Prim Hírek

Ezek a gondok a Digitális Irodalmi Akadémia jogi és finanszírozási helyzetéből adódnak. 1998-ban az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium nem tudta vállalni, hogy folyamatosan saját keretéből finanszírozza a programot, ezért a Nemzeti Kulturális Alap pénzügyi támogatásával működünk. Mivel az alapítvány két évnél hosszabb időre nem vállalhat semmilyen kötelezettséget, kétévente meg kell újítanunk az írókkal kötött szerződéseinket. Ezenkívül minden évben meg kell pályáznunk az alap által finanszírozott programot, végigcsinálva a hosszadalmas adminisztrációt. Az évente megújítandó pályázat s a kétévente újrakötendő szerződések sok energiát vesznek el. A jelenlegi szabályok nem adnak lehetőséget egy jogi értelemben stabil szerkesztőség kialakítására, ami bizonytalanságban tart bennünket és az írókat egyaránt. Ez a konstrukció azt jelenti, hogy a Digitális Irodalmi Akadémia munkáját bármikor félbeszakíthatják, akár le is állíthatják. Ezen többször próbáltam már változtatni, de eddig nem sikerült. Hamarosan megint lejár a két év, s ismét kísérletet teszek arra, hogy olyan jogi keretet biztosítsunk, amely az akadémiai tagok számára megnyugtató módon lehetővé teszi, hogy életük végéig kapják a felhasználási díjat.

Annak idején sokan kritizálták a tagok kiválasztásának módját...

Négy évvel ezelőtt a Kossuth-díj és a babérkoszorús kitüntetés automatikusan alkalmazható normatív szűrőként működött. Az adott lehetőségek közül véleményem szerint ez volt a legjobb megoldás. Ha például bizottságot kértünk volna fel, az legalább ekkora vitákat eredményezett volna. A Digitális Irodalmi Akadémia 39 taggal alakult, s jelenleg 61 tagja van. Az alakuló ülés első döntése az volt, hogy a résztvevők Digitális Irodalmi Akadémiára módosították a Digitális Halhatatlanok elnevezést. Az akadémia évente legalább egyszer ülésezik, amikor a tagok többfordulós szavazásának eredményeként megválasztja új tagjait. A bekerülésnek különleges értéket ad, hogy a pályatársak elismerését jelzi. 1998-tól három éven keresztül a közelmúltban elhunyt szerzők közül is választhattak a tagok: minden évben az öt legtöbb szavazatot kapott alkotó kerül be. A posztumusz tagok esetében a Petőfi Irodalmi Múzeum az örökösöktől megvásárolja a kézirathagyatékot vagy annak egy részét, a Digitális Irodalmi Akadémia pedig a szerző műveinek elektronikus felhasználási jogát - összesen kétmillió forintért.

1998-ban sokan kifogásolták, hogy a kormány miért alapított új intézményt ahelyett, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárra bízta volna a feladatot.

A kormány nem alapított új intézményt, hanem a néhány hónappal korábban létrehozott Magyar Irodalom Háza Kortárs Irodalmi Központjára bízta a program megvalósítását, amely teljes mértékben beleillett annak tevékenységi körébe. Ezen intézmények megszüntetésétől, 2000 őszétől az akadémia a Neumann János Digitális Könyvtár keretei között működik. Úgy gondolom, hogy ez - a Magyar Elektronikus Könyvtár érdemeit elismerve - megalapozott döntés volt, mert a művek digitalizálásán kívül életrajzot, bibliográfiát, szakirodalmat is közlünk az egyes szerzőkről, valamint havonta folyósítjuk az íróknak a felhasználási díjat, újságokra, irodalmi folyóiratokra, internetre fizetünk elő a tagoknak, megfestetjük az általuk kiválasztott művésszel a portréjukat, amire a MEK mint civil kezdeményezés nem lett volna alkalmas.

Hogyan halad a digitalizálás?

A Neumann János Digitális Könyvtárral együtt kezdtük el a művek digitalizálását, 1998 nyarán, SGML formátumban. Akkoriban ez a döntés nagy ellenállást váltott ki. Sokan úgy vélték, a választott formátum túlságosan nehézzé, bonyolulttá teszi a feldolgozást. Az idő azonban minket igazolt. Eleinte nem volt könnyű dolgunk, hiszen ilyen terjedelmű és típusú anyag SGML-feldolgozásában akkoriban még senkinek nem volt tapasztalata. Két évbe telt, amíg a módszereket kidolgoztuk, és elkészült annyi jó minőségű digitalizált anyag, hogy megnyithattuk honlapunkat. A program tervezésekor azt hittük, erre sokkal hamarabb sor kerül, de a gyorsaság helyett mindig a minőségre összpontosítottunk. A szerződés a digitalizálást végző céggel nemrég lejárt, és új közbeszerzési pályázatot írtunk ki, amely eredménytelenül zárult, mert olyan magas összegért vállalták volna a munkát, ami nem fért bele az akadémia költségvetésébe. Így most mi magunk alakítunk ki egy szervezetet, hogy továbbra is nagy mennyiségű digitalizálást tudjunk finanszírozni. Kétszer is időt veszítettünk ezen a téren: induláskor a módszerek kialakítása, most pedig az eredménytelen közbeszerzési eljárás miatt. Szeretném, ha ezt a hátrányt mihamarabb le tudnánk dolgozni, és 2003 végére eljutnánk oda, hogy befejeződik a tagok lényegi életművének digitalizálása. Természetesen lesznek kivételek, hiszen az irodalmi szakértők teljesítőképessége is véges. A digitalizálás számos fázisa, többszöri alapos kontroll után ők végzik az internetre kerülő szövegek végső ellenőrzését.

