Lánc, lánc, ellátási lánc

Az SCM alapjai

Németh Gergely, 2002. május 13. 07:37
A Supply Chain Management (SCM) fogalma már hazánk üzleti életében sem jelent újdonságot. Ennek ellenére a logisztikai területen kívül dolgozó, így a témában nem közvetlenül érintett döntéshozók érthető módon bizonytalanok lehetnek azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is jelent az ellátási láncok menedzselése. Írásunkban a fogalom jelentésén túl azt is megvizsgáljuk, hogy milyen módon alkalmazható az SCM mögött álló üzleti filozófia a mindennapok gyakorlatában.
Mielőtt belemerülnénk az SCM vizsgálatába, először tekintsünk vissza a közelmúltba az alapokat képező logisztika meghatározásához. A logisztikának mint vállalati folyamatnak a célja a nyersanyagok, félkész- és késztermékek hatékony áramlásának megtervezése, megvalósítása és ellenőrzése, illetve a hasonló célt szolgáló folyamatok integrációja. Ez utóbbiak magukban foglalják a vevőszolgálatot, a kereslet-előrejelzést, az elosztást, a készletgazdálkodást, az anyagmozgatást, a szállítást, a termelésprogramozást és az összes egyéb ezekhez kapcsolódó tevékenységet. A logisztika legfőbb célkitűzése a költségek optimalizálása, illetve a szolgáltatási színvonal növelése. Alapelvei kifejezhetők a "6M" filozófiájával. Ez kimondja, hogy a megfelelő anyag a megfelelő időpontban, helyre, mennyiségben, minőségben és költséggel legyen eljuttatható.

A legújabb kor logisztikaimenedzsment-elmélete a kooperáción alapuló vezetési koncepció, amely a CIL-re (Computer Integrated Logistic - számítógéppel integrált logisztika) mint logisztikaimenedzsment-bázisra épül. A JIT (Just In Time - éppen időben történő szállítás) és a CIM (Computer Integrated Manufacture - számítógéppel integrált gyártás) a vállalat minden területét ugyanazon információs adatbázisba integrálja. Az ilyen rendszerek alapvető célja a teljesítmény mérhetővé tétele, ami mindig központi kérdése volt a logisztika tudományának. A közös adatbázisok létrehozásával ez a probléma megoldódni látszik - legalábbis az eddigiekhez képest nagyobb sikerek könyvelhetők el -, mivel a tudásteremtésre is alkalmas technológiai eszközökkel történő piacelemzés ma már új távlatokat nyit meg a vállalatok előtt. A modern eszközök képesek a piac differenciáltabb (diverzifikáltabb) megközelítésére, szegmentálására, a vásárlói ciklusok pontosabb feltérképezésére. A számítógépesített termeléssel egy cég akár azonnal reagálhat vásárlóinak igényeire, függetlenül attól, hogy egy vagy egymillió terméket kell előállítania. Ennek előfeltétele, hogy beszállítóival közvetlen, online kapcsolatban legyen, hiszen termékei előállításához az egész láncolatnak élő kapcsolattal kell bírnia. Komoly előrelépést jelentett a folyamatban az integrált e-business rendszerek megjelenése, amelyek nagyot lendítettek az ellátási láncok menedzselésének kérdésén.

A siker kulcsa: együttműködve

Definíciónk szerint a logisztika témakörében az ellátási lánc a beszállítók, gyártók, disztribútorok, kiskereskedők és a végső fogyasztók közötti kapcsolatot jelenti. Megfelelő menedzselésével a vállalatok olcsóbb és testre szabottabb termékeket kínálhatnak, magasabb lehet a kiszolgálási színvonal, és rövidebb a teljesítési idő. Az ellátási láncok teljesítményének egyik kulcsmozzanata a lánc tagjainak együttműködése. A folyamat a vásárló részéről fellépő igénnyel kezdődik, és a kívánt áru kézhezvételével (vagy szigorúbban véve: mindkét fél részéről a számla teljesítésével) fejeződik be. Ekkor beszélhetünk teljes rendelői ciklusról, amely a rendelés előkészítésével, továbbításával, annak megérkezésével és a rendszerbe történő beléptetésével, valamint feldolgozásával kezdődik. Ezek után beszélhetünk a komissiózásról (kiválogatásról), a raktárban való csomagolásról, a rendelés kiszállításáról és a vásárló részére történő kikézbesítésről, valamint az ott történő kirakodásról. Az SCM a kulcs az üzleti folyamatok egyesítéséhez a beszállítók és a végfelhasználók között. Ennek alapja a már említett közös csatorna és adatbázis használata, amely termékeket, erőforrásokat, szolgáltatásokat és információkat szolgál ki, illetve tart nyilván. Az SCM középpontjában az inter- és intraszervezeti kommunikációk, együttműködések állnak. Ezek határozottan vevőcentrikus tevékenységekben fókuszálódnak, amelyeket arra terveztek, hogy az SCM-lánc tagjainak sikerességét növeljék. Az SCM integrálásában a legfontosabb folyamatok: a termékfejlesztés és a piacra bocsátás, a vásárlói kapcsolatok, a szolgáltatások menedzselése, a rendelésteljesítés, az előállítás, a kiszállítás, esetenként pedig a visszavétel. Az imént említett üzleti folyamatok mindegyike feltételez egy sor alap- és kiegészítő folyamatot annak tekintetében, hogy létrejöhessen egy valódi SCM-lánc. A legalapvetőbb előfeltétel manapság az informatikai szempontú behálózottság és felszereltség, azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lánc tagjai hiába szervezetek, a telefonvonal másik végén emberek vannak, így a kapcsolatoknak ezt az oldalát is tökéletesíteni kell. A humán területen figyelmet kell fordítani a szerepek, felelősségek és kötelességek tisztázására.

