Kibernetika és nemzetbiztonság

MTI Sajtóadatbank, 2001. március 27. 12:33
Condoleezza Rice, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadónője a minap egy washingtoni rendezvényen mondott beszédében az eddiginél szorosabb partneri kapcsolatot szorgalmazott az üzleti világ és a hatóságok között, hogy közösen állják útját a létfontosságú amerikai infrastrukturális hálózatokat megcélzó számítógépes fenyegetéseknek.
Voltaképpen ez volt Rice első nagyobb lélegzetű beszéde azóta, hogy beiktatták hivatalába. Önmagában az is jelzésértékű, hogy a "szűzbeszéd" témájául nem az orosz fenyegetést választotta (pedig elhangzásával nagyjából egyidejűleg olvasták fel az amerikai külügyi illetékesek az orosz nagykövetnek a kémkedés miatt persona non gratává minősített orosz diplomaták névsorát), és nem is a kínai fenyegetést (pedig ugyanezekben a napokban szónokolt Washingtonban Csien Csi-csen miniszterelnök-helyettes arról, hogy a Tajvannak nyújtandó amerikai hadfelszerelési támogatás "olajat öntene a tűzre").

A nemzetbiztonsági tanácsadó - olyan emberek hivatali utóda, mint Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski - arról beszélt, hogy az elektronikus adatforgalom megbénítása milyen drámai következményekkel járhatna. Ez már nem a geopolitikai egyensúlykeresés világa, itt már nem országhatárok vonalvezetéséről, de még csak nem is a világot behálózó, információtovábbító kábelkötegeknek - az olajvezetékek biztonságához hasonlítható - biztonságáról van szó. Nem az önmagában mit sem érő hardver, a "lélek nélküli test" áll a figyelem középpontjában, hanem az információ tartalma, illetve a továbbítás mikéntjét megszabó program, a szoftver, ami olyan értelemben is "szoft", vagyis "lágy", hogy aki hozzáfér, az könnyedén változtathat rajta. És minden apró változtatás beláthatalan következménnyel járhat.

Condoleezza Rice szerint szimulációs tesztek arról tanúskodnak, hogy néhány, jól képzett és összehangoltan cselekvő hacker (kódfeltörő) megbéníthatja a legtöbb kulcsfontosságú rendszert, a nagyfeszültségű elektromos hálózattól a segélyhívó telefonszám riasztó hálózatáig.

Az Egyesült Államokban az energetikai és a távközlési rendszerek durván 90 százaléka magánkézben van, tehát az üzleti világ közreműködése nélkül nem lehet felkészülni olyan teendőkre, mint például a rendszer gyors újraindítása a rossz szándékú külső beavatkozásból fakadó leállás után. A nemzetbiztonsági tanácsadónő közlése szerint a nyár végére kell elkészülnie annak az országos tervnek, amely a "derült égből villámcsapás" ilyen fajta eseteire meghatározza a teendőket.

Az együttműködési program - hivatalos elnevezése szerint: "Partnerség a Létfontosságú Infrastruktúra Biztonságáért" - számos területen, így például a trösztellenes (piaci versenyt védő), a felelősségi, a titkosítási-adatvédelmi, illetőleg az ipari kémkedésre és az üzleti titokra vonatkozó szabályok tekintetében külön kongresszusi, jogalkotói lépéseket igényel.

A szükséges változtatások fő iránya kézenfekvő: az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztése. A vállalatok az esetek széles körében hagyományosan és mindmáig megtagadhatják, hogy a kormányzattal megosszanak bizalmas belső cégadatokat - hiszen esetleg megalapozott lehet az az aggodalmuk, hogy az adat a kormányzattól elszivárog a konkurenciához. Különösen vonatkozik ez a vállalati tevékenység infrastruktúrájának gyenge, sérülékeny pontjaira, szegmenseire. Ha nincs nyomós közérdek, a hatóságnak nincs joga kutakodni ezekben. A fent említett, kibernetikai-infrastrukturális veszélyek nyomós közérdeket keletkeztetnek. És az FBI éppen azokra a bizonyos gyenge láncszemekre kíváncsi a leginkább.

Az internetes biztonság igénye sokkal szélesebb körben fogalmazódik meg, mint amit "pusztán" az életbevágó országos infrastrukturális rendszerek védelme jelent. Kiterjed olyan területekre is, ahol nem a vállalati üzleti titok védelmének az elvével ütközik a közjó érdekében szükséges adatszolgáltatási kötelezettség, hanem az egyénnek a magánélet háborítatlanságához fűződő jogával, az úgynevezett privacyvel.

Condoleezza Rice nyomatékkal szólt arról, hogy az ilyen, ellentétes előjelű szempontok között nem elsősorban "karambol-szabályokkal" ("ütközés esetén melyik az erősebb?") kell rendet teremteni, hanem meg kell keresni azokat a magatartásfajtákat, amelyek a "közös nevezőt" jelenthetik e szempontok között.

Kitűnő elv, és a politikusra tulajdonképpen nem is lehet neheztelni, ha egy ilyen jótanács elzengése után lelép a pódiumról, és a részletek kidolgozását már ráhagyja a szakemberekre. Akiknek lesz munkájuk bőven.

Kulcsszavak: trend security

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Huszadik alkalommal adták át a Hégető Honorka-díjakat

2024. november 21. 16:58

Hosszabbít ’Az Év Honlapja’ pályázat!

2024. november 19. 09:54

Törj be a digitális élvonalba: Nevezz ’Az Év Honlapja’ pályázatra!

2024. november 14. 16:36

A virtuális valóság az egészségügyet is forradalmasíthatja

2024. november 12. 18:01