Prim Hírek

Időről időre lelkes újságírók, gazdasági szakemberek próbálják helyre rázni a szavak értelmét. Nemrég a HVG hasábjain Szabó Zoltán Szómágia című cikkében kísérelte meg értelmezni a leggyakabban előforduló internetes kifejezéseket. Szabó Zoltánról tudni kell, hogy nem csak újságírással foglalkozik, hanem a MOL Rt. e-business szakembere is, így nagy eséllyel állíthatjuk, hogy amit ír, az helyén való. Mégis van néhány pont, amelyben nem értünk egyet. Jelen írásomban főbb vonalakban felvázolnám a cikk struktúráját, és leírom véleményemet a – szerintem – vitatható megállapításokról.

Előzetesen fontos megjegyezni, hogy a legtöbb félreértés abból eredhet, hogy az adott fogalmakat ki szűkebben, ki tágabban értelmezi, nem lévén központi szervezet, amely egzakt jelentéstartalmat adjon nekik.

Ahogy Szabó Zoltán cikkéből is kiderül, kezdetben volt az EDI (Electronic Data Interchange), a vállalatok közt kihúzott kábelen folytatott elektronikus, szabványos formátumú adatcsere. A rendszer bevezetésének rendkívül költséges, és a későbbi technológiákhoz képest rugalmatlan mivolta miatt az Internet elterjedésével egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek a hasonló célt szolgáló webes alapú üzleti alkalmazások. Az alkalmazást használók kommunikációs csatornája lehet az internet, a belső vállalati hálózat (intranet), illetve az EDI egy újabb fajtája, a web alapú direkt kapcsolat, a WebEDI.

eBusiness

Ezzel el is érkeztünk a legtágabban értelmezhető szóhoz, az eBusiness-hez. A kifejezés legtágabb értelemben elektronikus üzletvitelt jelent, ám így a közvetlen modemes kapcsolattal kommunikáló ügyviteli, központi kereskedelmi rendszerek is ide tartoznak. Ha azonban egy bolthálózat egyes egységeinek direkt modemes kommunikációját a központi szerverrel az eBusiness kategóriájába soroljuk, azzal az internet előtt több évvel már létező technológiára is kiterjesztjük a fogalom jelentését.

Mivel azonban egy speciálisan az új gazdaságot fémjelző kifejezésről van szó, szűkítsük le a jelentését arra, hogy az eBusiness a kommunikációhoz az internetet vagy intranet hálózatot igénybe vevő, főként web alapú alkalmazásokat használó üzletvitel. Digitalizált üzletvitel, amely felöleli mind a vállalaton belüli, a vállalatközi, és a végfelhasználók felé történő információcserét.

Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy vállalati levelezőrendszer már az eBusiness kategóriájába tartozik. Én személy szerint ezzel értek egyet, egyesek azonban tovább szűkítik a fogalmat, és nem csak technikai, de működésbeli feltételekhez is kötik az eBusiness jelenlétét.

Állításuk szerint az eBusiness kritériuma a vállalat digitalizált, központosított adat és dokumentumtára (az ún. tudásbázis), valamint a vállalat különböző rendszereinek szabványos kommunikációja.

Szabó Zoltán cikkében még ennél is több elvárást támaszt az eBusiness elé, amelyben szerepel vállalati portál, és digitális aláírás is, a kritériumok összességét azonban valószínűleg az elvárások maximumaként írja.

eCommerce

Az eBusiness egyik eleme az elektronikus értékesítés, vagyis az eCommerce. Sokan ezt a fogalmat is tágan értelmezik. Elektronikus kereskedelemmel foglalkozó szakmai szervezetek gyakran például a hálózatban működő hagyományos kasszarendszereket is mint eCommerce rendszereket említik.

Megint csak azt mondanám, hogy kössük a fogalmat az internetes, intranetes működéshez. Felmerül egy kérdés, vajon a web alapú alkalmazás kritériuma-e az eCommerce-nek? Szakemberek szerint egyre nagyobb teret fog hódítani ugyanis a mobil eszközökön folytatott kereskedelem. Ha az m-commerce-szet egyenrangúnak tekintjük, és technikai oldalról választjuk szét (az egyik html, a másik wml alapú), akkor az eCommerce szükséges összetevője a web alapú alkalmazás.

