Prim Hírek

Bizakodó, mégis szomorú sorokat olvashattak azok, akik az MP3.com nemrégiben beindított, személyre szabható MyMp3.com szolgáltatását akarták használni. Michael Robertson, a cég vezetője bejelentette, hogy a szolgáltatásból egyelőre törli a nagyobb lemezcégek előadóinak számait, pont azokat, amelyek a legnépszerűbbek voltak. Az ok: az MP3.com elveszítette a RIAA (Amerikai Zeneipari Szövetség) ellene indított perét: a bíróság döntése szerint megsértették a szerzői jogokat azzal, hogy ingyenesen hozzáférhetővé tették a zenéket.

A határozat nyomán ismét fellángoltak a viták arról, hogyan lehet az internetes szolgáltatást begyömöszölni a szerzői és kiadói jogrendszer kialakította kis egyenkockákba. Egyes vélemények szerint semmi értelme szerzői jogokról beszélni a hálón, amely maga is csupán "óriási másológép", számos ügyvéd azonban úgy véli, hogy az interneten való közlés/lejátszás ugyanolyan, mintha a rádióban vagy CD-ről szólna a zene. Finom különbségekkel dobálóznak a letöltés és az online hozzáférhető, "streaming" formátumok között is. Mindez eldöntetlen, különösen azért, mert az RIAA másik pere még nem ért véget: ezt a Napster, egy másik mp3-mal foglalkozó site ellen indította - a Napster azonban nem szolgáltat zenét, csupán technológiát ad a felhasználóknak.

A különbség megértéséhez fel kell térképeznünk az mp3 jelenét, hogy aztán szemügyre vehessük lehetséges jövőjét.

Sötét oldal

Ha magyar forrástól, például a www.letoltes.com-tól indulunk, hatalmas mennyiségű információt - többek között az említett Napsterét - lelhetünk, a Startlapon például több mint százhúsz mp3-mal foglalkozó oldalt találunk. Ezek csupán a legnépszerűbbek, úgymond a hivatalos lapok. Találni köztük portálokat (ilyen az MP3.com vagy a másik nagy, az MP3now), fórumokat, letölthető zenéket, lejátszókat, szoftvereket, toplistákat, grabbereket, kódolókat, skineket és oldalgyűjteményeket. ők a jó fiúk, ám az mp3 mai állapotában javarészt a sötét oldalt képviseli. Több százezerre becsülik az illegális weblapok számát, ahol a legfrissebb slágerektől a hindu meditatív szitárzenéig minden megtalálható teljesen ingyen. Ezen oldalak többsége pop-up rendszerben működik, vagyis fenntartásukat más, fizetős oldalak "felhozásával" finanszírozzák. Az egyszeri felhasználó hét és fél perc alatt úgy bekerülhet az mp3-honlapok dzsungelébe, hogy gyakran csak a reset gomb megnyomásával szabadulhat onnan. Ezek a lapok a tükrözéses megoldások (mirror site) miatt felderíthetetlenek a kalózkodást üldöző rendőrök és civil szervezetek számára.

Az MP3.com is nyilván úgy gondolta, hogy a ma már napi kétszázezer felhasználónak jobb, ha egy helyen találja meg mindezt, ezért szolgáltatóként hozzáférhetővé tett 387 ezer dalt több mint 62 ezer előadótól (a Financial Times információja szerint). A legtöbbjük nem a nagy multikkal kötött szerződést, így örült a publicitásnak, ám később a MyMp3 beindítása (bármely zeneszám hozzáférhetővé tétele a felhasználók által) már igencsak csípte az őket tömörítő amerikai szövetség szemét. Robertson azzal védekezik, hogy az első negyedévben 17,5 millió dollárt produkáló cége csupán szolgáltat, nem vállal felelősséget azért, amit felhasználói helyeznek föl rá. Ezt a bíróság döntése cáfolta. Nem biztos azonban, hogy így tesz a Napster esetében, amely a felhasználók merevlemezeit feltérképező adatbázisként viszont valóban olyan, mint egy böngészőprogram, vagy mint az ftp - csak technikai segédlet, nem zenét tároló szerver. Ha győz a perben, más hasonló cégeknek sem kell felelősséget vállalniuk, a jogdíjakat behajtó szervezetek pedig kergethetik az egyes internetezőket.

