17:51

Zsigeri, szívbe markoló, erőteljes, hiteles – talán ezek a szavak hangzanak el a legtöbbet az HBO új sikersorozata kapcsán. Az 1986. április 26-án bekövetkezett tragédiát feldolgozó Csernobil – amit egyébként David Bowie utolsó, Lazarus című, víziószerű klipjét is rendező Johan Renck dirigált – pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, folyamatosan kapja a jobbnál-jobb kritikákat (a Rotten Tomatoes-on jelenleg 96%-on áll), és a nézők is csak szuperlatívuszokban beszélnek róla, aminek folyományaként jelenleg az IMDb-n a Csernobil minden idők legtöbb pontszámot kapó sorozata. 

Az HBO szakértői beszélgetésének házigazdája Szabó M. István, a napi.hu szakújságírója volt, aki a sorozat eddig látott részeinek elementáris hatását a Nobel-díjas belarusz író és oknyomozó újságíró Szvetlana Alekszejevics Csernobili ima című, megrázó dokumentumregényének bőséges felhasználása mellett annak is tulajdonítja, hogy a sorozat filmes formanyelvi eszközökkel – színhasználat, kameramozgás, beállítások, vágás – szinte tökéletesen idézi meg a kort. A második részben lévő helikopter lezuhanást például szinte kockáról-kockára úgy csinálták meg – archív felvételekre támaszkodva –, ahogy az a valóságban történt. 

 

  

„Ne igyunk tejet, a sóskát pedig mossuk meg.” Csernobil kommunikációja Magyarországon 

„A szovjetúnióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a radioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint a radioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé.”

 

Így hangzott az első hír Magyarországon a Vlagyimir I. Lenin Nukleáris Létesítményben, azaz Csernobilban történtekről. A bejelentés nem tartalmazott konkrétumokat, és óvintézkedésekre vonatkozó információkkal sem szolgált, a sajtóban a következő napokban is inkább a május elsejei felvonulást propagálták. Szabó M. István elmondta, hogy csak szóbeszédek alapján próbálta meg felvértezni magát a lakosság a sugárzással szemben, olyan tanácsok jártak szájról-szájra, mint hogy nem javasolt tejet inni és mosatlan zöldséget fogyasztani.

A dicső Szovjetúnióban a föld sem renghet – az információáramlás pánikkeltésnek bélyegzése

A csernobili katasztrófa megértéséhez először is bepillantást kell nyerni abba a közegbe, ahol ez az esemény megtörtént. Erről Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a szovjet térség történelmének, geopolitikájának szakértője beszélt. Hogy fordulhat elő, hogy egy államigazgatás ennyire lassan és ügyetlenül reagál egy ilyen horderejű eseményre? Ez az a kérdés, ami az HBO letaglózó sorozatát látva talán először felmerül a nézőkben. Rácz rávilágított, hogy Mihail Gorbacsov, aki a katasztrófa évében a szovjet politika élén állt, akkor még nem az a reformer volt, ahogy ma emlékezik rá az utókor. A pártvezető 1986-ban hatalma megszilárdításával volt elfoglalva, az államapparátus pedig javarészt ortodox kommunistákból állt. Gorbacsov a rendszert akkoriban még teljesen jónak látta, csak úgy vélte, hogy hatékonyabban kell a régi módszereket alkalmazni. Az ukrán Kommunista Párt élén pedig egy régi bútordarab, az 1918-as születésű Vlagyimir Scserbickij állt, aki el akarta titkolni a történteket és kisebbíteni az eset súlyosságát, pánikkeltésnek bélyegezve a tájékoztatás. A szovjet tájékoztatáspolitikáról sokat elmond, hogy fél évvel korábban volt egy irtózatos földrengés Tádzsikisztánban, a lakosság mégsem tudott róla semmit – az egy hónappal korábbi mexikói földrengésről bezzeg kitelepült tudósítás volt. És ha még egy természeti katasztrófát is elhallgattak, nehogy folt essen a rendszer hírnevén, egy üzemi balesetről értelemszerűen még annyira sem szerettek volna beszámolni. 

