Prim Hírek

"Kapcsold az ötödik sebességet!" - énekelte a Bergendy sok évvel ezelőtt, s ezt a felszólítást nem is kell nagyon kifordítani ahhoz, hogy az internetre is értelmezhessük. A lehetséges sebességfokozatokat ezúttal nem vesszük sorra, csupán érzékeltetésül áll itt néhány számadat. Hol van már a 14,4 vagy 28,8 kbps sebességű modem? Van még, persze, de jobban hangzik az 56,6 vagy az ISDN nyújtotta 128 kilobit. Sokszor elegendőnek is érezhetjük (mondjuk a kezdetekkel összevetve), máskor azonban kevésnek tartjuk, például ha a soronként lassan kitisztuló képernyő előtt bosszankodunk - vagy ha más gépénél ülve éppenséggel nem érünk rá morogni, mert szinte gombnyomásra működik minden.

A probléma minden bizonnyal abból adódik, hogy az internethasználat voltaképp két elemből tevődik össze, s így az előfizető gyakran két szolgáltatóval kerül kapcsolatba. Egyikük, a tényleges internetszolgáltató (Internet Service Provider - ISP) a világhálóra való csatlakozást és annak megállapodás szerinti használatát biztosítja, míg a másik (rendszerint egy távközlési szolgáltató) az előfizetőt köti össze az ISP-vel. Ennek leggyakoribb átviteli közege a nyilvános telefonhálózat, valamilyen sebességet nyújtó modem közbeiktatásával, illetve újabban az ISDN.

Az internet tehát klasszikus találkozási területe/felülete a jó öreg, tisztességesen szabályozott és szabványosított telekommunikációnak, illetve az ifjú, virgonc, szabadelvű számítógépes kultúrának. Az internet használata során manapság éppúgy érezhetjük e kettősségből fakadó különbségeket, mint a két szakma műszaki és szolgáltatási konvergenciáját. A hazai internetezés hőskorában a klasszikus szolgáltatók a komputer világából érkeztek, olyan új keletű kifejezéseket használtak, mint szerver, router, gateway, nem volt saját távközlőhálózatuk, hanem rendszerint megállapodások megkötésével tudták ígéretüket teljesíteni. A hagyományos távközlési cégek készséggel felajánlották, továbbfejlesztették hálózatukat, hogy ne csak a telefonálást tegyék globálissá, hanem átviteli utakat kínáljanak a világháló számára is.

Később a telekom társaságok önálló kínálattal megjelentek az internetszolgáltatás piacán is, némelyik internetes cég pedig megkezdte saját távközlési összeköttetések létesítését. A tendencia az eltérő profilú társaságok fúziójával folytatódott, ami manapság gyakran csak közös tulajdonlást jelent, ám külön szolgáltató szervezetet. Ha valamelyik cég vállalta az összeolvadással járó üzleti bonyodalmakat, legalább addig eljutott, hogy a másik területről preferált partnert választott magának.

Kétféle filozófia találkozása

A kezdeti kettősség azonban jószerivel a mai napig megmaradt a szolgáltatás filozófiájában, jellegében és díjazásában. Az internetcégek klasszikusan hozzáférést kínálnak, amit mérhetnek használati időben (órákban, napokban), vagy forgalom alapján (például megabájtokban), maximális megoldásként pedig korlátlan hozzáférést ígérnek (mindkét mértékegységben). Ehhez azonban még szükséges a távközlési összeköttetés, amelynek használatát hagyományosan idő alapú számlázással mérik (ez felel meg leginkább a telefonvonal használati szokásainak). Újabban már léteznek módszerek - és folynak a további kísérletek - a távközlőhálózaton átvitt forgalom mennyiségen alapuló mérésére, ami lehetővé tenné az ennek alapján való díjazást.

Meg kell említeni, hogy a távközlési cégek is kínálnak korlátlan hozzáférést, ennek tipikus példája a bérelt vonal. Persze ha csak ennyit mondunk, ez önmagában csupán időbeli határtalanságot jelent (annyit, hogy a forródrót két pont között mindig él), de nem veszi figyelembe mennyiségi igényeinket és szokásainkat. Pedig korántsem mindegy, hogy például kicsi az adatforgalmunk, de az bármelyik pillanatban jelentkezhet, vagy netán folytonosan nagy étvágyúak vagyunk. Persze a szolgáltatók ma már mindenre kínálnak megoldást, csak éppenséggel a hétköznapi nyelven megfogalmazott igényeinket "sebességre konvertálják". Az ajánlatok ennek megfelelően rendszerint 64 kbps-től (64 kilós lépésenként) egészen 2 Mbps-ig terjedő kapacitásról szólnak, sőt adott esetben akár ennek többszöröséről is.

Mindebből következően ma már nem feltétlenül állja meg a helyét az az állítás, hogy az internet lassú. Nincs sebességkorlátozás, semmi nem akadályozza meg, hogy 64 kbps helyett akár fél megával szörfözzünk (legfeljebb a házi büdzsé, de itt mi most elsősorban műszaki oldalról vizsgáljuk a "hozzáférhetőséget").

Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy a száguldás kulcsa a korlátlan hozzáférés. S mivel mostani összeállításunkban a szóba jöhető távközlési összeköttetésekre fókuszálunk, a következőkben a bérelt vonalat tekintjük kiindulási alapnak. A bérelt vonali internetszolgáltatás nem elhanyagolandó előnye az is, hogy helyi hálózattal (LAN) rendelkező vállalatok, intézmények dolgozói megosztva használhatják.

Szólók és vegyes párosok

Az eddigiek ismeretében tehát már csak össze kell illesztenünk az ISP-k és a távközlési cégek megfelelő ajánlatát, ezt még hozzápasszítjuk a pénztárcánk lehetőségeihez, és máris kialakítottuk az igényünket maximálisan (ideálisan, optimálisan?) kielégítő sebességű internetszolgáltatást. A dolog persze ennél bonyolultabb - meg egyszerűbb is.

Mivel az internetről van szó, célszerű meglévő vagy kiválasztott internetszolgáltatónknál jelentkezni. Minden bizonnyal gazdag választékra számíthatunk. S ha meghallja, hogy ezúttal sebességmániákusokkal van dolga, elénk tárja "korlátlan hozzáférésű" ajánlatát, amelyben bizonyára szerepelni fog a bérelt vonali internet is. Erre elméletileg kétféle megoldás létezik. Egyik esetben a teljes csomagban szerepel a távközlési összeköttetés is, ekkor az internetszolgáltató állapodik meg valamelyik távközlési céggel, és kvázi viszonteladóként, csomagban értékesíti az általa "bérelt" vonalat. A második esetben a felhasználó külön állapodik meg az internetes szolgáltatóval a világháló használatáról, és külön szerződést köt a távközlési társasággal egy bérelt vonalra, amely összeköti telephelyét az ISP központjával.

Ez utóbbi a gyakorlatban ritka, mivel mindkét terület képviselője rendszerint kényes a szolgáltatás minőségére. Egy ilyen hibrid megoldásnál a rendelkezésre állás, hibaelhárítás, vonalszakadás és egyéb, minőségi mutatókban jelentkező probléma esetén nem egyértelmű a felelősség behatárolása. Az egymásra mutogatás elkerülése érdekében szokás az első, teljes csomagos megoldást kínálni. S persze az előfizetőnek is kényelmesebb ezt választani, hiszen egyetlen céggel áll kapcsolatban.

Mindazonáltal az mégsem valószínű, hogy ha egy gyors netre vágyakozó, a lehetőségekről kellően tájékozott felhasználó először a távközlési szolgáltatónál jelentkezik bérelt vonalért, akkor elutasításban részesül. Legfeljebb az a kérdés, hogy az ügyfél magától megnevezi a végpontot, vagyis a választott internetszolgáltatót, vagy pedig a távközlési cég ajánl ISP-t.

A konvergencia itt ugyancsak tetten érhető. A "szólót táncoló" cégek mellett a hazai piacon is kialakultak a vegyes párosok. Nyilvánvaló például, hogy a Matáv saját leányvállalatát, a Matávnetet fogja ajánlani. A GTS természetes partnere a DataNet, a Pantelé az EuroWeb. A Novacom és az Antenna Hungária az egyéni versenyszámot részesíti előnyben: távközlési szolgáltatásai mellé internetes jogosultságokat szerzett, így joggal mondhatja: "Ajánlom magamat!" A dolog természetesen visszafelé is működik. Az ajánlatok között szerepelnek például ilyen megfogalmazások: "GTS-DataNet teljes körű megoldás" vagy pedig "A Matávnet a Matáv Flex-com bérelt vonalát kínálja ügyfeleinek." Egy másik internetszolgáltató őszintén közli az ajánlattal felérő száraz tényt: "A menedzselt bérelt vonallal kapcsolatos teljes körű ügyintézést az EuroWeb átvállalja a lokális telefonszolgáltató irányában." Ezt megerősíti, hogy jó egy évvel ezelőtt az EuroWeb hosszú távú szolgáltatási szerződést kötött három akkori helyi telefonszolgáltató-csoporttal, az CG-SAT-tal és az UTI-val (ezek azóta immár közösen, Vivendi Telecom Hungary néven futnak), illetve a HTCC-vel. Bár e megállapodás elsősorban arról szól, hogy az LTO-k cégeinek az Euroweb biztosítja a nemzetközi internetcsatlakozást, ám ez nyilván fordítva is érvényes, vagyis az internetes cég a nála jelentkező felhasználóknak a helyi telefontársaságokat fogja ajánlani.

