Az internet és a jog(biztonság)

Vértes János, 2000. május 20. 07:38
Egyre érezhetőbben közeleg az internet jogi keretek közé történő szorítása. Április 18-án Dávid Ibolya igazságügy-miniszter néhány on-line lap szerkesztőjével folytatott eszmecserét, április 19-én pedig az ORFK Teve utcai székházában tartottak internetes tanácskozást. Mindkettőn felmerült a jogi szabályozás szükségessége, és szó esett az e téren várható fejleményekről.
A csütörtöki igazságügyi minisztériumi beszélgetésen a Prím Online kérdésére, miszerint miért nem elég bizonyos analógiákat alkalmazni a jogalkalmazásban (mondjuk ahogy nem szabad kiragasztani bizonyos dolgokat a falra, tilos akadályozni az országúti forgalmat, bűncselekmény az illetéktelen helyre való behatolás - büntetni lehetne az internetre kiakasztott gazságokat, az infosztráda forgalmának akadályozását vagy szerverekre történő illetéktelen behatolást is), Dávid Ibolya elmondta, hogy az analógiákon alapuló joggyakorlat életveszélyes lenne, a bíróság csak egyértelműen megfogalmazott jogszabályok megsértését ítélheti el, s mindezt az on-line világban egyelőre csak a számítógépes csalás bűncselekményével lehet lefedni. Ugyanakkor a jogalkotás már épülhet bizonyos analógiákra, és a miniszter asszony jelezte, hogy a közeljövő feladata az internet jogi szabályozása, amelynek során a minisztérium számít a téma szakértőinek véleményére.

A pénteki ORFK-s tanácskozáson is szóba került az internet jogi helyzetének szabályozatlansága. Az alábbiakban - nem teljeskörűen - néhány hozzászóló néhány véleményét idézzük, amelyek közt akad olyan is, amelyik ugyancsak építene az analógiákra.

Például Faludi Gábor (Artisjus) éppenséggel az analógiákon alapuló jogértelmezés gondolatvilágát erősített azzal, amikor a Magyarország által is aláírt WIPO-egyezmények internetes értelmezéséről szólt. Ha a nemzetközi egyezmények kidolgozói valamiféle új jogot kívántak volna "feltalálni" az interneten és egyéb hálózatokon történő átvitellel, vagy a műhordozó adatok rögzítésével kapcsolatban (volt ilyen javaslat is), azzal zűrzavart okoztak volna a világban, mert újra kellett volna gondolni és alkotni létező és folyamatosan működő szerzői jogi engedélyezési struktúrákat (hatályos szerződéseket, közös jogkezelő szervezetek jogosítványait stb.). Ezért - ahol csak lehetett - meglévő vagyoni jogokat értelmeztek úgy, hogy azok kiterjedjenek az interneten történő "műtovábbításra" is.

A tanácskozáson elhangzott, hogy az internethasználat nagy sebességgel terjed. Nem a használat mértéke, hanem a terjedés sebessége a meghökkentő. A jogalkotók csak annyit tehetnek, amennyit egy ilyen szükségképpen határokat átlépő jelenség esetén lehet. Amilyen gyorsan csak elképzelhető, követik a nemzetközi fejleményeket. Az üzlet, a piac ugyanis sokkal gyorsabban mozdul, mint a jog. Az internetszolgáltatói tevékenység megkezdése – különösen speciális szabályok híján - sokkal könnyebben megy, mint egy vagy több olyan törvény megalkotása, mely a szolgáltató tevékenységének minden szegmensére kiterjed, és azt szabályozza, tekintetbe véve a külföldön elfogadott megoldásokat is. Ezért az természetes, hogy az internetszolgáltatók tevékenysége részben szabályozatlan. Senki ne legyen türelmetlen e téren, mert a jog egyszerűen alkalmatlan arra, hogy megelőzze a műszaki fejlődést. Másfelől azonban, ha a jog – absztrakt voltánál fogva - alkalmazható a műszakilag új, de a régi szabályokkal még kezelhető jelenségre (például elektronikus, áru szállítására vonatkozó szerződés analóg a csomagküldő kereskedelemmel, szerkesztett elektronikus faliújság analóg a hagyományos sajtó levelezési rovatával, lehívásra hozzáférhetővé tétel analóg a szerzői jogilag szabályozott felhasználással, elektronikus szerződéskötés analóg a távközlő eszköz útján kötött szerződéssel), akkor az érintett piaci szereplőktől elvárható a létező szabályrendszer betartása, ésszerű, a normákra épülő, de a kockázatokat logikusan elosztó szerződések kötése. Természetesen nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy érdekképviselet útján törekedni lehet a szabályrendszer kedvezőbbé tételére.

