Prim Hírek

Korábban csakis az IS-szervezeteken keresztül tudták kielégíteni a vezetők és a felhasználók testre szabott lekérdezési és a riportokkal kapcsolatos kívánalmait. Az IS-ek azonban (mivel számtalan projekttel, idejétmúlt infrastruktúrával küszködnek, a rendszerekben lévő adatok inkonzisztensek, az erőforrásaik korlátozottak) ma már egyre kevésbé képesek ennek minden szempontból megfelelni. Ezért a rengeteg felhasználó maga dönt, illetve elavult információk alapján dolgozik. Ez utóbbi éppúgy rontja a vállalkozások egészének helyzetét, mint az IS-szervezetnek az üzleti megítélését. Így az igényesebb üzleti felhasználók pontos, testre szabott adatszolgáltatást követelnek meg, tehát megszűnőben van a fenti modell, s megnőtt a BI-alkalmazások iránti igény.

A Gartner Group úgy véli, 70 százalék a valószínűsége, hogy 2002-re a nagy szervezetek mindegyikének lesz e-BI (e-Business Intelligence) stratégiája. Szerencsére ma már senki sem kételkedik abban, hogy akik kezükben tartják egy-egy vállalat, intézmény vagy ország sorsát, azoknak szükségük van döntéstámogató megoldásokra. Az információs demokrácia korát éljük, ami azt jelenti, hogy mindenki ott és akkor fér hozzá a számára szükséges (de nem minden) információhoz, amikor és ahol arra szüksége van. Az e-BI - az iménti lehetőséget tovább tágítva a szervezeteken kívüli világra - az e-business stratégia részévé válik. A BI eladja önmagát, s jól érzékelteti saját értékét, renoméját, amikor a szállítók testre szabott szolgáltatásként fogyasztási, felhasználási információkkal és modellekkel képesek az interneten keresztül ellátni ügyfeleiket (részletezve azt, hogyan használják a terméket, illetve hogyan vegyék igénybe a szolgáltatást). Még érdekesebb felhasználás, amikor a cégeknek nagy mennyiségű adatuk van (például a felhasználók szokásairól, a telefonon, illetve a hitelkártyán keresztüli információk alapján). Ez a hozzáadott érték a szolgáltatáson keresztül további versenyelőnyhöz juttatja a vállalatot. Az információs demokráciában rejlő korlátlan lehetőségek miatt aztán szinte viharszerűen söpör végig a vállalkozásokon a BI szele. Az informatikán nyugvó üzleti megoldás egy éve indult be igazából. Akkoriban a vállalatok az ERP-re és az e-businessre koncentrálva egyre felhasználócentrikusabbá váltak, igen jó táptalajt teremtve ezzel a BI számára. A szállítók pedig igyekeznek mindezt mihamarabb tőkésíteni (vállalatokat és technológiákat olvasztanak magukba, és néhány esetben, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a kínálkozó lehetőséget, tetőtől talpig átpozicionálják magukat). Az olyan óriások pedig, mint a Microsoft vagy az Oracle, ezzel párhuzamosan a piac megosztásán dolgoznak, aminek persze drámai hatása lesz a többi, elsősorban a kisebb szállítókra. Persze mindez nem könnyíti meg a potenciális ügyfelek dolgát, hiszen - hasonlóan más formálódó, forrongó piacokhoz - komplikálttá válik úgy a szállító-, mint a termékválasztás. A Gartner azt várja, hogy 2001 körül csitul a vihar, újraosztódnak a piacok, és a szállítók, megtalálva helyüket és a technológiájukat, elindulnak a további fejlődés útján. De míg idáig eljutunk, meglehetősen nehéz lesz a felhasználóknak a szállítói és piaci életgörbéket (hiperbolát) elválasztani a lényeges dolgoktól. S persze ez alatt arra irányuló sorozatos próbálkozásoknak leszünk tanúi, amelyek igyekeznek a szállítókat a piaci zajszint fölé emelni.