Halál vagy szabvány?

Mivel az MP3.com veszített, az érintettek mindegyike gondolkodni kezdett a jövőn.

Van, aki egyértelműen a formátum halálát várja. A CNET szerint hiába a zeneipar rettegése és acsarkodása, mivel az mp3 hangminősége nem veszi fel a versenyt a CD-ével, ráadásul túl sok helyet foglal el (az mp3 kiterjesztés egytizedét jelenti a wav-nak). Más tömörítő eljárások győzelmét is megjósolták. Ezekben az esetekben maga a technológia hal el. Számos jel mutat azonban arra is, hogy az mp3 teljesen elzüllik, vagyis végképp megmarad mai, főként törvényen kívüli állapotában. A Metallica, a rapsztár Dr. Dre és más előadók is igen agresszívan támadtak neki számaikat e formátumban letöltő rajongóiknak, és ezzel eleve illegalitásba kényszerítik a szerencsétleneket. (A több mint 335 ezer rajongót perrel fenyegető Metallica lépése azért is ellentmondásos, mert a nyolcvanas években tudtukkal és támogatásukkal jelentek meg kalózkiadványok tucatjai - akkor még a zene volt a fontos, nem a pénz.) Ha az együttesek, zenészek, énekese többsége ugyanezt gondolja majd, a folytonos perek és drasztikus kijelentések miatt az mp3-azás a másolt kalózkazetták csereberéjéhez hasonló szintre süllyed.

Erről azonban egyelőre szó sincs: ha a kis független előadókon múlik, az mp3-é a holnap. Számukra ingyenes és mindennél hatékonyabb reklámot jelent dalaik hálózaton való terjesztése. Még a nevesebb előadók is támogatják a formátumot, mivel az Interactive Week híranyaga szerint így jobban kontrollálhatják, kikhez jut el a zenéjük, mi több, a promóció is hatékonyabb egy-egy ingyenesen letölthető számmal, számrészlettel. Talán ezért állt az mp3 mellé a Public Enemy, Tori Amos, Alanis Morrissette, és ezért fogadja el a Napster támogatását a fiatal Limp Bizkit is. Jellemző történet, hogy Tom Petty új kislemezét az MP3.comon akarta terjeszteni, ám lemezkiadója, a méltán vaskalapos Warner Bros. ezt megtiltotta neki.

Hasonló szempontok biztosítják az mp3 életben maradását a felhasználói oldalról. A szűrés és a személyre szóló szolgáltatás a kulcsszó. Az emberek szeretnek spórolni, nem vesznek meg egy egész CD-t, ha csak egyetlen szám tetszik nekik. Az általuk szeretett műfajokról is frissebb, bővebb képet kapnak az internetes szolgáltatótól, és ezt a tömör mp3 formátumban várják el.

Az mp3-lejátszók is támogatást jelentenek. Idén a Sony, a Philips és a Toshiba is előrukkolt kis hordozható készülékekkel, a Samsungé pedig már tavaly megvolt. A Casio karórát is gyárt félórás mp3-játszási idővel, sőt a Gameboy új generációja is képes ugyanerre. Az MP3now cikkírója úgy véli, a sok cég érdekeltsége a formátum szabvánnyá válását vetíti előre.

Ingyen nem megy?

Az élet vagy halál közt azonban minden bizonnyal egyetlen dolog fog dönteni: a pénz. Vagyis az, hogy a lemezkiadók és az mp3-szolgáltatók meg tudnak-e egyezni a zenék "biztonságos", azaz a szerzői és kiadói jogdíjat százezer dollárokban tejelő online terjesztési módszerekben. Úgy tűnik, ebben mindkét fél érdekelt. Az MP3.com máris szerződést kötött a Broadcast Musickel, egy jogdíjakat behajtó szervezettel, jelezve, hogy hajlandó a békekötésre. A cég jó példát láthat maga előtt: a Myplay nevű szolgáltató egy éve működik ugyanazzal a profillal, a RIAA mégsem perelte be. Ennek oka, hogy a Myplay beindítása előtt az igazgató hosszas tárgyalásokat folytatott a szervezettel, és a kalózkodás elleni önkorlátozó lépésekre is hajlandó volt. ("Háború helyett szeretet", alakította át a hippik mondatát Dave Goldberg, a kompromisszumra kész főnök.)