 

Néha az a legjobb, ha nem csinálunk semmit – a szovjet hozzáállás

 

   

Aztán elkerülhetetlen lett a tájékoztatás, de Rácz kiemelte, hogy a Szovjetúnió mint pártállam egy óriási adminisztratív gépezet – a lakosságból döbbenetes számban, több mint 2 millióan dolgoztak az államapparátusban! –, azaz egy központosított, bürokratikus, lomha rendszer volt, emiatt pedig a baleset után értékes órákat veszítettek. Nagyon fontos hiba volt még a tájékoztatásban, hogy a Központi Bizottsághoz először nem a valódi sugárzás mértékének információjával mentek, hanem azzal a számmal, amit az adott eszköz maximálisan képes volt mérni – majdnem egy teljes napba telt, amíg meg tudták mérni, hogy mekkora volt a valódi sugárzás. Rácz elmesélte, hogy mivel akkoriban még nem voltak drónok, egy bátor fotóriporter győzött meg egy helikopterpilótát, hogy repüljenek az erőmű fölé, így ő készítette az első képeket a helyszínről – annyira erős volt azonban a sugárzás, hogy a film nagy része elégett még a gépben, de néhány kockát sikerült azért megmenteni, és abból tudtak tájékozódni a kár mértékéről. Mivel mobiltelefon sem volt, a szovjet vezetés nagyjából vasárnap délre került képbe arról, hogy ténylegesen mennyire súlyos a tragédia. A bürokratikus tehetetlenség miatt majdnem egy hét eltelt, mire a zónát lezárták, és az embereket evakuálták onnan. 

„Benne volt a szovjet apparátusban az a szocializáció, hogy néha az a legjobb, ha nem csinálunk semmit, majd elmegy a vihar, valaki más megoldja” – mondta Rácz annak kapcsán, hogy senki nem mert döntést hozni, ez pedig komoly késlekedést okozott. „Információhiány, lassúság, bürokratikus tehetetlenség” – összegezte Rácz, hogy mik játszottak nagy szerepet abban, ami történt.

 

Jó atom és rossz atom – a nép hozzáállása az atomenergiához

 

Szabó M. István kitért arra, hogy mennyire másképp viszonyult az akkori világ az atomenergiához. Az emberek fejében ugyanis kettévált a jó atom és a rossz atom: utóbbi miatt van háború, de arra felkészült az ország, előbbi pedig az, ami Csernobilban van és teljesen biztonságos – a népért van, annak köszönhető közvetve a világítást is például. Rácz András egyetértett, hogy fontos a lakosság hozzáállására kitérni, akikben semmi félelem nem volt az atomenergiával kapcsolatban. Amellett, hogy környezetbarát volt – bár ez akkoriban még nem volt olyan fontos szempont –, a modernitást szimbolizálta: „Az atomháború kívülről fenyegető valami volt, miközben ott volt a békés, szerethető, olcsó és könnyű energiát adó erőmű, ami ott dorombolt a szomszédban és mindenki nagyon szerette, mert munkát adott” – foglalta össze Rácz. Ezzel összefüggésben eltérően más országoktól, a Szovjetúnióban próba sem volt, a lakossággal nem gyakoroltatták be, hogy különböző fokozatú incidensek esetében mi a teendő. Tehát a megkérgesedett szovjet hatalmi struktúra, az elégtelen kommunikáció mellett a „jó atom" mítoszába is szerepet játszott a tragikus kimenetelben.

 

Az RBMK-reaktormagok márpedig nem robbannak fel! – mi is történt pontosan?

 

 

Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelős munkatársa az ilyen jellegű balesetek összetettségéről beszélt, felvázolta azokat a pontokat, amelyek miatt megtörténhetett a tragédia: a faktorok közül az első számú a rossz reaktor volt, ami fel tudott robbanni. Erről ráadásul az üzemeltetők nem tudtak, noha Amerikában nem használták ezt a reaktort, mert tudták, hogy balesetveszélyes. Ugyan próbálták erre figyelmeztetni a szovjeteket is, de a megfelelő emberek, azaz a vezetői pozícióban Csernobilban dolgozók nem voltak ennek tudatában. „RBMK-reaktormagok nem robbannak fel” – jelenti ki Anatolij Gyatlov helyettes főmérnök határozottan a széria első epizódjában. Péntekről szombat hajnalra a Vlagyimir I. Lenin Nukleáris Létesítmény vezérlőtermében a 4-es blokkon kísérletet hajtottak végre úgy, hogy nem volt jelen magasan képzett műszaki ismeretekkel rendelkező szakember, a műszakvezető és a technikusok nem voltak kiképezve arra, hogy mit kell csinálni, ha nem megfelelő a reaktivitás szintje, a téves következtetés pedig elindított egy olyan eseményláncolatot, ami végül a robbanásokat előidézte. Perger rámutatott a történtek keserű irónijára: szándékosan nehezebb lett volna előidézni ezt a végkimenetelt. Rácz András plusz egy faktorként megemlítette, hogy az ipari balesetek aránytalanul magas része péntekről szombatra virradóra éjszaka szokott történni, amikor az emberek figyelme ellankad. 