Köztes megoldások

2001-re (60 százalék valószínűséggel) három nagy csoportra osztódik a BI-piac, állapítja meg a Gartner. Ezek egyikébe tartoznak majd a BI-eszközök, -komponensek és -garnitúrák, valamint -készletek szállítói. A következő területet a fejlett komponensek, platformok és infrastruktúrák képviselik, majd a felhasználókész alkalmazások csoportja zárja a sort. A végfelhasználók számára a jól illeszkedő alkalmazások lesznek az igazán kecsegtetők.

2002-re a felhasználók 50 százalékának már lesz - többnyire egy harmadik fél üzleti alkalmazásán keresztül - valamiféle BI-szolgáltatása. A Gartner elemzőinek előrejelzései azt mutatják, hogy az üzleti vállalkozások a kész BI-alkalmazásokat előnyben részesítik majd az IT fejlesztette megoldásokkal szemben, s ezért nagy számban bukkannak fel majd BI-alkalmazásszállítók. Ugyanakkor a nem BI-alkalmazásszállítók, mint például az SAP és a People Soft, a termékeik BI-funkcionalitásának megnövelésén munkálkodtak. Így ma már stratégiai sarokkővé vált náluk a BI, de olyan alkalmazásoknak is elmaradhatatlan komponense lett, mint a CRM és a pénzügyi tervezés. A fentiek azt jelentik, hogy várhatóan 2002-ig az alkalmazásokon belüli BI-szolgáltatások várhatóan gyorsabban növekednek majd, mint más megjelenési formáik.

Platformok

A Gartner szerint a Fortune 1000 vállalkozások 50 százaléka 2001-re egy közös BI-platformot határoz meg a BI-alkalmazások kiválasztásának elsődleges kritériumaként. A BI-szállítók száma egyre nő, s mindegyikük alkalmazásajánlatában szerepel az implementációs idő és költség csökkentése, valamint az üzleti hatás növelése. Azonban mérlegelésükkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy burkoltan ugyan, de az alkalmazások mindig utalnak arra az alattuk fekvő fejlesztői platformra, amellyel, illetve amelyre építve majd elkészíthetők az ügyfél- és végfelhasználói interfészekkel, speciális üzleti problémák köré szervezett célzott elemzésekkel és modellekkel ellátott adatgazdag alkalmazások. Mostanáig az ügyfelek csak korlátozott számú BI-platform közül választhattak, azonban a tradicionálisan ezeket ajánló szállítók egy része - alapvetően a funkcionális és vertikális BI-alkalmazások fejlesztésére és értékesítésére koncentrálva - fókuszt váltott, s gyakran a platformszállítók költségeinek terhére, platformfüggetlenné kiáltotta ki magát. A BI-platformok természetére és kínálatuk gazdagságára erős kihatással lévő BI-vihar kellős közepén vagyunk, s ezért az IS-szervezeteknek a BI-alkalmazások funkcionalitásán kívül a támogató platformokat is komoly mustra alá kell venniük. S ha már platformokról esik szó, ide illik, hogy a Gartner 60 százalékos esélyt ad annak, hogy 2002-re a relációs adatbázis-kezelőket szállítók beolvasztják a BI-alkalmazások szempontjából alapvető fontosságú OLAP funkciókat az alap adatbázis-környezetbe. Az OLAP szolgáltatásoknak, a többfelhasználós, multidimenziós adathozzáféréseket, átalakításokat és számításokat támogató hátsó fertálya még sokáig a specializálódott BI-vendorok bástyája lesz. Hat évvel ezelőtt olyan termékek, mint az Express, az IFPS vagy a TM/1, még az áthidaló alkalmazások fejlesztési környezetére ruházták át ezt a funkcionalitást, de azóta uralkodóvá vált az OLAP, s a nagy rendszerszoftver-szállítók és a legtöbb relációs adatbázis-kezelőket fejlesztő hatalmas invesztícióval látott hozzá, hogy az adatbázismotor részévé tegye az OLAP-ot (ez katalizálta például az Oracle Express akvizícióját is). Ennek eredményeképp mára már csaknem minden relációs adatbázis-fejlesztőnek - ilyen az Oracle (Express), az Informix (MetaCube), a Sybase (Whitelight), az IBN (DB2 OLAP, based on Essbase) és a Microsoft (OLAP Services for SQL Server 7.0) - van a saját RDBMS stratégiájához közeli OLAP stratégiája. A heves invesztíciók következtében 2002-re várhatóan az OLAP-pal "megszemélyesítetté vált (egyénivé varázsolt)" relációs adatbázismotorok már képesek lesznek a BI-alkalmazások OLAP feldolgozási igényeit kielégíteni, de az akkorra már minden nagy RDBMS fejlesztőnél megtalálható beépített OLAP lehetőségek teljesség és kifinomultság tekintetében különbözni fognak egymástól.

