Prim Hírek

Mielőtt belemélyedünk a kreativitás meghatározásába, vegyük sorra, hogy miért fontos erről a témáról beszélni. John Kao az "Ötletgyár, avagy a kreatív szervezet" című könyvében nyolc indokot sorol fel, amely miatt elengedhetetlen, hogy a kreativitást figyelmünk fókuszába helyezzük. Az első ezek között, hogy a kreativitás korát éljük, mert ez az informatika fejlődésének egyenes következménye. A Business Online hasábjain sokat lehet olvasni a tudásmenedzsmentről, amely lényegesen kitágítja a gondolkodás kereteit. Az információk, a gondolatok szabadon áramolhatnak a szervezetben, és megvan az a lehetőségünk, hogy bármilyen új ötletet megosszunk a vállalat többi dolgozójával. Természetesen, ha mi nem is figyelünk oda erre, a versenytársaink közül néhányan biztosan több energiát fordítanak a kreativitást segítő informatikai rendszerek bevezetésére és karbantartására.

A második érv a kreativitás fontossága mellett, hogy a tudásból a kreativitás formál a gyakorlatban is használható ötleteket. A harmadik, hogy a vállalatok a gyarapodás érdekében egyre inkább rákényszerülnek a folyamatos megújulásra, és ez csak kreatív módszerekkel valósítható meg. Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy egyre több dolgozó igényli a kreatív tevékenységet, és a kiemelkedő képességű emberek még sohasem mozogtak olyan könnyedén a munkaerőpiacon, mint manapság. Az ötödik érv, hogy a kreativitás korát éljük, mert a termékfejlesztésben a formatervezés uralkodó szerephez jutott. Ez olyan jelenség, amelyet mindenki a saját bőrén is érzékelhet. Egy-egy terméket már nem a megbízhatósági mutatói - például hogy minden százezer vagy kétszázezer bekapcsolás után fárad el egy nyomógomb - választunk ki. A jó termék manapság kifejezi használója egyéniségét, ízlését.

Ráadásul a piacon hatalomváltás történt, és ma már a fogyasztó az úr. Egyetlen kérdés érdekli: mit tesz érte a vállalat a termék vagy a szolgáltatás megvásárlása, illetve igénybevétele után? Nem porszívót szeretne, hanem olyan porszívót, amely védi az egészségét, és szűrői segítségével megakadályozza az allergiákért felelős szennyeződések visszajutását a levegőbe. Nem mobiltelefonra vágyik, hanem egy olyan készülékre, amelyben van ébresztőóra, számológép, játék, és amellyel lehet internetezni vagy éppen képeket küldeni. Csak a kreativitás segítségével találhatjuk meg az újabb és újabb kielégítendő igényeket. Ma tehát a vállalatok közötti verseny eredményét az határozza meg, hogy a cégek hogyan tudják kiaknázni a rendelkezésükre álló kreatív erőforrásokat, akár nemzetközi szinten is.

A szervezeten belüli, illetve a különböző piacok közötti kulturális eltérések céljainkra történő felhasználása kreativitást igényel. Ami működik az Egyesült Államokban, az nem biztos, hogy működik Magyarországon, és ami itt jól beválik, az lehet, hogy kudarcra van ítélve Lengyelországban. Ha tehát nemzetközi méretekben gondolkodunk, figyelmet kell fordítanunk a különböző országokban élő kreatív elmék összehangolására is. Végül a kreativitás korát éljük, mert a vállalatvezetőknek fel kell adniuk autokratikus irányítási módszereiket, hatalmi pozíciójukat, és lehetővé kell tenniük, hogy munkatársaik egyre rugalmasabban, kreatívabban fejezhessék ki magukat. Ha ezt nem teszik meg, nem sokáig maradhatnak a helyükön.

Tudományos alapok

Most, hogy ennyit beszéltünk a kreativitás fontosságáról, lássuk, mit is takar maga a fogalom. A kreativitás - alkotóképesség - az üzleti életben a vállalatok számára kívánatos újításra, felfedezésre való képesség. Általános az egyetértés abban, hogy egy eljárás, megoldás akkor nevezhető kreatívnak, amikor az a felfedezőjének új, és ez nincs összefüggésben azzal, hogy másvalaki már felfedezte a szóban forgó megoldást. Azaz a "kreatív" nem egyenlő az "innovatívval" - utóbbi kifejezés az új, mások által még fel nem fedezett kreatív megoldást jelenti.

