Prim Hírek

Az EU országaiban a korábbi jóslatoknak megfelelően 2000 végéig az európai távmunkások száma biztosan eléri a 10 millió főt. Ez magában foglalja a távmunkások legszélesebb rétegeit a következő megoszlásban: jelenleg közel 3 milliós a rendszeresen otthonról dolgozók tábora, ugyanennyien vannak az alkalmanként "távmunkázók", 2,3 millióra tehető a mobil (tehát változó helyszínekről dolgozó) távmunkás, és ma már mintegy másfél millióan vannak az otthoni kisirodával rendelkező egyéni és kisvállalkozók.

A távmunka mint korszerű munkavégzési forma alkalmazása fiatal trendnek mondható a legtöbb európai országban. Jellemző a német példa, ahol a távmunkások jelenlegi aránya (6%) pontosan megegyezik az európai átlaggal. Németországban 5 évvel ezelőtt a vállalatoknak csupán 29%-a alkalmazta a távmunkát valamilyen formában, az elmúlt két évben viszont 54% indított ilyen jellegű projektet!

Egyedül a skandináv országokra jellemző az 5 évet meghaladó távmunkagyakorlat. A különbség jól látszik a statisztikai adatokon is: az észak-európai országokban messze az európai átlagot meghaladó a távolról dolgozók aránya. Finnországban 17%-os, Svédországban 15%-os és úgyszintén magas a távolról, rugalmasan dolgozók aránya Hollandiában (15%), Dániában (10%), valamint Nagy-Britanniában (8%).

A felmérés részletesen kitér az európai távmunkavállalók és -adók jellemző profiljára. Napjainkban az átlagos európai távmunkás 39 éves, döntéshozó pozícióban lévő férfi. Továbbra sem látszik beigazolódni a média által sugallt sztereotípia az otthoni PC mellől gyermekeket nevelő anyáról. Annak ellenére, hogy munkavállalói oldalról továbbra is a család és a munka egyensúlyának megteremtése a távmunka iránti érdeklődés egyik fő mozgatórugója, a felmérés eredménye szerint a távmunkában dolgozóknak csupán 25%-a nő.

Az átlagos európai távmunkásra továbbá jellemző a felsőfokú végzettség vagy a speciális szaktudás, valamint a legalább középvezetői funkció. Háromnegyed részüket a menedzseri pozíciókban lévő vezetők teszik ki. A távmunka tehát továbbra is túlnyomórészt a magasan kvalifikált, speciális tudással rendelkező dolgozói réteg előtt megnyíló alternatíva.

Elgondolkodtató a felmérés azon megállapítása, miszerint a távmunkások általában többet dolgoznak az irodába bejáróknál. Egyelőre nyitott kérdés, hogy a többletmunka abból ered-e, hogy elsősorban azokból válnak távmunkások, akik egyébként is hajlamosak a munka rabjává válni, vagy a nagyobb megterhelés éppen a távmunka következménye.

A felmérésben a munkaadói oldalt jellemző statisztikai adatok egyértelműen kimutatták azt a trendet, mely szerint minél nagyobb egy vállalat, annál inkább készen áll a korszerű munkaformák bevezetésére. Az 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek, szervezetek több mint 2/3-a alkalmazza a távmunkát valamilyen formában. Az európai helyzetjelentésben bemutatott esettanulmányok főszereplői idén a nagy biztosítótársaságok voltak.

A németországi LVM Versicherungen 100 millió német márkát takarított meg azáltal, hogy a tervezett észak-münsteri irodaház felépítése helyett nagyszabású távmunkaprogramba kezdett. Jelenleg a biztosítótársaság központjában alkalmazott munkatársak 30%-a, mintegy 500 fő dolgozik otthoni irodájából. Az LVM 10%-os produktivitásnövekedést mutatott ki a távmunkások körében.

Egy közelmúltbeli, Budapesten rendezett, távmunka témájú tapasztalatcserén elhangzottak szerint hazánkban is jellemző folyamat a vidéki fiókhálózatok leépülése, a bankok és biztosítótársaságok helyi kirendeltségeinek, a vállalatok által fenntartott méregdrága irodaházak számának csökkentése. Új trend az adminisztratív funkciók call centerekben történő centralizálása. Ilyen esetekben a távmunka a központtól földrajzilag távol eső, mégis nélkülözhetetlen szaktudás elérésének eszköze lehet.

Annak ellenére, hogy az európai vállalatok, szervezetek nagy része ma már elfogadóan viszonyul a távmunkához, még ma is nagyon sok tényező gátolja a rugalmas módon szervezett munkafolyamatok szélesebb körben való terjedését. Az európai felmérés során meginterjúvolták a vállalatok döntéshozóit arról, mit tekintenek ma a távmunka legfőbb akadályának. Legtöbben az adatvédelem kérdését jelölték meg első helyen. Másodikként szerepeltek a távmunkában végzett munka minőségével, a produktivitással kapcsolatos aggályok. "Jó gondolat a távmunka, de nem hiszem, hogy az én alkalmazottaim körében működne" - fogalmazott a londoni konferencián tartott előadásában egy távmunka-tanácsadó, mutatva, hogy még ma is sok vezetőre jellemző ez a fajta hozzáállás.

A menedzserek távmunkával kapcsolatos ismereteinek hiánya volt 5 évvel ezelőtt a távmunka terjedésének legfőbb akadálya, ami ma már nem számít elsődleges akadálynak, bár még sok helyütt jellemző a vezetők tájékozatlansága. További gátként említették a vállalatok döntéshozói a távmunkások irányításának nehézségét, a változás iránti motiváltság hiányát, a magas költségeket, a kommunikáció szervezésének nehézségeit, az egészségügyi, társadalombiztosítási, munkajogi problémákat, valamint - igaz, csak az utolsó helyen - a munkavállalók távmunka iránti érdeklődésének hiányát és a szakszervezetek ellenállását.