Szárszó Pázmándon

Infopolitikusok II. találkozója

Zsadányi Pál, 2002. május 31. 21:54
Az informatikáért felelősséget érzők vagy 120 fős csapata gyűlt össze a minap Pázmándon az euroASTRA főhadiszállásán, Pósvári Sándor vidéki kúriáján. Bár leginkább a média és az informatikáért felelős mai politikusok rögeszme-cseréjeként is aposztrofálhatnánk az eseményt, ami tehát kicsit belterjesen a médiáról szól, a publicitása mégis érdemen aluli. Jóval kisebb, mint például a minap a MATÁV kedvezménymegvonási akciója kapcsán kialakult csatazaj visszhangja, amelynek kapcsán – a jelek szerint – többen is sütögetni szerették volna a kis pecsenyéjüket. A gyenge visszhang és az elhangzottak fontossága miatt ragadott tollat a sorok írója.
Amiről itt nem lesz szó

Az euroASTRA internetes magazin az eseményt részletesen regisztrálni fogja a hálószemén, ezért nem kell ismétlésekbe bocsátkoznunk. Sőt, lesz belőle multimédia disztribúció, de még hagyományos, Gutenberg Galaxisbeli, könyv alakú változatban is megjelenik, bár szűk körű terjesztésre. Egyébként, a részletek végett, elég lesz egy link a cikk végén.

Amit ez a cikk faggatni akar

Jó volt-e a rendezvény célkitűzése? Jó volt-e az időzítés? Mennyire jelentek meg azok, akik ígérték? Elegen voltak-e ahhoz, hogy a kitűzött célt teljesíteni lehessen a velük megvalósított infokommunikációban? Emellett, tudnak-e majd hozni magukkal még egy embert, ha kell? Melyek voltak a legfontosabb argumentumok? Beleértve az informálisan, szünetekben egymás közt beszélgetve, született ötleteket is, amelyek biztos hiányozni fognak az előadásokról készülő dokumentumokból, pedig szintén rögzítésre érdemesek.

Liberális célok

Az infokommunikáció és a tudásalapú társadalom (TAT) olyan igényeket támaszt ma a politikusok elé, amely kikerülhetetlen, és akár már az is megkockáztatható, hogy alaposan a körmünkre égett. Főként épp az EU csatlakozás küszöbén. A találkozó az elérendő célokat és a hozzá vezető utakat próbálta pontosabban, de nem röghöz kötötten (szabad gondolkodást engedve), körvonalazni, továbbá azt, hogy kinek, milyen feladata volna a célok elérésében. Ezek megvalósításához a kormányzati lehetőségek és feladatok felkutatása. Az elérendő cél: a kor színvonalának megfelelő infokommunikációs szabadságot és kulturális színvonalat biztosítani, – az egész magyar társadalom számára elfogadható feltételek mellett. Keresni az ehhez szükséges eszközöket, a jelenlegi akadályozó tényezőket, és azok elhárításának a módját. Beletörődve abba is, hogy ez csak hosszú iteráció eredménye lehet, de végre rá kell kapcsolni, mert a korábbi időszakban – népiesen – túl sok volt a gatyázás. Mind az eszközök biztosítása, mind az azok széleskörű használatának az elérhetősége terén.

Az esemény időzítése

Alapvetően jó volt, bár egy apróbb probléma mégiscsak beakadt. Az új Kormány épp a beiktatására készült, és a várakozásokkal ellentétben, még vasárnap sem hagyta békén Medgyessy Péter a csapatát. Részben a köztársasági elnökkel kellett egyeztetniük a beiktatási ceremónia részleteit, részben egy informális első kormányülésre is meghívta a kormánytagokat, ’munkavacsorára’. Így a Pázmándon délután 17 órára tervezett miniszteri zárszó elmaradt, lévén, hogy az informális kormányülés 16 órakor kezdődött, Budapesten. Ennek ellenére Kovács Kálmán informatikai miniszter gondoskodott helyettesről, tehát nem maradt el teljesen az új minisztériummal való kapcsolatfelvétel. Azon túl, hogy az Országgyűlés Informatikai Bizottságának jeles képviselői jelen voltak, és alaposan kivették a részüket a találkozó munkájából. Az már megint csak az időzavar jele, hogy Kovács Kálmán megbízottja, Suhajda Attila, alig tudott még konkrétumokról beszámolni, hisz az új minisztériumnak még a feladatköreit sem sikerült definiálni annyira, hogy azt a Magyar Közlönyben ki lehessen hirdetni. Amit fontos ígéretként a résztvevők mégis megkaptak: az új minisztérium vezetése nagy súlyt fog fektetni a hírügynökségekkel és a szakma prominens képviselőivel folytatott kapcsolatra. Úgy legyen!

