Prim Hírek

Nem fogom megnevezni a gyatra produkciót nyújtó vállalkozást, egyrészt azért, mert a negatív reklám is reklám, másrészt azért, mert nem erről akarok írni, hanem a kommunikációról. Ugyanis a cég egyik vezetője a történet végén írt nekem egy levelet, amelyben tájékoztatott a késedelem okáról: valamilyen szoftverhiba miatt a rendszer nem küldött el két e-mailt, amely ügyletünk zökkenőmentes lezajlásához kellett volna. S a levél végén megjegyezte, reméli, hogy megváltozik a véleményem a cég szolgáltatási színvonaláról, látván, hogy "pusztán" kommunikációs zavar okozta a tetemes késést.

Ezek szerint a "kommunikációs zavar" egyfajta mentség. Első hallásra még el is fogadnám, hiszen számtalanszor előfordul, hogy nem tudunk időben feladni egy faxot, nem érünk el valakit telefonon, a legújabb vírustébolyban lerohad a szolgáltatónk mailszervere, és így tovább - s emiatt valami nem jön össze, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene neki. Ilyenkor aztán kommunikációs zavarra hivatkozunk.

A baj csak az, hogy az életben adódó problémák - a késve érkező romlandó csomagtól egy félreértett mondaton kitörő családi perpatvarig - kilencvenöt százaléka kommunikációs zavarokra vezethető vissza. Pedig William Shakespeare már négyszáz évvel ezelőtt figyelmeztetett minket a megbízhatatlan hírvivők halálos veszélyeire (lásd az ink áprilisi számának szerkesztői jegyzetét!). Ugyebár, ha Rómeó megkapta volna Lőrinc barát levelét, amelyet egy szerzetes vitt szamárháton Mantovába, akkor nem lett volna öngyilkos a halottnak vélt Júlia fölött, hanem szépen megvárta volna, hogy fölébredjen. Ám Lőrinc barát hiába mondta annak az együgyű szerzetesnek, hogy ez nagyon-nagyon fontos levél, ő vagy nem vette elég komolyan a küldetést, vagy egyszerűen csak tohonya volt, és ennyi tellett tőle.

Baz Luhrmann huszadik század végi modern Rómeó és Júliájában egy lepattant postásfurgon vánszorog Rómeó lakókocsija felé, nagy port kavarva kerekeivel, de az üzenet és címzettje ismét elkerüli egymást. Mondogathatjuk konokul: ma már nehezen fordulhatna ez elő, hiszen elég lenne egy SMS, e-mail vagy mobilhívás, és máris nincs tragédia; ám egyrészt elmehet a térerő, lemerülhet az aksi, vírusos lehet az e-mail rendszer, másrészt a célba ért üzenetet még mindig lehet rosszul értelmezni.

Úgyhogy a "nagy ravasz Shakespeare William" ma is megírhatná a darabot; a világ kommunikációjának színvonala - dacára az óriási technikai fejlődésnek - nem javult, csak a mennyisége nőtt. A hibaszázalék változatlan, ezért még azt is megkockáztatom, többet kommunikálunk, ám kisebb hatékonysággal. Megnéztem például: az elmúlt négy évben több mint húszezer (!) e-mailt írtam. Döntő többségük "átlagos prioritású" volt, de akadt köztük néhány "nem sürgős" és sok "sürgős" is. Vajon mit számított a címzettjeimnek, ha "sürgős" jelzésű levelet kaptak tőlem? Nyilván nem gondolták, hogy élet-halál kérdéséről van szó benne. S ha Rómeó zökkenőmentesen megkapná az e-mailt Lőrinc baráttól, kis piros felkiáltójellel, "Júlia" subjecttel (SMS-ben küldött figyelmeztetéssel megerősítve), benne a pontos megfogalmazással: "Júlia nem halott, mindenkit átvertünk, gyere azonnal!" - más lenne a darab vége? Dehogy lenne más! Mert épp az e-mail beérkezésekor lépne be az ajtón Baltazár, sápadtan, elcsigázottan, kisírt szemekkel, és Rómeó már nem törődne elektronikus postaládájával, hanem apródja személyes beszámolóját hallgatná - Júlia haláláról.

"Júlia halott" - "Júlia nem halott". A két üzenet között egyetlen szócska a különbség. Apró kommunikációs zavar. Élet és halál - csupán ennyi múlik rajta.