Titkosított tarifák

Bár az állandó összeköttetéssel működő internetszolgáltatásnak integráns része a bérelt vonal, ám műszakilag viszonylag könnyen elemezhető külön is. (A megoldással, a piaci kínálattal és az árakkal részletesen foglalkoztunk két évvel ezelőtt, a Business Online 1998. októberi számában.) Az aktuális árakkal kapcsolatban meglehetősen óvatosak a szolgáltatók. Ez egyrészt érthető, hiszen számos tényező befolyásolhatja egy konkrét összeköttetés díjazását, például a végpontok földrajzi elhelyezkedése, távolsága, az alkalmazott műszaki megoldás, az igényelt sebesség, a kiépítendő vonalak száma, a szerződés időtartama, valamint az előfizető és a szolgáltató egyéb megállapodásai (amelyek kedvezményt jelenthetnek). Másrészt azonban aligha indokolt a konkrét árakkal való titkolózás, hiszen a befolyásoló paraméterek könnyen meghatározhatók: a két végpont (telephely és ISP) közötti szakasz rendszerint - az ISP-k terjeszkedésének jóvoltából - helyi összeköttetéssel megvalósítható. Más esetben a távolság tarifáját kilométerek vagy zóna alapján számolják. Ezt már csak a kívánt sebesség díjával kellene összeadni. Továbbá szolgáltatótól függően lehet egyszeri létesítési, netán havi alapdíj.

Megnehezíti az árképzést a szolgáltatók országos lefedettsége is. Ebből a szempontból kétségkívül a Matáv helyzete a legkedvezőbb. A nagyvárosok közötti összeköttetésre már több cégnek többféle megoldása kínálkozik, ugyanakkor egy adott településen a gerinchálózattól a felhasználó végpontjáig való kiépítés mindig a konkrét igénytől függ. Emiatt nem ritka a szolgáltatók közötti üzleti alapú együttműködés, vagyis egymás hálózati szakaszainak bérlése. Így a felhasználó sokszor nem tudja (számára egyébként is közömbös), hogy az általa X cégtől bérelt vonal fizikailag valójában Y társaság drótja. Így az elsődleges szolgáltató csak akkor tud konkrét árat ajánlani az igénylőnek, ha előzetesen már érdeklődött a hálózat tulajdonosánál a várható költségekről.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a szolgáltatók rendszeresen jelentkeznek különféle akciókkal - amit persze a felhasználók egyáltalán nem bánnak. Például a GTS-DataNet október végéig kínált Non-stop csomagjának havi 77 ezer forintos díjából kereken 40 ezret tett ki a 64 kbps-os bérelt vonal. Ez a sebesség persze nem teszi lehetővé a száguldást, de a gyorsabb összeköttetésekre már nem adnak meg fix árakat. Sőt az internetszolgáltatás tarifatáblázatánál - hasonlóan más szolgáltatókhoz - azt a megjegyzést találjuk, hogy az árak nem tartalmazzák a távközlési díjakat (és az áfát).

Új rekordok és versenyszámok

Cikkünk bevezetőjében a nagyobb sebességre kapcsolás módszereinek, ezen belül az új megoldásoknak az ismertetését ígértük. Az igazi újdonságokkal azonban még adósak vagyunk, s részben azok is maradunk. Az eddig tárgyalt bérelt vonalhoz képest valóban eltérő és ígéretes lehetőség a kábeltelevíziós hálózat internetezésre történő használata. A sok tévéműsor átvitelére szolgáló kábel nagy sávszélessége révén szinte kínálja magát. A megoldás önmagában annyira új, amennyire egyáltalán felmerült az otthoni internetezés iránti igény. Műszakilag pedig akkor alkalmas erre, ha interaktív, azaz nemcsak hozzánk érkezik a jel, hanem ellenkező irányba is el tudjuk küldeni kívánságainkat. Magyarországon a kábeltévés hálózatok korszerűsítése, csillagpontossá tétele teremti meg gyors internetezés e módját. Ebben élen jár a UPC, amely Broadband néven kínálja a szolgáltatást, legalábbis ott, ahol már sikerült megteremteni a műszaki feltételeket.

Reményt keltőnek ígérkezik az elektromos hálózaton való adatátvitel is. Ezzel a Novacom kísérletezik, de egyelőre csupán a teszt helyszíneinek kiválasztásánál tart. Számos problémát kell még leküzdeni. Gondot jelenthet a hálózatingadozás, kérdés, hogyan befolyásolja az adatfolyamot például a hirtelen bekapcsolt mikrohullámú sütő. A villanydróton keresztüli PLC (PowerLine Communication) ráadásul várhatóan csak alacsony sebességű adatátvitelre lesz alkalmas, így - bár újdonság - aligha megfelelő a gyors internetezésre. Igazi áttörést hozhat viszont az ADSL, amely ráadásul már figyelembe veszi az internethasználat azon sajátosságát, hogy eltérő a letöltési sebességre, illetve a "manőverezésre" vonatkozó kapacitásigény.

Netkörképünket sporthasonlattal kezdtük, s hogy stílszerűek maradjunk, sporthasonlattal fejezzük is be. A különböző sportágakban évről évre új rekordok születnek, így remélhetjük, hogy a hálón elérhető sebességek szintén növekedni fognak. Igazán biztató azonban az lehet, hogy időnként az olimpia programja új versenyszámokkal gazdagodik. S miért lenne ez másképp a távközlésben?