Jót akarok! Jól akarod?
De kérem szépen, micsoda dolog, hogy csak a CRM-projektek ma leggyakoribb alanyai - pénzintézetek, telefontársaságok, kereskedelmi hálózatok - gazsulálnak nekem! Ha már ez a módi, minden belőlem élő szereplőtől - állam bácsitól, az önkormányzattól, a szórakoztató- és oktatási intézményektől, az egészségügyi ellátástól, a szervizcégektől s még sorolhatnám - ilyen bánásmódot várok! Sőt azt szeretném, hogy elsősorban ők versengjenek a kegyeimért! De mert ezek némelyike bizony nonprofit, vagyis közérzetem állapotához nem fűződik elemi érdeke, meglehetősen nehéz - mondhatni nem kifizetődő - rávezetni, hogy nemhogy megéri a kedvemben járni, de anyagi áldozatot is érdemes hoznia érte, mert ha nem is azonnal, de meghálálom. És a mai, rohanó világunkban businessből élő - mint például a már említett, CRM-re szakosodott - cégek bizony nem szeretnek széllel szemben...
De a valódi ok, ami miatt nehezen tűröm a jelenlegi CRM-politikát, hogy nem kiválasztott szeretek lenni, hanem én szeretek választani. Zenét, illatot (hangulatomnak megfelelőt), kiskocsmát, barátot, munkahelyet, sétateret (ezért nem szeretem a sétálóutcát), könyvet. És nem az internetről, mert imádom a friss könyv töményen csakis kereskedésekben érezhető illatát. S mindezt, ha úgy hozza kedvem, akár ötletszerűen is.
Egy kicsit kanyarodjunk vissza a téma kapcsán állam bácsihoz. Elhúzta orrunk előtt a mézesmadzagot, mondván, gondoskodóból szolgáltatóvá óhajt válni (a váltások korát éljük), de annak feltételrendszerét, hogy képesek legyünk fogadni nemes szolgáltatásait, kínkeservvel akaródzik csak megteremtenie. Pedig itt nem kellene forráshiányra hivatkoznia, mert ha nem négyéves periódusokban, s köztük hatalma megroppanásában, hanem az őt pénzelő állampolgárok érdekében gondolkodna és cselekedne, roppant megtérüléseket lenne képes CRM-et alkalmazva felmutatni. Mert nézzük csak, hányféle területen összegyűlt (az APEH, a rendőrség, a határőrség, az egészségügyi és oktatási intézmények stb. működése közben felhalmozott) adat, információ van a keze ügyében, amellyel - a vonatkozó szabályokat betartva - minden területet valós adatok alapján optimalizálhatna, és minden külön apparátus nélkül olyan tisztességes bevételre tehetne szert, amely busás ellenértéke lenne a rendszerek kiépítése és üzemeltetése során felmerülő költségeknek. Többek között nem kellene bizottságosdit játszania, mert a föld- és illetékhivatal, illetve az önkormányzatok által kiadott engedélyek, a gáz-, a hő- és az áramszolgáltatók fogyasztói, valamint az APEH adatait összeeresztve egyértelművé válhatnának például a hivatali visszaélések, feltárható lenne a "szürkegazdaság" és sok rejtett gazdasági bűncselekmény, kiderülnének a céges összefonódások és ki tudja, még mi minden. S persze mi, állampolgárok is "átláthatóbbá", megismerhetőbbé válnánk.
De hát rajtunk, minden oldalról manipulált, kis átlagállampolgárokon kívül ez ma kinek lenne érdeke? Ezért maradunk tisztelettel csupán az üzleti világ CRM-hálójában, s majd úgy teszünk, mintha körülöttünk forogna a világ.
Kapcsolódó cikkek
- Milyen lesz a jövő közlekedése?
- 77 ezerrel több mobil-előfizető júniusban
- Árcsökkenésre várva: lassuló PC eladások
- Kimentek a divatból a vírusok?
- Várakozások feletti PC-eladások
- Fej fej mellett az Internet Explorer és a Firefox
- A szervezetek nem tudják szavatolni a személyes adatok biztonságát
- Az Avis Europe budapesti központja a Coda-Financials-t választotta
- IT: Amerika a legversenyképesebb, Magyarország térségi első
- Májusban tovább nőtt a szélessávú előfizetések száma