Prim Hírek

Az EU kibővítéséig már csak néhány hét van hátra, de még mindig nehéz felmérni a várható hatását a gazdasági növekedésre és a vállalati szféra eredményeire. Az Economist Corporate Network az Ernst & Young és az Oracle támogatásával egy tanulmánysorozatot indított útjára, amelynek a most bemutatott első tagja a bővítés gazdasági hatásaira összpontosít. A jelentés viszonyítási alapot szeretne kínálni a vállalatoknak Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország példája és tapasztalatai alapján. A kutatás megvizsgálja azokat a fontos kérdéseket, amelyeket a vállalatok a bővítés korábbi köreinek tanulságairól most feltesznek, és rámutatunk azokra a párhuzamokra, ahol indokolt az összehasonlítás, illetve az olyan eltérő körülményekre, amelyek adott esetben értelmetlenné tesznek bármilyen összevetést.

Hogyan követhetik az új közép-európai tagállamok az ír példát, amikor 2004 májusában csatlakoznak az EU-hoz? És hogyan kerülhetik el Görögország sorsát, amelynek a jelentés szerint sikerült annyira rosszul élnie a csatlakozás kínálta lehetőségekkel, hogy gazdasági teljesítményének a közelmúltban tapasztalt javulása ellenére az ország relatív gazdasági ereje még mindig kisebb, mint 1981-ben volt? Megismétlődhet-e a görög forgatókönyv Közép-Európában? Mondanak-e nekünk e tapasztalatok bármit arról, ami Közép-Európában várható? Három világos tanulság biztosan levonható. 1. Az EU-tagság segíthet a felzárkózásban, de a siker legfontosabb feltétele a szigorú gazdaságpolitika és a munkaerő javuló termelékenysége. 2. Lehet, hogy sok időt kell várni, amíg beérnek a csatlakozás gyümölcsei: Írország most ugyan sikeres, de húsz évbe telt, amíg az első komolyabb előnyök jelentkeztek. Egészen addig a kormányok azoknak az alapoknak a megvetésével foglalkoztak, amelyek a kiugrást lehetővé tették: rugalmas oktatási rendszer, társadalmi konszenzus, üzletbarát környezet és javuló infrastruktúra. 3. Az, hogy mikor következik be az ugrásszerű növekedés, nagyrészt külső tényezőkön múlik: az olyan gazdasági integrációs kezdeményezéseken, mint az egységes piac és a monetáris unió; a nemzetközi gazdaság helyzeten; valamint a vállalati beruházási stratégiák alakulásán.

A kutatás további főbb következtetései a következők:

Az EU-csatlakozás Közép-Európában nem fog azonnali fellendülést eredményezni úgy, mint Spanyolország és Portugália esetében történt, azonban a következő tíz év során, ahogy az új tagországok egyre inkább integrálódnak az egységes európai piacba, öt-tíz százalék közti többletnövekedés várható.

Közép-Európa néhány tekintetben követheti az ír modellt egy olyan hosszabb távú felzárkózási stratégiával, amelynek alapja a külföldi beruházók vonzása és megtartása. Azonban Írország példája azt mutatja, hogy az igazi felzárkózás és konvergencia a több évtizeden át tartó, folyamatos és következetesen erőteljes növekedés eredménye, nem egy néhány évig tartó fellendülésé.

Közép- és Kelet-Európa nem fogja Görögország példáját követni, mert a térség országai már most sokkal jobban integrálódtak az európai gazdaságba. A görög példa azonban jól mutatja, mennyire fontos a makroökonómiai stabilitás ahhoz, hogy az uniós tagság valóban növekedést hozzon.

Az EU-alapok hosszú távon eredményesen szolgálják az üzleti környezet és az életszínvonal javítását. A vállalatok többsége számára azonban a következő néhány év távlatában nem jelentenek komoly kézzel fogható hasznot, és csak az infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó ágazatokban - mint az informatika, az építőipar és a környezetvédelmi technológiák - kínálkoznak majd azonnali lehetőségek a vállalatok számára tevékenységük és piaci részesedésük bővítésére az EU-finanszírozás bevonásával.

Az uniós csatlakozás a következő tíz év során a kereskedelmi forgalom jelentős bővülését eredményezi majd a vámhatárok eltörlésének, az egységes piaci szabályozásnak és az alacsonyabb külső vámoknak köszönhetően. A legfontosabb közvetlen hatások a más közép- és kelet-európai tagországokkal, valamint az Oroszországgal folytatott kereskedelemben lesznek tapasztalhatók, de a következő tíz évben a kereskedelem Európa-szerte hozzáigazodik majd az egységes Európa új realitásához.

A csatlakozás után nem nő meg ugrásszerűen a közvetlen külföldi beruházások (FDI) szintje, de a privatizáció lezárultával és a felvásárlási és fúziós tevékenységek fokozódásával megváltozik jellegük. A beáramló tőke egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket célozza majd, és lassan a tőkekivitel szintje is felnő az FDI-hez.

A vállalatok többsége számára a bővítés nem fogja ugrásszerűen megnövelni az értékesítési volument. Egyes vállalkozások számára előnyös lesz az EU-alapok hozzáférhetősége és a külföldi beruházók folyamatos érdeklődése. Azonban a fogyasztói cikkeket gyártó cégek és a gyógyszeripar számára inkább az árak csökkentésére irányuló fokozódó nyomás lesz jellemző, így az eladások értékét tekintve stagnálásra lehet számítani. A fogyasztók elkölthető jövedelme hosszú távon nőni fog, de nem olyan gyorsan, mint a GDP.

A bérköltségek továbbra is gyorsabb ütemben nőnek majd, mint Spanyolországban és Portugáliában, de az átlagbérek minimum 15 év távlatában alacsonyabbak maradnak Spanyolországhoz képest (és valószínűleg Portugáliához viszonyítva is).

Közép- és Kelet-Európában a csatlakozás és az euró bevezetésére irányuló erőfeszítések hatására növekvő árak gyorsabban közelítik majd a többi ország árszínvonalát. A belföldi szolgáltatások és élelmiszerek ára nőni fog, de a márkás nemzetközi termékek többsége olcsóbb lesz.

Más országokhoz, például Spanyolországhoz, Portugáliához és Görögországhoz képest Közép-Európa számára sokkal kiélezettebb lesz a döntés a felzárkózást szolgáló növekedés és a nemzeti valutának a monetáris unióhoz szükséges stabilitása között. Mivel az euró korai bevezetése kevesebb előnnyel és több nehézséggel járna, a közép- és kelet-európai országok valószínűleg csak 2009-2010 körül térnek majd át az euróra.

A csatlakozás után az unió többi országát nem fogják elárasztani a közép- és kelet-európai munkavállalók. Egy rugalmas átmeneti időszak keretében a munkaerőpiacot hét éven át korlátozzák. Spanyolországhoz és Portugáliához hasonlóan az EU-tagság ténye már önmagában is csökkenti a migrációs nyomást, hiszen megnő a bizalom az ország jövője iránt. Emellett jellemzően még az egyes országokon belül is igen alacsony a belföldi munkaerő-vándorlás a kedvező gazdasági helyzetű térségekbe azokból a térségekből, ahol rosszak a bérek és magas a munkanélküliség.