Prim Hírek

Mellár Tamás: - Tulajdonképpen három vagy négy szakaszt lehet megkülönböztetni a népszámlálásnál, az első volt az előkészítés: a kérdőívek elkészítése és a reklámhadjárat. A tulajdonképpeni számlálás február 1. és 21. között zajlott le, a kérdezőbiztosok felkerestek mindenkit, és összegyűjtötték az adatokat. Ezután csak a lakosság számára fejeződött be a népszámlálás, számunkra a következő fázis jön: az adatbevitel szakasza, amikor a kérdőíveket ellenőrizzük, kódoljuk, majd optikai leolvasó rendszeren keresztül számítógépre visszük. Először használjuk fel az OCR technikát, korábban hagyományos módon történt a bevitel. Ma már azonban nincs annyi munkaerő, amely ezt a munkát el tudná végezni. Az adatbevitel valamikor őszre fog befejeződni, ezután kerül sor a részletes feldolgozásra és az elemzésre. Egy kisebb mintán elvégzett elemzés eredményei viszont már jövő év februárjában rendelkezésre fognak állni.

B. O.: - Ki készítette el az infrastruktúrát?

M. T.: - Mivel egy elég bonyolult és szofisztikált feldolgozásról van szó, az optikai beviteli rendszerre tendert írtunk ki. Ennek győztese a Bull Magyarország Kft. lett, ők adják a hardvert és a szoftvert. A bevitel után a mi számítógépes rendszerünkön történnek meg a különböző típusú feldolgozások, olyan szempontok szerint, amelyeket a szakmai főosztályaink adnak meg. A feldolgozás nagyságára vonatkozóan csak két adat: várhatóan 15 millió feletti számban kell kérdőíveket bevinni, Budapesten heti 100 ezer ívet kell előkészíteni a feldolgozásra.

B. O.: - Hogyan történt a kérdezőbiztosok és felülvizsgálók felkészítése?

M. T.: - Ez elég nagy volumenű munka volt, hiszen 45 ezer kérdezőbiztosról és 10 ezer felülvizsgálóról van szó, a kiválasztást az önkormányzatok végezték, azonban a kiképzést és az oktatást a KSH szervezte meg. A kiválasztásnál szempont volt a megbízhatóság és a szakképzettség, az önkormányzatok igyekeztek nagy számban értelmiségieket, pedagógusokat, nyugdíjas diplomásokat választani. Az oktatás anyaga egy 120 oldalas tankönyv, amelyet mi csak “Nagyokosnak” becézünk, majd a javaslatomra elkészült ennek egy rövidebb változata is, a “Kisokos”. Ez rövidebben foglalja össze a tananyagot, amely két részre bontható. Az egyik a kérdőívekkel és a kérdésekkel kapcsolatos, ugyanis ez nem teljesen triviális. Ha valakit megkérdeznek, hogy mi a foglalkozása, akkor összekeverhető a szakképzettség és a beosztás. Az én esetemben nem mondható például, hogy a foglalkozásom közgazdász, de az sem, hogy elnök, mert egyik válasz sem teljesen igaz. A kategorizálás nehézségeiről egyébként több anekdota is született a KSH történelme folyamán (lásd keretes írásunkat a “Népszámlálás mosolya” címmel - a szerk.). A tananyag másik része egyfajta kommunikációs tréning volt, melynek során arra oktattuk a kérdezőbiztosokat, hogy milyen módon kell igazolni magukat, hogyan lehet megnyerni az állampolgárokat a válaszadáshoz. Ennek megvannak a maga technikái, amelyeket szintén meg kellett tanítani.