A résztvevők

Akik jöttek, önként és dalolva jöttek. Akár hajdan Szárszón. Ezért kapta a találkozó a Szárszó – Pázmándon alcímet. A kocsisor kilógott a dűlőútról a főútra, úgyhogy elég sokan voltunk. A regisztráltak listája még mindig ott van a regisztrációs lapon, és relatíve kevés változás volt. Legföljebb 15 százalék. Nagy cégek ingyenes rendezvényein is rendszeresen hallottam 2/3-os megjelenést a regisztráltakhoz képest, aminek már örültek a rendezők. A találkozó vonzereje tehát minimum meggyőző volt. Pár nagyágyú helyett azért mást kaptunk. Az előadás blokkok szilárdsága még nagyobb volt. A 10 százalékot sem érte el a műsoron kívüliség.

A meg nem jelentek közül – legalábbis a cikkírónak – nagyon hiányzott az Informatikai Bizottság FIDESZ-es elnöke, Rogán Antal, aki már a korábbi országgyűlési ciklusban is tagja volt a bizottságnak. Sajnos, vele nem lehetett konzultálni arról, miért nem volt elég, és megfelelő irányú haladás az elmúlt négy évben. Egyébként ez nem is annyira hiányzott senkinek. A megjelentek szerencsére a jövőidejű típushoz tartoztak, a lehetőségeket kutatták, nem a múlton rágódtak, mint manapság annyi fórumon történik. Na, jó, pontosabban, többnyire.

Globalizációs kihívás

Ez a téma sem az ellene vívandó forradalom kapcsán került terítékre, néhány emóciótus megnyilatkozás ellenére, hanem mint olyan kihívás, amire meg kell adnunk nekünk is a megfelelő választ. Hogy a szerzői jogvesztő törvényünk ne az amerikai filmipar és más szellemi termékek védelmét szolgáló diktátumokat tartalmazzon, hanem a hazai kultúra, tudomány és ipar érdekeit is támassza alá. És közben az egész társadalom, az utolsó kis háztartásig, elfogadható áron juthasson hozzá az infokommunikációs technológia áldásaihoz. Ez aztán egy sereg törvény újragondolását igényli, kiindulva az alapvetően elhibázott hírközlési törvénytől, a médiatörvényen át, a reklám- (egyebek közt a politikai reklám) törvényekig, és a másik oldalon pedig a személyiségi jogok adatvédelmi problémáiig.

Mert, ahogy ez elhangzott többször is, a világháló – a szabad infokommunikáció jelenleg felfejlődőben lévő egyik legfontosabb eszköze – ma még a „westernkoltos” korszakában jár, ahol a három aranyásó olykor egymást nyírja ki, miközben fut az aranyért. A politika feladata, hogy kellő helyzetelemzéssel, megrajzolja azokat a szabályokat, amelyek véget vethetnek ennek az állapotnak. És ebben nem föltétlen kell, sőt, inkább nem szabad mások után kullognunk, mint az a jogra eddig általában jellemző volt, hogy mindig a gyakorlati élet után cammogott, lehetünk akár kezdeményezők is. Még az EU jogharmonizáció kapcsán is azon kell már gondolkodnunk, hogy mire belépünk, akkorra milyenek lesznek az EU jogszabályok, nem elég a mai állapothoz harmonizálódni, mert az megint a biztos lemaradás.

Olcsó médiumok

Az infokommunikáció terjedését ma mind az alapberuházás, mind az üzemeltetési költség befolyásolja. A MATÁV körüli csatazaj arra hívta föl a figyelmet (már legalábbis azoknak, akik megértik, hogy közvetlenül nem a MATÁV, mint tőzsdés, tőkés, multinacionális vezényletű cég viselkedésében van a baj), hogy a hírközlési törvény rosszul sikerült, le kell vágni a gombokat, sőt, újra kell varrni az egész ruhát. Erről azonban a cikkíró nem akar sokadikként kittet rágni, csak utalni a találkozó egyik fő témakörére. A részletek az euroASTRA oldalain olvashatók.

