Prim Hírek

Tanulni sokféleképpen lehet – ahogy üzleti sikert elérni is. Lehet könyvből, lehet a YouTube-on, lehet beszédeket hallgatni, podcast-okat szemlézni, webinar-okra kattintani. Üzletet kötni is lehet telefonon, video-hívásokkal, email-ben, online, valamilyen előre megírt formulát használva.

 

Aminél nincsen jobb, az a tapasztalat. Ha már csináltad a múltban, ha már tanultál valamit, ami hasonló, sokkal könnyebben megy a fejedbe, amit meg kell értened. És hogyan lehet a legjobban tanulni és tapasztalni? Utazással, mert olyan élményekre és tudásra teszel szert, amit máshol és más módszerekkel egyszerűen lehetetlen megszerezni.

 

Mindez igaz úgy általában is – viszont Amerikára különösen igaz. Az okok között nem kell feltétlen butaságra vagy összeesküvéselméletekre gondolni. Amerika nagyon más, mint például Magyarország, még ha minden európai a sajátjának is érzi az Újvilágot valami furcsa, megállíthatatlan szabadságvágy és szeretet kötelékében.

 

 

Hátha egy út során kiderül, hogy mitől nőtt kb. 5000 milliárd dollárral a tőzsde ebben az évben. Az S&P 500 2600 pontot ért el, ami soha ezelőtt nem sikerült. A technológiai cégekkel megtömött Nasdaq 6889 pontot ért el a múlt pénteken, ami szintén rekord. Miközben minden úgynevezett szakértő a világvégét jósolta az elnökválasztási kampány után. Amerika nagyon nem az, mint amilyennek innen látszik, a média, a filmek nem azt a kontinensnyi országot mutatják be amire már ráismer az oda utazó. És mivel egy európai a gyerekkora első percétől kezdve Amerikára koncentráló híreket és videókat fogyaszt, mire felnő addigra, úgy érzi, hogy megvan a képe az országról.

 

Pedig hát még itt élve sem lesz teljes ez a kép. Lassan 25 éve itt élek, és sikerült a nagy régiók közül a MidWest-en, a NorthEast-en, a SouthEast-en és a Pacific nyugaton élni. (A West-re csak telente sikerül eljutni, pedig az is más, mint a Pacific West.) Egy életet le lehet élni úgy, hogy egy régióban naponta valami újat fedez fel az utazó. Kedvenc példám – amit gyakran elsütök idelátogató külföldi barátoknak – hogy egyedül a Napa völgyben több, mint 3000 "point of interest" található. Vagyis Kalifornia legnevesebb borvidékén annyi az érdekesség, hogy ha naponta valami újat néz meg a látogató, akkor az majdnem tíz évbe telik. Mellette ott a Sonoma, kicsit lejjebb a Paso Robles, az Öböl túloldalán a Livermore-i borvidék egyre jobb minőségű nedűivel – tehát az első lecke, amit megtanultam, hogy mások itt az arányok, a méretek. Az utóbbiakra egy példa: Dr Kürti Sándor az egyik CES-en úgy döntött, hogy autózik egyet a kollegáival, majd sok órányi nyílegyenes úton való autózás után úgy döntöttek, hogy eleget láttak a semmiből, és elindultak visszafelé a sivatagban… haza, Las Vegas felé.

 

 

Azt is fontos figyelembe venni, hogy egy kontinensnyi országra nem lehet általános jelzőket ráhúzni, a különböző régiók eltérően működnek, sőt az emberek is másképp néznek ki (nemcsak ruhára vagy bőrszínre gondolok). Az egyik idelátogató magyar informatikus a Szilicium völgyben például megállapította, hogy a kövér amerikaiak kifejezés úgy, ahogy van hazugság, Amerikában nincs is kövér ember. Persze, mrt ő a Pacific Coast Highway környéken autózgatott cabrio-jával, ahol a világ egyik legsportosabb, szörfözéssel, kajakozással, triatlonnal, stand up paddling-el, bicajozással naponta órákat töltő népesség éldegél. Próbáljuk meg ugyanezt mondjuk Michigan-ben, Detroit környéken talán, és másképp nézne ki az utcakép.