Ezenkívül mi az irodalmi szakértők feladata?

Megírják az akadémia tagjainak részletes életrajzát, összeállítják műveik bibliográfiáját és a róluk szóló szakirodalom jegyzékét, s előkészítik digitalizálásra a műveiket. Minden szerzőt megkértünk, hogy válasszon magának egy szakértőt, akiben megbízik, aki jól ismeri a műveit. Az irodalomtörténész közvetít köztünk és az írók között. Az internetre először az író által legfontosabbnak tartott művek kerülnek fel, aztán fokozatosan a teljes életmű. Jelenleg több mint 400 kötet, 20 000 mű szerepel a honlapunkon. A Digitális Irodalmi Akadémia rendszerezett kortárs irodalmi anyaga világviszonylatban is egyedülálló. A szerzői jog miatt a közlésnek komoly anyagi vonzatai vannak, ezért támogatás nélkül nem boldogulnánk. A program létrejötte az állami mecenatúra újszerű példája. Honlapunk az irodalommal foglalkozók és iránta érdeklődők számára különleges kincsesbánya: az egyetlen hely, ahol élő vagy közelmúltban elhunyt írók után nyomozhat bárki, sokféle szempont szerint kutatva az őt érdeklő információk után. Célunk, hogy minden adatunk forrásértékű legyen, a lehető legkevesebb tévedés csússzon be. Tisztában vagyunk vele, hogy a keresés a teljes életművek felkerülése után lehet majd igazán erdményes, ezért szeretnénk minél hamarabb befejezni a digitalizálást. Teljességre törekszünk, kompromisszumok nélkül.

Számítógépes körökben gyakran elhangzik a vád, hogy túlságosan nehéz bejutni ebbe a fantasztikus irodalmi kincsesbányába. Egyrészt azért, mert sok kép van a honlapon, másrészt mert a vékonyabb pénztárcájú emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy Java-programot használjanak.

Mindig ragaszkodunk a legmodernebb számítógépes technikához, hiszen ezen a téren nagyon gyors a fejlődés: ami ma csúcsminőségnek számít, két éven belül elavul. Ugyanakkor a Digitális Irodalmi Akadémia célja, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a kortárs magyar irodalom, ezért honlapunk hamarosan az internetezésre alkalmas leggyengébb géppel is elérhető lesz.

Sokan olvasnak irodalmat az interneten?

Induláskor többen kételkedtek benne, hogy látogatott lesz a honlap. Tény, hogy a hagyományos olvasás élményét a komputer nem adja meg, de nem is várható el tőle. Ami a számítógépen van, az információ, legyen egy rövid vers vagy egy több ezer oldalas regény. Ez utóbbit nyilvánvalóan nem olvassa el senki a komputer előtt ülve, de kedvére kutathat a szövegben, letöltheti, saját céljára ki is nyomtathatja. Sokan aggódnak, hogy meg lehet-e akadályozni az akadémia honlapjáról letöltött művek engedély nélküli sokszorosítását. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy bízni kell az emberekben. Egy komoly könyvkiadó nem tesz ilyet. Kölcsönös megállapodás alapján, egymás érdekeit tiszteletben tartva természetesen lehetséges az együttműködés. Mi mindenesetre pontosan megfogalmazva felhívjuk az érdeklődők figyelmét arra, hogy mire használhatják a közölt műveket.

Az olvasók megszokták a számítógépen történő olvasást. Az írók is, hogy szövegszerkesztő programmal dolgozzanak?

Tudomásom szerint az akadémiai tagok többsége változatlanul tollat vagy írógépet használ. Az utókornak ez azért jó, mert lesznek kéziratok. Aki számítógépen levelezik és dolgozik, annak a levelezését, műveinek első változatait, azok alakulását legfeljebb akkor kutathatják a kíváncsi utódok, ha ő maga lemezre menti az anyagokat. Sosem késő, hogy megismerjük a számítógépet. Bizonyíték erre Határ Győző esete, aki nyolcvanévesen kezdte el használni, s azóta már csak komputerrel dolgozik. Internetezni is megtanult. Idős fejjel sem volt rest, hogy belevesse magát egy számára addig teljesen ismeretlen eszköz használatának elsajátításába, ami segít neki az írásban és a tájékozódásban. Maga fedezte fel a számítógép fantasztikus lehetőségeit - saját tapasztalatom alapján mondhatom, így sokkal izgalmasabb, mint egy tanfolyamon elsajátítani a tudnivalókat.

Izgalmakban bőven van részük, hiszen ősszel fontos döntések születnek majd az akadémiával kapcsolatban...

Reméljük, hiszen a program távlataihoz képest rendezetlen jogi és pénzügyi helyzetünket végre hosszabb időtartamra tisztázni kell. Különös tekintettel arra, hogy év végén lejár az írókkal kötött szerződésünk, ami a program folytatása esetén a feltételrendszer korszerűsítését is időszerűvé teszi. Az akadémia elleni támadások ma már nem olyan élesek, mint alapításakor voltak. Mindenki elismeri a program vitathatatlan értékeit. Boldog lennék, ha - ahogy a igényként többször elhangzott - az írókhoz hasonlóan más művészeti ágak kortárs alkotói is megkaphatnák a lehetőséget műveik digitalizálására.