B. O.: - Az üzleti szféra számára mennyiben lesznek jelentősek a népszámlálás során megismert adatok?

M. T.: - Várhatóan nagy érdeklődés lesz az eredményeink iránt, hiszen sok olyan kérdést teszünk fel, amely egyrészt az állampolgárok végzettségével, szakképzettségével, munkakörülményeivel, másrészt a demográfiai viszonyokkal, a gyerekek számával, valamint a lakások állapotával, felszereltségével kapcsolatos. Ezek olyan információk, amelyek mindenképpen komoly érdeklődésre tarthatnak számot. Az adatokat, eredményeket mi különféle területi bontásokban tudjuk összegezni és szállítani, tehát a kistérségtől a megyén keresztül a régiókig, illetve az országos szintig, s ez fontos lehet mind a gazdasági élet szereplői számára, mind a termék- és szolgáltatás-, valamint a munkapiaci viszonyok szempontjából. Abban is biztosak vagyunk, hogy a népszámlálás eredményeit igen intenzíven fel fogják használni a különféle közvélemény-kutató cégek, pontosan azért, mert nálunk lesz meg egy olyan, az alapsokaságra jellemző adatbázis, melynek alapján egy rétegelt mintavételt el lehet indítani. Nagyon sok olyan publikációnk lát majd napvilágot a következő időszakban, amely a népszámlálás eredményeit dolgozza fel, ezek az interneten mindenki számára hozzáférhetőek lesznek, csak a nyomtatás költségeit kell megfizetni. Ha azonban a népszámlálás során összegyűjtött és feldolgozott adatokra vonatkozóan olyan megkeresések érkeznek, hogy valamely cég szeretne bizonyos összevont adatokat különböző, például területi ismérvek szerint megkapni, akkor mi ezeket a feldolgozásokat is elvégezzük, amiért természetesen külön díjat számolhatunk fel.

B. O.: - Miért nem szerepelnek a kérdőíveiben az internet- vagy a PC-használatra vonatkozó kérdések?

M. T.: - Komoly vitáink voltak ezt illletően. A korábbi verzióban mindkét területre vonatkozóan szerepeltek kérdések, de mivel csökkenteni kellett a kérdőív hosszát, ez a két kérdés is áldozatul esett. Gondolom, most sokan úgy vélik, hogy kár volt, hiszen milyen jó lett volna, ha rendelkezünk ilyen adatokkal. Mi azért döntöttünk így, mert ezek egyrészről viszonylag bonyolult kérdések - a PC esetében például kalibrálni kellett volna, hogy mit értünk e fogalom alatt -, másrészről pedig ez egy olyan terület, ahol hónapok alatt jelentős változások állhatnak be. Említettem, hogy őszre történik meg az adatbevitel, utána csak valamikor 2002 második felétől állnak rendelkezésre a részletes adatok. Addigra ezek az információk elavulnak. Ezért inkább úgy döntöttünk - mivel fontos számunkra, hogy ilyen adatokkal rendelkezzünk -, hogy inkább célzott mintavételezéssel fogunk felmérést készíteni. Hogy egy analóg példát mondjak, a mobiltelefonokat illetően 1998-as hivatalos adattal rendelkezünk, amikor még 100 főre kb. 10 mobil jutott, most azonban már 30 felett járunk. A népszámlálás olyan esemény, amelyre 10 évenként kerül sor. Három évig készülünk rá, utána három évig dolgozzuk fel az adatokat, amelyeknek ki kell tartaniuk a következő népszámlálásig. A demográfiai információk elavulási ideje sokkal hosszabb.

B. O.: - Mikor lesz lehetőségünk online módon válaszolni a kérdésekre?

M. T.: - Ha az optimista sapkámat húzom fel, akkor azt mondhatom, hogy ez volt az utolsó hagyományos népszámlálás, és a következőnek mindenképpen olyannak kell lennie, hogy intenzíven felhasználjuk ezeket a modern eszközöket. Két út kínálkozik: az egyik, hogy a hagyományos kérdőíveket kiváltjuk valamilyen elektronikus kérdőívekkel, majd valamilyen hálózatokon keresztül juttatjuk el az állampolgárokhoz, akik azokat a megfelelő módon kitöltik. Ezt minél előbb meg kell tennünk, bármi is lesz a társadalmi vagy politikai szituáció 10 év múlva. A golyóstoll már elavult eszköz egy ilyen nagyságú munkához. Azonban ennél tovább is kellene lépni, ahogy egyes országokban, például Hollandiában és Svédországban már megvalósításra került, ahol olyan személyre szóló regiszterek, adatbankok vannak, amelyek feleslegessé teszik magát a népszámlálást is. Ezeken az adatbankokon csak bizonyos pontosításokat kell elvégezni meghatározott időközökben. Ehhez szükség van egy gondolkodásbeli áttörésre is - Magyarországon borzasztóan erős ellenérzés tapasztalható az adatgyűjtéssel szemben. Ennek biztosan vannak történelmi hagyományai is, azonban jó része egy társadalmi pszichózis következménye. Annak ellenére félnek az emberek az adatgyűjtéstől, hogy név nélkül történik. Ha valaki figyelte a sajtót, láthatta, mindennap szerepelt olyan hír, hogy bizonyos, például a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket nem lenne szabad feltenni. Pedig más esetben, más szervezetek számára sokkal több adatot szolgáltatnak ki. Ha eljutunk arra a szintre, hogy alapvetően bízunk a demokratikus intézményrendszerekben, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy sokkal olcsóbban, sokkal hatékonyabban tudunk információs bázist létrehozni és működtetni.