 

Hogyan lehet rövid idő alatt úgy megismerni ezt a behemót különlegességet, amit az "Amerikai Álom" hozott létre jazz zenével, Coca Colával, Tesla autóval, Inan’out burgerrel és Pacific Coast Highway-jel? Szerintem az egyik legjobb módszer, ha az általában amúgy is turistamágnesnek elkönyvelt óriás-városokba egy-egy konferenciára tanulni érkező honpolgár marad pár napot (avagy korábban érkezik pár nappal avagy mind a kettő) – és a konferencián kívüli tanulásra fordított időt arra fordítja, hogy kimegy a belvárosból és a környéken levő szuper – és általában többségében helyiek által látogatott – eredeti, "igazi" látványosságokra szán időt, akár a konferencián szerzett új barátok tanácsát kérve, esetleg a szervezők útmutatását követve. Mert ki kell szabadulni a tömegből, a nagyon népszerű látványosságok közül és az igazi, "autentikus" tájakat, embereket, lélegzetelállító természeti csodákat megtalálni.

 

 

Ha valaki keres, akkor biztosan talál egy nagyon jó konferenciát bármelyik szakterületen: mostanában a bitcoin, az AI / machine learning, a gén technológia, a big data eseményekkel Potomac-ot lehet rekeszteni. Nem árt utánanézni, hogy milyen is lesz a konferencia! Ha például a mindig januárban megrendezésre kerülő CES re gondolunk (CES 2018, január 9-12, Las Vegas), akkor kérem fel kell készülni arra, hogy nincs megállás, éjjel nappal zajlanak a szemináriumok, találkozok, fogadások, díszvacsorák.

 

 

Fizikailag lehetetlen mindegyik kiállítót (3900 lesz belőlük, akik 150-nél több országból érkeznek, 300 szakmai bemutatót tartanak, és tucatnyi “szakmai track” külön konferencián vesznek részt) lejárni, még akkor is, ha a kiállító helyek közti utat önjáró buszokkal is meg lehet tenni (amelyekben egyébként egy magyar startup – Commsignia – szoftvere is fut). Nagyon ajánlom évkezdéshez a CES-t, mert megadja a hangot az egész évre, felvázolja, hogy  “milyen újdonságok várhatók 2018-ban, ami nélkül már nehéz versenyképesnek maradni.

 

 

Persze az is lehet, hogy valaki jobban szereti a “butik” jellegű összejöveteleket, ahol kevesebb a résztvevő, viszont mélyebb a kapcsolódás – és egy-két nap után már régi ismerősként iszogatják a sört a résztvevők, és olyan szakmai problémákat tudnak megbeszélni, amikre nem is gondoltak az odaérkezésig.

 

Az ilyenek közül a kedvencem a hackerek egyik kevéssé reklámozott versenye: az ICPC – South Dakota.

 

A pontos és teljes név (ámbár mindenki csak, mint ICPC-t emlegeti): International Collegiate Programming Contest. A megaversenyt az ACM (Association of Computer Machinery, a Baylor egyetemen működő kiber-központ) szervezi. Mitől különleges? A csapatmunkától! Nemzeti színeket képviselnek a hacker-ek, akik 133 csapatot alkottak ez évben, és 70 országból érkeztek.

 

 

Nem csak a computerek előtt töltik az időt, hanem megnézik a South Dakota csodáit is: a vadregényes Fekete hegyeket, ami engem leginkább arra emlékeztet, hogy az ide érkező telepeseket nem mindig a legbarátságosabb termeszét várta. Deadwood (nomen est omen, a régi latin bölcsesség a Vadnyugatra is vonatkozik) – egy igazi kemény vadnyugati város, ahol Wild Bill Hickok pókerjátékost érte a golyó. A szomorú esetet azóta is naponta lejátsszák a szalonban a látogatok nagy örömére. Megnézik a Mount Rushmore-t is, a négy legnagyobb amerikai elnök sziklába vésett portréjával. (A pontosság kedvéért: Washington, Jefferson, Lincoln, Theodore Roosevelt.)

