Prim Hírek

A könyvből kibontakozik egy ki nem mondott világszemlélet, amely messze túlmutat a mai aktuális politikai vitatémákon, azoknál sokkal mélyebbre ás. Ez a könyv a jobb és baloldalon lévő pártoknak egyformán kényelmetlen, ám valóban fontos, kényes kérdéseket feszeget.

A könyvből kiderül, hogy a szerző a jelenlegi magyar államot mohónak és kiszipolyozónak tartja, és sürget egy lényeges adócsökkentést. Leírja - és érvekkel alá is támasztja - azt, hogy az Európában valószínűleg legmagasabb adószínvonal a magyar szegénység fő oka. Úgy véli, a rendszerváltás utáni magyar állam paternalista szlogenekkel uszít a magyar vállalkozók, cégvezetők ellen. A mai magyar cégvezetők így valóságos túszokként élnek a központosított korrupcióban, vagyis a nemzeti jövedelem több mint 50%-át begyűjtő adózási rendszerben.

Az állam azzal, hogy slendrián módon engedi az adócsalást széles körben, alattvalói létbe dönti a magyar vállalkozókat. A tisztességes vállalkozók - elbukva az adócsalókkal folytatott reménytelen versenyben - végül maguk is a végromlásukat hozó adók kikerülésére kényszerülnek.


A néptömegek munkára foghatósági állapota

Nincs jó véleménye az általa 40%-osra becsült munkanélküli néptömegek állapotáról, munkára foghatóságáról. A munkaképes korú, ám bejelentett munkahelyen nem dolgozó emberek zöme szerinte gyakori drog vagy alkoholmámorban, illetve kedvetlen, pszichoszomatikus betegségekkel tűzdelt apátiában tengeti életét. Nem tudják, hogyan törjenek ki a segélyek formájában érkező állami alamizsna, az egészségileg és szellemileg munkaképtelenné nyomorodás, a reménytelen élethelyzet csapdájából. Ők azok, akik már csak a kukkoló TV műsorok nyilvános közösüléseire „indulnak be”. Ezek az emberek a politikai demagógia ellen is teljesen védtelenek, mivel elvesztették józan ítélőképességüket.

A munkanélküli csoportoktól vagy az adócsaló kisvállalkozóktól sok szálon indul el a bűnözés. Nem becsüli sokra azonban az öncélúan szadista, pusztán az elrettentéssel operáló igazságszolgáltatást, amelynek kezelnie kellene ezt a bűnözést. Nem helyesli a terrorfenyegetés miatt a rendes emberek szabadságjogait megnyirbáló, ám szinte teljesen hatástalan biztonsági szekatúrákat. Helyette az emberi teljesítmények társadalmi, vállalati hasznosságának a megfigyelését, mérését és az emberek munkaképességének a rehabilitálását tartaná célszerűnek.

A munkaképesség rehabilitálását munkaképességi, „hadrafoghatósági” állapotokba sorolással kezdi. Tizenegy ilyen állapotot különböztet meg. Az elért állapotokhoz végrehajtandó cselekménysorokat rendel. Ezek elvégzésével szerinte el lehet érni, hogy az emberek felismerjék saját hibáikat és visszaszerezzék cselekvési készségüket. E cselekedetekkel az emberek jóváteszik a különböző társadalmi csoportokkal szemben elkövetett vétségeiket, bűneiket. Végre valóban felvállalják a felelősségüket. Újra megtalálják - önálló véleményalkotáson alapuló - döntéskészségüket.