Szabad szoftverek

A találkozón jelentős hangsúlyt kapott a szabadság eszménye. A szoftveripar pedig a jövő infokommunikációs társadalmának a megteremtésében kulcsfontosságú. A korai időkből eredő, zárt technológiás szoftvergyártás azonban nem engedi meg, hogy az alkalmazó szabadon megvizsgálhassa, nincs-e valamilyen hátsó kapu, amelyen át a különböző kukucska szervek próbálnak információkat szerezni úgy, hogy az alkalmazó nem is tud róla. A szabadság korlátozását több érvvel próbálják indokolni. Az első, hogy a szoftver kifejlesztője nem tudja garantálni a termékének a minőségét, ha a forráskódot kiadja, mert az lehetővé teszi a termék elrontását. Ennél rafináltabb a nemzeti, illetve, általában a hatalmi érdekekre hivatkozó érvözön, különösen a szeptember 11-ei terrortámadások után.

A manapság egyre több cégnél fölmerülő, pontosan auditált informatikai rendszerek megvalósítását ezek a mai korlátok gyökeresen akadályozzák. Ezért meglehetősen fontos a szabad fejlesztésű szoftverek terjedésének a támogatása, a politikai szabályozás erejét is latba vetve. Az előző parlamenti ciklusban már elindultak olyan projektek, amelyek ezt a célt szolgálták. A jogszabályi háttér terén azonban még jelentős tennivalók akadnak. A fő gond tehát nem a technológia állami támogatása, amit a magyar linuxosok próbáltak propagálni a találkozón, hanem az alkalmazási köreinek a kijelölése, és a működtetéshez szükséges kormányzati intézkedések megtervezése, jogszabályi támogatása. Ennek kapcsán az volna jó, ha például végre nem csak elvi lehetőség volna, hogy ma már az ECDL, a digitális írástudást igazoló jogosítvány megszerzése, Linux-alapú ismeretekkel éppúgy elérhető lenne, mint a jelenleg az asztali alkalmazói rendszerek terén ma monopóliumi helyzetű multinacionális cég, egyébként kiváló, csak méregdrága, jogérvényesítésében elkeserítően erőszakos, szoftverbázisára alapozottan.

Két magyar Linux

A találkozón a szabad szoftvereket képviselő résztvevők szerintem kicsit félreértették a találkozó célját, amikor kifejezetten eszközorientáltan próbálták bemutatni a fejlesztési eredményeiket, illetve, termékeiket. A találkozó közönsége mindenesetre azon nem akadt el, hogy egy ilyen kis országban miért kell két változata is egy magyar nyelvű szabadszoftver bázisnak, pedig ez is fölmerülhet kérdésként. Halványan azért elhangzott az indoklás: a SuSE és más kiosztású szoftverekben a gyanú szerint benne lehetnek az amerikai érdekeket képviselő hátsó kapuk. Egy saját, teljesen magyar fejlesztésű programcsomagnál ilyen veszély nem áll fenn. Épp a pontos auditálhatóság feltétele teljesíthető jobban. És más nyelvi zónákban is jellemző a többféle változat.

Ezt jól hangsúlyozták az elmúlt időszakban jelentős állami támogatással készült magyarnyelvű UHU Linux-változat fejlesztői, amely egyébként még mindig csak a 2. béta állapotában van, így, gondolom, a részvételük lobbizás volt a további támogatásért. A technológiai hátteret az eredeti GNU-Linux projekt képezi, amely mindig is a legkevésbé korlátozott szoftverváltozatot takarja, lévén, hogy a GNU a Free Software Foundation (FSF) szabadszoftver alapítványt jelenti. Ha az alkalmazói reakció jó lesz, akkor az UHU nyilván tovább támogatható, és megoldja a magyar szoftveripar szabadságát, a gyökerektől az operációs rendszer szintjétől kiindulva. A közönség – kicsit érdemtelenül – elég gyatrán reagált a Linuxosok lobogó lelkesedésére.