Információminőség

2000-re a nagyvállalatok 60 százaléka még nem veszi figyelembe, hogy az információ minősége a BI sikerének előfeltétele, s így még releváns információkra alapozza az üzleti missziója támogatását. Ugyan növekedni fog az IS-szervezetek részéről az adattárházak iránti érdeklődés és az ezekbe történő beruházás, de valójában a felhasználók számára az információ minősége lenne a legfontosabb, s a piacon uralkodó szokással ellentétben ez a két dolog nem azonos. A BI-információminőség az üzlettel kapcsolatos, a megalapozott döntésekhez szükséges információk pedig a felhasználóktól származnak. A BI információminőségének vizsgálatakor az "időszerűség", a "helytállóság", a "következetesség", valamint a "hiánytalanság, a teljesség" fogalmak dominálnak. Egy olyan információminőség-szerkezetnek, -felépítménynek kell előállnia, amely bármilyen vállalati adattárház-elgondolás bemeneteként szolgálhat. Így a BI-alkalmazásfejlesztést megelőzően az IS-szervezeteknek és a végfelhasználóknak létre kell hozniuk egy, a teljes BI-architektúra részét képező információminőség-architektúrát, amely azzal, hogy feltérképezése az üzleti szükségletek, az információ, vagyon és realitások alapján történik, garantálhatja a döntés-előkészítés megfelelő minőségét.

Vállalati BI-bi

2000-re a Gartner az EBIS-nek szánja a főszerepet a BI színpadán. Ez lenne az elkülönített lekérdezések, riportok és OLAP ajánlatok természetes útja. Az EBIS-szegmensben való részvétel kritériumaként a termék skálázhatósága, az egyszerű elsajátíthatósága, a bárki általi könnyű kezelhetősége szerepel majd. (A szegmens vezetői: Cognos, Business Objects, MicroStrategy, a kihívást kedvelők közül pedig az Oracle és a Platinum.) Mivel ezzel a kategóriával erős webaffinitást társítanak, néhány szállító BI- vagy webportálként ajánlja majd az EBIS termékét, azonban ezek - webbrowser interfészen keresztül - mindössze egy részhalmazát ajánlják csak az EBIS funkcionalitásának.

Bányászjövő

Az adatbányászat 2001-re tornássza fel magát a jelentősebb BI-alkalmazások közé (80 százalék valószínűséggel). Ugyanakkor 2000-ben legalább 30 százalékkal csökken az általános adatbányászeszközöket értékesítő szállítók száma. Kezdetben úgy gondolták, hogy az adatbányászat hatalmas új piaci lehetőséget jelent majd a technológiaszállítóknak. Azonban a felhasználók szentimentalizmusa és vásárlói szokásai nem ezt igazolták, ezért az ezt felismerő szállítók stratégiájukat és taktikájukat is megváltoztatták, és jelentős részük döntött a technológiai piacról való leválás mellett, inkább az értéknövelt alkalmazásokat, megoldásokat és szolgáltatásokat helyezve előtérbe. Így a házon belül adatbányász-alkalmazásokat fejleszteni kívánó vállalkozások sokkal kisebb technológiai és eszközválasztékot találnak majd, mint korábban. 2001-re azonban az adatbányász-technológiák megtalálják majd a helyüket a legjelentősebb BI-alkalmazások között (valószínűsége 80 százalék). Mivel egyre nő majd a felhasználók száma és egyre komplexebbé válnak a termelési és eladási módszerek, 2003-ig kritikus fontosságú marad a BI számára az adatbányász-technológia - így ennek túlélői (várhatóan a SAS, az IBM, esetleg az SPSS és az Oracle) 2001-ben a korábbinál jóval jövedelmezőbb viszonteladói piacra számíthatnak. Ezek a szállítók olyan fejlesztéseket végeznek, amellyel az adatbányászat egyre használhatóbbá, általánosíthatóbbá és automatizáltabbá válik majd BI-eszközeik számára.

