Prim Hírek

A Google szinte az egész világ számára az a barát, aki mindent tud, és akitől nem félünk bármit megkérdezni; az a márka, amely ma már az online keresés szinonimájává, az egyik legismertebb világmárkává vált. Évente hárommillió álláskereső számára azonban álomszerűnek tűnő munkahely is egyben: csúcstechnológia, innováció, babzsákok, ingyen ebéd, számtalan kikapcsolódási lehetőség… Nem véletlen, hogy ma már nehezebb bejutni a Google csapatába, mint felvételt nyerni a Harvardra.

A világcég nemcsak technológiában, hanem HR-területen is úttörő szerepet vállal, amelynek révén évente több mint hárommillióan jelentkeznek a Google-hoz. És mindez egy magyar származású szakembernek, Laszlo Bocknak köszönhető. Bock alelnökként 2006 óta irányítja a világcég személyi ügyeit. Az ő feladata a leendő „Googlerek” felkutatása és megszerzése, ő gondoskodik a képzésükről és arról, hogy jól érezzék magukat a munkahelyükön. Amióta Bock tölti be ezt a posztot, a Google világszerte harmincnál is többször kapta meg a legjobb munkahelynek járó címet, munkaadóként pedig több mint száz kiválósági díjat kapott. 2010-ben a Human Resources Executive Magazin az év humánerőforrás-ügyi vezetőjének választotta meg.

A világ egyik legsikeresebb vállalata kizárólag a legjobbakat keresi, és ennek érdekében új szabályokat teremt a munka világában. Bock egyik aranyszabálya, hogy nem az életrajz, hanem a gyakorlat dönti el, ki a rátermett munkatárs, és hogy bizonyos kvalitások – rugalmasság, vezetői képesség, tudás, lelkiismeretesség, kitartás – minden munkakörben elengedhetetlenek.      

Laszlo Bock öt jó tanácsa, amit sikerrel alkalmazott a  Google-nél:

 

•  Csak olyan embereket alkalmazz, akik okosabbak nálad!
•  Tanulj a legjobb és legrosszabb munkatársaidtól!
•  Elemezz, ahelyett, hogy a megérzéseidre hallgatnál!
•  Adj szabadságot az embereidnek!
•  Ne pozíció, hanem teljesítmény szerint fizess!

Laszlo Bock Erdélyben született 1972-ben, gyermekként a családjával az Egyesült Államokba emigrált. Mesterdiplomáját a Yale Egyetem üzleti szakán vállalatvezetésből szerezte. 2006-ban került a Google-hoz, ahol alelnökként a személyi ügyek főnöke lett. Ő felel több tízezer munkatárs toborzásáért és egyéni fejlődéséért.

Részlet a könyvből:

A céghez kerülésemkor a Google-t már két éve bevezették a tőzsdére; a bevételeink évi 73%-kal nőttek. A Gmailnél akkor indult a korábban elképzelhetetlen ingyenes egy gigabájtos tárhely, ami ötszázszorosa volt a szokásos webmail-szolgáltatóknál elérhetőknek – ez akkora őrültségnek tűnt, hogy az emberek valamiféle áprilisi tréfának vélték a dolgot.  Miközben hatezer ember dolgozott a Google-nál, a cég évente meg kívánta duplázni a méretét, és a hihetetlenül ambiciózus terve az volt, hogy a világ teljes – az egész! – információmennyiségét megszervezze, valamint általánosan hozzáférhetővé, mindenki által hasznosíthatóvá tegye.

1972-ben születtem a kommunista Romániában, amelyet a diktátor Nicolae Ceauseșcu vezetett, és amelyet a titkolózás, a hazugságok és a félelem hatott át. Nehéz ezt ma elképzelni, de Románia akkoriban olyan volt, mint Észak-Korea manapság. Az ember ismerősei és családtagjai eltűntek, ha bírálták a kormányt. Miközben a párttagok kitűnő „nyugati” ruhákhoz, luxuscikkekhez, gyümölcshöz jutottak hozzá, a szüleim harminc évesek elmúltak, mire első ízben kóstoltak banánt. A gyerekeket arra biztatták, hogy besúgják a szüleiket. Az újságokban meg a rádióban más sem szerepelt, mint hogy a kormány mennyire nagyszerűen teljesít, az Egyesült Államok pedig mennyire bűnös és elnyomó rendszer.

 

A családom szabadságot akart, amikor elmenekült Romániából: hogy kedvükre utazhassanak, ahová tetszik, hogy azt mondhassák és gondolhassák, ami jólesik, hogy azzal barátkozzanak, akivel akarnak. Hihetetlenül izgalmasnak tűnt, hogy olyan vállalatnál dolgozhatok, amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy az információt mindenki számára elérhetővé tegye. Az ember szabadságának alapja a szólásszabadság, amelynek viszont az információhoz és az igazság való hozzájutás a feltétele. Sokféle környezetben éltem és dolgoztam, sok példát láttam arra, hogy valami nem válik be. Ha ennél a cégnél komolyan gondolják, amit beszélnek – gondoltam –, ez lesz a világ legjobb munkahelye.