Ha azonban függetlenítjük a fogalmat az interfésztől, akkor egy kalapba helyezünk minden interneten / intraneten történő kereskedelmi akciót, ami nagyon felhígítja a fogalmat. Innentől kezdve elektronikus kereskedelemnek számít minden e-mailen elküldött megrendelés, és elektronikus kereskedelmi rendszernek egy levelező szoftver, egy chat program, vagyis minden internetes alkalmazás, ami kommunikációra alkalamas.

Furcsának találom, hogy Szabó Zoltán az eBusiness-szel szembeni szigora ellenére az eCommerce esetében még ennél is tovább megy, és azt írja: “Már eCommerce-nek nevezhető az is, ha egy egyszerű honlapon felsoroljuk termékeinket, ám a fogyasztó az utcasarkon vásárolja meg azokat.” Ebben az esetben a web tulajdonképpen e-commerce alkalmazások összessége. A web oldalak nagyrészének célja, hogy valamilyen terméket és/vagy szolgáltatást értékesítsen. Ha ezt eCommerce-nek nevezzük, akkor a használhatatlanságig hígítottuk a fogalmat.

Az eCommerce formái

Az elektronikus kereskedelemnek a cég működése szempontjából alapvetően kétféle felosztását említhetjük. A B2C (business-to-consumer, vagyis kiskereskedelem) és a B2B (business-to-business, vagyis nagykereskedelem). Az első esetben a vásárlók végfelhasználók, a B2B esetében viszont a vásárlók továbbértékesítés céljából rendelnek. Egyéb formákat, mint a B2G (business-to-government), P2P (person-to-person) jelen írásomban nem részletezem.

Tevékenység szempontjából is két oldala van, az eladás és a beszerzés. Ezeknek szinte minden esetben külön szoftverrendszerek képezik az alapját, de sokszor egész más osztályhoz is tartozik.

Az eladás intézhető saját online bolton keresztül, vagy akár virtuális piactereken, az ún. eMarketplace-eken keresztül. Ez utóbbiak főleg a B2B területre koncentrálnak, de népszerű az olyan termékek B2C kereskedelme is az eMarketplace-eken, mint az irodaszerek, írószerek, számítástechnikai eszközök, vagy éppen az irodabútorok.

A saját online bolt előnye a teljes mértékben a cég igényeire szabott funkcionalitás. A viszonteladók felé történő kereskedelemben így ez a meglévő partnerek kiszolgálására megfelelő megoldás. Az eMarketplace-ek előnye, hogy számos cég vesz részt a kereskedelmében, így új, potenciális vásárlókhoz juthatunk általa.

Legalább annyira gyorsan nő a népszerűsége az elektronikus úton végzett beszerzésnek, vagyis az eProcurement-nek is. Minden eladás vevői oldala a beszerzési folyamat része. Ha ez az interneten keresztül történik, eProcurement-ről beszélhetünk.

Szabó Zoltán cikkében az eProcurement-ről, csak mint olyan javak és szolgáltatások beszerzéséről beszél, amelyeket maga a vállalat fogyaszt el. Én nem tudom, miért szólna csak erről az elektronikus beszerzés, miért vonnánk meg ettől a kifejezéstől olyan tartalmakat, amelyek hozzá tartoznak. Ha egy autógyár beszállítóitól az egyes alkatrészeket és elemeket egy saját beszerzési rendszeren keresztül rendeli, véleményem szerint nyugodtan beszélhetünk eProcurementről. Tehát ezzel a szóval nem feltétlenül egy rendszert, hanem csak a folyamatot jelöljük. Egy online piactér vevői oldala is eProcurement.

Ezzel a végére értünk az elektronikus kereskedelem legfontosabb alapkifejezéseinek. Még rengeteg szót kellene tisztázni ahhoz, hogy az üzleti élet szereplői mind ugyanarra gondoljanak, mikor az elektronikus üzletvitelről beszélnek. Egyáltalán nem biztos, hogy az én megállapításaim bizonyulnak helyesnek, de az biztos, hogy a vállalatok vezetői csak akkor lesznek képesek a gyakorlatba átültetni az eBusiness fogalmát, ha pontosan tudják, hogy miről beszélnek.