Prim Hírek

Volt olyan szabálypont, amelyet az élet írt át: a több kilométeres tereplovaglást felváltotta az akadálypálya, a klasszikus verseny pedig azért rövidült először négynaposra, hogy aki kísértésbe esne, és nyugtatókkal próbálná javítani lövészformáját, az a gyógyszer hatására elaludjon a medencében. Aztán a négy nap is hosszú volt, és jött az egynapos öttusa, egy merő rohanás az egész.

Az öregek évek óta mondogatják az utódoknak, hogy a mai öttusa már nem az igazi. A fiatalok azonban nem nosztalgiáznak; amikor az ember megkérdezi, hogy nem furcsa-e az egynapos verseny, csodálkozva néznek: hát még milyen lehetne? Ők már ebbe születtek bele. És a mostani generáció ugyanolyan eredményes, mint az ötven évvel ezelőtti. Akkor nyerték a magyarok első olimpiai aranyérmüket a sportágban, Helsinkiben, a Benedek Gábor-Szondy István-Kovácsi Aladár összeállítású csapat, és azóta sem maradtak ki az öttusázók a győzelemre esélyesek közül.

Idén ünnepel a hazai öttusatábor, emlékezik az első olimpiai sikerre meg a kezdetekre: arra, hogy éppen hetvenöt éve, 1927 áprilisában rendezték meg az első magyarországi versenyt. Kilenc napon át folyt, pedig öt számnál akkor sem állt többől, de minden verseny után egy nap szünetet tartottak, és a korabeli újság így is felsőfokon írt a versenyzőkről: bírták a terhelést, a tizenkét induló közül csak egy adta fel. Az úttörők egy kivétellel a Ludovika Akadémia hallgatói voltak, egy sorhajóhadnagy zárta a sort. A történeti hűség kedvéért rögzítsük, hogy az első győztes Filótás Tivadar volt - apja, Filótás Ferenc nem véletlenül szorgalmazta a verseny megrendezését -, s egy évvel később a sportág első magyar olimpiai szereplője a 23. lett Stockholmban.

Az 1999-es budapesti világbajnokságra a sportág mindentudójának, Mizsér Jenőnek a vezetésével egy szép kiállítású kötetet készítettek, amelyből mindent megtudhatunk az öttusáról, így a fentebbi adatokat is. A szövetség vezetői azt ígérik, hogy újraindítják a www.pentathlon.hu honlapot, és azon rajta lesz a könyv anyaga is. Addig azonban itthon a www.kataca.hu foglalkozik a legalaposabban az interneten az öttusával.

Coubertin az evezést szerette volna

Az öttusázók akár birkózhatnának is. A sportág legendája szerint a futár lovon halad a célja felé, átúszik a folyón, fut tovább, és megvív az ellenséggel. Azután, amikor elveszíti a fegyverét (párbajtőrét), következik a birkózás. Állítólag ennek a változatnak is volt tábora 1910-ben, de a modernebb céllövészet mellett döntöttek. Maga Coubertin az evezést szerette volna a programban látni, de a további szervezési bonyodalmakat elkerülendő beleegyezett a lövészetbe.

Jó nyolcvan évvel később az ol impiai bajnok Fábián László talált ki egy népszerűsítő show-t, a páros versenyt, a kieséses rendszerű öttusát, amelyben a párok folyamatosan teljesítik az öt számot. Illetve hatot, mert az öltözés-vetkőzés is beleszámít a versenyzők idejébe. "Az atléta csak annyi időre szakítja meg a versenyzést, amennyi szükséges az esetleges ruhaváltáshoz." Ezt nem Fábián írta, hanem Coubertin.

A nemzetközi szövetség egy időben felkarolta a kezdeményezést, az öttusa legnagyobb egyéniségei szívesen vállalták ezeket a félig játékos versenyeket, mert esetenként nagyobb volt a pénzdíj, mint a világbajnoki címért kifizetett jutalom.