 

És ha már szikláknál és vésésnél tartunk: ha valakit a hackerek közül a South Dakota állam (nem véletlenül ez a neve, itt található a legnagyobb számban a több törzsből álló Dakota népcsoport, önálló közigazgatást, rendőrséget működtetve a területein) őslakóinak a története érdekel, a Crazy Horse Memorial a fénypontja az útjuknak. A csodálatos szikla, a turista központ és múzeum, amit az indián vezér emlékének építettek, nagyobb lesz, mint Mount Rushmore – amikor elkészül. Ki is a Crazy Horse? Talán a legkiválóbb Dakota vezér. A fiatal harcost (aki egyesített sok törzset a vezetése alatt – ami nem könnyű feladat az évszázados kegyetlen, a foglyokat napokig halálra kínzó harcos kultúra következményeként) – a fehér telepesek csalárd módon csaltak tőrbe, tárgyalás címén. Nagyon izgalmas a helyszín, a hackerek kedvence. Olyan mintha egy video játékba léptél volna bele, ami visszavisz a 19. század embert próbáló Vadnyugatába.

 

 

Érdekességként - a közép-európai látogatóknak - megemlítendő, hogy lengyel bevándorló család által kezdődött ez a több generációs misszió, a világon a legnagyobb méretű sziklába vésett lovasszobor elkészítése – kivésése. Egyelőre csak Crazy Horse büszke arca és fejdísze látható - kikapcsolják a wifit, tudván, hogy a szendvicsük majszolása közben versenyeznének a tisztelt hacker vendégek azzal, hogy ki tud a sziú indián kultúrát nagyon részletesen és élethűen, helyi törzsi táncosok részvételével is bemutató rendszerbe betörni a felejthetetlen múzeumba. Ha pedig már South Dakota-nál tartunk: ne felejtsünk el átugrani a Marsra sem.

 

Igen kérem, nem beszélek félre: mintha más bolygóra érkeztünk volna, amikor a BadLands-re érkezünk. A fehér sziklákkal borított, óriási terület nem hasonlítható máshoz, mint egy marsbéli tájhoz. Amikor már azt hittem, hogy átláttam a területet és körülbelül megtanultam, hogy hogyan is lehet itt túlélni a gyönyörű növényeknek, akkor felmentünk egy csúcsra és lám, egy másik dimenziót találtam magam elött: egy másik valóságot, egy magasan el helyezkedő fennsíkot, ami mintha az alattunk levő világ egy újabb változata lenne… 

 

Mindez pedig csak egy állam az ötven közül (valljuk be, ki is tudna a magyar informatikusok – de akár az összes európai között elsorolni mind az ötven államot?).  Dél-Dakota északon található, mint talán néhányan tudják az olvasók közül – a nagyobb városai a vízeséses gyönyörű Sioux Falls, ahol szépen növekednek a fintech üzletek – illetve Rapid City, amelyik csak egy ugrásra található Sturgis-tól, amit minden évben – jövőre éppen 78. éve! – szállnak meg egy bő hétre a Harley Davidson-os nem mindig szelíd motorosok (ja kérem, azt is illik tudni, hogy itt sisak nélkül is szabad motorozni, csakúgy, mint mindössze egy másik államban…) – sok ezrével lepik el az utakat, campingeket, városokat, falvakat a bőrdzsekis hölgyek és urak, akik az Államok minden részéről és a világ más részéről is a Harley-jukkal és a haverjaikkal táborozva töltik a vakációjukat.

 

És akkor az éves bölényhajtásról sem beszéltünk még, amikor százával összeterelik az óriás préri lakókat – hál istennek most már nem kényszerítik őket arra, hogy lezuhanjanak a szakadékba, ahogy az ősi sziú vadászok tették – viszont a zuhanás nélkül is mintha földrengés rázná a mezőt, amikor megmozdul a csorda. Arra se jutott idő, hogy a Missouri folyón parádézó gőzhajókról, az alagút labirintusokról vagy az állam 56 (!) nemzeti parkjáról beszéljünk. Majdnem elfelejtettem, a legendás Custer utolsó rohama is itt történt, ami a sziuk utolsó komoly győzelmét jelentette a telepesekkel szemben, és Kevin Costner meséli el a történet a Custer nemzeti parkban.

