Prim Hírek

Amikor jöttek a kilencvenes évek és a rendszerváltás, a nagy állami vállalatok, valamint a hatalmas kutatóintézetek részeikre hullottak, közben sok intézmény eltűnt a süllyesztőben, és csak néhánynak a nyoma maradt fenn a megalakult új kft.-k és rt.-k nevében. A KFKI számítástechnikai részlegeivel is ez történt, de - mint a poraiból feltámadt főnixmadár - nemcsak túlélte az átalakulást, valamint a privatizációt, hanem új életre kelt, a részek pedig más formában ismét egyesültek. Közben a gyengék kihulltak, és 2000 novemberében a KFKI Számítástechnikai Csoport a szakma meghívott képviselőivel együtt ünnepelte az elmúlt évek sikereit és 10. születésnapját.

A Kongresszusi Központban rendezett összejövetelen számos előadás hangzott el. Először Horvai Mátyás, az LNX ügyvezetője üdvözölte a népes közönséget, majd Szlankó János elnök foglalta össze az elmúlt tíz év történéseit és a jövőben várható fejlődést. Ezt követően Dömölki Bálint, az IQSoft elnöke tartott egy érdekes vissza- és előretekintő előadást a magyarországi számítástechnikáról. A délelőttöt Bőgel György előadása zárta.

Délután négy szekcióban további beszámolók hangzottak el mindazokról a munkákról, amelyekkel ma a KFKI csoport tagvállalatai foglalkoznak, ilyenek például az alkalmazói rendszerek, a technológia, a biztonság, a versenyelőny, az új gazdaság és az ügyfélkapcsolatok.

A konferencia szünetében Szlankó Jánost, a csoport elnökét először az elmúlt tíz évről, majd a csoport jövőjéről kérdeztük.

Monitor: - Hogyan lehetne meghatározni a KFKI Számítástechnikai Csoport titkát, hogy - miközben sok hasonló kutatóintézet egyszerűen megszűnt - a csoport nem csak talpon maradt, de dinamikusan továbbfejlődött.

Szlankó János: - Túlélésünk és fejlődésünk titka három pontban fogalmazható meg. Az első, hogy tevékenységünkben - talán az MTA KFKI-s múltunkból eredően - nagyon fontos szerepe volt a tudásnak és a képességeknek mind a szakmában, mind pedig a menedzsmentben. A másik az értékrend iránti érzék, ami jól eligazított bennünket azokban a kritikus helyzetekben, amikor nem voltak írott szabályok, és döntenünk kellett. A harmadik pedig a szervezeti és működési rendünk: a csoportot "vagyonközpontokra" osztottuk fel, amelyek profitcentrumokként működnek. Ezenkívül meghatároztuk a holding támogató és irányító szerepét is, így mindig meg tudtuk találni a központosítás és a decentralizált önállóság közötti helyes arányokat.

M.: - Az előadásban ez úgy hangzott el, hogy a csoport jellege egy "KFKI Szövetségi Rt.", ami elsőre kissé fura alakzatnak tűnik.

Sz. J.: - Igen, ezt szoktuk mondani, ugyanis nálunk nincs szoros értelemben vett központi irányítás. Vállalataink meglehetősen önállóak, a holdingnak pedig megvan a maga szerepe, például összehangolja a terveket, a megjelenést és az értékesítést. Igaz, ez a működés még nem teljesen tökéletes, ezért - mondván, hogy nem vagyunk eléggé egységesek - többnyire kritizálni szokták. A holdingnak van még egy nagyon lényeges szerepe: a befektetések irányítása, amivel a tagvállalatoknak üzletet generál. Azt is mondhatnám, hogy talán ez a holding fő tevékenysége. Egyébként - viszszatérve az értékrendre - a csoport minden tagjánál követelmény a szakmai igényesség és az alaposság, az innovációra való törekvés és még az is, hogy az emberekben benne legyen a növekedés iránti hajlam, az autonómia elismerése és a kooperativitás. Ennek "köszönhető", hogy időnként a vitáink hosszúak, ugyanis tiszteljük munkatársaink egyéniségét, véleményét és eredményességét.

M.: - Ez azt is jelenti, hogy amennyiben valamelyik vállalkozás hozza az eredményt, amit a holding vezetésének ígért, akkor a vezetés egyáltalán nem szól bele a tagvállalat tevékenységébe? Még az elnök vagy a vezérigazgató sem?