 

Velünk élő történelem – Csernobil hatásai

Ugyan az eset óta eltelt több mint 30 év, de a sugárzás még sokáig velünk fog maradni. A beszélgetés résztvevői kitértek az atomerőműben történtek korabeli, és mai napig tartó hatásaira is. Rácz elmondta, hogy a sugárterhelésből a legtöbbet arányosan Belorusszia kapta, ugyanis északi irányú volt a kiszórás. A Csernobiltól szintén északra lévő Vörös-erdőben például egyszerűen elégtek a fák. „Gombát, sóskát, helyben termett krumplit nem eszünk” – idézte vissza a szabályokat Rácz, aki egyetemistaként látogatott el Dél-Belaruszba. „Iszonyatos erőforrások árán, de sikerült megmenteni a világot végül” – mondta Perger, majd kihangsúlyozta, hogy végleges megoldást azonban még mindig nem sikerült találni. Ugyan került egy második szarkofág Csernobilba, de a felrobbant 4-es reaktorblokk teljes egészét magába foglaló szerkezettel, ami az atomerőműből máig áradó sugárszennyezéstől óv, „csak” újabb száz évet nyertünk. A katasztrófa hatásai nehezen vizsgálhatók és még komplikáltabban mérhetők, kérdéses, hogy az élővilágban pontosan mennyi kárt okozott az eset és milyen mértékű összefüggés van például a daganatos betegségek, nemzőképtelenség, szürkehályog, vagy a kitelepítettek körében fellelhető, nagy arányú depresszió, alkoholizmus és a sugárszennyezettség között. Szabó M. István szolgált olyan sokkoló adattal, amivel kapcsolatban azonban nem lehet kétségbe vonni a kauzalitást: az 1986. április 26-án bekövetkező tragédia miatt 200 ezer abortusz történt. Rácz kitért arra, hogy a poszttraumatikus stressz szindrómával kapcsolatban a Szovjetúnió egyszerűen úgy tett, mintha nem létezne, tudatosan nem foglalkoztak a likvidátorok (azok az emberek, akik a kitelepítést és a körzet biztosítását, kárelhárítást végezték) pszichés problémáival. Pripjatyot, Csernobilt és a közeli, nagyjából 180 kisebb falut pillanatok alatt kiürítették. A kitelepített embereknek másfél órájuk volt arra, hogy összepakolják az életüket, de abban a hitben voltak, hogy pár nap múlva visszatérhetnek, így csak a legszükségesebbeket csomagolták össze, hogy aztán mindenüket elveszítsék, és soha többé ne térhessenek vissza. „Lebontják, bedózerolják és eltemetik az egész életüket… ez hogyan hatna a pszichéjükre?” – szegezte a közönségnek a hátborzongató kérdést Rácz, majd hozzátette, mítosz, hogy a zónában nem él senki, vannak ugyanis visszatelepülők, döntően idős emberek.

 

Beolvasta a hírt, fegyelmit kapott – Csernobil kommunikációja a magyar sajtóban

 

 

Az eset sajtótörténeti szempontjáról Bedő Iván, a HVG újságírója beszélt, aki 1986-ban a Magyar Rádióban dolgozott turnusvezetőként, ő olvasta be anno nyugat-európai hírforrásokra támaszkodva a nem cenzúrázott, valódi hírt az atomkatasztrófáról. Bedő kiemelte, hogy akkoriban a tájékozottságnak megvoltak a maga korlátai: nem volt internet, és a műholdas tévézés is gyerekcipőben járt, így a rövidhullámú rádiózást nem számítva (mint a Szabad Európa) egy rádió és egy televízió működött, azok, és nyomtatott újságok szolgáltak csak hírforrásként – utóbbiak közül volt, amelyik a sorok közé bújtatva igyekezett a fontos dolgokról tájékoztatni. 

 

A szerencsétlenség utáni hétfőn már nyugaton is hír lett a dologból, és mivel a Magyar Rádióban hallgatták többek között a londoni, washingtoni, moszkvai, illetve a Szabad Európa rádiót rövidhullámú készülékeken, ki tudták egészíteni az MTI által kibocsátott visszafogott és hiányos hírt, majd este 9-kor amit addigra nagyjából tudni lehetett, azt Bedő maga olvasta be. Az újságíró elmondta, nem tekintette ezt hőstettnek, és viszonylag könnyen viselte, hogy az eset után fegyelmit kapott, és 3 hónapra levették azokról a munkákról, amit a Rádió külön fizetett. 

