Prim Hírek

Fegyveres őrök kíséretében szállították a szakemberek a Széchenyi István Egyetemre azokat a történelmi ereklyéket, amelyek pótolhatatlan adalékot jelentenek hazánk XII–XVIII. századi történetéhez. Dr. Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatóhelyettese kifejtette: tavaly ünnepeltük II. András király Aranybullájának 800. évfordulóját. Ennek kapcsán vetődött fel, hogy érdemes volna a legkorszerűbb tudományos módszerekkel megvizsgálni a hazánkban fennmaradt valamennyi aranybullát – azaz királyi aranypecsétet –, amire eddig sohasem került sor.

Dr. Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatóhelyettese, dr. Kiss Etele, a Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa, dr. Zsoldos Ibolya, a Széchenyi István Egyetem Anyagtudományi és Technológiai Tanszékének professzora, dr. Kozma István, az egyetem Röntgen–CT Laboratóriumának vezetője, dr. Hargitai Hajnalka professzor, az egyetem Anyagtudományi és Technológiai Tanszékének vezetője és Orosz Péter ötvös restaurátor a laboratóriumban, egy 1258-ból származó aranybulla vizsgálata előtt. (Fotó: Májer Csaba József)

„A nevezetes 1222-es oklevélről, az Aranybulláról tudjuk, hogy hét példányban készült, amelyek azonban elvesztek, csak átiratokból ismerjük a szövegét. Számos aranypecsét ugyanakkor átvészelte a történelem viharait Magyarországon, amelyek közül nyolc a mi intézményünk, négy pedig a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van. Valamennyit elhoztuk a Széchenyi István Egyetemre, itt található ugyanis hazánkban a legjobb olyan berendezés, amivel ipari CT-felvételek készíthetők. A bullák szerkezetére, anyagára, készítési technikájára vagyunk elsősorban kíváncsiak” – fejtette ki dr. Rácz György. Hozzátette: II. Andrástól egy 1221-es és egy 1224-es oklevélen maradt fenn aranypecsét, amelyek ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek, ilyen függhetett az Aranybullán is. (Van még egy II. András-kori példány egy 1233-as oklevélen az esztergomi Prímási Levéltárban is, de ők az utolsó pillanatban lemondták a projektben való részvételt, így az ott őrzött pecsétek – a másik egy Hunyadi Mátyás-pecsét – sajnos kimaradtak a kutatásból.)

IV. Béla király 1258-ban készült aranybullája. (Fotó: Májer Csaba József)

A hazai aranybullák közül a legrégebbi – egy kisméretű, két préselt darabból összeállított – III. Bélától (1172–1196) származik, a legkésőbbi pedig Mária Teréziáé (1740–1780), amelyet az erdélyi kiváltságlevélre erősítettek. Különleges példány Imre királyé 1202-ből, amelyen a magyar sávozott címer legkorábbi datált ábrázolása látható. Ezeken kívül IV. Bélától (1235–1270) négy, IV. (Luxemburgi) Károly német–római császártól (1355–1378) kettő, I. Mátyástól (1458–1490) és II. Ferdinándtól (1619–1637) egy-egy aranypecsét maradt fenn (Mátyásé Sopron város 1464-es kiváltságlevelén). Orosz Péter, a kutatócsoport tagja, az Iparművészeti Múzeum ötvös restaurátora, a Néprajzi Múzeum állományvédelmi csoportvezetője szerint a CT-vizsgálatok nyomán látszanak a készítéstechnikára utaló jelek – például peremhajtások, forrasztási nyomok –, valamint kimutathatók a cizellálás során használt anyagok maradványai.

II. András király 1221-ből és 1224-ből fennmaradt aranybullája. (Fotó: Májer Csaba József)

Dr. Kozma István, a Széchenyi István Egyetem Röntgen–CT Laboratóriumának vezetője elmondta, hogy a laborban elsősorban anyagvizsgálatokat, roncsolásmentes káreset-analíziseket, elektronikai alkatrészek vizsgálatát, geometriai méréseket, elemzéseket végeznek külső partnereknek, de az elmúlt másfél évtizedben több történelmi jelentőségű kutatásban – így például Széchényi Pál kalocsai érsek Nagycenken található múmiája, valamint a Szent László-herma vizsgálatában – is részt vettek. „Nagy előnyt jelent, hogy nálunk található az ország legnagyobb teljesítményű ipari CT-berendezése. Ezzel rendkívül pontos, nagy felbontású felvételek készíthetők, akár nagyobb falvastagság esetén is. A gép mikrofókuszú röntgencsővel és síkdetektorral is rendelkezik, aminek köszönhetően rendkívül szép rekonstrukciót, »digitális másolatot« tud készíteni a vizsgált tárgyakról, így az aranybullákról” – részletezte dr. Kozma István.

Dr. Rácz György végezetül elmondta: a két közgyűjtemény – a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum –, valamint a többi konzorciumi partner összefogásával tovább folyik az aranybullák vizsgálata, amelynek eredményeiről közös tudományos publikációban számolnak majd be.