Sz. J.: - Természetesen nem, mert a tagvállalat megfelelő profitot ért el, és folyamatosan növekszik. Van még egy követelmény valamennyi tagvállalattal szemben: belülről senki sem rongálhatja a csoport "egészségét"! Nem rombolhatja a csoport arculatát vagy zavarhatja meg a csoport belső működését. A kooperativitás nem kényszer, de ha ezt valaki nem ismeri el, akkor nincs helye a csoportban.

M.: - Az a gyanúm, hogy a csoport tagjai az innovációs készséget még az akadémiától hozták magukkal.

Sz. J.: - Azt hiszem, igen. Ez azonban a munkatársaink sajátossága: szeretnek új dolgokkal foglalkozni, ugyanis az új mindig érdekesebb, mint a régi. A növekedési igény pedig azért szükséges, mert ha többen vagyunk, nagyobb feladatokat tudunk megoldani, és új vezetői funkciók nyílnak meg a fiatalok számára.

M.: - Ezek szerint a KFKI a fiatalításhoz nem az "öregtelenítés" útját választotta...

Sz. J.: - Nem, előadásomban is említettem, hogy nálunk az idősebb kollegák is dolgoznak, nem akarnak nyugdíjba menni. Tavaly csak egy munkatársunk ment nyugdíjba, ugyanakkor pedig sok fiatal jött a céghez. Így nem tudunk mást tenni, mint hogy növekszünk, és ezzel új vezetői pozíciókat teremtünk a fiataloknak. Ezt a törekvésünket az is mutatja, hogy nálunk 35 év az átlagéletkor.

M.: - Van még az akadémiának tulajdonrésze a csoportban?

Sz. J.: - Sajnos nincs, amit én roppantul sajnálok. Az akadémiának pénzre volt szüksége, és ezért fokozatosan eladta tulajdoni hányadát. Jelenleg több tulajdonos is van: a menedzsment, a dolgozók, egy amerikai befektetési alap, valamint egy angol hálózatintegrációs cég.

M.: - A tulajdonosi arányok titkosak?

Sz. J.: - Egyáltalán nem, a menedzsment és a dolgozók tulajdoni hányada 80 százaléknál egy kicsit kisebb, a maradékon pedig angol és amerikai szakmai befektetők osztoznak.

M.: - Az előadásban elhangzott, hogy a csoport egyik elve: közel kell lenni a modern technológia forrásaihoz, például a Szilícium-völgyhöz. Ez azt is jelenti, hogy a csoportnak vannak ottani érdekeltségei?

Sz. J.: - Igen, két külföldi vállalatban vagyunk érdekeltek. Az egyik az angol e-trading-company, a másik pedig az amerikai Net Interactive. Mindkét vállalatban kisebbségi tulajdonosok vagyunk, ugyanis arra törekszünk, hogy tudást szerezzünk, és az említett cégekhez munkaerőt küldhessünk ki. Ezzel csak a "középkori hagyományokat" követjük, modern vándorlegényeink mennek ki külföldre, ott tanulnak, világot látnak, azután visszajönnek, és itthon mesterek lesznek.

M.: - Nem hallottam a beszámolóban, hogy a környező országokba - például saját vállalatokon keresztül - szeretne a csoport bevinni technológiát, pedig köztudottan jócskán vannak saját szellemi termékek is.

Sz. J.: - A saját termékeinkből származó értékesítés csak árbevételünknek kis részét teszi ki, ezért sem tartom vonzónak, hogy a környező országokban próbáljunk céget alapítani, részesedést szerezni. Azt hiszem, hogy mi még itthon is növekedhetünk és javulhatunk, ezért

a menedzseri energiáinkat egyelőre az itthoni lehetőségek kiaknázására fordítjuk. Valószínűleg egyszer eljön a szomszédoknál való terjeszkedés ideje is, most még nem érezzük, hogy ott tartanánk.

M.: - Hasonló okokra vezethető vissza, hogy a csoport nem megy a tőzsdére?

Sz. J.: - Igen, ugyanis nincs szükségünk pénzre. Ha lenne, akkor pénzt magánbefektetőknél, illetve egy megfelelő befektetési alapnál is lehetne találnunk. A tőzsde még egyáltalán nem olyan attraktív hely Magyarországon, amely egy cégnek különösen nagy image-t generálna.

