Prim Hírek

Milyen lenne a világ pár évtized múlva, ha az egyre fejlettebb mesterséges intelligenciával egyensúlyban élnének az emberek? Erre a kérdésre keresték a válaszokat legújabb cikkükben a Budapesti Corvinus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói, amely az AI & Society nevű rangos tudományos lapban jelent meg nemrégiben. 

Amikor a jövőről gondolkodunk, általában azonnal gátat szab az ötleteinknek a lehetőségek mérlegelése. De ha megfordítjuk a bejáratott logikát, és  ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy mi várható a jövőben és ehhez hogyan kell passzívan alkalmazkodni, érdemes megnézni, hogy milyen lehetne egy jó jövő és ehhez aktívan mit kellene tenni, hogy elérjük. Ekkor megtudhatjuk, hogy valójában milyen világra vágyunk. Ezt tette a Köves Alexandra, Fehér Katalin, Vicsek Lilla és Fischer Máté alkotta kutatócsoport.

Egy szektorokon átívelő, magyar szakértői körrel 2022 nyarán több napig együtt dolgoztak. Összegyűjtötték, hogy a tizenhat szakember 2060-ra hogyan képzeli el az ideális jövőt, és a következő évtizedekben milyen lépéseket lenne érdemes megtenni annak érdekében, hogy ez a vágyott állapot megvalósuljon. A kutatók ezután összefoglalták, hogyan szolgálhatná a mesterséges intelligencia a biztonságos, igazságos jövőt, és milyen irányelvek mentén érdemes szabályozni az új technológiát. 

Corvinus Egyetem

A cél a természet-emberiség-technológia egyensúlya

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a mesterséges intelligenciának végső soron a jóllétet kellene szolgálnia. Azonban a társadalommal és természettel csak akkor alakulhat ki harmonikus kapcsolat, ha az emberek tudatosan ebbe az irányba fejlesztik a technológiát. „Az ideális jövő akkor érhető el, ha az érintettek nem adják fel az MI kontrollálását és szabályozását – akkor sem, ha ehhez morális alapú döntéseket kell meghozni” – hangsúlyozta Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Corvinus docens, a tanulmány első szerzője.

Az is kirajzolódott, hogy az emberi jóllétet úgy lehet fenntartani, ha bárki képes tanulni az MI-ről, átlátni a működését, és decentralizált, személyre szabható módon áll rendelkezésre a technológia. Célravezető, ha az MI nyilvánosan hozzáférhető, és nem kizárólag profitorientált érdekek irányítják. Az MI ugyanis elméletben lehetőséget nyújt a közszolgáltatások fejlesztésére és az erőforrások optimális elosztására, azonban jelenlegi formájában egyértelmű környezetterhelő hatásai vannak.

A tanulmány rámutat, hogy a megkérdezettek egyértelműen az ember-MI együttműködésben hisznek. A kutatás résztvevői felhívják a figyelmet, hogy szükség van a természet, az emberiség és a technológia egyensúlyára, és emiatt széleskörű felelősségvállalásra és szakértők bevonására az MI fejlesztése és szabályozása során. A technológia ugyanis azt tükrözi, amilyenek mi vagyunk. 

Kvantumhasonlat az MI beágyazottságára

A mesterséges intelligencia megjelenése felforgatja a társadalmak és gazdaságok működését, átalakítja az emberi kapcsolatokat, és már most formálja az emberiség jövőjét – mindennel összefonódva működik. A kutatók a kvantumfizikában kidolgozott kvantumösszefonódás elméletéből kiindulva úgy értelmezték az MI-t, mint egy komplex rendszer részét. 

„Az MI részévé válik a környezetünknek, és akárcsak az ökológiai rendszerrel kapcsolatban, itt is egyensúlyra kellene törekednünk” – hívta fel a figyelmet Vicsek Lilla szociológus, a tanulmány másik corvinusos szerzője. Az összefonódás felelősséget jelent: mivel az MI hat a társadalmi igazságosságra, az ökológiai fenntarthatóságra, a társadalmak ellenállóképességére és a jóllétre, egyre inkább előtérbe fognak kerülni az etikai szempontok.