Az online terjesztés olcsóságát és a haszonszerzés lehetőségét már felismerték a kiadók (mennyivel kevesebbe kerül felrakni tíz számot a hálóra, mint ugyanazt lemezre másolni és borítót nyomtatni hozzá!). A Sony Music és a Universal is tervezi előfizetéses zenei szolgáltató oldal beindítását: ezt számítógéppel, mobiltelefonnal és set-top boxszal is igénybe lehetne venni. A nagy kiadók szövetsége tavaly elindított egy projektet, az SDMI- t (Biztonságos Digitális Zene Kezdeményezés), amely az audiofájlok letöltésének szabályozásán dolgozik. Magyarán azt próbálják megoldani, hogy egy adott zenét ne mindenki tölthessen le, csak az, aki fizetett érte. Ez lenne tehát az online zeneipar új útja, a kard, amely átvágná a gordiuszi csomót: vajon az internet alkalmazkodik-e a terjesztés eddigi formáihoz és a szerzői jogok szabályozásához, vagy fordítva?

Kérdés csupán, hogy az internetezők hajlandóak lesznek-e fizetni. A probléma valós, hiszen az mp3-at letöltők megszokták az ingyenes tartalmat. A cégek nagyon bíznak benne, hogy erről le lehet szoktatni a hálón szörfölőket. Ha igen, bejön a Cyber Dialogue becslése, amely szerint 11 millióan lennének hajlandók havidíjat fizetni a letöltésért, "amennyiben pontosan megmondanák nekik, miért, mikor, hogyan és hova". A megbízható, kényelmes letöltésért mások szerint is hitelkártyájához nyúl a zenehallgató. Valósággá válna a Jupiter Communications jóslata is, amely szerint 2003-ban a digitális zene 147 milliót jövedelmez majd.

A jelenlegi ingyenesség az oka annak, hogy a lemezipar az előbbiek kivételével még mindig berzenkedik az interneten való terjesztéstől, legalábbis David Weekly, az "Online zene pszichológiája" című cikk szerzője szerint. Írásában kifejti, hogy a fogyasztók egy esetleges fizetős honlapon az ingyenes mintaszám meghallgatása után nem fizetni akarnak a többiért, hanem követelik a maradék ingyenessé tételét is. Ráadásul nem is érzik a termék értékét, mivel nem foghatják kezükbe a fényesen csillogó CD-t. Sikeressé válhat tehát minden olyan mp3-szolgáltató, amely nem pénzért adja a számokat. Egy New York-i kezdeményezés, a ClickRadio ezzel próbálkozik: ingyenes zeneszolgáltatását a bannerekből, reklámokból finanszírozza. A BMG és a Universal vevő a dologra, szerződést is kötött a ClickRadióval.

A szerzői jogok háborújában vesztett csata miatt tehát korai még temetni az mp3-at. Túlélési esélyeire jó példa a videó Michael Robertson által gyakran emlegetett esete. Bevezetésekor perek tucatjait indították a sok kalózkodás miatt, most pedig a filmgyárak legnagyobb bevételét a videoforgalmazás hozza. Ha az internetes zene is így beindul, még megérhetjük, hogy Lagzi Lajcsi nótáiért kattintgatnak majd az online vásárlók.

A magyar portálok habitusuktól függően, de szigorúan a legális térfélen kezelik az mp3 ügyét. Az Origónak van mp3-oldala, ám ez inkább csak zenei linkeket tartalmaz. Letöltéskor elhagyjuk az oldalt, erre figyelmeztet is egy szöveg. Az Index ennél konkrétabb: független kiadók, a Bahia vagy az UMCG előadóinak akár komplett albumait is le lehet tölteni. Ezek között az alternatív zenekarok (Kézi Chopin, Jutott Neki) dominálnak, de megtalálható az Új Pátria sorozat egy népzenei albuma is. Tömörítőkhöz, skinekhez, CD-ripperekhez is hozzáférhetünk. Az Internetto mindössze egy fórumot szentel a témának, a Netkapu még ennyit sem tesz. Igen kiterjedtek a Startlap linkjei, a stop.extra.hu/mp3 pedig a legkomplettebb hazai oldal e témában.