Prim Hírek

Már most állapítsuk meg, hogy az ezúttal meg nem nevezett nagy hazai oldalak tartalmi gazdagsága éppen megfelel ennek a 93 ezer négyzetkilométernek: ennél több hírt itt még akkor sem lehetne találni, ha Torgyán doktor miniszter maradt volna. Ami pedig a külföldi eseményeket illeti, azokból is éppen elégséges, amennyi energiát és felületet rászánnak a szerkesztők. Ezen a szemüvegen át nézve tehát nem érdemes a külföldi hírtévék oldalainak valóban terjedelmes hírrovatait "bezzegként" előhozni, azok ugyanis nem a 15 milliós (?) magyarság internet-hozzáféréssel rendelkező csekély hányadát célozzák meg, hanem néhány milliárd potenciális tévénézőt és szörfözőt szerte a világban. Ami viszont a rovatstruktúrát, a technikai megoldásokat és az egyéb szolgáltatásokat illeti, ezeken a területeken lényegében ott vagyunk a nyomukban. (Nem szentírás, lehet azért vitatkozni ezzel a véleménnyel!)

Szent és szabad

Az újságíró-iskola beiratkozás utáni első óráján máris a BBC etikai és szakmai hitvallását vágják a zsurnalisztatanoncok arcába (aztán mi lesz belőlük...), vagyis a hír szent, a véleménynek pedig szabadnak kellene lennie. Valóban, sok szó nem érheti a ház elejét, az angol közszolgálati csatornák tényleg mértéktartóak, szinte csak hírközlők, a véleményt pedig többnyire a Hyde Park Corner magányos őrültjeire, a királyi udvar kirúgott alkalmazottaira és a Spice Girls alig exhibicionista (ex)tagjaira bízzák. A BBC tehát fogalom, amúgy pedig egy nagy család, ahogy a honlapjukról (www.bbc.co.uk) is kiderül: tévé- és rádiócsatornák garmadát tartja fenn - állítólag költségvetési hozzájárulás nélkül. Miután az angol közszolgák lényegesen nagyobb teret foglalnak el a teljes brit média egészében, mint azok magyar megfelelői (?), ezért bátorkodtak egy csinos kis portált összeütni honlap gyanánt. Ahová innen nem lehet eljutni, és amiről itt nem írnak, az valószínűleg teljesen érdektelen a szigetek északi csücskétől egészen a déliig. (Létezik testre szabott változat az angolok, a skótok, az észak-írek és a walesiek számára.) Nem véletlen tehát a nagyképű megjegyzés rögtön a fejléc alatt: az Egyesült Királyság kedvenc site-ja. El tudjuk képzelni.

A címoldal elsőre csalódást okozhat, hiszen minimális információt tartalmaz, és a megjelenő felületet tekintve rövid is. Az a néhány ajánlat pedig, amely mégis felkerült, igazán esetlegesnek látszik. Az igazi értékeket a bal oldali hosszú, tömött sorokban felvázolt rovatrendszer tartalmazza: a felsorolt 22 rovatról hamarosan kiderül, hogy egyenként is megállnák a helyüket önálló honlapként. A felsorolás után következik a korona különböző országokba eső alattvalóinak szóló testre szabási lehetőség, illetve a BBC szolgálati közleményei. Középen, a válogatás alatt juthatunk el az egyes tévé- és rádiócsatornákhoz, még lejjebb a szolgáltatások következnek (webcam, linkajánlat, internettippek stb.). A jobb oldal a hírajánlaté, az időjárásé (angolok!) és a nagyvárosok között való keresgélésé.

Dalí a bajuszáról

Mindegyik rovatnak saját arculatot adtak a szerkesztők, és mindegyik saját rovatrendszerrel rendelkezik. Ezenkívül mindnek vannak olvasható, hallgatható és vetíthető részei. A hírrovat nemcsak lenyűgöző tartalmi gazdagságával hódítja meg a böngésző szívét, hanem azzal, hogy arabul, oroszul, spanyolul, kínaiul és walesi nyelvjárásban is prezentálja mindezt. A sportrovat sárga alapszínétől eltekintve hasonló a hírekhez, viszont a felsorolt sportágak többségét valószínűleg ember nem űzi Magyarországon. Éppen ezért a liverpooli csodagyerek, Owen, illetve a helyiek két épkézláb teniszezője, Rusedski és Henman kivételével kevés - számunkra is annak titulálható - sztársportolót fedeztünk fel az oldalon.