5 milliónyi mobiltelefon

E sorok írója kétszer-háromszor is kénytelen volt fölhívni a figyelmet arra, hogy rendkívül szélsőséges leegyszerűsítés volna az ’infokommunikáció egyenlő internet’ képlet használata. Főként ez a mai világhálós technológia, ami még mindig nem eléggé mászott ki a hajdan volt hadiiparban és tudományos kutatásban kialakult zártságából, és technológiai gyarlóságaiból (támadhatóság, adatvédelmi rések, vírusok stb.). Közben a világháló eléréséhez szükséges eszközök fölfejlesztése meglehetősen korlátozott, hisz a PC-k ára stagnál, és ráadásul az alacsonyabb árszintet megvalósító vékony kliens technológia sem akar valahogy végre talajt fogni. Pedig nemrég már Amerikában is azt fontolgatták, hogy a recesszióban az olcsóbb megoldást jelentő vékony kliensek elterjesztése manapság a gazdasági racionalitás. Akkor nálunk, a tőkeszegény régiónkban, még inkább az volna, nem?

Egy teleház környezetébe például akár 30 kilométeres körzetben is telepíthető volna szerver – vékony kliens rádió-LAN hálózat, elfogadható áron és sávszélességgel (a szabad, 2,5 illetve 5 GHz-es sávban, jelenleg minimum 128 kbps, de akár nagyobb sebességgel is, kikerülve a drága hozzáférésű drótos infrastruktúrát). A terminálszerveres, vagy X-terminálos konfiguráció egyszerűsítené az adminisztrációt, kevés felügyelővel is ki lehetne szolgálni jelentős ügyfélkört, és a szoftverek központi tárolása ráadásul a licenszfegyelem jelentős javítását is eredményezhetné. Értelmesen teret engedve a globális jogvédői nyomásnak.

Miközben azonban panaszkodunk azon, hogy az egyszeri 100-200 ezer forintos beruházási összeg nincs meg egy PC-re a potenciális alkalmazóknál, a mobiltelefonok számáról épp most jött egy jelentés, hogy az előfizetők száma meghaladta az 5 és fél milliót. Szinte minden családban van egy-egy, némelyikben 5 is (nagymamától az unokáig, néhol már tán csak a bölcsis marad ki). És mindenki jól emlékszik talán a választási csatákból a FIDESZ esti fáklyás felvonulására, vagy a Gerbaud cukrászdához odacsődített tömegre, amit intenzív SMS viharokkal értek el a szervezők, órák, sőt, szinte percek alatt. Megjelent tehát egy új kommunikációs médium is, amely a jelenleg bugyutának tűnő korlátai ellenére kiváló lehetőségeket tartogat. És az sem mellékes, hogy a mobilkommunikáció kedvéért a tulajdonosok akár a kajáról is hajlandók lemondani. A cserébe kapott szabadságérzet ugyanis rendkívül motiváló elem. Ezzel együtt, persze, nem helyettesíti az internetet, de ma létező fizikai realitás. Viszont lehet, hogy az internet is a mobilon fog inkább fölfutni, mint a drága PC-ken. A WAP és a GPRS, a G3 biztató jelszavak lehetnek?

Bár az SMS – a 160 karakteres konstrukciós korlátaival összehasonlíthatatlanul gyengébbnek tűnik, mint a világhálón elérhető szolgáltatási színvonal, mégis komolyan figyelembe veendő a jövő infokommunikációs stratégiájának a kidolgozása során. Rengeteg olyan szolgáltatás van ugyanis már ma is (többcsatornás banki szolgáltatások, távoli betegfigyelés stb.), amelyek szinte néhány karakterrel megoldanak olyan problémákat, amelyeket korábban még a világhálón sem lehetett. És a szolgáltatások köre szinte mértéktelenül bővíthető. Például: a szülő távolból vezényelheti a háztartást (az X10 szabvány szerinti háztartási automatikai rendszerek elterjedését követően), és ha értesül, mikor érkezik haza a gyermek az iskolából, időben bekapcsolhatja a mikrohullámú sütőbe bekészített ételt. Vagy észlelheti, hogy betörtek a garázsba stb.

Egy hazai Microsoft .NET projektről pedig nemrég hallottam, hogy olyan pénzügyi szolgáltatást fognak mobilkészülékekre applikálni, ami valószínűleg világsiker lesz. A minap rendezett konferencián pedig arról számolt be egy előadó, hogy rájöttek, rendkívül egyszerűen kombinálható a weblapokon a hagyományos (WWW) és a mobil (WAP) információ, így a rohamosan terjedő új, WAP-ra alkalmas készülékek révén a jelenleginél egy-két nagyságrenddel több felhasználónak lehetne elérést biztosítani a világhálós tartalmakhoz. Minthogy ma már szinte minden mobilkészüléket WAP képességgel adnak el, ez sokkal hamarabb ér el minden háztartásba, mint a PC-k. És Magyarország a technológiai élvonalban áll az MMS megvalósítása folytán. Lévén, hogy a kommunikációs rendszerek szoftvereinek hatalmas százalékát Magyarországon gyártják!

