Prim Hírek

Vityi Péter: - Amikor egy ilyen díjat átadnak, odaítélnek valakinek, az csak részben szól az ő képességeinek. Másrészt a cégnek, a cég teljesítményének tulajdonítható. A Microsoft Magyarország az elmúlt években nagyot lépett előre. Növekedő cégből stabil, kiszámítható vállalattá, megbízható üzleti partnerré változott. Úgy néz ki, hogy ebben az évben ez elég volt a díj elnyeréséhez. Nem tudok olyan képességeket felsorolni, amelyek terén kimondhatóan jobb lennék, mint a versenytársaim.

B. O.: - Mi mondanánk egyet: úgy hallottuk, hogy kedvenc sportága a tájfutás. Ha az ember belegondol, ez kifejezetten menedzserképességeket fejleszt, hiszen a verseny időre megy, de amellett, hogy gyorsabbnak kell lenni az ellenfélnél, tévelyegni sem szabad, mindig meg kell találni a helyes irányt...

V. P.: - Ha a sportot vesszük alapul, mondanék még néhány tulajdonságot, hiszen a sport rendszerességre, kitartásra nevel, tervezetten kell megdolgozni az eredményekért. A tájfutásban mindehhez még döntéseket is kell hozni, mégpedig folyamatosan. Ma már inkább csak itt futkározok, és hozom a döntéseket szinte a nap minden percében.

B. O.: - Mely sikerére a legbüszkébb a cégen belül?

V. P.: - Erre a díjra vagyok a legbüszkébb, ez egyértelmű. A munkámat a munkatársaim mindennap megítélik és értékelik. Az ügyfelek elismerései és kritikái szintén folyamatosan érkeznek. A legnehezebb mindig a szakma, a partnerek elismerését mérni. Az a legjobb, amikor valaki a konkurensektől, az üzleti ellenfelektől kap elismerést.

B. O.: - Bár jelen vannak a zsűriben, de ezt a díjat azért nem az ellenfelek osztják. Az IVSZ igyekszik a témában elfogulatlan emberekből összeállítani az értékkelő bizottságot, amely mérlegeli a jelöltek eredményeit. Hadd kérdezzünk rá ezekre az eredményekre: milyen sikereket ért el a Microsoft Magyarország 2002-ben?

V. P.: - Tőzsdei cégként nem szoktuk az országonkénti adatokat nyilvánosságra hozni, de azt elmondhatom, hogy az előző évhez képest 20% fölötti volt a növekedésünk.

B. O.: - Ez nem akármilyen eredmény ilyen recesszióban...

V. P.: - A Microsoft nem volt annyira haszonélvezője a dot-com boomnak, mint mások, így kevésbé kárvallottja a recessziónak is.

B. O.: - Lehet a növekedést tartani 2003-ban is?

V. P.: - Véleményem szerint lehet. Az informatikai ellátottság még mindig a nyugat-európai szint alatt van, s ez számunkra is lehetőséget jelent. A 2000-ben végrehajtott gépcserék, az akkor kialakított számítógépparkok három év alatt elérték az erkölcsi elavulásnak azt a mértékét, amikor egyre többen gondolnak újabb cserére, frissítésre. Az Európai Unióhoz való csatlakozás rákényszeríti a vállalatokra a versenyképesség fokozására, be kell kapcsolódni az integrált rendszerekbe, középvállalati szinten a főkönyvi rendszereket EU-konformmá kell alakítani. A Navision cég felvásárlásával a Microsoft megjelent megoldásszállítóként is, de ugyancsak nagy kihívás számunkra a Windows 2003 Server elterjesztése, hiszen alapszoftvereink is nagyon sok megoldást tartalmaznak.

B. O.: - A Microsoft olyan cég, amelynek megítélése ambivalens. Sokan elismerik az eredményeit, mások viszont utálják, és egyenesen a gonosszal azonosítják. Szeretnénk megkérdezni, hogy milyen érzés az Ön számára a Microsoft vezetőjének lenni. Nem szokta néha rosszul érezni magát a bőrében?