Nemes Dániel (Telnet) véleménye szerint az internetszolgáltatók teljes bizonytalanságban élnek. Nem tudják, hogy felelőssé tehetők-e azért, ha nem távolítanak el egy törvénysértő honlapot, vagy nem zárnak ki egy olyan felhasználót a szolgáltatásból, aki bizonyítottan támadott. E kérdéseket tisztázni kell ahhoz, hogy Magyarországon tovább tudjon terjedni az internet.

Jelen volt az elmúlt idők rendőrségi vizsgálataiban főszerephez jutó Jekyné Wohlfarth Zsuzsa gazdaságvédelmi alosztályvezető-helyettes is, aki a vizsgálatot végző rendőrök gondjait ecsetelte. Az egyik ügyben a feljelentést követően az első probléma abból adódott, hogy lassú volt a szerver, leállt a rendszer, de a rendszergazda újratelepítette az egészet, így kevés eredeti adat maradt meg. A károsultak általában nem tudják forintosítani a kárt, a jogtalan haszonszerzést is nehéz bizonyítani. Ma már egyre elterjedtebb a lehetősége annak, hogy saját vagy mások tulajdonában lévő, illetve hamis bankkártyával vásárolnak az interneten keresztül. Ezek az internetes bűncselekmények akkor lesznek igazán felderíthetők úgy, hogy a bíróság is elítélje az elkövetőket, ha az internetszolgáltatók, a rendőrök és a rendszergazdák - akik megfelelően rögzítik az adatokat és időben jelzik a rendőrség felé az eseményeket - együttműködnek. Nagyon nagy nehézséget okoz a rendőrségnek a házkutatás. A rendőr asszony azt tanácsolta, hogy a házkutatást végzők próbáljanak meg szakértővel kimenni.

Jeky Kálmán igazságügyi szakértő a házkutatásokról szólva elmondta, hogy ott mindig az adott helyszín adja, hogy a házkutatás mely módon folyhat le, és ezt egy szakértő tudja leginkább eldönteni. Így például, hogy elegendő kinyomtatni egy adatállományt, vagy mágneslemezen rögzíteni, vagy esetleg mit szükséges lefoglalni a későbbi vizsgálatokhoz. Legtöbb esetben hatósági tanú jelenléte nem volt feltétlenül szükséges, amennyiben a szakértő jelen volt a házkutatáson. Javasolta, hogy a házkutatást szenvedő féllel a CD-t írassuk alá, majd minden egyes lefoglalt eszközt kézjeggyel lássanak el. Ha esetleg szakértő van ott, és úgy dönt, hogy a számítógépből a winchestert eltávolítja, akkor azt is el kell látni kézjegyükkel, ugyanis amikor bírósági stádiumba ér egy ügy, nemegyszer azzal védekeznek a házkutatás szenvedői, hogy ez a CD nem az ő tulajdonuk volt.

Pósvári Sándor (euroAstra) véleménye szerint az ISP-k és a tartalomszolgáltatók egyenrangú partnerek a törvényalkotási folyamatban. Mindannyian azt szeretnék, hogy tiszta törvények szülessenek, és sem a rendőrség, sem a BSA, sem az Artisjus, sem pedig a felhasználók ne értelmezhessék egyedi módon a törvényeket.

A sok konkrét kérdést is felvető tanácskozást végül Garamvölgyi László zárta le azzal, hogy javasolta a szerzői joggal, büntetőjoggal, eljárásjoggal, adatvédelemmel, szolgáltatással foglalkozók összejövetelének megszervezését, ahol az egyes szekciók kidolgoznának némi jogalkotói aktivitással fűszerezett ajánlást.

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Fél évig ingyenes az Adverticum „DataMe DMP adatok" szolgáltatása

2020. április 30. 09:47

Az LG történetének legjobb üzemi eredményét érte el 2020. első negyedében

2020. április 29. 17:15

Gigafelvásárlás az oktatási piacon

2020. április 21. 10:32

Az ABB ingyenessé tette a digitális szolgáltatásokat

2020. április 20. 09:20
online sportfogadás