Civil parlament

A ’polgári’ szó négy évvel ezelőtt – mint talán többen emlékeznek még rá – egy választási vitában máig lezáratlan szócsatát eredményezett. Nos, azóta már igencsak mindenki érti, hogy nem az állampolgári szó szinonimája, hanem a demokrácia polgári formájára utal (végképp nem a népire, mert azt még az alkotmányból is kivették, rendszerváltás címén). Nos, a polgári demokrácia lényege – hatalomgyakorlási szempontból – a népképviselet, tehát, a parlamenti demokrácia. Ez csak közvetett módon, a – profi politikusokon – képviselőkön át történő hatalomgyakorlás. A magyar jogrend a közvetlen demokráciának, amikor minden állampolgár is véleményt mondhat, csak meglehetősen szűk kereteket ad, a népszavazás intézményével. Eddig ezzel kevés esetben élhetett, mert ráadásul a lehetőségeket az elmúl évtizedben csak még jobban korlátozta a képviselőkből álló politikai garnitúra.

Épp ezzel ellentétes törekvésről beszélt Vajnai Attila, a Munkáspárt alelnöke, aki nemrég a választási csatazajban az MTV diszkriminációja elleni tiltakozásul kezdett éhségsztrájkjával hívta föl magára a figyelmet. Pázmándra is figyelemre méltó gondolatokkal érkezett, amely egyébként a Munkáspárt választási programjának egy fontos eleme volt. A civil parlament virtuális Országház lehetne, amelyben a folyó ügyekről szóló vitaanyagokat bárki elolvashatná, véleményezné, javasolhatná a módosítását, szavazhatna eldöntendő kérdésekről, ami a demokrácia közvetlen gyakorlását tenné lehetővé. Ma még nincs meg minden anyagi eszköz ennek a megvalósításához, de megteremthető volna már a mai technológiai bázison is. A virtuális országház alkalmas volna olyan kísérletek lefolytatására is, mint például: hogy lehetne kisebb létszámú, vagy kétkamarás parlamentet létrehozni. A virtuális kormányzati stílus egyben elvezethet a cenzúrázás minden fajtájának a visszaszorulásához is.

Ezzel együtt, mint arra Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman fölhívta a figyelmet, ma is rengeteg információ megtalálható az Országgyűlés honlapján. Ezek azonban leszabályozatlanok és esetlegesek, amin nyilván változtatni illene. Az adófizetőknek végül is joguk van mennél több információt kapni arról, mire költi a pénzét a kormányzat.

Kormányzati portál

Az ekormányzat portál funkcionalitását és ergonómiai kivitelezését pár figyelemre méltó észrevétel érte, részben a plénum előtt, részben a szünetekben folyó informális beszélgetések során. Leszögezhető, hogy, mondjuk Linuxos változatszám koncepció szerint, kb. 0.91-es állapotnak felel meg. Amin ütemesen javítani kellene, minél több ötlet összegyűjtésével. Már így is közhasznúbbra sikerült, mint sok, nálunk fejlettebbnek gondolt országban, de persze többen vannak, akik jóval előbb járnak. Biztosan, ha csak arra emlékszik vissza a cikkíró, hogy az első külföldi riportútján, ami az olasz Olivetti központjába, Ivreába vezetett pont tíz éve, ott a városi tanács utcai kioszkjában éjjel-nappal lehetett különféle igazolásokat megrendelni és kinyomtattatni, digitális pecséttel hitelesítve. Tehát, figyelem, már egy évtizeddel ezelőtt!

A törvények betartatása

Nem csak a törvények hibáival, vagy hiányával van baj. Nem kevésbé fontos a betartatásuk. Példaként a FIDESZ kormány Országimázs Központjának Országjáró Magazinját hozta föl Majtényi László, volt adatvédelmi ombudsman. A lap kapcsán elkövetett törvénysértés méreteit tekintve talán a világon nem volt még példa, hisz a magyar családok összességét érintette, ráadásul ismétlődően. És Orbán Viktor még az utolsó pillanatban is törvénytelenségre kényszeríttette a Nyugdíj Igazgatóságot, amikor kikérte egy körlevélhez a 4,5 százalékos emelésben részesült nyugdíjasok listáját (jelzem a jelek szerint, a bankszámlán át küldött pénzek mellé nem járt levél, így például a cikkíró sem részesült ebben a kéretlen szolgáltatásban).