A kreativitás tudományos kutatása alapvetően két irányba halad. Az első megközelítés a nagy alkotók önvallomásait vizsgálja. Innen tudjuk, hogy a kreativitás, az alkotás folyamata négy szakaszra osztható. Az előkészítés során a személy igyekszik minden információt beszerezni az adott problémával kapcsolatban, és azokat logikusan vizsgálja, rendezi. A lappangás vagy inkubáció fázisában egyszerűen félreteszi a problémát, akár szándékosan, akár azért, mert zsákutcába jutott. Egyes elméletek szerint ilyenkor az agy tudomásunk nélkül tovább dolgozik a problémán, és felhasználja, beépíti a környezet ingereit is. Az alkotó személy átélhet kellemetlen feszültséget, ahogy harcol saját sztereotip megoldásai ellen, és új összefüggésekbe próbálja illeszteni azokat az információkat, amelyeket logikus úton nem volt képes feldolgozni. Ha minden jól megy, el is juthat a megvilágosodásig, vagyis bekövetkezhet a "heuréka!" élmény. Ez a "tudat alatti feltörés" érzelmi viharral járhat együtt, ilyenkor láthatunk a fürdőkádból kiugrott tudósokat víztől csöpögve végigrohanni az utcán. Végül a folyamat utolsó szakasza az igazolás vagy kivitelezés. Ekkor újabb kreatív készségekre és nagy tudásra van szükség, hogy az alkotó le tudja fordítani szubjektív képzeteit - mondjuk az önmaga farkába harapó kígyót - objektív formákra, példánkban kémiai elemek láncolatára.

A kreativitás kutatásának másik irányát Guilford határozta meg az intelligencia szerkezetének korábbi vizsgálatai alapján. Feltételezte, hogy maga az intelligencia egy többszörös, több folyamatból és faktorból álló képesség, amelynek egyik része a divergens gondolkodás, amely a kreativitásért felel. A divergens, azaz széttartó gondolkodásmód a problémamegoldást úgy segíti, hogy a folyamatba több szempontot von be, több irányba próbálkozik, és nem szűkíteni, hanem gazdagítani igyekszik a helyzetet. Ennek a gondolkodásmódnak is több faktora van, az első a könnyedség vagy fluencia. Ez az egyénnek az a képessége, amellyel gyors ütemben képes ötleteket produkálni, bizonyos jelentésbeli követelmények kielégítésével. A kreativitás második faktora ebben a megközelítésben a rugalmasság, az egyénnek az a hajlama, hogy kerülje az önismétlést, és állandóan változtassa viselkedését, illetve az a képessége, hogy megszabaduljon a megszokott módszerektől, és új irányokba induljon el. Végül beszélhetünk az eredetiségről mint az egyén általános beállítódásáról arra nézve, hogy ne viselkedjen konvencionálisan, és ne azt tegye, amit mások tesznek.

A kreativitással kapcsolatban sok régebbi elmélet szól úgy, hogy az a jobb agyfélteke működéséhez kötődik. A legújabb eredmények viszont azt sugallják, hogy a kreatív személyek a problémamegoldás során egyaránt használják mindkét agyféltekéjüket, míg az alacsony alkotóképességűek inkább csak a bal oldalit veszik igénybe. A kreativitás képessége tehát inkább az agyféltekék működésének harmonizációjában keresendő. Az áttekintés végén még érdemes kitérni arra is, hogy az intelligencia és a kreativitás milyen viszonyban van egymással. Nos, a kutatások szerint a kiemelkedően kreatív személyek általában átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, mivel a kreativitásra való törekvés az intelligencia szempontjából szelektív. Ugyanez viszont fordítva nem igaz, azaz a magas intelligencia nem feltétlenül jár együtt kiemelkedő kreativitással. A két jelenség végső soron tehát különbözik egymástól.