V. P.: - Az életben ritkán találkozom teljesen negatív véleményekkel. Akik otthon Windowst használnak, és tudják, hogy azzal mi mindent meg lehet tenni, azok szeretik ezeket a rendszereket. Nyilván minden szoftvernek vannak idegesítő hibái. Mivel a mi rendszereink elterjedtek, a hibáikkal is többen találkoznak. Ezzel együtt a 9x-es sorozathoz képest ma sokkal előrébb tartunk. A Windows XP sokkal megbízhatóbb, és a hibák száma minimális. A negatív kritikákkal való megbirkózás első feltétele tehát, hogy magukat a termékeket jobbá tegyük. Ez sikerült. A második, hogy jobb legyen az ügyfélszolgálatunk, a kérdésekre megfelelően válaszoljunk, lehessen információkhoz jutni a szoftverekről. Ha az emberek megvásárolnak egy programot, akkor szeretnék használni a funkcióit. Ha valamilyen okból ez nem sikerül, akkor dühösek lesznek. Ebben az esetben fontos, hogy legyen lehetőségük kérdezni. Odafigyelünk arra, hogy válaszoljunk ezekre a kérdésekre, és nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Regisztrált felhasználóinknál folyamatosan mérjük az ügyfél-elégedettséget, így ismerjük a vásárlók véleményét. Egyre jobb a megítélésünk.

B. O.: - Vezetőként meg kell osztania az idejét a különböző munkafeladatok között. Milyen módon érhető el, hogy ezek a legnagyobb hozzájárulást adják a Microsoft Magyarország teljesítményéhez?

V. P.: - Miután a szoftveriparágban nyújtott teljesítmény alkotó embereken múlik, az ügyvezető igazgató legfontosabb feladata, hogy a munkatársait inspirálja, és azok a saját területeikre tudjanak koncentrálni. Jól kell kiosztani a különböző feladatokat, s ha valahol probléma mutatkozik, azt mielőbb fel kell ismerni, és megoldást kell rá találni. A legszívesebben tehát a munkatársaimmal töltöm az időmet. Azt gondolom, hogy ami nekem öt percbe kerül, az számukra több óra munka megspórolását jelentheti. A második időtöltési mód nyilván a cég irányítása, a stratégia meghatározása annak érdekében, hogy az erőforrásaink felhasználása növekedéshez vezessen. A harmadik az üzletfelekkel, ügyfelekkel, partnerekkel való kapcsolattartás. Ez az a három terület, amelyre figyelnem kell. Nyilván a nap különböző időszakaiban más területek dominálnak, estefelé inkább az emberek, napközben az ügyfelek, a partnerek. A stratégiai döntések pedig ciklikusan jönnek.

B. O.: - Hogyan tudja a családja tolerálni, hogy rengeteg időt kell a munkára fordítania?

V. P.: - Igyekszem hétvégenként velük foglalkozni, és a pluszterhelést olyan időszakokra irányítani, amikor a család már alszik. Ilyenkor pótolom be azokat a feladatokat, amelyeket nem sikerül a munkaidő alatt elvégezni. Este hétig szoktam dolgozni, azután megpróbálok a családdal lenni, és ha van még munkám, akkor azt 11 óra után végzem el, hajnalig. A külföldi utak valóban nehézséget jelentenek. Most ez a helyzet, és így a munka, illetve a család mellett más dolgokra nem jut időm, a sport például háttérbe szorult.

B. O.: - Melyik iskolája, tanfolyama vagy tréningje volt a legnagyobb hatással a szakmai karrierjére?

V. P.: - A Műegyetem, a mérnöki látásmód elsajátítása fontos volt. De nem emelnék ki egyetlen tanfolyamot sem, mert azt gondolom, hogy ezeknél sokkal fontosabb, hogy az ember folyamatosan olyan munkakörben legyen, amely kihívást jelent a számára. Az "on the job" tréningtől fejlődik az ember a leggyorsabban, attól, ha folyamatosan olyan feladatokat kap, amelyek a határait feszegetik. Nyilván nem megoldhatatlan feladatokról beszélek, de nem szabad elkényelmesedni. A kollégáimon is látom, hogy azok fejlődtek a legnagyobb tempóban, akik nagy feladatokat kaptak, és felvették a kesztyűt. Az ember nyolc-tíz órát van a munkahelyén. Ha ott folyamatosan tanul, akkor sokkal többet ér el, mint az egyhetes, az életből kiszakított tanfolyamokon. Ezeken egyébként meg lehet tanulni az elméletet, de a legfontosabb, hogy a tanultakat tudjuk-e alkalmazni az életben. Egy páran járnak nálunk MBA-képzésre, és ettől sokkal jobban értik, hogy azok a rendszerek, amelyek nálunk léteznek, és amelyekről tanulnak, hogyan működnek. De a kettőt, az életet és a tanulmányokat nem lehet elválasztani, egymás nélkül nem működnek.

