Prim Hírek

"Mi azt sérelmezzük, hogy távolsági szolgáltatóként a Matáv a körzetek közötti tranzitálásért túl nagy százalékban részesedik" - mondja az egyik érintett helyi szolgáltató. "Az új díjmegosztási rendszerben a helyi társaságok évről évre nagyobb mértékben részesednek a távközlési összjövedelemből" - állítja a KHVM helyettes államtitkára. A Matáv illetékese szerint viszont "a logika egészen más, mint ahogyan az LTO-k beállítják. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a távolsági hívások gazdája a Matáv, és ő fizet összekapcsolási díjat a helyi telefontársaságnak." E kiragadott idézetek is jelzik, hogy az érintettek más-más oldalról közelítik meg a kérdést.

Az LTO-k egy kicsivel többel is beérnék

- Vajon mi az oka annak, hogy az LTO-k támadásának a Matáv a célpontja? - kérdeztük Antal Lászlótól, a Monor Telefon Társaság alelnökétől, az LTO Szövetség egykori elnökétől, aki jól ismeri a helyi telefontársaságok problémáját.

Antal László: - Tisztább lenne a kép, ha a jelenlegi monopolhelyzetek dacára lenne egy Matáv, amely helyi szolgáltatóként működne az ország több mint 80 százalékában, és lenne egy ettől teljesen független cég, amelynek kizárólag a távolsági szolgáltatásokra lenne jogosultsága. Ez esetben a helyi szolgáltató Matáv nagyon is együtt tudna érezni az LTO-kkal. Mi ugyanis azt sérelmezzük, hogy távolsági szolgáltatóként a Matáv a körzetek közötti tranzitálásért túl nagy százalékban részesedik. Azáltal viszont, hogy e két tevékenységet ugyanaz a vállalat végzi, s így az egyik zsebből kivett pénz visszakerül a másikba, már nem érdeke a Matávnak a helyi érdekek védelme.

Az 1997. évi 43% után 1998-ban egy kicsit jobban állnak majd az LTO-k, mert a Matáv körülbelül 35%-ot fog kapni a tranzitálásért. Ez azonban még mindig nagyon sok, hiszen a helyi szolgáltatók az elmúlt években igen költséges hálózatfejlesztést hajtottak végre, és rendkívül magasak a folyamatos ügyfélszolgálati, számlázási és egyéb helyi költségek is.

B. O.: - Milyen alapon hivatkoznak erre az LTO-k, hiszen pontosan tudták, mire vállalkoznak, és alá is írták a koncessziós szerződéseket?

A. L.: - Én csak a Monor Telefon Társaság alelnökeként nyilatkozhatok. A koncessziós szerződésben arra is történt utalás, hogy az árképzésben a tarifarendeletet és annak módosításait kell követni. Az élet azonban igencsak megváltozott, s emiatt indokolt felülvizsgálatot tartani. 1993 novemberében bocsátották ki a tarifarendeletet, s bár kidolgozásában hazai és külföldi szakértők is részt vettek, jobb híján a Matáv előző évi, 1992-es adataiból indultak ki. Bevételi oldalon már az első évben óriási lemaradással startoltunk, ugyanis az árszabályozásnak az ipari termelői árindex az alapja. Ennek alapján 1995-ben alig 10,2%-ot lehetett emelni, miközben az infláció körülbelül 35% volt.

B. O.: - Az LTO-k követelése azt a látszatot kelti, mintha a gazdagabb helyközi szolgáltató zsebéből szeretnének maguknak pénzt kikaparni, pedig a Matáv is üzleti alapon, hasonló koncessziós szerződéssel és rendeletekkel behatárolt keretek között működik.

A. L.: - Nem ismerem a Matáv szerződését, de az év elején kezdődött tárgyalásokon kiderült, hogy mégiscsak lehet abban valami olyan kitétel, ami alapján van mód az árképzésről és a bevételmegosztásról tárgyalni. Erre a hatóság, a KHVM is ösztönözte a partnereket. Úgy látszik, a koncessziós szerződés nem zárja ki a változtatás lehetőségét, természetesen úgy, hogy "a Matáv érdekei jelentősen ne sérüljenek". Számításaim szerint egyébként a Matáv alaptevékenységéből származó éves bevételének mindössze 1-1,2%-át kellene az LTO-knak átadni, hogy kompromisszumra jussunk.

