Prim Hírek

A tudásmenedzsment többé-kevésbé spontán formája szinte minden vállalat, szervezet - tartozzon az a versenyszférához, a közigazgatáshoz, a tudományhoz vagy a társadalom bármely más területéhez - működésében jelen van. A TM iránti étvágygerjesztőnek is felfoghatók a Bőgel Györgytől a spontán "gyakoroltakról" hallottak. "A TM spektruma igen széles, így gyakran előfordul, hogy valaki valamilyen tudásmenedzsment-tevékenységgel foglalkozik, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Kevés a nevesített és komplex TM-projekt, ám annál több a TM tárgykörébe tartozó vállalati, szervezeti tevékenység, amely önmagában fontos és hasznos, csak nem áll össze belőlük átgondolt rendszer. TM az oktatás, a munka közben szerzett tapasztalatok rögzítése, a kompetencialisták összeállítása, a technológiai, termék- és folyamatleírások készítése, de a cégek "inas" és "mentor" rendszerei is ide sorolhatók."

Ösztönök játéka

"Az informatikában TM-vonatkozású projekt a vezetői információs (VIR) vagy az adattárházrendszerek építése, de van ilyen vetülete például a vállalatirányítási (ERP) rendszerek bevezetésének vagy az adatbányászati projekteknek is - a ma divatos, az értékesítő szakemberek személyes, az ügyféllátogatások során megszerzett tudását szervezeti ismeretté konvertáló CRM-ről nem is beszélve. Szerencsés állapotnak tartom ezt a spontán "burjánzást", hiszen a tudásmenedzsment legizgalmasabb kérdése, hogy létrejön-e, illetve létrejöhet-e egy szervezetben olyan tudáspiac, ahol az emberek megszokott, rutinjellegű tevékenységévé válik ismereteik másoknak történő átadása, amiért cserébe elsősorban szintén tudást várnak. Szerencsés dolog, ha ez beleívódik a kultúrába, nem kellenek hozzá külön szabályok, csak jó tároló és közvetítő eszközök. A nem kimondottan tudás alapú vállalatok, szervezetek esetében ez akár önmagában is elegendő lehet. Spontán módon azonban csak bizonyos határokig lehet eljutni, a további fejlődéshez szisztematikus gondolkodás, fejlett módszerek és informatikai megoldások kellenek."

"Egy TM-projekt egyharmad részt informatika, kétharmad részt szervezeti kultúra, vezetés, szokásrendszer - olvashatjuk a téma nemzetközileg is elismert két szakértője, Davenport és Prusak Tudásmenedzsment című könyvében, amivel magam is egyetértek. A tudatosságra elsősorban a költségigényes informatika hasznosulása miatt van szükség, de a spontán TM-folyamatokat sem árt a tudatosság szintjére emelni, és informatikával támogatni, vigyázva arra, hogy túlszabályozással ne tegyük őket tönkre, hiszen nagyon szerencsés állapot, ha önmaguktól is működnek."

Nevén nevezett gyerek

Ahol a szervezet alapvetően a tudásából él, vagyis a tudásbázisú szervezetek esetében - ilyenek például a tanácsadó-, az informatikai, a csúcstechnológiai cégek - hasznos a tudásmenedzsmentet nevesíteni. "Ahol alapvető fontosságú, hogy az emberek mellett a szervezet is tanuljon, ahol nagy fontosságú az intellektuális tőke, s ahol nagy a mindennapos gyakorlati tapasztalatok jelentősége, ott módszeres és szervezett tudásmenedzsmentre van szükség. Ahol az emberek sokat tanulnak munkájuk közben, de tudásukat nem osztják meg másokkal, nem rögzítik, ott a személyes tudás nem válik szervezetivé, igazi vállalati erőforrássá. Ha a kulcsemberek kilépnek, munkahelyük számára a tudásuk elvész, nem őrizhető meg, nem hasznosítható tovább, így a ráfordított költség (pl. tanfolyamok, konferenciák) ablakon kidobott pénz" - véli Bőgel György.

"ATermészetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vállalatok termékeik mellé tudást is eladnak. Az egyszerű technológiákkal rutinjellegű termelést végzőknél a tudástranszfer kevésbé fontos, mint ott, ahol bonyolult termékről, állandóan fejlődő technológiáról és rendkívül összetett piaci kapcsolatrendszerről van szó. Az értékesítés szempontjából beszélhetünk például egyszerű termékértékesítést jelentő tranzakciós eladásról, tanácsadási szolgáltatásokkal (bevezetés, installálás, oktatás stb.) kombinált konzultatív eladásról, valamint a céget az ügyfeleivel stratégiai partnerként összekapcsoló vállalateladásról. Minél magasabbra akarunk ezen a létrán kapaszkodni, minél nagyobb szerepe van az eladásban a tudástranszfernek, annál tudásigényesebb a tevékenység, annál jobban nő a TM jelentősége."

