Prim Hírek

Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij egy elszegényedett lengyel bevándorló 18 gyermeke közül ötödikként látta meg a napvilágot 1857. szeptember 17-én. Tízéves korában vörhenyes lett, ami nagymértékben károsította hallását. Állapota miatt később igen elszigetelődött társaitól, ezért 14 évesen abbahagyta az iskolát, csupán néhány évet töltött az iskolapadban.

 

Mindennek ellenére szomjazta a tudást. Családja ezért 16 éves korában Moszkvába küldte tanulni, ahol kihasználta a szabadon hozzáférhető Csertkovszkaja könyvtárat. Matematikát, fizikát, kémiát és gépészetet tanult, de belebotlott Jules Verne tudományos-fantasztikus regényeibe is, űrutazásos témái inspirálták. Kiszámította, hogy a módszer, amellyel Verne az Utazás a Holdba című könyvében kilőtte utasait– a rakétát egy óriási ágyú indította útnak –, a halálukhoz vezető mértékű gyorsulási erőt generálna.

Hároméves moszkvai tartózkodást követően hazatért, és letette a tanári vizsgát. Mielőtt azonban elvállalta volna első oktatói állását, a gravitációs hatások teszteléséhez centrifugát épített, tesztalanyai csirkék voltak. Aritmetikát és geometriát tanított a helyi iskolában, Borovszkban. Később feleségül vette Varvara Szokolovát, és családot alapított. 1892-ben újabb tanári állást kapott Kalugában, 1935-ben bekövetkezett haláláig itt élt – írja a Space.com

Nem sokkal hazatérése után tudományos-fantasztikus regények írásával próbálkozott. Hamar rájött azonban, hogy alapvetően azokra a konkrét problémákra fókuszál, amelyekkel az űrutazóknak szembesülniük kellene, úgymint a rakéta irányításával, amikor gravitációs mezőn halad át. 1883-ben publikált cikkében a súlytalanság űrbeli életre ható hatásait vette szemügyre.

Mivel elszigetelten élt, nem volt könnyű dolga lépést tartani az új tudományos eredményekkel. Amikor szerette volna publikálni tételeit a gázok kinetikus tulajdonságáról, hideg zuhanyként érte a hír, hogy valaki már 25 évvel korábban hasonló megállapításokra jutott. Ezt követően a repülés felé fordult. Repülőgépek tervezésébe fogott. Első munkáját 1892-ben publikálta a témában, és kifejlesztette Oroszország első szélcsatornáját. Egy 1894-es cikkében teljes egészében fémből épített repülőgépet vázolt fel, majd 1895-ben az űrgyarmatosítás témaköre felé fordult.

1903-ban a Naucsnoje Obozrenyije tudományos folyóiratban publikálta A világűr felfedezése reaktív eszközökkel című kéziratát. Ezt és későbbi cikkeit a világ első tudományosan kivitelezhető javaslatainak tartják a kozmosz rakétákkal kivitelezhető meghódítása témakörében. Ciolkovszkij rakétáit folyékony hidrogén és folyékony oxigén elegye „hajtotta” - ugyanazon mix, amelyet később az űrsiklókban is alkalmaztak -, bár a hidrogént először csak 1898-ban cseppfolyósították.

A NASA szerint, bár a rakétákat 12. századi kínai felfedezésük óta használták fegyverként, Ciolkovszkij volt az a tudós, aki a matematika és a fizika révén tanulmányozta őket és modellezte működésük módját (rakétadinamika).

Kézirata magában foglalta a ma már róla elnevezett egyenletet is. A Ciolkovszkij-egyenlet a matematikai kapcsolatot írja le a rakéta tömegének üzemanyag-égetéssel járó változása, a kiáramló gázok sebessége, valamint a rakéta végsebessége között. Az űrhajózás alapkövének tartják.

Annak ellenére, hogy elsőként hatolt ilyen összetett problémák mélyére, vidéki tanítói mivolta és a tudományos magazin megszűnése miatt kutatásának nagyon kevés másolata jutott ki Oroszországból. Az 1920-as években Hermann Oberthand német kutató és Robert Goddard amerikai fizikus egymástól függetlenül sok ugyanilyen következtetésre jutott. Különálló, párhuzamos munkásságuk révén mindhárman a rakétatudomány atyjának tekinthetők.

1929-ben Ciolkovszkij publikálta újabb tanulmányát, amelyben már többfokozatú rakétákról osztotta meg gondolatait. Úgy vélte, ilyen hordozójármű szükségeltetik az orbitális pálya elhagyásához. Ahogy az egyes fokozatok elhasználták üzemanyagukat, leválnak a fő tömegről.

Egyéb érdekes ötletei között megtalálható a rakéták irányítására kigondolt grafit kormánylapát, illetve olyan pumpák, amelyekkel a tartályokból üzemanyagot lehetne juttatni az égéstérbe. Előre vetítette, hogy a jövőbeli űrhajósoknak túlnyomásos ruhákra is szükségük lesz, ha el akarják hagyni űrhajójukat.

Oroszországban Ciolkovszkijt „az elméleti és alkalmazott kozmonautika atyjaként” tartják nyilván. Munkássága elősegítette az orosz űrversenyt, olyan rakétatervezőket inspirált, mint Valentyin Glusko és Szergej Koroljov. A Hold kozmosz felé tekintő oldalának legprominensebb krátere viseli nevét, ahogyan az 1590 Ciolkovszkij-aszteroida is.

1935. szeptember 19-én hunyt el, 78 éves korában.

Forrás: hirado.hu