M.: - A növekedés nagyon fontos eleme a csoport működésének, ugyanakkor mintha korlátozná is magát a társaság, mondván: "nehogy elszaladjon velünk a ló". Több példa is volt a hazai számítástechnikában, hogy a túlzottan nagy növekedési ráta cégkatasztrófához vezetett, amire Dömölki Bálint több példát is felsorolt előadásában. Úgy érzem, a vezetés azt is meghatározta, mekkora kockázatokat lehet vállalni - és nem a gyors, hanem a szolid növekedést tűzte ki célul.

Sz. J.: - Ez pontosan így van, dollárban 20 és 40 százalék közötti árbevétel-növekedést tűztünk ki - ami forintban 40-60 százalékos növekedést jelent. Ez egészséges pezsgéssel jár, miközben a cég nem válik hektikussá, de unalmassá sem. Egy egészséges és normális középutat szeretünk választani.

M.: - Akkor nem is gondoltak arra, hogy például valamelyik multinak eladják a KFKI Számítástechnikai Csoportot? Vagy nem is kaptak ilyen ajánlatot?

Sz. J.: - Havonta minimum egyszer kapunk efféle ajánlatot, ilyenkor azt válaszolom, hogy köszönjük, de nem, inkább mi szeretnénk megvenni a magyarországi részlegüket. Ezzel rendszerint be is fejezzük a beszélgetést. Még annyit kell hozzátennem, hogy a cégeink az embereinknek - a tulajdonosoknak - a munkahelye is. Szeretünk itt dolgozni, szeretjük, amit csinálunk, és megkeressük azt a pénzt, amiből megélünk. Ezenkívül mi kell még? Ennyi éppen elég.

M.: - Az elmondottak egyben meghatározzák a csoport jövőjét is?

Sz. J.: - Még nem döntöttünk konkrétan az új irányokról, de az biztos, hogy például az ASP nem lesz kikerülhető, és a management consultingnak - azaz az üzleti folyamatok analízisének - is erősödnie kell. Továbbá a tevékenységünk keretében meg kell növelnünk például a döntéseket támogató adatanalízist és az adatbányászatot is. Annyi biztos, hogy a jövőben az üzletágak közötti arány meg fog változni.

M.: - A beszámolóban az is elhangzott, hogy a cégek tevékenységében még vannak átfedések.

Sz. J.: - Ezt már korában is felismertük, a holding azonban arra törekszik, hogy a cégek tevékenysége közötti átfedés minimális legyen. Ha túlságosan nagy a verseny a holdingon belül, akkor a vezetés úgy határoz, hogy valamelyik kft.-nek abba kell hagynia az adott tevékenységet - de ilyen döntésre eddig csupán 4-5 esetben volt szükség.

Rekorderedmények

A KFKI Számítástechnikai Csoport túlteljesítette idei első félévi terveit, ezek után nem meglepő, hogy az első kilenc hónap adatai is hasonlóan jó eredményt mutatnak. A háromnegyed éves összesített konszolidált (csak az alaptevékenységre vonatkozó, a cégcsoport egyéb befektetéseit nem tartalmazó) adatok alapján a csoport árbevétele 10,55 milliárd forint - ennek nagyobb része (5,37 milliárd) hozzáadott érték -, az adózás előtti eredmény pedig 832 millió volt.

A várható teljes 2000. évi eredmények a következők (zárójelben az 1999. évi számok és a növekedés százalékban): 15 milliárd forintos (10,3 milliárd forint; 45%) árbevétel, mintegy 7,5 milliárd forintos (5,0 milliárd forint; 50%) hozzáadott érték és 1,1-1,2 milliárd forintnyi (651 milliárd forint; 76%) adózás előtti eredmény.

A csoporthoz tartozó öt kft.-nél (Icon Számítástechnikai Kft., IQSoft Intelligens Software Kft., KFKI Isys Informatikai Kft., Kormányzati és Pénzügyi Divízió, LIAS-Networkx Hálózatintegrációs Kft.) jelenleg összesen 650-en dolgoznak (ami azt jelenti, hogy az elmúlt három év alatt megduplázódott a létszám), és 87 százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezik.