Prim Hírek

Megszoktuk, hogy fiataljaink évről évre sikerrel szerepelnek a különféle diákolimpiákon. Az is él a köztudatban, hogy számítástechnikában jóval átlagon felüli képességű diákokkal büszkélkedhetünk, s a nemzetközi diákvetélkedőkről csak nagy ritkán térünk haza aranyérem nélkül. Tavaly a törökországi Antalyában, és idén a szeptember végén, Pekingben megrendezett Nemzetközi Informatikai Diákolimpián (IOI) mégis ez a szokatlan eset következett be. Hetven ország 270 versenyzője között négy versenyzőnk - egy miskolci, egy püspökladányi, egy szegedi és egy szombathelyi gimnazista fiú - ugyan egy ezüst- és három bronzéremmel térhetett haza Kínából, de a remélt arany ezúttal elmaradt.

Dr. Hanák D. Péter csapatvezető, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa a magyarországi informatikai oktatás gyengeségeiben látja a kevésbé sikeres szereplés okát.

Korszerűtlen az iskolai képzés

- Évek óta látjuk, mondjuk, hogy az iskolai informatikai képzésnek sem a módszerei, sem pedig az irányai nem felelnek meg a követelményeknek. Az elfogadott kerettantervekben az informatika a szükségesnél kevesebb óraszámmal szerepel. A számítástechnika oktatását általánosabb alkalmazói és speciálisabb programozói ismeretekre kellene tagolni, de az utóbbira egyre kevesebb idő marad. A nemzeti alaptantervben (nat), illetve a keretprogramokban is a számítógép kezelésére, a programok nyújtotta szolgáltatások megismerésére helyezik a hangsúlyt, az algoritmizálás oktatását, amely pedig egyéb tárgyak megértéséhez, s később vállalati, menedzselési, államigazgatási feladatok megoldásához is nélkülözhetetlen, elhanyagolják - állítja a csapatvezető.

- Miért nem tudnak érvényt szerezni e felismerésnek?

- Túl sok érdek ütközik egy-egy ilyen irányú elgondolás megvitatásakor, s amíg a vita folyik, minden marad a régiben. Ezért is gondolom, hogy a tehetséggondozás az a terület, ahol inkább tudunk eredményt elérni. Ennek javasolt formája a szakköri foglalkozás, a megyei és országos kiemelt szakkörök rendszere.

- Eddig nem volt jelentős az informatikai szakkörök munkája?

- Dehogynem. Csak az utóbbi években visszaesett a tevékenységük, s csökkent a létszámuk is, alapvetően gazdasági okokból. Az iskolafenntartók költségcsökkentő törekvései ütköznek a szakköröket általában a szabadidejükben működtetni akaró tanárokéval. A Nemes Tihamér számítástechnikai versenyt és az informatikai diákolimpiákon való részvételt szervező Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnál úgy tudjuk, hogy jelenleg nem kötelező feladat az iskolai szakkörök működtetése, sőt még a szakköri foglalkozásra fordított idő sem számítható bele a tanár óraszámába. Hiába lenne kötelező feladat a szakkör működtetése, ha pénzt kell rá fordítani - márpedig kell, néha nem is keveset -, akkor könnyen lehet magyarázatot találni arra, hogy miért nincs, aminek lenni kellene. Ráadásul a tanárok is a piacról kénytelenek élni, s inkább elmennek vállalatokhoz tanfolyamokat tartani vagy termelőágazatokban számítástechnikai feladatokat vállalni, hiszen több pénzt kapnak ott, mint iskolájuktól. Ezek után pedig a szakköri munkára nem is marad energiájuk, idejük.

- Gondolom, az oktatásért felelősséget érző szakemberek azért mindezt mégsem nézik megadó belenyugvással. Mit próbálnak tenni?

Kihasználható lenne a nemzetközi kereslet

- Igyekszünk visszahozni az országos tehetséggondozó fórumokat a magunk szakterületén. Önképzőköröket, szakköröket szervezünk - aki jönni akar, azt fogadjuk. A legtehetségesebb ifjú informatikusok kiválasztására országos versenyeket hirdetünk meg, s felhasználjuk az internetet is, például széles körű részvétellel, feladatmegoldó versenyekre. Szeretnénk elérni, hogy minden régióban legyen legalább egy, a kiemelkedően tehetségnek ítélt diákoknak létesített szakkör, a legjobbak pedig az országos szakkörben képezzék tovább magukat. Tudásuk felmérésére pedig igen alkalmas a diákolimpiai válogatóverseny, amit megfelelő felkészítés előz meg.

- Így juthatnak ki a nemzetközi porondra.

- Így is. Meg úgy is, a térség országaival együttműködve regionális versenyeket szervezünk immár 1995 óta, a Közép-európai Informatikai Diákolimpiát. Legközelebb, 2001 nyarán történetesen Zalaegerszegen, a Zrínyi Miklós Gimnáziumban. Ez sem könnyű megmérettetés fiataljaink számára, mert a cseh, lengyel, szlovák, román és német versenyzők erős konkurenciát jelentenek a számukra. Túl a versenyeken, ennek akár gazdasági-politikai jelentősége is lehet. Vannak ugyanis olyan, a megvalósuláshoz közel álló tervek, amelyek szerint komoly és jelentős cégek a kelet-közép-európai régióba telepítik szoftverfejlesztési feladataikat, amire náluk nincs kellő számú vagy megfelelően felkészült szakember.

- Vagyis a szakkörök tagjai, akik nem sokáig maradnak diákok, akár nemzetközi megbízatásokra is számíthatnak majd, az iskolai évek után?

- A jól képzett számítástechnikai, informatikai szakembereket világszerte keresik. És meg is fizetik. Jelenleg pedig alig van már utánpótlás a nálunk fejlettebb gazdasággal működő európai országokban. Ezért is kellene tovább növelni országszerte - párhuzamosan a tehetséggondozás megszervezésével - a felsőoktatási intézményekben a műszaki informatikushallgatók létszámát. Az igazán igényes nemzetközi nagyvállalatok világszínvonalon álló magyarországi fejlesztőtevékenységükhöz az informatikushallgatók közül is csak mazsoláznak, a legtehetségesebbekre van szükségük. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki informatika szakára 2000-ben például már csaknem 470 elsőéves hallgatót vettek fel, közülük azonban jó, ha 20-an szerzik majd meg a színvonalas kutató-fejlesztő munkához ma már elengedhetetlen doktori (PhD) fokozatot. Ennyi friss agyra évente lenne szüksége minden egyes nemzetközi nagyvállalat magyarországi kutató-fejlesztő részlegének!

Schöffer Jenő