B. O.: - Mit tartana elfogadható szabályozásnak?

A. L.: - Elviekben megegyeztünk, hogy olyan átmenetet kellene alkalmazni, ami azt eredményezi, hogy 2002-re a jelenlegi szolgáltatók, a Matáv és az LTO-k egyaránt jó piaci helyzetbe kerüljenek. Vagyis négy év alatt a 45%-os tranzitálási díjaktól fokozatosan el kellene jutni legalább 15%-ig. Egy dolog azonban biztos: a 45-35% és hasonló nagyságrendű arányokat nem lehet fenntartani 2001-ig, majd pedig egy év alatt leszállni 15%-ra.

B. O.: - Úgy tűnik, a kérdést a miniszterek nyilatkozata eldöntötte, ráadásul úgy, hogy az LTO-k évről évre több pénzt kapnak a távolsági forgalomból. Az eredmények alapján Ön elégedett vagy csalódott?

A. L.: - Elvégeztem egy kalkulációt, és arra az eredményre jutottam, hogy az előfizetőnek kiszámlázott díjból a tranzitdíj jövőre lemegy 35%-ra, majd azt követően, 1999-ben 31%, 2000-ben pedig 27% lesz, tehát csökken, de nem olyan mértékben, ahogyan az egyrészt elvárható lenne, másrészt pedig a szabad versenyre való felkészülést szolgálná. Ez az eredménye az idei kilenc hónapos tárgyalássorozatnak - amivel nem vagyok elégedett.

A díjmegosztás mindenkinek jó lesz

Az illetékes Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Bölcskei Imre a szabályozó hatóság nevében válaszolt kérdéseinkre.

Business Online: - Mi indokolta, hogy be kellett avatkozni a távolsági és a helyi telefonszolgáltatók közötti tarifamegosztási vitába, hiszen látszólag egy alaposan megszerkesztett és jól működő tarifarendelet szabályozta ezt a kérdést?

Bölcskei Imre: - 1997 januárjában a helyi koncessziós társaságok az ártörvény alapján kezdeményezték a díjfelülvizsgálatot, mivel úgy érezték, hogy nem kapnak akkora részt a távolsági hívásokból, mint amennyi valójában megilletné őket. A vizsgálatok kimutatták, hogy a helyi koncessziós társaságok valóban nem részesülnek olyan mértékben a távolsági összeköttetések díjaiból, mint amilyen mértékben az indokolt lenne. Ráadásul az akkori szabályozás szerint ez a részesedés évről évre csökkenne, tehát egyre rosszabb helyzetbe kerülnének.

A probléma gyökere az, hogy az egész távközlésben eredendően dominál a keresztfinanszírozás. A távolsági szolgáltatásban jelentkező profitból finanszírozzák a helyi szolgáltatást, ahol viszont nem képződik profit. Ez a keresztfinanszírozási rendszer akkor bomlott meg, amikor létrejöttek a helyi koncessziós társaságok, és így már nem a Matávhoz tartozott az összes helyi szolgáltatási terület. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a távolsági forgalomból egy osztozkodási képlet alapján részesültek a helyi koncessziós társaságok. A díjfelülvizsgálat eredménye tulajdonképpen ennek az osztozkodási képletnek a megváltoztatása, pontosabban annak elhagyása, és egy másfajta díjmegosztási rendszer megalkotása volt.

B. O.: - Milyen új osztozkodási arányok lesznek, és ez hogyan alakul majd a következő években?

B. I.: - A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint a pénzügyminiszter közös nyilatkozatot tett közzé, ami a következő négy évre konkrét számokat tartalmaz. Ez nagyjából egyenes arányban növekvő osztozkodást biztosít az LTO-k javára, vagyis a helyi társaságok évről évre egyre nagyobb mértékben részesednek a távközlési összjövedelemből.

B. O.: - Egy más megközelítés szerint az LTO-k úgy vélik, hogy a távolsági díjak több mint 40%-a került a Matávhoz.

B. I.: - Az eddigi rendszerben egyharmad-kétharmad arányú osztozkodás volt, ami azt jelentette, hogy a Matáv a díj egyharmadát kapta a továbbításért, s az indító és a végződtető szolgáltató szintén nagyjából ugyanannyit. Ez azonban a forgalom mennyiségétől és irányától is függött, tehát a tényleges forgalom alapján az arányok eltolódhattak más irányba. Ebből adódhatott a helyenként 40-60%-os vagy még ennél is kirívóbb arányú osztozkodás. Az új szabályozás szerint gyorsulni fog a helyi és a távolsági szolgáltatások közötti díjkiegyenlítés, megváltozik a szolgáltatók közötti elszámolás módja, és az ezredfordulóra kialakulhat a költség alapú árrendszer.