 

 

Aki pedig a médiában dolgozik, az elé ezüst tálcán teszik le az amerikai utazási szakemberek azokat a kincseket, amiket életre szóló élményként talál meg a nyitott szemű (és a millió új behatást valamennyire feldolgozni tudó) social media influencer, blogozó vagy hagyományos újságot- vagy tévét képviselő magyar szakember. Idén a fővárosban, Washington DC-ben rendezték, jövőre pedig Denverben lesz az IPW, az utazási szakmának legfontosabb eseménye. Washington nagyon jó házigazda: ide általában kormány- vagy nemzetközi szervezetek rendezvényeire érkeznek magyarok – viszont némi oda figyeléssel Fairfax county-ban leginkább különlegesen jó technológiai események is találhatók. Ha pedig már DC-ben találja magát az utazó informatikus, nagyon ajánlom a Spy Museum-ot, a Jefferson Memorial-t ahol igazi korhű történelmi leckéket tanulhatunk pár perc odafigyelés, és a Mount Vernon-t (Washington háza, ahol a Bastille kulcsa is megtekinthető, a LaFayette márki ajándéka) – amelyik a mai Alexandria, Virginia része.

 

Washington után jövőre az IPW a "Mile High" városban lesz. Denver igazi technológiai központ, ahol a keleti és a nyugati fele találkozik Amerikának. Sokan használják üzleti találkozókra, hiszen körülbelül egyforma a távolság minden nyugati és keleti nagyvároshoz, tehát ideális az ilyenfajta összejövetelre.

 

 

Számtalan kiváló minőségű konferencia kerül megszervezésre, a telecomtól a marketingig minden érdekes területet felölelve. A város nagyon kellemes, barátságos és egészséges életmódra specializálódott: aki síelni szeret, annak Vail /Beaver Creek vagy Telluride egy hétvégi kiruccanás, amit sosem fog megbánni (nem véletlen, hogy az amerikai sícsapat rendszeresen edz errefelé, és az sem, hogy az amerikai Olympic Committee is a közelben, Colorado Springs-ben található.)

 

Ha valakinek sikerül hosszabb időre kiugrania – hiszen a repülőjegyet már megvette, a hosszú repülést jól ki kellene használni – annak a Northern Colorado – Fort Collins környéket ajánlom. Az autóút hihetetlenül gyönyörű a Rocky Mountains szerpentinjein, télen-nyáron. A látványosságok közül a Yellowstone Park, a Mount Rushmore, avagy Salt Lake City könnyen megközelíthetőek. Sziklamászás, túrázás, kézműves sör kóstolás – ebben a főváros Fort Collins –  és nem utolsó lovaglásban, hócipőzésben (snowshoe-zas) sem. Na persze síeléssel egybekötve.

 

Ha már a vadnyugatnál tartunk: az egyik legkülönlegesebb élmény az úgynevezett “Dude Ranch”: élj, mint egy cowboy pár napig. Lovaglás, lasszózás, chili-főzés. Az ismert “falusi turizmus” cowboy-kalapos változata, ahol a legbátabbak akár csikók betörésével is próbálkozhatnak (nem ajánlott programozóknak, mert törött ujjal nehezebb kódolni…) Mellesleg megvan ennek a Dude ranch élménynek az indián változata is: Idaho-ban nagyon népszerű a Coeur D’alene to környékén az ugyanez nevű (igen a francia voyageur-ok nevezték el ezt a törzset, akik nagyon sokfelé az angol telepesek előtt jutottak el), ahol például waterpotato (vizikrumpli) gyűjtéssel és bogyószedéssel tarkított vadászat és főzés is az életmód – időutazás része, beleértve az éneklést, táncolást, és az őshonos történtek megtanulását.