A siker öt tényezője

Az SCM az utóbbi évek közkedvelt témájává vált, amelyet Roy Shapiro, a Harvard Egyetem professzora öt tényezővel magyaráz. Az információtechnológia, amely nagyban elősegítette az SCM fejlődését, az utóbbi 10 évben ért el arra a szintre, hogy a szakterület életében előforduló problémákat leképezni és modellezni tudja. A működő, sikeres üzleti példák láttán a vállalatok felismerték, hogy ha nem élnek az SCM által nyújtott lehetőségekkel, alulmaradhatnak a versenyben. Tulajdonképpen megváltozott magának a versenynek is az alaptermészete. Ez egyrészt a vevők, másrészt a versenytársak viselkedésének változásából adódik. A vásárlók ma már sokkal egyszerűbben választanak másik céget, ha nem felel meg nekik az általunk nyújtott szolgáltatás, erőforrás, áru vagy információ. Napi szinten tájékozottak a piacon elérhető termékekkel kapcsolatban, ezért a vásárlói döntések valós sebességgel, látenciaidő nélkül zajlanak.

Szerencsére a technológia fejlődésével komoly szoftverek váltak elérhetővé, amelyek a B2B-kapcsolatokat képesek integrálni egy rendszerbe. Az újabb elméletek szerint a folyamatos fejlődés hatására már nem is lesz elegendő az SCM-ben gondolkodni, hanem szükséges továbblépni egy magasabb szinten integrált rendszer, a Supply Network Management (SNM) irányába. Az SCM és az SNM által mind a termékfejlesztés, mind az eladás közelebb került a végfelhasználókhoz. A termelés során például az alkatrészek, a kívánt paraméterek a legutolsó pillanatig megváltoztathatók, természetesen a vevők igényei szerint. A piac és a végfelhasználó közeledése által pedig komoly idő- és költségmegtakarítás lép fel. A fejlesztés tehát a vevői igényre közvetlenül reagálhat, és ez megjelenik a termékek előállításának lerövidült időtartamában, azok könnyebb eladhatóságában, valamint a termelés lecsökkent költségvonzatában. Kísérletileg ugyan nem alátámasztott, de széleskörűen elfogadott vélemény, hogy ha elégedettség veszi körül cégünk tevékenységét, az a siker egyfajta jele. Egy komoly, működő SCM-rendszer kiépítésével vállalatunk versenyképessége óriásit növekszik, aminek indoka elsősorban a vevők megnövekedett elégedettsége, másodsorban pedig a jól optimalizált ellátási lánc többi szereplőjének elégedettsége. Ráadásul az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, hogy egy SCM-rendszer közel tökéletes működése esetén a vállalatnak komoly esélye van minőségi díjak megszerzésére, amelyek növelik presztízsét, és egy adag ingyenes reklámlehetőséghez juttatják. Ez utóbbiakon keresztül pedig némiképp kompenzálhatók a bevezetés költségei is.

Kulcsszavak: vállalatirányítás SCM

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Huszadik alkalommal adták át a Hégető Honorka-díjakat

2024. november 21. 16:58

Hosszabbít ’Az Év Honlapja’ pályázat!

2024. november 19. 09:54

Törj be a digitális élvonalba: Nevezz ’Az Év Honlapja’ pályázatra!

2024. november 14. 16:36

A virtuális valóság az egészségügyet is forradalmasíthatja

2024. november 12. 18:01