B. O.: - Csak egyetlen gondolat erejéig tételezzük fel, hogy a Microsoft nem létezik. Melyik másik cégnek lenne szívesen a vezetője?

V. P.: - Ezen soha nem gondolkodtam. Kilenc éve dolgozom a Microsoftnál, és nem tudnék most egyetlen más vállalatot sem megnevezni. Az a fajta üzleti kihívás és állandó útkeresés, ami a Microsoftot jellemzi, megfogja az embert. Kétévente megújul a termékportfóliónk, és folyamatosan próbálunk új területeket meghódítani. Valami ilyesmit keresnék más cégnél is. Van, aki azt mondja, hogy mindegy, milyen vállalatot vezet az ember. Ezzel nem értek egyet. Meg kell lennie az inspirációnak, amitől az ember élvezi a munkát. Egy bútoripari céget nem tudnék vezetni, mert nem lenne meg az a töltés, amely ahhoz kell, hogy a pluszmunkát beletegyem a cégbe. Ha a sikeres menedzsereket megvizsgáljuk, látható, hogy nagyon ritka az olyan, aki iparágat tud váltani. A kimagasló teljesítmények egy-egy diszciplínán belül születnek, akkor, amikor a vezető átlátja az iparág legtöbb kérdését.

B. O.: - Az informatikai iparnak mik a sajátosságai?

V. P.: - A dinamizmus, a hihetetlen hatékonyságnövekedés. Ami ma 10-et tudott, az holnap 20-at tud, és egy hét múlva már 40-et. Ez egyetlen más iparágban sincs meg. A szoftverfejlesztés kreatív dolog, ahol minőségi ugrásokat lehet produkálni, a hardverek területén pedig szintén óriási a fejlődés. Pár év múlva egy mobiltelefon jellegű eszközbe életem összes adata bele fog férni. A leveleim, a dokumentumaim, a kedvelt zenéim. Még egy pár év, és a filmek is beleférnek. Más iparágakban nincs ilyen dinamizmus. A második jellemző, hogy az informatika áthatja a gazdaság összes területét és a fogyasztói társadalmat is. Egy banki termék ma számítógépekben létezik. A szoftver jelenít meg mindent. A kamatot, a mozgásokat, mindent, ami a termék mögött van. Az informatika ilyen jellegű benyomulása az egyes iparágakba semmi másra nem jellemző. Az informatika kreatív, erős eszköz, ami lehetővé teszi, hogy a vállalatok megvalósítsák elképzeléseiket.

B. O.: - Ennyire kiszámítható, hogy mi lesz pár év múlva?

V. P.: - Egy szoftveres cégnek nem elég a mai hardverhez igazodnia, hiszen Moore törvénye alapján három év múlva, amikor a mai fejlesztések épp piacon vannak, már kétszer akkora számítási teljesítménnyel működő mikroprocesszorokon futnak. Ez az előre gondolkodás nem mindig volt meg, a kezdeti Windows biztonsági gondjai - egyebek közt - az időközben megnőtt számítási teljesítmény révén váltak hibává, amit a fejlesztők ma már igyekeznek megfelelő előrelátással elkerülni. De ezzel együtt azt mondom: a jövőt, gyermekeink jövőjét nehéz kiszámítani.

B. O.: - Szeretné, ha gyarmekei informatikával foglalkoznának?

V. P.: - Azt szeretném, ha olyan dolgot csinálnának, amit szeretnek. Ma az embernek nem nyolc, hanem tíz órát kell foglalkoznia egy dologgal. Azt szeretném, ha élveznék, amivel foglalkoznak, ugyanúgy, ahogy én is teszem. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt kilenc év alatt hány olyan napom volt, amikor azt éreztem, nem szívesen végzem ezt a munkát. Ha járok-kelek a világban, mindenről az jut eszembe, hogy hogyan lehetne még jobban csinálni, így a munka nem munka, hanem egyfajta életmód.