Prim Hírek

Ami az alapkérdést illeti, mind a szabályozók képviselői (a szabályozás és a feltételrendszer volt az első nap fő témaköre), mind a szolgáltatók, kutatók és az érdekképviseletek nevében megszólalók a kérdőjel elhagyhatóságát vélelmezték, nyitottan „mindössze” az maradt, hogy mikorra és milyen áron.

A folyamatot minden bizonnyal serkentő liberalizált szabályozás első lépcsőjét jelentő ehtv.-t is még az év végéig teljes jogszabályrendszerré kell kiegészíteni további 51 miniszteri és kormányrendelet megalkotásával és hatályba léptetésével – hangzott el az IKB főcsoportfőnökétől. Az ehtv. végrehajtási rendeleteihez közvetlenül nem tartozó árszabályozásnak is készen kell lennie. A csomagnak pedig feltétlenül az idei karácsonyfa alatt van a helye, mert a koncessziók január elsejei megszűnésével a szabályozott, liberalizált piac helyett a jogbizonytalanság lenne az úr. Szükség lesz a Híf jogérvényesítő és szabályfelügyelő szerepének a megerősítésére is. Bizonyos árak képzését illetően, nevezetesen, hogy azok tisztességesek-e vagy „felfaló” árak, volt is rövid nyilvános pengeváltás két nagy szolgáltató között.

A vezetékes előfizetők száma immár enyhe csökkenést mutat (évi 100-150 ezer), de a hihetetlen mobil előfizetőszám-növekedési ütem is már csak úgy tartható fenn ideig-óráig, hogy egyre rafináltabb szolgáltatásokkal és egyre fiatalabb korosztályok marketinggel való megcélzásával toborozzák előfizetőiket a szolgáltatók. A nyugat-európai tapasztalatok alapján a GSM-telítődés a lakosságszámra vetített 70-80 százaléknál várható.

Ami a 3. generációt, különösen az UMTS-t illeti, egységes volt a vélemény, hogy a kérdés nem műszaki, hanem költség- és fizetőképes keresleti tényezőktől függ. Ahogy az egyik nagy mobilszolgáltató fogalmazott – a másik nagy helyeslése mellett – egyelőre „a cégek szorgalmasan készítik a hasraütéses üzleti modelleket”. Még arról sincs tapasztalatunk, hogyan fogadja a magyar fogyasztó a néhány hónapja mind a Westelnél, mind a Pannonnál országossá tett GPRS szolgáltatást. Nem lehet biztonsággal prognosztizálni, hogy a technológia által ígért lehetőségek melyikére támad valós, tömeges igény. A mai igények 80-90 százaléka ki is elégíthető a mai technikákkal, más szóval 10-20 százalék igényli az új technikát. A megjelent szakemberek úgy 2010 körülire becsülték a teljes körű UMTS felállását.

A néhány országban kifizetett rettenetes UMTS frekvenciahasználati árakat illeti, eldönthetetlen felvetés szintjén maradt a két ok, vajon a gyártóknak ilyen mértékben sikerült-e „beetetniük” a politikát, avagy az egymásra licitáló versenytársak is ludasak a dologban.

A magyarországi hírközlés jó karban tartása nemcsak az azt közvetlenül élvező fogyasztók elemi érdeke, a hírközlés a gazdaság húzó ágazata. A Gazdaságkutató Rt. igazgatójának ismertetése szerint az ágazat jelenleg a GDP 3,5-3,8 százalékát állítja elő, de ez a mutató néhány éven belül 8-9 százalékra nőhet, amin belül a mobil adja a 4-5 százalékot.

Nagyon érdekes volt a Matáv igazgatójának előadása arról: kiszoríthatja-e a mobil a nyilvános állomásokat. A válasz: a hosszan belátható jövőben két okból sem. Egyrészt ezekre van lakossági igény, másrészt – mivel az igény jogos – ezek fenntartását az ehtv. előírja az egyetemes szolgáltatásra kötelezett domináns szolgáltató(k)nak. A szolgáltatónak csak arra van lehetősége, hogy faragjon a keményen veszteséges szolgáltatás deficitjéből költségcsökkentéssel, illetve jövedelmezőbb módszerekkel, mint pl. multimédiás terminálok beállítása, a legforgalmasabb fülkehelyek megkeresése stb. Minden bizonnyal a hatósággal való alkuban a tarifa emelésére is sor fog kerülni. Külföldi példák erre mutatnak.

A harmadik (fél) nap témája a digitális műsorszórás jelene és jövője volt. Azon túlmenően, hogy ez a technika önmagában is izgalmas, a mobilitáshoz úgy is kapcsolódik, hogy csak így lehet biztosítani a gyorsan mozgó járműben megvalósítható kifogástalan tévévételt.

Döbbenetes számmal szolgált az MTA szociológus kutatója: az átlag magyar manapság 246 percet tölt naponta a tévé előtt. Ebben a rangsorban kis hazánk az USA és Mexikó mögött a 3. helyet foglalja el. Ez jól mutatja a tévé determináló szerepét, de semmi támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy kinek fog kelleni majd a digitális. A külföldi példákból semmi általánosítást nem lehet levonni, mert a szokásokat és a digitális iránti igényt erősebben határozzák meg a nemzeti sajátosságok, mint pl. az egy főre jutó GDP. Annyi mindenütt látszik, hogy a kereskedelmi televíziózás egyre inkább a szórakoztatásra koncentrál, a tájékoztatásban és ismeretterjesztésben pedig rohamosan nő az internet szerepe.

A magyarországi D-technikák (DVB-T, DVB-S, DVB-C, DAB) elterjedése, különösen a földfelszíni digitális tévéműsorszórás elterjedésének kulcsa nem elsősorban műszaki kérdés (Magyarországon hamarosan már két mintarendszer fog működni), hanem az, hogy a kormányzat mikor hozza meg az erre vonatkozó politikai döntést, és hogyan osztja meg a horribilis költségeket önmaga és fogyasztó között. Ennek megítélésében nem volt teljes egyezés az ORTT és a kormányzat megjelent képviselője között. A MeH informatikai kormánybiztosság szakfőtanácsosa a DVB-T országossá válását legkorábban 2010-re teszi.

Végezetül minden olvasómnak figyelmébe ajánlom a MEISZ által készítendő CD-t, ami hang- és képanyaggal kísérli majd meg visszaadni a konferencia tartalmát és hangulatát. Az slideshow-it bemutató CD nagyon gyorsan, a teljes (pl. hangzó) anyag értelemszerűen később lesz beszerezhető. Érdeklődni lehet közvetlenül a MEISZ-nél.