Prim Hírek

Az internethasználathoz elvben kapcsolható adófajták közül gazdasági szempontból a leglényegesebb - és így a legtöbb vita forrása - az interneten lebonyolított kereskedelmi ügyletek után történő forgalmiadó-felszámítás kérdése.

Az amerikai legfelsőbb bíróság 1992-ben - tehát még az internet elterjedése előtt - úgy döntött: az egyes tagállamok nem szedhetnek forgalmi adót akkor, ha az eladó fizikailag nincs jelen az adásvétel lebonyolításának helyszínéül szolgáló államban, vagyis a vevő lakó- vagy tartózkodási helyének megfelelő államban. Ez a döntés a csomagküldő rendszerben működő katalógus-áruházakat juttatta bizonyos előnyhöz a hagyományos kiskereskedelmi formákban tevékenykedő vállalkozásokkal szemben.

A döntés azzal támasztható alá, hogy csak az Egyesült Államok 50 tagállamában mintegy 7500 olyan közigazgatási egység létezik, amely adózás szempontjából más és más feltételeket támaszthat a kereskedelmi vállalkozásokkal szemben. Az eladótól nem várható el, hogy a vevő postai kézbesítési címe szerint más és más adótartalmakat kalkuláljon be a fizetendő vételárba. Ha azonban a vevő címe szerinti államban az eladónak van például áruelosztó raktára - ez lehet az a bizonyos "fizikai jelenlét" -, akkor már kell fizetni forgalmi adót, hiszen a raktár vezetőitől elvárható, hogy ismerjék az államon belül érvényesülő adókulcsokat.

A kérdés új összefüggésben merült fel az internet elterjedésével. Az internetes kiskereskedelem nem csupán hasonlít a katalógus-áruházakhoz annyiban, hogy az ügylet távollevők közt létrejövő ügyletnek számít, hanem egy fontos vonatkozásban el is tér attól: olyan, forradalmian új technológia alkalmazását testesíti meg, amely technológia széles körű elterjedése elismert módon kiemelten támogatandó közérdek.

Az Egyesült Államok szövetségi szinten igyekszik adókedvezménnyel - jelen esetben egész pontosan: adómentességgel - ösztönözni az internetes kereskedelmi formák meghonosodását. Ezzel az érdekkel áll szemben egyfelől az egyes államok azon érdeke, hogy ne essenek el a lehetséges forgalmiadó-bevételektől, másfelől a hagyományos és kézzel foghatóan valóságos (úgymond "malter-tégla") áruházak azon érdeke, hogy velük szemben ne élvezzenek előnyt a "virtuális" áruházak.

A csütörtöki szenátusi döntés azt mutatja, hogy a föderáció egyelőre nem kíván meghajolni az ellenérdekek előtt. Hogy Washington nem volt hajlandó feladni az internetes tevékenységek adómentességének elvét, azt az is indokolja, hogy ez a forradalmian új technológia a közelmúltban minden jel szerint "túlfejlesztette magát" a kapacitások megteremtése szempontjából, és a tényleges, szerves fejlődést lehetővé tevő igények egyelőre jóval elmaradnak a nagy költséggel kiépített műszaki kapacitásoktól. Az internetes üzletágakra általánosságban rossz idők járnak, sok vállalkozás csőd közeli állapotba jutott, és a helyzet a legkevésbé sem indokolja a külön kedvezmények felszámolását.