A művészetek oldala egy önállóan is létező site lehetne, guszta kis grafikával, akár egy múzeumi alaprajz. De hát ahol a költészet, a képzőművészet, a film vagy az irodalom önmagában is ennyi tartalmat biztosít, ott megéri a körítés. Két apró érdekességet kell kiemelni: az egyik a BBC Arts együttműködése a londoni Tate Galleryvel, a másik pedig egy különleges hangarchívum, amelyben színészek, írók, költők, rendezők, táncosok, fotóművészek és festők régi interjúiból tölthetünk le részleteket. Például Salvador Dalí beszél a bajuszáról. A Szórakozás rovat szép színes, sötétkék alapon, benne általunk kevéssé ismert komédiásokkal, kvízműsorvezetőkkel, szappanoperahősökkel. A zene oldala (még sötétebb kék) elsősorban a komolyabb műfajokra (jazz, kortárs zene, komolyzene, folk) koncentrál, azon belül a múlt, a jelen és a jövő nagyjából hasonló terjedelemben jelenik meg. (A BBC a rádiózás megindulása óta gazdagítja archívumát, ezért lehetséges, hogy minden témában komoly, egyedi és elképesztően értékes anyaggal rendelkezik, interjúk és zenei felvételek tekintetében egyaránt.) A fekete alapra került Teens rovat a tízes éveik elején járó, illetve a nemi identitásuk felfedezésével foglalkozó fiatalokat célozza meg. Néhány alcím: "Cool", "Loves up", "Extreme", "Agony", "Celeb", "Hot stuff".

Európa, és kész...

Ugrunk egy nagyot, mégpedig jó nagyot: a tengerentúlra. Ha Amerika, akkor rögtön a CNN, amely azonos a legtöbb magyar háztartásban is fogható angol nyelvű hírcsatornával. Ez az előbbi képződménnyel szemben magántulajdonú hírszolgáltató központ, világméretű tudósítóhálózatából hozzánk is jut valamennyi.

Az oldallal való első találkozásunk egy életre meghatározza a többit, ugyanis a bejelentkezéskor régiót kell választani, ettől pedig nem könnyű eltérni a későbbiekben. Ez annyit jelent, hogy ha először Európát választjuk, akkor később hiába írjuk be, hogy www.cnn.com, akkor is az europe.cnn.com fog bejönni, mert ha ezt akartad, kisfiam, akkor most már ne találj ki mást! (Az ablak FAQ-ja figyelmeztet erre, tehát nem reklamálhatunk.) A letöltődött oldalról amúgy van lehetőség a többi kiadásra átugrani, tehát a választás végleges, ám nem kötelező érvényű.

Akadnak eltérések a két címoldal között, tartalomban és küllemben egyaránt; a különbözőségeknek akár jelképes magyarázatokat is tulajdoníthatunk. Az Europe Edition menüsora rövidebb, hiányzik a jog vagy az oktatás, hogy csak néhányat említsünk. Az amerikai látványosabb, több a kép, a multimédia, kevesebb az olvasnivaló. Érdekes viszont, hogy az üzleti információk mennyire előtérben állnak az európai változatban, az amerikai oldalon nagyon meg kell őket keresni. Az előbbi headline-jai is európai híreket közölnek, az utóbbi pedig az államok történéseit helyezi előtérbe. A BBC oldala után olyan az egész, mint egy közép-amerikai város főutcája a Champs-Élysées után: nem szegényebb, de szintetikusabb, gyökértelenebb, vagyis profi, ám színtelen, szagtalan és íztelen. Mindent megkapunk a máról, de hogy mi volt húsz évvel ezelőtt, az már senkit nem érdekel. Persze a múlt heti hír már nem is hír, de a kultúrának nem kell feltétlenül mindig "up to date"-nek lennie. Aki viszont ezt szereti, az kikaphat magának egy desktophírközlőt, hogy percenként képben legyen, különösen ami Chicago aktuális hőmérsékleti viszonyait illeti.

A szórakozásból nem engednek az amerikaiak, még az európai változatban is Tom Cruise-t és az US Billboard toplistáját kapjuk az arcunkba. Az ínyencek viszont tobzódhatnak az In depth oldalán, ahol hosszú elemzések tölthetők le (archívum is) politikai és technológiai témákban. Néhány ajánlat: a baszk konfliktus, a G8-ak genovai eredményei, félelem és valóság a száj- és körömfájás körül, Clinton évei, a mobiltelefon forradalma stb.

Szórakozás = élet

Az NBC egy nagy család, ahogy az előbb említett két hírközlő is. Hírcsatornája, az MSNBC oldala (www.msnbc.com) viszont csupa móka és kacagás. De hát milyen legyen, ahol "Living" címmel illetik azt, amit máshol "Entertainmentnek" szokás hívni. Vagyis a szórakozás maga az élet, tessék csak odafigyelni. Tartalomban, ha lehet, még távolabb áll az európai hagyományoktól, viszont a technikai megoldásai érdekesek. A látszólag semmire sem használható címoldal bal oldali rovatsorára elég rávinni az egeret, és máris megjelennek a topsztorik, illetve a belső rovatok azok belső rovataival. Vagyis amit a szerkesztők szemfülesen eldugnak, valahogy mégis ott van a címoldalon. Így nő az első látásra szegényes tartalom egy kis munkával a többszörösére: az indexoldal elhagyása nélkül száznál több (vagy több száz) hírecskét olvashatunk el. És ha valamelyik jobban érdekel, még mindig rá lehet kattintani. Van valaki, aki elhinné, hogy a világ egyik legnagyobb hírközlője csak annyit ad, amennyit első ránézésre megmutat magából?