Ugyancsak a találkozón került a terítékre, hogy a hírközlési törvénnyel sem csak az a probléma, hogy nem elég alaposan volt átgondolva, hanem már az eredeti koncessziós szerződés szerinti szabályok betartására sem ügyelt eddig az államigazgatás. Vagy, nem használta ki a törvény adta jogait: lásd, az 51-es, nem koncesszióköteles körzetszám esete (de ebbe itt nem akarunk mélyebben belemenni, foglalkozik vele az euroASTRA eleget).

A legtöbb baj a szankcionálhatósággal van, főként az ombudsmani döntések kapcsán. Márpedig, ha valaminek a kikényszerítése nem lehetséges egy törvény alapján, akkor az emberi természet alaptulajdonságai folytán nem is fogják betartani.

Nem kevésbé a törvények betartását szorgalmazta Dr. Magyar György, az ismert jogász. Ő első sorban a szerzői jogvesztő törvény kapcsán megesett rendőri túlkapásokat ostorozta, amelyek akkor is hallatlan károkat tudnak okozni a megvádoltaknak, ha végül fölmentik őket, mert kifizettetik velük a hihetetlenül drága igazságügyi szakértői díjakat. Ez a piszkos 14-eknél például milliós nagyságrendű tételeket jelentett! Fölmerül persze a szakértői díjak szabályozottsága is. A bíróság a minél nagyobb perértékekben érdekelt, mert az befolyásolja a jutalékot, sajnos.

A rendezvényszolgálat

A házigazda nehezen dicsérhetné önmagát, ezért erre is itt lehet módot találni. Ami a cikkírót alapvetően motiválta: a természet lágy ölén megélt vidéki nyugalom, a kiváló miliő. A vendégek kiszolgálása, a vidéki emberek közvetlenségével, ugyancsak szimpatikusabb volt, mint akármilyen nagy konferencia komplexum ’profizmusa’. Tényleg jól éreztük magunkat. Az irracionális megosztó viták is hiányoztak, amit manapság nem lehet eléggé értékelni. Pázmándon már győzött a realitás? Pósvári Sándor mindenesetre meghívta a résztvevőket, hogy jöjjenek máskor is. És nem csak a médiából közismert sztereotip fordulatként.

Hazatérőben

Egy országgyűlési képviselőnő érdekes választ adott a minap arra az egyik TV-riporternek, mi az, amit a legelérhetetlenebb problémának érez a nők politikusi munkája kapcsán. Azt találta válaszolni, hogy nem tud bejutni a férfi WC-be (akár az angoloknál a klubba). Teljesen jogosan. Az országgyűlési mellékhelyiségek, ha tudnának beszélni, elmesélhetnék, mennyi hasznos ötlet született a falaik között. Nos, hasonló beszélgetések tudnak zajlani azokban a kocsikban, amelyekben egy-egy találkozó vendégei utaznak haza, ellamentálva az elhangzottakról. A cikkírónak Majtényi Lászlóval és Vince Mátyással volt szerencséje együtt utazni.

A cikkírót is meglepte, hogy Majtényi László nem tudott arról, hogy már a 80-as évek közepén megszületett az első adatvédelmi törvény, amely előírta minden olyan cégnél az adatvédelmi szabályzat készítését, és a beosztottak adatvédelmi oktatását (a munka- és tűzvédelemhez hasonlóan), ahol számítógépes rendszereket üzemeltettek. Ez időnként persze olyan túlzásokhoz vezetett, hogy a múzeumnak juttatott egy szál Commodore Plus/4-es, akkori iskola-számítógép miatt kellett egy adatvédelmi utasítást szülni, és valakit ki kellett képezni miatta. A cikkíró az oktatásban végzett tárca adatvédelmi felelősi munkájára emlékszik vissza ennek kapcsán.