"Az egyetemeken folyó posztgraduális képzés - ahol a hallgatók a gyakorlati, az egyetem pedig az elméleti tudást képviseli - szintén egyfajta magas szintű TM. Ha a hallgatókat delegáló szervezet a beiskolázást TM-projektként fogja fel, s nem csupán tudásban gazdagodó embereket lát benne, hanem szervezeti tanulási folyamatot, és ennek megfelelően viselkedik, akkor a hallgatók által szerzett tudás - megfelelő vállalati programok, rendszerek működtetésével - közkinccsé válik, szervesen beépül a cég működésébe. Valamilyen szinten persze az is TM, ha valakit kiküldünk a világba tanulni, majd a szerzett tudással együtt visszavárjuk, de önmagában ez kevés."

Az informatika csak mankó

A TM tudatos és szervezett voltában, kezelésében, irányításában és a stratégiának a célmegvalósítás szolgálatába állításában is jelentősek a különbségek. S mert a TM megvalósításában ma már alapvető szerepet játszó informatika alkalmazása egyaránt függvénye a TM céljának, szervezettségi fokának és a vezetői hozzáállásnak, ezekről éppúgy, mint a tudás hollétéről és a reálisan ráfordítható költségekről nem szabad a TM-ről beszélve megfeledkezni. Az informatika ugyanis csak mankó. A nem a megfelelő tudással, a céloknak megfelelő módon feltöltött, a megszerzett tudást nehezen kezelhető és értelmezhető módon rendszerező, nehézkes keresést, hozzáférést biztosító rendszerek nem népszerűsítik a TM-et.

A tudás megszerzésében, tárolásában, frissítésében, szétosztásában komoly szerepet játszó információtechnológia mellett - elszakadva a tudományos világtól, s elsősorban az üzleti életre koncentrálva - a valódi értéket, ahogy korábban már érintettük, az egyes emberekben tapasztalati úton, munkájuk és a tanultak hasznosítása során felhalmozott, megszerzett, a vállalat által hasznosítható tudás képezi.

A tudatosan, a versenyelőny megszerzése és megtartása, az üzleti érték megteremtése érdekében végzett TM-gyakorlatban ezért az egyén képességeinek és magatartásának értékelésével, befolyásolásával és fejlesztésével foglalkozó szervezeti, humán oldali megközelítés éppúgy fontos, mint a technikai, illetve az informatikai. Ez utóbbi ugyanis csak a tudás megragadhatóságát, rögzíthetőségét és átadhatóságának problémáját hivatott megoldani (Fehér Péter: Tudásmenedzsment-problémák és -veszélyek. Vezetéstudomány, 2002/4.). Hogy az informatika eszközeivel mit tárolhatunk, rendszerezhetünk, oszthatunk szét a vállalati célok érdekében, az elsősorban a szervezet tudásmegosztási készségén múlik: hogy vajon tud-e a vezetés megfelelő ellenértéket felkínálni, tudja-e annak megosztására motiválni a számára szükséges tudást hordozó s ezért gyakran monopolhelyzetben lévő embereket. Vagyis a TM jelenlétének mértéke és hatékonysága alapvetően vállalatikultúra-, vezetés- és vezetésitechnika-függő, s nem egyszerű technológiai kérdés. Kultúrát azonban nem lehet eladni - mondja Bőgel -, csak módszereket vagy informatikai rendszereket.

Miklos Sarvary egyik cikkében azt írja, hogy valójában még nem sikerült a jól működő TM-rendszerek titkát megfejteni. Ez a titok nem a rendszerleírásokban és az informatikában, hanem a kultúrában, a szokásokban, az egyes emberekben és a szervezet egész történetében rejlik. Mindezt katalizálhatja persze egy jó, a használóinak is tetsző s eredményeket is produkáló rendszer, de önmagában csodákra nem képes. Ennek figyelmen kívül hagyását gyakran drágán megfizetik a cégek. Bőgel György a vállalat számára szükséges tudás megszerzésének egy ma divatos formáját, az akvizíciót említve próbálta a fentieket érzékeltetni. "A tudás a nekünk szükséges ismereteket és képességeket hordozó emberek felvételével is megszerezhető. Ennek egy speciális formája az akvizíció. Ha egy cégnek, például versenyképessége megtartásához, egyszerre, egy tömbben kell az általa még nem birtokolt tudás, akkor első ránézésre logikus lépés egy ezzel rendelkező cég felvásárlása, eszközökkel, piaccal, szoftverekkel, névvel együtt. Ám az egyesülés után eltávozhatnak a kulcsfontosságú emberek, s ha tudásuk egyéni és nem szervezeti volt, vagyis nem működött vállalati TM, akkor vajon elérte-e célját az akvizíció?"

"Manapság az informatika és telekommunikáció területén működő cégek közül is többen kénytelenek ezzel szembesülni, ha nincsenek módszereik és megoldásaik a megszerzett tudás átvitelére és megtartására. Manapság sok informatikai és távközlési cég - köztük például a Cisco - próbálkozik felvásárlással, akvizícióval történő tudásbővítéssel, a befektetett pénz azonban sokszor éppen az említett okokból nem térül meg. A tudás megszerzésének, hasznosításának és megtartásának módja tehát bonyolult kérdés. Már maga a "megszerzés" is kényes szó, hiszen az emberek fejében rejlő tudást nem lehet úgy birtokolni, mint például egy gépet. A szakszerű, informatikára alapozott TM a tudás hasznosulását szolgálja, de az teljes mértékben így sem kényszeríthető formális keretekbe, jelentős hányada mindig az emberi fejekben marad."