Az adatbányászat kérdésével kapcsolatos néhány Gartner-előrejelzés:

Négy kritériumon alapszik majd a DM értékelése, ezek a szállítók életképessége, a funkciókészletek, a technológiai alap és a szolgáltatáskínálat. A szállítók közül hatot lát saját "mágikus négyzete" alapján hosszabb távon is életképesnek a Gartner, közülük a nálunk is ismertek az IBM Intelligent Minerje, a SAS Institute Enterprise Minerje, az Oracle Darwinja, amely korábban a Thinking Machines Corp.-é volt, és a ma már az SPSS, de korábban az ISL tulajdonában lévő Clementine.

A kritériumok: Életképesség - a finanszírozás megbízhatósága, a piaci felosztás/installált alapok, az erősebb IT-k felé történő pozicionálás/üzleti erők.

Szolgáltatás: termékszolgáltatás, a szállító saját konzultációs szolgáltatása, a szállító partnereinek erőssége.

Funkciók: könnyű használat, az alkalmazások és a projektlépések automatizációja, a funkcionalitás mélysége és szélessége, a fejlődés, testre szabás, együttműködés.

Technológia: elérhető platformok, teljesítmény, kiforrottság, információ export-import.

S néhány további jó tanács:

- Inkább taktikai, mint stratégiai megközelítést alkalmazzunk.

- Nem kell az adattárház meglétére várni.

- Meg kell érteni az üzleti szándékot, célt.

- Meg kell érteni a megvalósítás aktuális szintjét.

- Az eredményes értékesítés érdekében ROI becslést kell végezni. Értelmezni kell az adatokat.

- Meg kell követelni (ki kell választani) a szakkészleteket (statisztika, pénzügy, üzlet, IT).

- Időnként egyszerű, mégis kreatív megoldások.

- Át kell gondolni a befektetési opciók összességét, hiszen az adatbányászat csak ezek egyike!

2002-re a nagyvállalatok 50 százalékának üzleti vezetése stratégiai iniciatívaként azonosítja majd a BI-t. A BI-alapokra helyezett siker érdekében a végfelhasználóknak és az IS-szervezeteknek is okosan kell tervezniük és invesztálniuk, de ehhez mindegyiküknek meg kell értenie a BI által a másik terület számára biztosított lehetőségeket is. Ehhez az IS-szervezeteknek három fő perspektívára kell összpontosítaniuk. Egyrészt a BI-infrastruktúra számára megfelelő architektúrákat, metodológiákat és technológiákat kell választaniuk, másrészt lehetővé kell tenniük, hogy a végfelhasználók maguk élhessenek a BI adta lehetőségekkel, valamint ahol erre igény van, ott meg kell teremteniük a BI-alkalmazások kreativitásának, fejlődésének és támogatásának lehetőségét. A megfelelő BI-eszközök és -megoldások kiválasztásához pedig mind munkájuk tartalma, mind munkastílusuk alapján kategorizálniuk kell a felhasználókat. Ez utóbbiak alapvetően három nagy osztályba sorolhatók - a BI-alkalmazásokkal szemben különböző elvárásokkal:

1. menedzserek és a szakemberek, végrehajtók és elemzők,

2. knowledge workers (tudáskezelő, -építő felhasználók).