B. O.: - Az ezredforduló után a hazai szabályozás mennyire lesz konform a nemzetközi, illetve EU-gyakorlattal?

B. I.: - Teljes mértékben. A célunk az, hogy költség alapú árrendszer alakuljon ki Magyarországon, s ebben a formában a helyi társaságok is rentábilisak lesznek. A szabályozás lényege ugyanis az, hogy megszűnjön a keresztfinanszírozás, és a helyi, illetve távolsági szolgáltatók közvetlenül egymással számoljanak el a tényleges forgalom és a költségek arányában. Ezt a következő 3-4 év alatt fokozatosan fogjuk elérni.

B. O.: - Amennyire tudom, még ezzel sem elégedettek az LTO-k. Van-e lehetőségük vagy jogi alapjuk további alkura?

B. I.: - Az új szabályozás szerint különösebben nagy alkura már nincs mód. A miniszteri nyilatkozatban nem szereplő pontokon persze van lehetőségük a helyi társaságoknak kedvezőbb megállapodásokat kötni.

B. O.: - A Matáv feladatait viszont pontosan szabályozzák - ha azokat nem teljesíti, felelősségre vonható?

B. I.: - Igen, de én azt tapasztalom, hogy a Matáv részéről megvan a tárgyalási készség, a miniszteri nyilatkozat által érintetlenül hagyott mezsgyén pedig lehet számítani a felek egyezségére.

A versenyhez költség alapú díjképzésre van szükség

Dr. Fellegi Tamás, a Matáv kormányzati kapcsolatok és szabályozói ügyek ágazatának igazgatója új oldalról közelítette meg a témát.

Fellegi Tamás: - Az eddigi bevételmegosztásra épülő szabályozás nem konform a modern szabályozási elvekkel. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott elvek kiindulópontja az, hogy minden hívásnak van egy gazdája, amelynek a hívás végleges felépítéséhez, célállomáshoz való eljuttatásához szüksége van arra, hogy valaki helyi összekapcsolási szolgáltatást nyújtson. Ha tehát például Budapestről Szegedre irányul a hívás, akkor a Matávnak szüksége van az ottani szolgáltatóra, hogy elvigye azt a hívott félig. Ezért a Matáv mint a hívás gazdája összekapcsolási díjat fizet - ebben az esetben a Déltávnak.

Jelenleg Magyarországon léteznek bizonyos monopóliumok, ez esetben kétféle van. A helyi szolgáltatási monopólium megoszlása szerint az ország nagyobb részében a Matáv szolgáltat, a maradékban az LTO-k, de saját területén mind a kettő teljes körű kizárólagosságot élvez. A másik monopólium a távolsági és nemzetközi szolgáltatás, ami csak a Matávé. Ebből és a nemzetközi gyakorlatból is következik, hogy a távolsági szolgáltató a távolsági hívás gazdája. Az Egyesült Államokban például akármelyik helyi szolgáltatóval kötött is szerződést az előfizető, a távolsági hívás gazdája az AT T, az MCI vagy a Sprint, attól függően, hogy melyiket hívják. Nyilvánvaló, hogy a távolsági szolgáltatás egy külön műfaj, amit külön kell kezelni, például a marketing és sok más egyéb ok miatt. A távolsági hívás gazdájának a távolsági szolgáltatónak kell lennie, ő állapítja meg az árakat, és az ártól függetlenül szolgáltatói díjat fizet az összekapcsolást végző cégnek.A magyar szabályozás eddig nem ilyen volt, de 1998. január 1-jétől erre az elvre tér át, s így az összekapcsolás többé nem bevételmegosztási, hanem szolgáltatási kérdés.

Az összekapcsolási díj rendszerint költséghez és nem árbevételhez kötött. Magyarországon viszont még nincs költségalapúság, még nem tudjuk, hogy mi mennyi, és ez az oka az osztozkodási vitának.

B. O.: - Hogyan összegezhető a vita és annak eredménye?

F. T.: - Itt tisztán üzleti kérdésről van szó. Az LTO-k szerettek volna az összekapcsolási díj átalakításával egy jóval nagyobb szeletet kapni a tortából a Matáv rovására. Ehhez a szabályozó hatóság nem járult hozzá, és bár 1998 januárjától kétségtelenül többet kapnak, mint eddig, de mégsem annyit, mint szerettek volna. Úgy vélem, hogy a szabályozó hatóság egy ésszerű szakmai és politikai kompromisszumot kötött az iparággal, és olyan összekapcsolási rendet, szabályozói elveket és konkrét számokat határozott meg, ami jelentős elmozdulás az európai szabályozás irányába. Gyakorlatilag több mint egymilliárd forintos nagyságrendben csoportosít át pénzt a Matávtól az LTO-khoz. Szerintük ez kevés, mi viszont azt állítjuk, hogy elég.

