Prim Hírek

A "cookie" (eredeti jelentése: "süti") olyan fájl, amelyet az interneten felkeresett szerver helyez el a kereső gépen. Ez teszi lehetővé, hogy amikor valaki például újra rákattint valamelyik internetes könyváruház website-jára, akkor annak szervere már ismerősként üdvözli őt. A szerver érzékeli a korábban elhelyezett "cookie"-t, és ebből már a tudja, hogy annak a számítógépnek a használója, ahonnan most újra keresik őt, előzőleg már megadta a hitelkártyaszámát, postacímét.

A "cookie" megkíméli az embert attól, hogy bizonyos website-okra való belépéshez - és ott tranzakciók lebonyolításához - minden egyes ismétlődő alkalommal újra és újra be kelljen gépelnie adatok halmazát. Másfelől viszont a személyes adatait féltő polgár számára a "cookie" veszélyes dolog. Vannak olyan e-business vállalkozások, amelyek megírják magukról, de vannak olyanok is, amelyek elhallgatják, hogy a betáplált adatokat továbbadják marketing-vállalkozásoknak. Hogy milyen körben hasznosítja a website üzemeltetője az ügyfelek adatait, erről a honlapon tájékoztatást kell adni az Amerikában "privacy policy"-nak nevezett adatkezelési eljárásismertetőben.

A nem kívánatos "cookie"-k ellen lehet védekezni az internetes keresőprogram beállításainak megfelelő módosításaival, de az emberek legtöbbje ezzel nem bíbelődik, hanem elfogadja a gyári alapértelmezést, amely szerint a számítógép "minden cookie-t elfogad". Az internetes keresőprogramok két legnagyobb előállítója a Microsoft és a Netscape - ez utóbbi az AOL Time Warner birodalomhoz tartozik.

A Netscape az újabb keresőváltozatainál is kitart azon hagyományos elve mellett, hogy az elfogadó alapértelmezés mellett a használóra bízza a különböző szigorúságú elutasítások beállítását - annak eldöntését, hogy a gép milyen fajta "cookie"-kat utasítson vissza. Ez a beállítás azonban nem pótolhatja az egyes internetes cégek adatkezelési eljárásismertetőinek fáradságos végigolvasását.

A Microsoft most, az Internet Explorer 6-ossal irányt váltott. A programba beépítette az úgynevezett P3P (Platform for Privacy Preferences Project) technológiát. Az Explorer 6-ost már most is le lehet tölteni, de az októberben az üzletekbe kerülő Windows XP operációs rendszerbe ezt építették be, tehát a csomaggal együtt jár majd.

A P3P lényegében olyan nyelvezet, amit a számítógépek az egymással való - adatvédelmi ("privacy") témájú - kommunikáció során használnak. Ehhez nem kell a gépet működtető ember közvetlen részvétele. Ha a számítógéphasználó előzetesen kijelöli, hogy milyen fokú adatvédelmi biztonságra tart igényt, akkor a P3P minden egyes website felkeresésekor összeveti a használó védelmi igényét a website-üzemeltető által közzétett "privacy policy" tartalmával, és riasztja a használót, ha az derül ki, hogy a felkeresett internetes cég adatkezelési üzletpolitikája nem nyújtja a kívánt mértékű védelmet.

A Microsoft által beépített P3P-nek ráadásul már nem a teljes elfogadás és "cookie-bizalom" a gyári alapértelmezése, hanem az, hogy a program automatikusan visszautasítja az olyan website-ok szervereiről érkező "cookie"-kat, amelyek a hirdetési üzletágban tevékenykednek, és amelyek az ügyfél számára a "privacy policy"-ban nem adják meg az adattovábbadási tilalom lehetőségét.

Az elektronikus kereskedelem manapság formálódó jogrendjében ugyanis egyre kevésbé vitatott alapelv, hogy a website látogatójának a tényleges tranzakciók előtt meg kell adni a lehetőséget: ha akar, rendelkezhessen arról, hogy személyes adatait nem fogják továbbadni. Ez az úgynevezett "opt-out" védelem.

Ennél erősebb óvintézkedés az "opt-in", amikor már alapértelmezésnek számít az adattovábbadási tilalom, és az ügyfélnek kifejezetten hozzá kell járulnia az adattovábbadáshoz. Az "opt-in" az Európai Unióban széles körben terjedő konstrukció, az Egyesült Államokban azonban már az "opt-out" védelem megteremtése is szép eredménynek számít. A Microsoft legújabb internetes keresője szakmai körök szerint erősen fogja ösztönözni az internetes üzlet résztvevőit, hogy "P3P-kompatibilissé" tegyék saját adatkezelési üzletpolitikájukat.