A végrehajtók számára az egyszerű használat és az igényeiknek való mind teljesebb megfelelés, míg a vezetők és szakemberek számára ezenfelül a manőverezés lehetősége is fontos. Az elemzőket pedig az adatmélység és -szélesség, a felhasználó általi irányíthatóság és a stratégiai lehetőségek izgatják. Ahhoz azonban, hogy a kialakítandó BI-rendszer megfelelhessen ezeknek az igényeknek, megfelelő partnerkapcsolat-rendszernek kell működnie a vállalaton belül. Ha ez így van, akkor eldönthető a felhasználói összetétel, s az ahhoz leginkább megfelelő technológia és alkalmazás kiválasztása után, a vállalati stratégia szem előtt tartása mellett már kialakítható - az információs demokrácia elvei alapján - a mindenki számára megfelelő megoldás.

A cégen belüli felhasználók 80 százalékát kitevő átlagos felhasználónak csak statikus és parametrikus meghajtású jelentő és ad hoc lekérdező BI-szolgáltatásokra van szüksége. S bár számára is fontos és értékes a BI, de azt mindössze tevékenysége 10 százalékában használja, szemben a knowledge workerekkel, akik munkaidejüknek 30, illetve az elemzőkkel, aki 80 százalékát a BI-alkalmazásokkal töltik. A közös BI-nél a legkisebb közös nevezőnek hívják a mindenki számára értékes, de egyik különleges csoportot sem célzó információkat. Az egyenletesebb költségeloszlás érdekében ezekből érdemes egy olyan - a BI "elit" részétől elkülönített - információs "alsó osztályt" létrehozni, amely az átlagfelhasználó céljaihoz megfelel, de nem célzott semmilyen különleges csoport számára.

Az adattárház értéke az üzleti intelligencia szemszögéből

Ma már a szervezetek ugyan érdeklődnek az adattárházak iránt, de a számukra - költség és használhatóság szempontjából - legmegfelelőbb, megvalósítható topológia kiválasztása komoly kihívást jelent. A fejlődő, kifinomulóban lévő technológiák lassan bár, de támogatni fogják a komplex BI-alkalmazások implementálását. Az adattárház működtetési szempontjainak sokféleségét sajnálatos módon ma még csaknem mindig figyelmen kívül hagyják az infrastruktúra-szállítók. Az adattárház fenyegető képe az adatközpont-menedzserek egyik mumusa, akik többnyire szedett-vedett infrastruktúrával vívják szélmalomharcukat, hogy megteremtsék az adattárházak működtetéséhez szükséges feltételeket. Ugyanakkor sok vállalat számára még az is megfoghatatlannak tűnik, hogy miként szolgálhatják az adattárházon belüli adatok a stratégiai döntések támogatását, de máris olyan újabb kihívásokkal találják szemben magukat, mint az adattárházak CRM-mel, ügyfélkapcsolat-központokkal, kampánymenedzsment és más olyan alkalmazásokkal való integrációja, amelyek az adatok kiaknázásán túl üzemviteli módszerként is használják azokat. Mi lehet a felhasználók és az IS-szervezetek szerepe abban, hogy a szervezetek megfelelő módon tudják a fentiekben vázolt adattárház-környezetet menedzselni. Ennek megválaszolásához előbb nézzük meg, milyen adattárház-megoldás lehet maradandó értékű a felhasználó számára. Ennek megértéséhez rögtön tisztázni kell, hogy - egyes felhasználói hiedelmekkel ellentétben - az adatpiacok nem kis adattárházak; hiszen hiányoznak belőlük a stratégiai üzleti intelligenciát támogató, az adattárházban meglévő olyan fontos tulajdonságok, mint a flexibilitás, a kiterjeszthetőség, illetve az alkalmazássemleges adatmodell. Ellenben rendelkeznek a 80-as évek információs központ koncepciójára jellemző számos hibával. Az elmúlt 18-24 hónap adattárház kontra adatpiac ügy köré csoportosuló adattárház-topológiai viták után most arról polemizálnak a piac szereplői, hogy vajon az egy központi, vagy az egy, a felhasználók által közvetlenül nem elérhető, több adatpiacot tápláló adattárház-e az üdvözítő. Azonban a költségek és az adminisztrációs eszközök jelenős hiánya ez esetben is éppen akkora kihívást jelent, mint a csak sok adatpiacból felépített megoldások esetében. Ezért ebben a kérdésben is nagyon körültekintően kell mindent átgondolni. A statikus igényű felhasználói csoportok számára - az alkalmazásteljesítmény javulása következtében - hasznosabbak lehetnek ugyan az adatpiacok, de elvesztegetett idő és erőforrás lenne egy adattárházból önhatalmúlag létrehozni adatpiacokat, mivel csak viszonylag rövid időperiódusban követhetők velük a változások. A független adatpiacok létrehozásához lehet ezt a megoldást hasonlítani, amelyek néha teljesen kívül esnek a vállalat azon üzleti szükségletein, amire megalkották azokat.