B. O.: - Az LTO-k azt is mondják, hogy a Matávnak ez a döntés nem válik kárára, hiszen helyi szolgáltatóként visszakapja az elvont összeg nagy részét - kvázi egyik zsebéből a másikba vándorol a pénz...

F. T.: - Ez részben igaz, de nem ez a kérdés. A Matáv egy olyan integrált vállalat, amelyik az országban egyedüliként, távolsági és helyi szolgáltatást egyaránt nyújt, tehát igaz, hogy amit a távolsági díjakból elveszít, annak egy részét visszakapja, mert ő a legnagyobb helyi szolgáltató. Ugyanakkor az összképet kell nézni, és ez nem lehet indok arra, hogy a Matáv távolsági üzletágát tönkretegyék.

A másik szempont, hogy 2002. január 1-jétől meg kell nyitni a magyar távközlési piacot a teljesen nyílt versenyn előtt, ráadásul úgy, hogy akkor már négy év versenypiaci tapasztalatával fognak rendelkezni az Európai Unióban működő távközlési vállalatok. A magyar hatóságnak a szabályozás során már erre kell felkészítenie a hazai piacot. A nemzetközi tapasztalatok kivétel nélkül mindenhol azt mutatják, hogy a verseny először a távolsági és nemzetközi szolgáltatások területén indul meg. Ma az EU területén az a tendencia, hogy a távolsági versenyre készülő új szereplők és a már piacon lévő, de kisebb vállalatok megpróbálják az összekapcsolási díjakat a lehető legalacsonyabbra megállapítani, hiszen csak ekkor éri meg nekik belépni a piacra.

B. O.: - Az LTO-k bizonyára vitatnák azt is, hogy a távolsági hívások gazdája a Matáv. Ők inkább maguknak vindikálnák ezt a jogot...

F. T.: - Az lehet, de ezen nem érdemes vitatkozni, hiszen a távközlési törvény egyértelműen kimondja, hogy az országos koncessziós társaság - amelynek 2001. december 23-ig a távolsági és nemzetközi szolgáltatásra monopóliuma van - a hívás gazdája. Az összekapcsolással foglalkozó új rendelet is egyértelművé teszi, hogy a távolsági szolgáltató fizet összekapcsolási díjat a helyi telefontársaságnak. Január 1-jétől percenként több mint egy forinttal többet kapnak a helyi telefontársaságok az összekapcsolási szolgáltatásért, mint az eddigi rendszerben, másrészt pedig több mint egy forinttal csökken a Matávnál maradó rész. A szabályozás tehát kedvezően mozdul el a helyi társaságok irányába.

B. O.: - Ők ezt kevésnek tartják. De vajon mit jelent ez nemzetközi összehasonlításban?

F. T.: - A közös miniszteri nyilatkozat egy kötelezőnek szánt trendet állít fel, aminek a végpontján egy nemzetközi értékek szerinti, költség alapúhoz közeli vagy költség alapú összekapcsolási díjat állapít meg. Ma még nem lehet fejest ugrani a költségalapúságba, mivel ennek nincsenek meg a feltételei. Ezért folyamatosan, évről évre emelkedik a helyi összekapcsolási díj, úgyanígy csökken a távolsági szolgáltatónál maradó rész, és a koncepció szerint 2001-re költség alapú díjszabályozásra kell áttérni.

Figyelembe kell venni azt, hogy a magyar tarifarendszer belsőleg alapvetően kiegyensúlyozatlan. Relatíve túl magas az egyszeri belépési díj, relatíve magas a távolsági és nemzetközi díj, relatíve alacsony a helyi használati díj, és relatíve nagyon alacsony a havi előfizetési díj. Ezeket ki kell egyenlíteni, hogy megszűnjön a keresztfinanszírozási kényszer.

B. O.: - Az új szabályozásban van-e még helye további alkunak? Fognak-e kopogtatni a Matávnál az LTO-k?

F. T.: - A sarokszámok meghatározása mellett még mindig van mozgástér. A dolog természetéből következik, hogy egy többszereplős piacon - például az összekapcsolási díjak miatt - az egyik fél mindig úgy érzi, hogy ő járt rosszabbul. Mindenesetre a Matávnál megvan a tárgyalókészség.