A népszámlálás mosolya

Minden népszámlálásnál, így az 1960. évinél is, az eltartottnak meg kellett neveznie az eltartóját. Történt az 1960. évi népszámlálásnál, hogy az egykori gróf eltartóként a “falu népét” jelölte meg. Mivel a család származása Győr-Sopron megyében általánosan ismert volt, az adatfeldolgozók körében megindult a tanakodás: miképpen lehet az, hogy egy grófot a szocialista berendezkedésű államformában a nép tart el. Nem beszélve arról, hogy a feldolgozásban is gondot okozott a bevallás, nem lévén ilyen statisztikai kategória. Utánanéztek a dolognak, és ki is derült az igazság. A gróf népszerű ember volt a faluban, a lakosság szerette őt. Abba még csak-csak beletörődtek, hogy vagyonát, kastélyát elvegyék, de kitelepítését megakadályozták. Nem lévén más megélhetési forrása, a falubeliek megszervezték, hogy mindennap más-más család látja vendégül a grófot a főztjére. A bevallás tehát a valós helyzetet tükrözte, valóban a falu népe volt az eltartó. A statisztika oldaláról lényegesen nehezebb volt a helyzet megítélése. A megoldást a kor filozófiájából vezették le: ha létezik a “néphatalom”, akkor a falu népe “közület”, amiből egyenesen következik, hogy a gróf nem lehet más, mint “közületi eltartott”.

Valótlan válaszok?

A Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet internetes szavazólapján, az e-vokson az internetezők 22%-a nyilatkozott úgy, hogy nem válaszol őszintén a népszámlálási kérdőív minden kérdésére. Bár a 700 fős minta nagyon kicsi, ráadásul nem csak méretében, de eloszlásában sem prezentálja kellőképpen a magyar lakosságot, ugyanakkor mégis elgondolkodtató.

Mint ismeretes, vitát váltottak ki a februári népszámlálás vallási kötődésre, nemzetiségre és vagyoni helyzetre vonatkozó kérdései, amelyeket nem kötelező megválaszolni. Az e-voks arról faggatta az internetezőket, válaszoltak vagy válaszolnak-e a kérdezőbiztosnak ezekre a kérdésekre. A nemzetiséggel, nyelvi kötődéssel kapcsolatos kérdésekre a válaszadók 81%-a válaszol, míg 19% nem kíván erről nyilatkozni. Nagyobb a nem válaszolók aránya a vallási-felekezeti hovatartozással kapcsolatos kérdéseknél: a szavazók 71%-a kíván felelni ezekre, ám 29% megtagadta vagy meg fogja tagadni a válaszadást. A legtöbben a vagyoni helyzettel kapcsolatos kérdéseket utasítják el: a voksolók fele nem kíván a “zsebével” kapcsolatos kérdésekre felelni a kérdezőbiztosnak, míg másik 50%-ukat nem zavarja a téma felvetése.

A válaszok pontosságát tekintve is kétség merülhet fel, ha megnézzük, hogy a voksolóknak hány százaléka felel őszintén a kérdezőbiztosnak. A mintegy 700 válaszadó több mint egyötöde (22%) az e-voksnak úgy nyilatkozott, hogy nem válaszol minden kérdésre őszintén. A válaszadóknak csak 78%-a vallja magáról: teljesen őszinte a népszámlálás során.