Prim Hírek

Horváth Pál: – Úgy tűnik, hogy talán egyetlen momentumtól eltekintve megelégedésünkre szolgál a törvény, számos célt sikerült elérni, ami valamennyire mégis ennek a körnek a sikere. Amit talán többen kifogásolni fognak, mert hátrányosnak tartják, az az, hogy a törvény miért terjeszti ki az internetdíj-megosztást a telefonon kívüli elérésre is.

B. O.: – Mondjon néhány konkrét példát, mi változott meg vagy került be a törvénybe az alternatív szolgáltatók kezdeményezésére!

H. P.: – Szakmai berkekben már ismertté vált, de talán a felhasználók számára is azzá válik az unbundling kifejezés, ami lényegében az előfizetői hurok felbontását, hozzáférhetővé tételét jelenti. Igen komoly eredménynek mondható annak elérése, hogy a helyi szakasz birtokosa, a domináns szolgáltató, tehát gyakorlatilag a Matáv ne önkényesen, saját kritériuma szerint szabhassa meg az átadás feltételeit. A törvény szerint ezt részletes hatósági szabályozásban kell lefektetni.

B. O.: – Az alternatívoknak ez nyilván kedvező, de vajon fog-e működni?

H. P.: – Magától igazából sehol sem működött. Ezért aztán mindenütt szükség volt erőteljes hatósági közreműködésre. Egyébként jellemző, hogy egyes hozzáférési szolgáltatók rászállnak erre a területre, és bevonulnak a telefonközpontokba, eszközeiket ott elhelyezve úgynevezett last mile (utolsó mérföld) szolgáltatásokat nyújtsanak másoknak. Részben a helyi telefonszolgáltatók ellenállása, részben pedig a realitásoktól elrugaszkodott üzleti várakozások nem teljesülése miatt több új piaci szereplő – főleg az USA-ban – képtelen volt megvalósítani a helyi elérési szolgáltatás nyújtására épített üzleti céljait, ezért vagy tönkrement, vagy pedig felhagyott a tevékenységgel.

Valószínűleg lesz ilyen Magyarországon is. Mi nagyon örülünk annak, ha a helyi hálózat tulajdonosai megnyitják rendszerüket teljes körű (full) unbundlingra, de arra is szükség lenne, hogy részleges unbundling szolgáltatás révén bit stream access szolgáltatást nyújtsanak a mostaninál kedvezőbb feltételekkel. Erre egyébként a törvény jóvoltából immár kötelezettsége van a domináns szolgáltatónak. Nagyon fontos az is, hogy a társszolgáltatók között a szolgáltatás nagykereskedelmi jellegének meg kell jelennie. Eddig a társszolgáltatók is kiskereskedelmi feltételekkel fogyasztottak, ami rossz a jogviszony tekintetében is, de mindenképpen rossz az árakat tekintve.

B. O.: – Erre mondhatnánk, hogy ez a szolgáltatók belügye. De vajon jó lesz-e a felhasználóknak?

H. P.: – Nyilvánvalóan előnyökkel jár számukra is. És egyáltalán nem kell, hogy rossz legyen magának a domináns szolgáltatónak.

Szintén a felhasználók érdekeit is szolgálja a szabad távolsági és nemzetközi távbeszélőszolgáltató-választás nagyon rövid határidővel történő bevezetése. A törvény-előkészítés során azt szorgalmaztuk, hogy a szolgáltató-előválasztást és a hívásonkénti szolgáltatóválasztást a lehető legkorábbi időpontban bevezessék. Ugyancsak megelégedésünkre szolgál, hogy a törvény honorálja az infrastruktúra létesítését.

A kapcsolt vonali internetelérés díjmegosztása szintén találkozik érdekeinkkel és céljainkkal. Úgy gondolom, az információs társadalom kialakulásának szintén alapvető feltétele, hogy ne telefondíjjal számoltassák el az internet telefonos elérését. A törvény ezt egyrészt a tarifa szabályozásával kezeli, másrészt pedig ezt a csökkentett elérési díjat is megosztja a telefon- és az internetszolgáltató között. Úgy látjuk viszont, hogy a szabályozás túllőtt a célon, amikor a díjmegosztást előírta a bérelt vonali internet elérésre.

Kibontakozóban a verseny

B. O.: – Eszerint az alternatívok akkor már nem annyira lelkesek, ha az ő kárukra is reguláz a törvény. De összességében nyilván új lehetőségeket is teremt a PanTel számára...

H. P.: – A felvetést nem tartom helyénvalónak, mivel itt nem az alternatívok káráról és érdekeiről van szó, hanem a rendelkezés céljáról, indokoltságáról és végrehajthatóságáról. A törvény által megnyitandó új lehetőségek tekintetében pedig mindenki azt gondolta, hogy ez a törvény a telefonszolgáltatási monopólium feloldásával hozza számunkra a legnagyobb változást. Valójában azonban nem, hiszen a telefonpiacon nem az új törvény generálta fejleményekkel debütálunk, az már megtörtént 1999 nyarán, s ma is jelen vagyunk, igaz, IP-alapon. A törvény ehhez csak annyit tesz hozzá, hogy ezentúl nemcsak IP-alapon szolgáltathatunk, és természetesen ezzel élni is kívánunk. Igazából az összekapcsolás és az árszabályozás területén jelentkezik erőteljesebben az áttörés.