 

Az emberek nem hittek el semmit – Magyarország korabeli tájékoztatáspolitikája

Rácz András arra volt kíváncsi, változott-e a bemondás után a magyar tájékoztatáspolitika, vagy később sem lett széleskörűbb a kommunikáció a katasztrófáról. Bedő válaszában kitért arra, hogy a szocialista országokról csak olyan hírt közölhettek, amit az adott ország közölt magáról – ez volt az íratlan szabály. Nem rendszeresen és nem nagy mértékben, de lehetett szabályt szegni. A csernobili esetről Bedő bejelentése után, ha szűkszavúan is, de rendszeresen beszámolt a magyar sajtó – de már csak azért sem lehetett teljeskörű a tájékoztatás, mert még a nem hivatalos, például diplomáciai csatornákon keresztül sem áramlott be információ, azaz a szovjet elvtársak nem beszéltek erről a magyarokkal. Ami adat itthon hozzáférhető volt a sugárzással kapcsolatban, azt a Magyar Népköztársaság nem a Szovjetúniótól, hanem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől kapta meg, ami sokat elárul szövetségesi viszonyunk működéséről. „A korabeli tájékoztatáspolitika miatt úgy működött a dolog, hogy az emberek nem hittek el semmit, tudták, hogy a sorok között kell olvasni, és hogy mely hírforrások megbízhatóbbak” – mutatott rá Bedő, de azt is hozzátette, a jelenlévők pedig egyetértően bólogattak, hogy ha a magyar emberek rendelkezésére állt volna minden információ Csernobillal kapcsolatban, korábbi tapasztalataik miatt akkor sem hitték volna el, hogy mi történt azon a végzetes április 26-ai éjszakán.

 

Balról jobbra: Szabó M. István, Bedő Iván, Perger András, Dr. Rácz András 

 

Video a beszélgetésről: https://youtu.be/LgM3G5rpGOw

A Csernobil minisorozat következő epizódja május 28-án debütál az HBO GO-n és az HBO-n.

E-világ ROVAT TOVÁBBI HÍREI

Kyndryl: A MI várhatóan teret nyer az ügyfélszolgálatokban, a bankokban, a biztosításban és az oktatásban

A mesterséges intelligencia-technológia legújabb vívmányai közé tartozik a generatív mesterséges intelligencia, amelyet az jellemez, hogy kreatív képességei révén képes új tartalmakat, képeket, zenét generálni, sőt, korábbi információk és tapasztalatok felhasználásával akár ügyfélszolgálati feladatokat is el tud látni.

2024. március 19. 10:03

Több százezernyi forintnyi érték lapul az otthonainkban

Ha valakinek hirtelen nagyobb összegre van szüksége, akkor érdemes szétnéznie a lakásban, mielőtt a bankba rohanna hitelért. A fenntarthatóság jegyében ma már szinte azonnal készpénzzé tehetjük a nem használt eszközeinket, amivel nemcsak a családi kasszának teszünk jót, hanem a környezetnek is. Egy-egy fiókban vagy szekrényben lapuló mobiltelefon, laptop, tablet, esetleg fényképezőgép ára a több százezer forintot is elérheti ugyanis még használtan is.

2024. március 18. 19:21

Kirobbanó gaming teljesítmény az AOC 44,5″ OLED monitorjával

Az AGON by AOC – a világ egyik vezető gamer monitor* és IT-kiegészítő márkája – újabb csúcskategóriás OLED modellel bővíti a népszerű AGON PRO termékcsaládot. A 44,5″ hüvelykes (113 cm) AGON PRO AG456UCZD gamer monitor elmélyült játékélményt nyújt. 

2024. március 18. 17:44

Átadták a Jedlik Ányos-díjat

Idén is átadták a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) egyik legrangosabb díját, a Jedlik Ányos-díjat, amely a kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenység, valamint a kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismerését szolgálja. A Magyar Nemzeti Múzeumban kiosztott díjat ezúttal két vegyészmérnök, egy építőmérnök, egy villamosmérnök és egy szellemitulajdon-védelem területén tevékenykedő szakember kapta.

2024. március 18. 16:10

Spinoff Extra: topvezetőktől tanulhatnak a hallgatók a Széchenyi István Egyetemen

A Spinoff Klub a győri Széchenyi István Egyetem nagy sikerű közösségépítő, innovációgazdasági programsorozata, amelyen meghívott előadók panelbeszélgetés keretében tárgyalják meg a legfrissebb technológiai trendek üzleti vonatkozásait. A mostani félévtől a brand újabb rendezvénnyel bővül: a Spinoff Extra során sikeres topmenedzserekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők – elsőként, március 20-án, szerdán dr. Szászi István, a Robert Bosch Kft. ügyvezető igazgatója lesz a vendég.

2024. március 18. 14:37

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Nők az informatikában – Számít a nemek aránya a munkahelyen?

2024. március 12. 20:53

Szemünk előtt zajlik az e-kereskedelem mohácsi csatája

2024. március 6. 13:05

Magyar fejlesztők programján ámul a világ: Már nem csak tanul, teremt is a magyar MI

2024. február 27. 20:28

Magyar siker a bahreini Forma 1-en

2024. február 21. 16:15