 

 

Két évvel ezelőtt a csábító szépségű New Orleans-ban tartották az IPW-t, aminek a történelme mintha egy karibi mini ország története lenne – a Lafite nevű kalóz főszereplősével, akit Árpád atyánkként illik tisztelni és a város főterén szerepel a támadó angolokat visszaverő kalóz vezér szobra, aki Andrew Jackson elnökkel kötött szövetséget – és kapott mentelmi jogot az angol veresért – a legendás New Orleans-i csatában. Mitől legendás? Először is mert már mind a két oldal tudta, hogy békét kötött Amerika és az angol birodalom, gyakorlatilag elismerve az 1812-es háború végen a patthelyzetet (Washington főváros egy része, a Fehér Ház és a Washington Monument lerombolása árán…) – viszont folytatták a háborúzást delén, hogy előnyös helyzetben hagyhassák azt abba. Miért is ne? Különösen, hogy mind a két oldal úgy érezte, hogy volt még benne erő… Ha az angolok nyernek New Orleans-nál, akkor övék lesz a Mississippi folyó, ami keleti és nyugati részre osztja Észak-Amerikát. Nem számoltak viszont az Andrew Jackson tábornok (amikor elnök lett belőle, nem gondolta volna a Jackson tábornok, hogy a jelenlegi amerikai elnök, Trump példaképe lesz, az “erős elnök” vonalat legitimálva az amerikai történelemben) erőszakos és félelmet nem ismerő akarnoksággal, aki a börtönből rángatta ki a kalózvezért háborúzni azért, hogy Amerika az amerikaiaké lehessen. Azért érdemes még zárásként megemlíteni talán, hogy nemcsak a Lafite és családja, hanem az összes harcoló kalóz teljes pardont kapott és letelepedett a Cajun környéket gazdagítva. Akkoriban nem nagyon kérdezték a vagyonok eredetét, viszont értékelték azt, aki bátran harcolt – és nyerni is kepés volt.

 

 

 

New Orleans a startup világ egyik keleti parti pillére: évente rendezik meg az óriási nemzetközi kiállítást, a "Collision"-t – ahova már rendszeresen érkeznek magyar startupok és scale-up-ok is. Ha a konferenciázó és befektetőkre vadászó startup-os volt olyan okos és hagyott magának időt arra, hogy miután a Francianegyedben tele kajálta magát a máshol ilyen formában nem ízlelhető Cajun és Creole kolbászokkal és tengeri herkentyűkkel, meg a több száz éve itt működő cukrászdában kiszolgált sütikkel és hagyományos kávéval, akkor javasolnék egy autótúrát a Lake Charles felé, Louisiana fővárosán, Baton Rouge-on keresztül autózva. A sokezer alligátor a Creole Nature Trail-en mindig nagy siker, na meg a békésebb kedvű informatikusok a 400-nál több madárfajtában is gyönyörködhetnek, avagy a Mardi Gras sokszínű, zenés, táncos (és bizony gyönyörű hölgyeket tollakkal, szőrmékkel beborító, mámorító) karnevál - felvonulásai a környéken – nem bánja meg az a magyar startup-os, aki erre időt szán.

 

 

Ha mar startup eseményekről beszélünk: csak egy ugrás Louisiana-ból Texas, ami  a "nagyon más" kategóriába esik. Hogy mihez képest?  Körülbelül mindenhez. Üdítően egyszerűnek tűnik az óriási méreteivel a nagyon bonyolult történelmi háttérű Lousiana-hoz kepést. Az autóút Louisiana-ból a felejthetetlen Orange-en, a lousiana-i Cajun és a texas-i Cowboy kultúra találkozási pontján keresztül vezet, ahol a történelmi városban (az 1600-as évek óta kereskedelmi csomópont) a két kultúra ötvözete létezik együtt, éttermekben, építészetben, szokásokban. Aggódásra nincsen ok: a forgatagos Mardi Gras hagyományt megőrizték az idetelepedettek is.