Arról sem tudott Majtényi úr, hogy a 80-as években megjelent egy olyan rendelet is, amely a KSH feladatává tette a magyar nemzeti adatarchívum létesítését és kezelését. Ahogy tudom, ez a probléma máig sem oldódott meg, márpedig van egy sereg olyan adat az államigazgatásban, de akár a közintézményekben is, szanaszét, amelyek katasztrófavédett megőrzése enyhén szólva nem biztosított. Mindig azt a példát szoktam fölhozni, hogy ha véletlenül a Lajos utca, és vele a Pénzügyi számítóközpont hirtelen beleszakadna az alatta meghúzódó hőforrás barlangokba (lásd: Császár uszoda stb.), akkor egyik percről a másikra enyészne el az egész magyar gazdasági adatarchívum. Talán ezen a téren is kellene a jövőben valamit tenni, mert a múlt adatsorai a jövőhöz is rendkívül fontosak.

Miután Majtényi úr kiszállt a kocsiból, Vince Mátyással azon elmélkedtünk, hogy nem is kérdeztük meg tőle, vajon a volt adatvédelmi ombudsmani munkája során szerzett tapasztalatait tudja-e kamatoztatni a mai munkájában. Nos, igen. Az idősebb korosztály, ha idő előtt kerül ki az aktív állományból, olykor meglehetősen nehezen kap olyan munkát, amellyel a megszerzett tapasztalatait tudja hasznosítani. Kiss Péter, a régi-új munkaügyi miniszter épp az ilyen problémákon akar segíteni, ahogy azt szinte minden fórumon halljuk tőle. Reméljük, sikerül neki elérni, hisz közérdek volna, hogy az egyének tudásába eszközölt össztársadalmi befektetések minél jobban hasznosuljanak.

Zárszó

Nos, Pázmándon sokan voltunk, ha nem is elegen, de tudjuk, hogy a feltornyosuló feladatokhoz mindenki tud hozni magával, ha kell, még további embereket. És ha kell, újra összejövünk. [Valamit biztos kihagytam – annyi minden és fontos történt.]

Dr. Szentiványi Gábor, a SuSE linux AG magyarországi irodájának igazgatója a Két magyar Linux című résszel kapcsolatban az alábbiak közlésére kérte lapunkat:

A cikk szerzője által említett gyanú abszolút technikai nonszensz, mivel nyílt forráskódú szoftverbe hátsó ajtót elhelyezni nem lehetséges; ezzel egy szakújságírónak pontosan tisztában kell lennie, még akkor is, ha ezt szerinte más sugallta. Ezen kívül, én is jelen voltam az előadáson, és ilyen egyértelmű célzás nem hagzott el.

A cikk szerzője azt sugallja, hogy a különböző Linux verziók különböző mértékben auditálhatók, mert "ki tudja, hogy mit építenek beléjük". A nyílt forráskód maximális biztonságot jelent, országhatároktól, nemzetektől és nyelvektől függetlenül: ez a Linux eszméjének, filozófiájának lényege. A SuSE Linux a vezető európai Linux vállalat, amerikai érdekek nem játszanak szerepet sem a cég stratégiájában, sem a termékek fejlesztésében. A Linux nem lehet teljesen magyar fejlesztésű, mert a Linux csomagjainak alapját képző kód már adott, és azt a világ többtízezer fejlesztője készíti. A Linuxnak legfeljebb lehetnek magyar nyelvű kiegészítései, melyek megkönnyíthetik egy magyar felhasználó dolgát. Az, hogy a Linux csomagjaiból egy magyar vállalat egy CD-t állít össze, még semmilyen garanciát nem tartalmaz arra nézve, hogy nincs benne hátsó ajtó! A két fogalom összekeverése súlyos hiba!

Az előadást illetően pedig nem igaz, hogy eszközorientáltan próbáltuk bemutatni feljesztési eredményeinket, tudniillik az előadás 1-2%-ában tettem csak említést egyik termékünkről. A cikkhez mellékelt kép csupán az egyik Linuxról szól (t.i. UHU Linux), és nem található kép az általam képviselt SuSE Linuxról. Ezen kívül jelenleg kizárólag a SuSE Linux rendelkezik magyar nyelvű Linux termékkel a magyar piacon.

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Az ázsiai autóipar lehagyta digitalizációban Európát

2024. december 21. 10:22

Új platform köti össze a vállalkozókat és partnereiket

2024. december 16. 13:25

CES 2025 előzetes: Elon Musk Amerikája, avagy a világ Musk-ja

2024. december 9. 16:46

Újabb részvételi rekordot döntött az e-Hód

2024. december 9. 11:32