Néhány szó a költségekről

Nem szabadna a rövid távon alacsony költségű, de hosszú távon drága megoldást választani. Eleve badarság azt gondolni, hogy az adattárház-építés költségeinek 20 százalékával felépíthető adatpiacban az adattárházzal azonos lehetőségek rejlenek. Az adatpiacok esetében szükséges többszörös adatkiválogató és másolásvezérlő alkalmazások létrehozása felemészti az IS-szervezetek forrásait, és menedzselésük is problémát jelent. 2003-ra - az adattárház-implementáció topológia részeként meglévő adatpiacok menedzselését (létrehozás, szinkronizálás és módosítás) támogató - sokrétű eszközök hiánya adatpiaconként kb. 15 százalékkal megnöveli az adattárházak költségeit, állítja 80 százalékos valószínűséggel a Gartner Group. Ha az adatpiacokat helyesen építik bele az átfogó vállalati adattárház-architektúrába, akkor az adatpiacok valóban értékként szolgálnak a szervezetek számára. Hogy minden előálló igényhez megfelelő teljesítményt lehessen biztosítani, multidimenzionális adatbázist célszerű használni. A szervezeteknek - hogy megfelelő adattárház-topológiába illeszthessék - fel kell becsülniük, azaz számszerűsíteniük kell üzletüket, ellenkező esetben akár háromszor akkora költséget kockáztatnak, mint amennyibe egy új implementáció kerülne. 2003-ra azok lesznek a sikeres szervezetek, amelyeknek azon túl, hogy képesek feltárni az ismeretlen üzleti trendeket, a fejlődőben lévő alkalmazási irányvonalakat (pl. ügyfélérték) is támogatják, és következtetéseikhez igazítva, folyamatosan változtatják az üzleti folyamataikat. Mindez olyan adattárház-topológiát feltételez, amely megengedve a felhasználók hozzáférését az adattárházakhoz, "mi lenne, ha" és más típusú adatelemzéseket is megenged (bekövetkezési valószínűség 70 százalék).

Sok olyan szervezet van, amelynek stratégiája ellentmond az adattárház-architektúrájának. Például előfordulhat, hogy vakmerően definiált stratégiák jól megcélzott elképzeléseinek egyedi adatmodelljeihez - belső szakértelemhiány miatt - üzleti intelligenciaalkalmazást akarnak vásárolni, vagy más esetben az adatredundancia fokozatos csökkentésének igénye miatt - ellentmondást nem tűrően - gyors alkalmazásfejlesztésre kerül sor a végfelhasználói osztályok felé tolódó költségvetéssel. Így gyakran jelennek meg a CEO szintjén önmaguknak ellentmondó javaslatok (kezdeményezések), amelyek ezeket jóváhagyják anélkül, hogy ellentmondásaikat megértenék. Ezekben az esetekben a CIO-kra marad a lehetőségek és a kompromisszumok összhangjának megteremtése, s közben olyan jelentős - a saját látókörükön kívül eső, a CIO-éba tartozó - tényezőket is számba kell venniük, mint a szakértelem, a szervezet, a versenyképesség fenyegetése, a politikai befolyás, az IS-szervezet hírneve, a nemzetközi kívánalmak és szabályozások változásai. A fentiek nem a CIO-k feladatai, de az adattárház implementációjakor szorosan együtt kell dolgozniuk az IS-szervezetnek - rendszerintegrátorként kiszolgálva azokat, ugyanakkor magas minőségi szintű adatokról is gondoskodva számukra - az üzleti területekkel, s nekik kell az adattárház vállalati szintű perspektíváiról is gondoskodniuk, amely később nemzetközi leányvállalatoktól vagy a vállalattól független egységektől érkező adatokról is szólhat.