 

 

Minden magára valamit adó startup, miután megjárta a Szilícium völgyet és elég önbizalmat – és talán befektetőket – gyűjtött össze – tehát minden seed round-ot befejezett startup előbb-utóbb megjárja az SXSW-t, a South by SouthWest mega fesztivált, ami zenészeket, filmeseket, kockázati tőkéseket és kezdő csapatokat hoz össze egy óriási kalap alá, zenével, finom kajával, ingyen koncertekkel tömve meg a gyönyörű Austin-t, a fővárost. Ha pedig már a mega államban találja magát az SXSW alatt megokosodott informatikai startup, akkor innen már csak egy jó nagy texas-i méretű ugrás egyik kedvenc helyem, Fort Worth, ahol a rodeót Texas történelmi zászloinak lovas cowboyokkal történő meglobogtatásával indítják (ideértve a spanyol, francia, mexikói lobogókat, meg a déli államok csatazászlóját is, mindezt pedig a Lone Star State mindenütt felismerhető zászlója vezeti.) Amarillo persze vitatkozna azzal, hogy Fort Worth-ben a legjobb a rodeó, és persze Dallas-nak is lenne hozzá egy-két szava, mint szomszédvár. Akit pedig a hologramok érdekelnek, annak Abilene-t ajánlanám, ahol a pioneer texas-iak életét – és néha erőszakos halálát, lásd Alamo története – jeleníti meg az élethű hologram.

 

 

Seattle. Itt aztán nehéz olyan hónapot találni, amikor nincsen valami izgalmas informatikai találkozó. A megújuló Microsoft, Amazon, Nordstrom, Costco – nagyon erős brand-ek, akik bőkezűen osztogatják a tudást az eseményeiken. Aztán amikor vége a tanulásnak, a piac és a mellette lévő első Starbucks még az eredeti logóval, nagyon is megnézendő. A környék, Washington állam a szigeteivel és hegyeivel nagyon sok lehetőséget nyújt túrázásra, nekem különösen Spokane környéke tetszik a mélyzöld mezőkkel és sűrű kávé-különlegességekkel és csak itt található helyi kézműves sörökkel.

 

És ha valaki az Alaskan Air-rel északra is kívánkozik (a Seattle hub-ból indulnak, és éppen a Virgin America megvásárlásával nőttek naggyá a keleti part felé is) – szóval azok a kalandos szívű vándorok csodákra számíthatnak mindenfelé.

 

Alaszka – szintén az a kategória, mint a Grand Canyon – leírhatatlan, ki kell próbálni…

 

 

A Denali National Park jó kezdésnek. Grizzly vagy éppen jegesmedve találkozásra lehet számítani (különösen horgászás közben jó ha észnél van az ember, hálistennek ezt nem tapasztaltam saját magam Alaszkában). Viszont a millió tó egyikére és egyikéről szálló repülőgépeket Anchorage-nél igen.

 

 

És ha valaki Seattle-ben és Anchorage-ben konferenciázott, akkor ideje már nappal süttetni a hasát és kinézni magának valami jó kis tanulható konferenciát Orlandoban, az Államok egyik legnagyobb konferencia központjában (naponta több ipar több eseménye is található egyszerre, csak úgy, mint Szilícium völgyben az az érzése az embernek, hogy még mindig egyetemre jár, sosem fejezte be a tanulást). 

 

 

Kissimmee – a konferenciafőváros Orlando (Osceola County, Florida) környéke - a kedvencem.  Kajakozás a Disney Springs körüli folyócskákon – ha valaki megunta a Disney Pandora új téma parkját, ahol gyönyörűen összehozták az Avatar film élményét, beleértve a misztikus Pandora folyót - és az “igazi” természetre vágyik. A helyi turizmussal foglalkozó szervezet kiváló vacation planner-t működtet online, amivel az Orlandoba konferenciára érkező vendég akar egy hétvéget, akár egy hetet eltölthet – természetesen árengedménnyel minden szinten, hiszen ő már oda utazott, meg kell becsülni a konferenciázókat! 

 

Befejezem, mert a feladat nem megoldható: annyi gyönyörű és mindig új hely található, annyira sokféle szokás, nemzeti eredet, hagyomány, konyha van, hogy remélem legközelebb már olyan konferenciázókról hallhatok, akik tényleg körül néztek legalább a környék néhány megyéjében…

 

Jó felfedezést 2018-ban!