Prim Hírek

A hagyomány szerint Kr. u. 570-ben született meg az iszlám vallást megalapító új próféta, Mohamed. Utódai és követői ezt a napot úgy tisztelik, mint amelyen Allah csodát tett. Ebben az időszakban a terméketlen arab területek csak állattenyésztésre voltak alkalmasak, a félszigeten átvezető, a városokat összekötő utak azonban kereskedelmi szempontból igen nagy jelentőségűnek számítottak. A gazdasági változás együtt járt a társadalom átformálódásával is, bomlásnak indult a törzsi-nemzetségi közösségi forma. Mint minden változás, ez is fogékonnyá tette az embereket egy új vallási rend befogadására.

Mohamed életéről sajátosan kettős információk maradtak fenn: történelmi tények keverednek hagyományosan keleti mitikus elemekkel. A próféta egyszerű származású, ifjan megárvult pásztornak számított egészen húszéves koráig, amikor egy gazdag özvegyasszonnyal kötött házasság gyökeresen átalakította életét. Mekkából szervezett és irányított karavánutakat Szíriába, Palesztinába és Abesszíniába. Húsz éven át járta a keleti országokat, megismerkedett a korai kereszténységgel és a judaizmussal. Már ekkor érzékenynek mutatkozott a vallási kérdések iránt, de csak negyvenéves kora után kezdett prédikálni, kinyilatkoztatni. Azt tartja róla a hagyomány, hogy gyakran esett extázisba, önkívületi állapotba. Így nem csoda, hogy kortársai Allah által megszállott emberként tisztelték. Egyistenhitet hirdetett, hívei számára kötelezővé tette - zsidó és keresztény mintára - az imádkozást. Felvetette a szegények és gazdagok közötti különbség igazságtalanságának gondolatát, sok szegényt állítva így maga mellé. A jómódúak azonban erős ellenfelei lettek, így 622-ben Mohamednek el kellett hagynia Mekkát. Medinában rendezkedett be, ahol erős muszlim közösséget hozott létre. Eleinte Medinából kiindulva a mekkai karavánok, majd maga a város ellen szervezett támadó akciókat. A harc 630-ban Mekka elfoglalásával ért véget. Az új vallás hamar elterjedt az egész félszigeten, de egységét sokáig nem tudta megőrizni, síita és szunnita irányzatra bomlott. Egyes közösségek, teológiai iskolák eltérően értelmezik szent könyvüket, a Koránt. Nem egyeznek meg a vélemények a dzsihad, a szent háború kérdésében sem. Habár a Korán bizonyos részei és az iszlám egyes vallási szokásai a kereszténységgel azonos tőről fakadnak, az idők folyamán feloldhatatlannak tűnő ellentétek alakultak ki a keresztény Nyugat és az iszlám Kelet között.