Az adatbázis-kezelők az adattárház alapjai

Az adattárházpiacon kizárólag a relációs adatbázis-kezelőknek jut szerep. Sok adatpiac számára azonban nem ezek, hanem a multidimenziós és a specializált indexelési technológiájú adatbázis-forgalmazók (pl. a Sybase mIQ, illetve a SAS Institute SAS adatkészletei) által kínált megoldások az üdvözítőek. Az adatbázis-kezelőket szállítók ugyan igen elfogultak a mérettel szemben, a felhasználóknak azonban - ha valóban meg akarják határozni, alkalmas-e a tervezett adattárház támogatására - sokkal inkább a technikai kritériumok (optimalizálási technikák, adatmodell-összetettség és az egyidejűleg támogatott felhasználók száma) alapján kell kiválasztás előtt megvizsgálniuk az adatbázis-kezelőt, mint épp a diszkhely függvényében.

2002-ben továbbra is az IBM marad az adattárház relációs adatbázis-kezelő technológia vezető gyártója, de - behatárolt platformopciói miatt - kevésbé lesz befolyása a piacmegosztás erősítésére (70 százalék). Az Oracle pedig 2001-ben tovább erősíti a Unix alapú relációs adatbázis-kezelőn nyugvó adattárház-implementációkban való eddig is legnagyobb részesedését, de több sikeres nagy adattárház-kezelő szállítóval is szembe kell néznie (70 százalék). 2001-re a Unix alapú relációs adatbázis-adattárház implementációk 75 százalékát az IBM- és az Oracle-installációk kombinációja adja, a maradék 25 százalékon az NCR-rel osztozik a többi szállító (70 százalék), a Microsoft pedig az NT-alapú nagy adatpiacok esetében átveszi a vezető szerepet az Oracle-től (70 százalék). Tehát az adattárházak és a komplex DSS (döntéstámogató) alkalmazások piaca az IBM, az Oracle, az NCR körül konszolidálódik - az alsó hányadban azonban már küzdő félként megjelenik a Microsoft. Ezzel együtt a legtöbb szervezet továbbra is a Unixot tartja a skálázható adattárházak természetes otthonának.

Szabályok harca

Ha a sérthetetlenség sok folyamat vagy személy függvénye, vigyük a folyamatokat az adathoz közel, ha nem, vigyük a tárgyhoz tartozó (odavaló) adatokat a folyamathoz.

- Ha az adat mesterségesen szétosztott - konszolidáljuk.

- Ha az adatot szétszórták - szinkronizáljuk.

- Ha dedikált (ajánlott) DSS-t kívánnak - mozgassuk és alakítsuk át.

- Ha a DSS hozzáféréshez optimalizálni kell - ismételjünk.

- Ha a munkabetöltést nem lehet skálázni - particionáljunk.

- Ha kritikus az elérhetőség - duplikáljunk (mindent).

- Ha folyamatosan többszörös tárolásra van szükség - használjunk közvetítőt.

Középpontban az ügyfél

Végezetül nézzünk néhány, a CRM-mel kapcsolatos Gartner-meglátást.

- A sohasem elégedett ügyfelek korát éljük, ezért a vezető vállalkozások egyre ügyfélcentrikusabbak lesznek, és az ezt támogató CRM-ben látják sikerük egyik útját.

- A CRM - bár általában technológiai megoldásként szemlélik - üzleti stratégia.

- A méretek egyensúlyi beállítása - hogy felismerjük az ügyfél értékét, s arra koncentrált kompenzációt és folyamatot alkalmazzunk - kritikus CRM sikertényező.

A CRM sikere elsősorban a végrehajtó társaságtól és a felső vezetőktől függ, a technológia csak ezután következik.