B. O.: – Hol és milyen verseny fog kialakulni a telefonpiac egyes szegmenseiben?

H. P.: – A nemzetközi hívásoknál már ma nagy a verseny, és még tovább fog menni. Kibontakozóban van a belföldi távhívás piacán is, megjelentek új szereplők, bár azt hiszem, a belföldi távolsági forgalomnak végül igen kis százaléka kerül majd az alternatívokhoz. Hogy a liberalizáció a helyi telefóniában mit fog eredményezni, ebben a tekintetben meglehetősen szkeptikus vagyok. A telefónia mai fejlettségi szakaszában a klasszikus technológiájú vezetékes telefonnak az ország jelentős részén nem egy másik, klasszikus technológiájú vezetékes szolgáltató a versenytársa, hanem a mobil, és még inkább az lesz a jövőben. Örülnék annak, ha hamarosan megjelenne a kábeltévé alapú telefonszolgáltatás is.

Ami az üzleti fogyasztókat illeti, már ma is többszörösen "megkínálják" a szolgáltatók, ezért itt nem várok döntő változást. Hasonló a helyzet a mobilpiacon, ammelynek kialakult egyfajta önjárása, és annak ésszerűsége szerint fejlődik. Az alternatívok számára persze érdekes a mobilüzletág, mert amikor a mobilszolgáltatók már milliós előfizetői tábort hódítottak meg, akkor e forgalom kezelése a vezeték nélküli infrastruktúrán kapacitásbeli és minőségi korlátokat jelent. Nagy sávszélességigénynél nincs alternatívája az üvegszálnak, így a vezetékes infrastruktúrával rendelkező alternatív szolgáltatók, mint a PanTel, egyre jelentősebb bevételekhez jutnak a mobiloperátorok révén.

Piacvadászat és árverseny

B. O.: – Önök tehát nyernek. És a Matáv vajon veszít-e?

H. P.: – Összességében a Matáv nem lesz vesztese a liberalizációnak, de szükségszerűen veszít dominanciájából, ami kimondottan célja a liberalizációnak. A helyi telefóniában nyilvánvalóan nagyon kicsi lesz a lemorzsolódása, a nemzetközi hívásoknál viszont már nagy, de még így sem fog 60% alá esni a piaci részesedése. A belföldi távhívásban ennél valószínűleg kevesebbet veszít majd, ez megint csak az összekapcsolási szabályozás és az ennek alapján megköthető szerződések függvénye.

A piaci átrendeződésben szerepe lesz a nemrégiben aukción elnyert 3,5 GHz-es frekvenciáknak is, hisz a nagyfogyasztókat a helyi telefonszolgáltatótól függetlenül módja lesz elérni néhány piaci szereplőnek. Az öt kiosztott licencből hármat nem koncessziós telefonszolgáltató kapott, hanem alternatív szereplő: a GTS, az Antenna Hungária és a PanTel. A Matáv ezzel a rádiós infrastruktúrával a Vivendihez vonulhat be, az viszont a Matáv területein szerezhet előfizetőket. Az alternatívok pedig az üzletileg értékes terülteken tudnak a rézkábelesektől függetlenül piacot szerezni.

B. O.: – Tudnak-e az alternatívok annyival olcsóbbak lenni, hogy a Matáv üzleti előfizetőit szolgáltatóváltásra késztessék?

H. P.: – Valójában ez nem kérdés, mert már most is tudunk kedvezőbb árat kínálni, és az ugyancsak ismert, hogy körülbelül mekkora árkülönbséget kell kínálni az ügyfélnek ahhoz, hogy váltson. A lényeges kérdés az, hogy ennek az alacsonyabb árnak mekkora a nyereségtartalma. Azért van szükség a költség alapú összekapcsolási szerződésekre, mert így számunkra is elfogadható nyereségtartalmú lehet az ügyfél számára kedvezőbb árú szolgáltatás. A jelenlegi körülmények között, az eddigi összekapcsolási feltételek szerint gyakorlatilag csak egyetlen cégnek érdemes szolgáltatni ezen a piacon.

Határon innen és túl

B. O.: – Vonzó lehet még a piac újabb szereplők számára?

H. P.: – Viszonylag kicsi ez a piac, és már most is sokszereplős. Nem hiszem tehát, hogy a szereplők száma növekedne, sőt a jelenlegiek közül sem mindenki fog tudni egyedül megkapaszkodni. Két-három nagy csoport jelenléte prognosztizálható, ezek tipikusan egy-egy mobilszolgáltatót és egy-egy infrastruktúra-tulajdonost foglalnak magukban, valamint esetleg egy-két csoportfüggetlen alternatív tud megmaradni. Elég világosan látszanak a magyar piac méretéből adódó korlátok, így az itt jelen lévő cégeknek egyre inkább a külpiacon is terjeszkedniük kell. Egyrészt eleve olyanok jönnek ide, akik több országban érdekeltek, és itteni jelenlétük ennek csak egy eleme, azok pedig, akik csak itt működnek, külföldön igyekeznek terjeszkedni. Ez utóbbira példa a Matáv és egyre inkább a PanTel is.

Vannak olyan kisebb szereplők, amelyek regionális piacépítő politikájuk következő lépéseként érkeztek el Magyarországra, de nemcsak ennek a piacnak a potenciáljára építenek. S ez azért fontos, mert egy piacon a részesedést ésszerű erőfeszítéssel és költséggel csak egy határig lehet növelni, s nem biztos, hogy azon túl érdemes. Ezért inkább olyan térségekbe kell menni, ahol ésszerű erőfeszítésekkel lehet újabb üzleti lehetőséget találni.

B. O.: – A kilátásba helyezett konszolidáció jegyében mi történhet az eladósorban lévő PanTel társasággal?

H. P.: – A PanTel révén nemcsak egy vállalat, hanem egy regionális üzleti lehetőség értékesítése is folyamatban van. Arra számítok, hogy a PanTel új tulajdonosa ezt a piaci pozíciót, ezt a lehetőséget hasznosítani kívánja. Erős magyarországi piaci és infrastrukturális jelenlétet és gyorsan növekvő regionális jelenlétet szerezhet meg a vevő.