A kreativitás mérése

Most, hogy tudjuk, mi is az a kreativitás, választ kellene adni arra kérdésre, hogy milyen módszerekkel lehet kiválasztani az állásra pályázó személyek közül a magas alkotóképességgel rendelkezőket. Először is tudnunk kell, hogy a kreatív személyek általában autonómok, nonkonformisták, impulzívak, szókimondók, és szeretik az új, izgalmas élményeket. (Egy kisebbségbe tartozó típus a magába zárkózó csodabogár, aki sok esetben - sarkítottan fogalmazva - külön gyógypedagógust igényel.) Az ilyen munkatárs kiválóan fel tudja idegesíteni a környezetét, ha az adott munkakörben inkább a fegyelmet és az utasítások betartását írja elő számára a szervezet. Gondol egyet, és kimegy ebédelni, majd másnap jön vissza, mert meglátott valami érdekes újdonságot egy kirakatban. Véletlenül sem szereti hordani a formaruhát, és pillanatok alatt megszegi az öszszes előírást, ha azt úgy látja jónak. Nyugodtan elmondja a véleményét, sokszor olyan külső személynek is, akinek nem kellene, mert élvezi az ötletek kicserélését.

Összefoglalva elmondható, hogy vagy felismeri a szervezet, hogy a kreativitás természetes emberi viselkedés, és maga is hajlandó megváltozni (erről a sorozat következő részében bővebben lesz szó), vagy legalábbis bizonyos munkakörök esetében megtanulja tolerálni ezt a típusú viselkedést. Más út nem létezik, mert a vállalat üzleti érdeke ezt diktálja. Egy konkrét munkára viszont csak akkor keressünk kreatív személyt, ha ezeket a feltételeket - tulajdonképpen az alkotói szabadságot - biztosítani tudjuk számára, különben nem sokáig marad a vállalatnál.

Ami a kreativitás mérését illeti, nem kell különösebb hókuszpókuszokra gondolnunk. A legegyszerűbb megoldás, ha a szervezetnél tipikusan előforduló problémákra vonatkozóan esettanulmányokat adunk a jelentkezőknek, majd egy stopperrel a kezünkben megmérjük, hogy 4-5 perc alatt hány különböző megoldási lehetőséget tudnak felsorolni. (Ennek a módszernek a háttere, hogy bár beszélhetünk a kreativitás faktorairól, az a tapasztalat, hogy a fluencia, a rugalmasság és az originalitás terén elért eredmények nagyon magasan korrelálnak az összes válasz számával.) Az így kapott eredményt viszonyíthatjuk a már meglévő munkatársakéhoz, ügyelve arra, hogy az esettanulmányok legyenek annyira általánosítottak és elvonatkoztatottak, hogy a konkrét munkatapasztalat ne jelentsen behozhatatlan előnyt. Ha nem kívánunk ilyen feladatokat magunk kidolgozni, akkor a legegyszerűbb megoldás, ha az SHL-hez (www.shl.hu) fordulunk standardizált tesztekért. (E megoldás előnye, hogy így külső normacsoporthoz is viszonyítani tudunk.) A kreativitás mérésének kifinomultabb, igazolt módszere a Barkóczi és Klein által kidolgozott kreativitásteszt. Ez többek között olyan feladatokból áll, mint a szokatlan használat tesztje ("Mire tudna használni egy téglát?") vagy a körök tesztje, amelynek során a vizsgált személynek üres körökbe kell figurákat rajzolnia.

Egy feladat

A kreativitásról indított sorozatunk első részének befejezéseként egy rejtvényt szeretnék feladni Önöknek, amelyet divergens gondolkodásmóddal lehetséges megoldani. A fejtörő így hangzik:

"Egy ember bemegy a városba pénteken, majd ott tölt három éjszakát, és eljön, ismét pénteken. Hogyan lehetséges ez?"

A megfejtéseket június 1-jéig küldjék el az aszell@prim.hu e-mail címre. A helyes megfejtők között Business Online Tanácsadó Füzeteket sorsolunk ki! Következő számunkban a kreatív szervezetekről és a projektmenedzsmentről lesz szó, majd a befejező részben a kreativitás tanulását és az outsourcing-lehetőségeket ismertetjük.